2011. augusztus 29., hétfő

Gluténmentes, diabetikus kókuszos mini muffin

Egy nagyon egyszerű, de finom sütemény. A gyerekek kedvence mert falatnyi, édes és csak úgy eteti magát. Korábban is feltettem már ezt a receptet, de azóta finomítottam rajta, ez a változat jobb. Abba kicsit több volt a liszt és ezért szárazabb lett, ill. a cukorral készült, ez meg diabetikusan. A fruktóz elhagyható, de szerintem érdemes beletenni, mert a Stevia így egyáltalán nem érződik.

Hozzávalók:
2 dcl joghurt
1 mk Stevia por
1 tojás
5 g light margarin olvasztva
2 csapott evk fruktóz
10 g kókuszreszelék
8 dkg Schar mix B
fél cs sütőpor
1 mk vanília por

A nedves hozzávalókat összekeverjük, majd beletesszük a lisztet, kókuszt, sütőport és kikeverjük. Minimuffinsütőben sütjük 180 fokon 20 percet, míg a teteje pirulni kezd.

Mindegy mit, csak húst ne

Sokszor főzök magamnak külön. Megkívánok valamit, amit tudom, hogy a család semmi áron nem kóstolna meg, elkészítem kis adagban, magamnak, általában akkor, mikor hétvégére valami igazán húsos fogást talál ki Farkasapa.
Ilyen volt ez a szuper egyszerű padlizsános étel, amit először Magdi blogján láttam. Guszta volt és azonnal meg szerettem volna kóstolni. Az első alkalom óta legalább 6x készült, mindig én ettem meg az összeset és mindig nagyon finom volt.
Egy -két padlizsánt feldarabolok, 0,5 cm-s karikákra. Egy nagy tepsit vékonyan megkenek olíva olajjal, majd beleteszem szépen elrendezve egy rétegben a padlizsánokat. A tetejüket is vékonyan (tollal) megkenem olíva olajjal, megszórom fokhagyma granulátummal (nekem a fokhagyma nagyon sok, ha nyersen teszem rá), rozmaringgal,  sóval és bőven szezámmaggal. Félidőben megfordítom a szeleteket. 200 fokos sütőben sütöm, míg szépen megpirulnak.

Én üresen, köret nélkül szoktam enni, de előfordult, hogy főztem hozzá kölest vagy zabpelyhet.

Ez egy paradicsomos-cukkini fasírt, szintén vegetáriánus fogás, sütőben sütve.
A recept innen származik.
Menta nem terem otthon nálunk, így egy pénteken, mikor a gyerekekkel sétáltam szedtem az út mentén, megvannak a lelőhelyeim.
Hozzávalók:
2 cukkini
2 paradicsom
egy csokor menta
1 tojás
zabpehely


A cukkinit lereszelem, besózom és picit kinyomkodom, a pradicsomot nagyon apróra felkockázom, úgy, hogy előtte a magjait kikaparom.
A mentát apróra vágom, és mindent egybe összekeverek. Sütőpapíros tepsire rakosgattam és 180 fokon fél órát sütöttem.
Érdekes ízű, határozottan finom, üdítő ízű fasírt, de mindenki úgy kezelje ezt a "finom"-at, hogy sem a férjem, sem a gyerekek nem fogyasztottak belőle, csak én.

Zöldfűszeres gomba
Ennek a receptnek az alapját Mohánál olvastam. Sehogy se tudtam viszont elképzelni, hogy süssem meg a gombát.
Hozzávalók:
3-4 evk zsemlemorzsa
1 doboz csiperke gomba
só, bors
friss zöldfűszerkeverék
1 evk parmezán
10 dkg trapista sajt

A morzsát megpirítom pici vajon, belszórom a zöldfűszereket és a parmezánt, ezzel is pirítom kicsit, míg illatos lesz. (a kép szokás szerint borzasztó, nézzétek el nekem, egyszerűen béna vagyok a fényképezéshez).
A gombát egy kis olajon sóval megdinsztelem és mikor már nincs leve, összekeverem a zöldfűszeres morzsával és belekeverem a sajtot. És ennyi, kész is. Nekem szinte üresen is ízlett, de majonézes lencsesalátát készítettem hozzá (babérlevéllel, sóval főtt lencse, tejföl, majonéz, hagyma, bors).

2011. augusztus 28., vasárnap

Egyszerű zabkenyér

A recept innen származik, néhány dologban változtattam.
Nagyon finom, dús ízű, tömör kenyérke a végeredménye, frissen vajjal isteni finom, de másnap is puha, picit morzsálódós, de tényleg nagyon finom ízű kenyér.


Hozzávalók:
10 dkg zabpehely
12 dkg teljes kiőrlésű tönköly liszt
14 dkg BL80 kenyérliszt
3 dcl langyos víz
fél cs száraz élesztő, vagy 2 g friss
egy evőkanál nyálkátlanított lenmag
2 evk light margarin a tetejére
2 evk napraforgómag, vagy más mag

A liszteket és a zabpelyhet, lenmagot összekeverem. Ha száraz élesztőt használok, akkor nem futtatom fel, ha frisset, akkor a vízbe morzsolom, egy kis kanál mézet teszek hozzá és felfuttatom. Összegyúrom a hozzávalókat a robotgép dagasztó spiráljával. A tészta ragacsos, de nem folyós és szépen összeáll. A kenyérformát kiolajozom, vagy light margarinnal kikenem és beleformázom a tésztát. Meglocsolgatom az olvasztott margarinnal, és megszórom napraforgómaggal. Egy órát, felet kellni hagyom, míg láthatóan megnő.
170 fokon sütöm kb. 50-60 percet. Ha nagyon pirul a teteje, lefedem alufóliával, villapróbát végzek, ha nem ragad semmi a villára, készen van.

2011. augusztus 26., péntek

Ország tortája pohárkrém

Talán kicsit túlzás ezt a nevet adni ennek a nagyon egyszerű desszertnek, de végül is azok az alapanyagok- ha nem is mind- szerepelnek benne, ami az ország tortájában.

Hozzávalók (4 adaghoz)
2 dcl köles
6 dcl tej
csipet vanília por
1 mkk Stevia por
2 dcl tejszín (nálam most Hulala, bocs)
cukor vagy édesítő ízlés szerint (Hulalába nem kell)
6 evk baracklekvár

A kölest odateszem a vaníliás tejben főni, kis lángon addig főzöm, míg beszívja az összes tejet. Hagyon kihűlni. A tejszínt felverem. Nem vagyon híve a Hulalának, lévén rossz ízű és cukros, de most volt otthon két doboz Farkasapa jóvoltából, amit el kellett már használni. De legalább a kölest Steviával készítettem. (egy kanál fruktózt tettem bele, hogy a Stevia íze ne üssön át) Közben felverem a tejszínt. A kölest fellazítom, alaposan elkeverem a felvert tejszínnel és a baracklekvárral poharakba rétegezem.
Tudom-tudom, hogy nem egy nagy recept, de annál finomabb. Este, behűtve nagyon jól esett és nem mellesleg a fiuk is imádták.

Több változatban is elkészítettem.

Ribizli lekvárral


Simán csak gyümölcsökkel.
Ezek is finomak.

2011. augusztus 25., csütörtök

Szoó Judit kilófaló lisztjéből készült


Finomak és szerintem szépek is. Egy korábbi bejegyzésemben írtam róla, hogy felfedeztem magamnak Szoó Judit könyveit a könyvtárban. Nem sokra rá mindet meg is vásároltam (összesen eddig négy könyve jelent meg és kedvezményes áron meg lehet venni itt).

Még egy hónap és sikerült a kilófaló lisztkeverékhez megvennem mindent, méghozzá nagyon jó áron a Herbaházban. Hazacipeltem két szatyornyi holmit és még egy hét volt, mire össze tudtam keverni a lisztet, mert a mérlegemben épp akkor merült le az elem. Közben egy praktikus nagy lisztes dobozt is sikerült beszereznem.

Mikor minden megvolt, elővettem a két kedvenc receptemet és elkészítettem.
Az egyik a túrós fonat, a másik a kókuszos csiga.
Mindkét recept fenn van a blogon, és most csak annyit tettem, hogy a liszteket lecseréltem, ill. a csigába 100 g-al kevesebbet használtam, mert ez a fajta liszt rostosabb, több nedvességet szív föl.

Tökéletesen működött. Nem olyan, mint fehér liszttel, tartalmas ízű, puha. A lisztek receptjét megtaláljátok Judit könyveiben.

A fiuk felújjított szobája


Szenvedtetek ti is már attól, hogy nem úgy érzitek nem vagytok elég kreatívak. Hogy több jó ötlet kellene, praktikusabb holmik, de honnan? Én most nagyon megszenvedtem a fiuk szobájának felújítását. Valahogy nehéz volt eldönteni, hogy milyen színeket válasszunk, milyen bútorokat, kiegészítőket vegyünk, stb.Ne higgyétek, hogy nem néztem körül a neten, talán a bőség zavara okozta a gondot. Amikor ilyen hosszú távra szóló dolgokról kell dönteni a felelősség súlya teljesen megbénít, és a kreativitásom elhalálozik. Mindegy, bele kellett vágni. Megvolt rá a pénz, a gyerekeket egy hétvégére elboltoltuk a nagyszülőkkel, így nem volt visszaút. 
Péntek este megvettük a festékeket és amit a festéshez még kell. A boltban a krémbarna-kék párost, ami előzetesen terveztük elvetettük, és olasz capuccino-mamba zöldre cseréltük. 
Nagy munka volt, tényleg. Kipakolni, portalanítani, mindent beborítani fóliával, a falakat előkészíteni, stb. Én festettem az ablakpárkányt (ami még mindig nem került fel), és a falak egy részét. Farkasapa a plafont és a magas falakat. Olyan csíkos volt nedvesen, hogy kétségbeesetten fejeztük be, csak azzal nyugtatgattuk magunkat, hogy hátha szép lesz, ha megszárad. Ez szombat este volt, még egy fél napunk volt a berendezésre. Hát, nem lett szebb. Vasárnap reggel a síráshoz közeli kétségbeeséssel álltunk a csupasz falak előtt. Nem volt mit tenni. Nem maradt elég festék és idő sem a falak újrahúzására, így kelletlenül bele kellett törődnünk a kudarcba. Nagyon nehezen ment le a torkunkon. Az enyémen könnyebben, nem vagyok maximalista, de Krisztián az. 
Szóval ő elrohant az IKEÁba az ágyért, majd egész délután szerelte, én meg tettem-vettem, takarítottam. 
Hát, ilyen lett berendezve és belakva. 
A fiuknak nagyon tetszett, el voltak ragadtatva. A matricákat a helyi kínai boltban vettük. 
Az emeletes ágy eleinte sok gondot okozott, mert azt játszották egész nap, hogy le-fel kell mászni rajta. Áron egyszer le is esett, de ez nem tántorította el, hogy újból felmásszon, sokat kellett fegyelmeznünk őket. Most már normalizálódott a helyzet, vagy tényleg felfogták, hogy az ágy nem játszótéri mászóka.










Túrós puliszka (gluténmentes)

Hű, hányszor ettem ilyet gyerekkoromban! Szerettem nagyon. Néha én is készítettem, de valahogy a boltban vett juhtúrval nem olyan íze volt. Farkasapa is megette, de az állagával mindig volt baja, ha az ízével nem is. Mit csináljak? A túrós puliszka már csak ilyen, puha, nyúlik a sajttól és villával alig lehet enni, sárga és fehér barna pöttökkel (szalonnapörcök).
Most abból az apropóból készítettem, hogy anyukám jött hozzánk, Erdélyből hozott juhtúróval, ami inkább juhsajt volt lereszelve, finom, aromás, szinte kínálta magát, hogy juhtúrós puliszkát készítsünk belőle.



Hozzávalók:
2 dcl kukorica dara
4 dcl víz

finom juhtúró
szalonna zsírjára sütve

A kukorica darát megfőzöm a vízben nagyon pici sóval, mert a juhtúró erőssen sós. A szalonnát felkockázom, üvegtálba teszem és a mikróban 1,5 perc alatta kisütöm a zsírját. Nem lesz büdös, gyönyörűen megsül, anyukámtól tanultam, aki meg a hugomtól.
A többi pedig még ennél is egyszerűbb. Egy réteg puliszka, egy réteg túró, rászórom a szalonnapörcöket, a tetejére tejfölt csepegtetek és mehet sütőbe 200 fokra, míg a teteje pirosasra sül.

Farkasapa kicsit méltatlankodott, hogy azt a finom juhtúrót el lehetett volna használni másra is, de végül ő is finomnak találta a túrós puliszkát és jót evett belőle. Egyedül a gyerekek nem díjjazták a vacsorát, de ez nem volt újdonság.

2011. augusztus 18., csütörtök

Utazások Erotikában (Ki a franc az a Goethe?) - könyvajánló

Talán furcsa, hogy egy ilyen könyvet kikölcsönzök, de nagyon szeretem Vámos könyveit, még soha nem csalódtam bennük, ezért gondoltam, rossz ez se lehet. Azt nem is mondom, hogy rossz volt, minden esetre eléggé más, mint amit eddig Vámos Miklóstól megszokhattam.


Egy jó kis összefoglalót találtam róla:
"Az egyik cselekményszál a jelenben játszódik, ezt a szerző tíz, arab számmal jelzett fejezetben követi. A történet szerint a főhős 2006 szeptember havát Berlinben tölti, oda menekül harmadik házassága legsúlyosabb krízise elől. E fejezetek közé ékelődnek az életének tíz nőpartneréről szóló, római számokkal jelzett részek. Az első 1957-be vezet, a második 1964-be, végül a XXI. fejezetben, az utolsóban összeér a múlt és a jelen. Furcsa módon Jánoska valamennyi szerelmének, társának, partnerének volt, van valamiféle német vonatkozása. Ha más nem, akkor a neve: egyiküket úgy hívják, hogy Német Margó. "


Nem tartom "pornográf" regénynek, bár az írója tartott tőle, hogy az olvasóközönség annak ítéli. 
A férjemnek az a mondta jutott eszembe már a könyv elején, olvasva, hogy a férfi főhős minden nőt megnéz, mindegyiket levetkőzteti, szinte csak ezen jár az esze, hogy "Ennyi tesztoszteron a világon nincs". Nem tudtam magam beleélni a főhős szerepébe, sem a problémáit nem tudtam elismerni. Egy szerencsétlen, morálisan eléggé elengedett figura, aki még életében nem csinált semmit, ami igazán jól sikerült volna (na jó, a gyerekeivel nincs gond). Középszerű, állandóan a szex-en jár az esze, miközben nincs benne semmi tiszteletreméltó, vagy szerethető pont. Életében egyetlen igazi nőbarátja van, a gyerekkorában megismert első szerelme, aki német és akivel csak hébe-hóba találkozik. Goethe nagy szerepet játszik az életében, mert azon túl, hogy felnőttként Goethe kutató lett (ez is miféle szakma?), az élete főbb állomásaiban jelentős szerepet játszott valamilyen formában. Talán még pozitívum, hogy Goethe-ről sokmindent megtudhattam, legalább a lexikális tudásom gyarapodott, ha már a történet maga nem igen volt rám hatással.
Maga a könyv jól van megírva, a stílusa nagyon szórakoztató, ezért tudtam végigolvasni. A cselekmény nem igazán érdekelt, az sem, mi lesz a főhős sorsa. Eléggé befejezetlen a regény, ahogy a mostanában olvasott többi Vámos könyv is. 
Állítólag eredetileg egy nő életútját szerette volna megírni, fogalmam sincs, mit akart ezzel, ez annyira nem nőről szól, hogy az egy egészen más regény lenne. 

Ahol a folyó véget ér - könyvajánló

A napokban fejeztem be, még friss az élmény. Fájdalamas volt olvasni. Két nem hétköznapi ember szerelme bontakozik ki a könyv végére, egy mindent túlélő szerelemé, amelyről valahogy a való életben nem hallanni. Egy festő és egy híresség szerelme, amely a kezdetektől egészen rendkívüli. Nincsenek csatározások, mindennapi gondok - csak kiegyensúlyozottság, boldogság, gazdag élmények - mégnem a való élet kopogtat újra az ajtajukon, méghozzá egy agresszív rák formájában. Ők utána is kitartanak egymás mellett, erőn felül. A beteg feleség utolsó kívánsága, hogy a bakancslistáját, aminek a fő tétele "vévigevezni a folyónk, le egészen Moniactól" végigéljék. Hétköznapi dolgokat kíván elérni, hiszen pont attól fosztotta meg őket a betegség. A férje, aki jól ismeri a Folyót, felkészül és megvalósítja a felesége utolsó kívánságát. Sok kalandban van részük és olyan módon búcsúznak el egymástól, amilyen módon éltek. Szépen, különlegesen, teljesen.

Szép könyv volt, kicsit szomorú, de ugyanakkor felemelő. Nagyon tetszett a szerkezete, hogy "in medias res" belevág a közepébe, és lassan, a jelennel történéseit kísérve bontakozik ki előttünk a két fiatal története, szerelmük mélysége, az átélt fájdalmak sokasága, a lány betegségének természete.
Mindenkinek ajánlom, mert érzelemgazdag, szépen megírt sztori.

2011. augusztus 17., szerda

Gyerekbeszéd - lányok és fiuk

Este szoktunk hosszabban beszélgetni a fiukkal. A fürdés után, alvás előtt valahogy közlékenyebbek. Valahogy szóba került, hogy én ki vagyok, és mondtam nekik, hogy asszony vagyok, lány, feleség, anya, dolgozó nő és hasonlók.
Ábel mondta:
"Anya, te a mi anyukánk vagy, miket beszélsz, ne idegesíts már!"
Hát, így...

Egy esős napon átjött hozzánk egy szomszéd kislány játszani. Ahogy megérkezett, csacsogni kezdett: meg kellett csodálnom az esőkabátját, amit tényleg helyes volt, rózsaszín, virágokkal és mesefigurákkal. Meg is dícsértem, ahogy kell. Próbálta Ábelt is bevonni, és valami ruhákról, kékről, rózsaszínről csacsogott neki, de Ábelt láthatóan nem kötötte le, csak hajtogatta, hogy menjünk már játszani, fent várnak a vonatok, stb. Később lejött a kislány és panaszolta, hogy Ábel azt mondta a hajára, hogy csúnya, vígasztaltam, hogy ne hallgasson rá, nem mérvadó a véleménye ilyen ügyekben. Ábelt lehívtam és felvilágosítottam, hogy a lányokkal nem így kell bánni, meg kell dícsérni a ruháját, a haját, és kedvesnek kell lenni. Később hallottam, hogy mondta Zsófinak: "Nagyon szép vagy". Hát, remélem komolyan is gondolta.
Ennek a kis közjátéknak a kapcsán rá kellett jönnöm, hogy a kislányok is a Vénuszról jöttek és a kisfiuk meg Marsról. Nagyon meglátszik a különbség már most, elképesztő, mennyire más dolgok kötik le, mennyire másként kommunikálnak. Alig tudtam követni, Zsófi csacsogását, én ahhoz szoktam, hogy harapófogóval kell kihúznom minden sztorit a fiamiból, ha egyáltalán el tudják mondani az összefüggéseket. Mindent meg fogok próbálni, hogy a fiaim ne legyenek átlagos férfiak, hogy tudjanak a nőkkel bánni, most még valószínűleg hatni tudok rájuk, bár gondolom, nem sokáig.

Ezzel a témával kapcsolatban pont nemrég láttam egy helyes videót, amiben egy amerikai előadó, családterapeuta(?) beszél a férfi és a női agyról, meglehetősen viccesen. A közönség és jómagam is dőltem a rögögéstől, mikor megnéztem itt:
A helyzet az, hogy ki is jegyzeteltem, ha valakinek nincs kedve végignézni, nagyon tanulságos:

"A férfiak agya nagyon egyedi. Kis dobozokból épül fel. Van egy dobozunk az autónak, egy dobozunk a pénznek, egy doboz a munkának, a gyereknek. Mindenre van egy kis dobozunk, az anyósnak is van egy dobozunk, jó mélyen, a pincében. A szabály a következő: a dobozok nem érintkezhetnek. Ha meg akarunk beszélni egy témát, akkor kivesszük az illetékes dobozt, kinyitjuk, megbeszéljük azt, és csakis azt ami ebben a dobozban van, aztán becsukjuk, és eltesszük, nagyon gondosan ügyelve arra, hogy nehogy a többi dobozhoz hozzáérjünk. (Eközben az előadó egy szobor férfi fej előtt áll. Most átmegy egy másik szoborhoz, ami egy női fejet mintáz, majd keresztet vet, miközben ezt mondja: „Bocsánat, a katolikus neveltetésemet nem tudom elfeledni. Igazából nem vagyok katolikus, de apácák tanítottak  kiskoromban, volt egy apáca, aki úgy tudott beszélni a pokolról, mintha ott nőtt volna fel. Sose felejtem el.”)
Namármost. A nők agya meglehetősen különbözik a férfiak agyától. A nők agyát egy nagy gombolyag vezeték alkotja és minden össze van kötve mindennel. A pénz kapcsolódik a kocsihoz, a kocsi a munkához, és a gyerekek kapcsolódnak anyádhoz és minden kapcsolódik mindenhez. Olyan, mint az Internet Szupersztráda. És mindezt egy olyan energia hajtja, amit úgy hívnak: érzelem. (közben zümmög, mint egy méhkas és mutogat összevissza a női szobor feje felett). Ez az egyik oka annak, hogy a nők hajlamosak megjegyezni MINDENT. Ugyanis, ha fognak egy eseményt, azt hozzákapcsolják valamilyen érzelemhez és ez beleég a memóriájukba, és örökre emlékeznek rá. Ugyanez történik a férfiakkal is, csak nem túl gyakran, mert, hogy őszinte legyek, minket nem izgatnak ezek a dolgok.
A nők hajlamosak érdeklődni MINDEN IRÁNT. Imádják ezt: bzzzzzzzz (közben a fej fölött mutogat, mintha vezetékek szikráznának a női fejben)
Nekünk, férfiaknak, vagy egy doboz a fejünkben, amiről a legtöbb nő nem tud. Ez a bizonyos doboz nem tartalmaz semmit. Tulajdonképpen úgy hívjuk, hogy „Semmi doboz”, és az összes doboz közül, ami egy férfi agyában van a semmi-doboz a kedvenc dobozunk. Ha egy férfinak lehetősége van rá, mindig megy a semmi-dobozához. Ez az, amiért egy férfi képes látszólag agyhalott dolgokat csinálni, ÓRÁKIG. Tudjátok, például a horgászat (itt bamba képpel 10X imitálja, hogy bedobja a horgot és feltekeri). És imádjuk. Vagy ezért ülünk a TV előtt és kattogtatjuk a távirányítót (szintén imitálja a cselekvést jó sokáig szó nélkül). Ez persze megőrjíti a feleségünket. Jön és ezt mondja: Hagyd abba! Képtelenség, hogy bármit is nézel! (kis fáziskésés) Férfi: És? (persze óriási röhögés a nézőtéren, nem csak most, egyfolytában, igencsak találva érezték magukat mindkét nem képviselői, azt hiszem)
Ezt egyszer megmérték, a pensilvaniai egyetemen végzetek egy kísérletet és felfedezték, hogy a férfiak rendelkeznek azzal a képességgel, hogy abszolút semmire se gondoljanak, és még lélegezzenek. Mérték az agyi aktivitást és azt látták: …………………..”Meghalt az alanyunk!” Férfi: „He?” A nők ezt képtelenek megcsinálni, az agyuk sohasem pihen: zzzzzzzzzz. Nem értik meg a semmi-dobozt és ez megőrjíti őket! Mert semmi nem őrjíti meg jobban a nőt, vagy teszi ingerültebbé, mint látni, hogy egy férfit, aki nem CSINÁL SEMMIT!
Ez meghatározza, hogy hogyan kezelik a nők és a férfiak a stresszt. Ha egy férfi kiborul, az egyetlen dolog, amit szeretne: az futni a semmi-dobozhoz. Ez az, ahogy mi kiengedünk. A legutolsó dolog, amit szeretnénk: beszélni róla. Nem akarunk beszélni róla. Csak szeretnénk.. (itt elbambul, még a száját is kinyitja hozzá). Szóval, mi így kezeljük a streszt.
Ha egy nő stresszel, akkor beszélnie kell róla. Ha nem beszél róla, az agya szabályosan felrobban. Szóval, csak úgy elkezdi: … Joe ezt meg ezt mondta…úgy örülök, hogy te nem gondolsz ilyenekre…a bátyám meg én épp…blablablabla. Ismerek férfiakat, akik ilyenkor menekülnek a feleségük elől, mert nem tudják, mit mondjanak neki. Istenem, nem kell semmit mondanod! Nem akarja, hogy bármit is mondj neki. Egy csomó pasas kötelességének érzi, hogy ha kibeszéli neki egy nő a stresszt, akkor igyekezzen megjavítani. Mert ezt csinálja egy férfi. Egy férfi csak akkor mondja el a problémáját egy másik férfinak, ha reméli, hogy a másik férfi meg tudja javítani őt. De a feleséged nem egy férfi, és ha megpróbálod megjavítani őt, meg fog ölni téged! Nem kell neki a tanácsod, nem kell a segítséged, csak az kell, hogy befogd a szád, és meghallgasd őt!" 

Remélem nektek is tetszett és felderültetek az olvasása, megtekintése közben. :)))

2011. augusztus 4., csütörtök

Áfonyás túrófánk (gluténmentes és zabpelyhes, cukormentes)


50 dkg túró
3 tojás
1 kk Stevia por
A gluténmenteshez 2 evk Schar mix B
A zabpelyheshez  egy maréknyi zabpehyel

2/3 1/3 arányban osztottam a tojásos túrót szét, utána kevertem bele a lisztet a 2/3 részbe, a zabpelyhet az 1/3 részbe. Egy éjszakát pihent a hűtőben, időhiány miatt.
Forró olajban megsütöttem a kézzel formázott pogácsákat, először a gluténmenteset. Mivel a gyerekek nem eszik meg a ilyen újításon átesett cuccokat, ezért az áfonyát csak a végén kevertem bele, abba a részbe, ami Farkasapának jutott, meg a zabpelyhesben. Az olajban sütés miatt biztosan több a kalóriatartalma, hiába cukormentes és zabpelyhes.
Finom lett, nem túl édes. A zabpelyhes szárazabb, a gluténmentes szaftosabb.

Mézes keksz (gluténmentes)

A "Barbara" gluténmentes receptfüzetben szerepel ez a keksz. Egyszer már karácsony előtt elkészítettem, mert Ábel megkóstolta ezt a mézes sütit egy fesztiválon és nagyon bejött neki.
Most valami kis kekszet szerettem volna, de ez egy bevált recept, így most vékonyabbra nyújtottam és keksz formára szaggattam. Nagy sikere volt. Ezek az utolsó darabok, pedig két tepsi süti lett, egy nap alatt elfogyott.

Hozzávalók:
14 dkg Barbara liszt főzéshez
14 dkg Babara liszt kelt tésztákhoz
2 tojás
2 evk méz
150 cs Stevia szirup (vagy 100 g barna cukor)
1 mkk fahéj
késhegynyi szerecsendió
1 kk szódabikarbóna
8 dkg dió

A mézet összekeverem a tojással és az édesítővel. A liszteket összekeverem  a szódabikarbónával és a dióval. Aztán egybe öntöm és először fakanállal, majd kézzel gyúrom. Elég ragadós a tészta, lehet végig fakanállal dolgozni. Lisztezett deszkára borítom, vékonyra nyújtom és keksszaggatóval kiszaggatom. Le lehet kenni a tetejét tojással, lehet díszíteni, de én nem tettem most.

Sajtböbő (vegetáriánus köret)


Ez, egy roppant egyszerű vegetáriánus köret. Nem kell hozzá más, mint sajtok (én fele füstölt, fele trapistát szoktam, de mehet bele pici parmezán is), liszt, vagy kukoricapehelyliszt és tojás, bors. A sajtot lereszelem, a tojást hozzáütöm, fűszerem (só szerintem nem kell, mert a sajtok sósak) és annyi kukoricapehelylisztet, vagy lisztet teszek hozzá, hogy formázható masszát kapjak. Olajban kisütöm. A fiuknak nem annyira jött be, magamnak készítettem, mert a többiek sült karajszeleteket ettek.
A vicc az volt, hogy mikor Krisztián kitalálta, hogy készítsünk ilyet (a barátunknál valami hasonló volt pénteken), akkor rákeresett a neten a receptre és megtalált egyet a Mindmegettén. Én nekiálltam összekeverni a hozzávalókat, de mivel most nem volt itthon kukoricapehelyliszt, aggodalmaskodott. Mondogatta, hogy a recept nem így szólt. Én is megnéztem és mit látok, az én saját receptem a Mindmegettén, én raktam fel még 2005-ben. : )) Mondtam neki, bízza csak rám. Finom lett.

Cukkinis csokoládé kenyér (gluténmentesen)



Hát ez a csokis kenyér egyszerűen varázslatos, tényleg. Olyan finom, puha, fűszeres, hogy szinte elolvad a szájban. És gluténmentes, és egészségesebb, mint a bolti édességek, és kezdők is elkészíthetik, mert pofon egyszerű. Egy angol gasztroblogon találtam, de már nem tudom hol, mert egy gyűjtőoldalt szoktam olvasgatni, ezt, és ha valami nagyon megtetszik, lefordítom a guglival. Ez is egy ilyen volt, alig vártam, hogy elkészítsem, mert nagyon kíváncsi voltam rá. Kinyomtattam, és meglepve láttam, hogy egészen követhető a recept, hiába nem hozzáértő fordította. Akkor jöjjön a recept.

Hozzávalók:
1/2 csésze olaj
1 csésze barna cukor
2 tojás
1 mkk vanília (akinek nincs vanília pora, vancukor is jó bele)
1,5 csésze lereszelt cukkini
1 csésze liszt
1/4 csésze cukrozatlan kakaó
1 kk sütőpor
1 kk szódabikarbóna
csipet só
1/2 kk fahéj
késhegynyi szegfűszeg
1 tábla Tibi tejcsoki
1/2 csésze dió (opcionális, de akkor két evk-al több liszt kell)

Kiválasztok egy csészét, az enyém 2,5 dcl-es volt. Az olajat, cukrot, tojást és vaníliát robotgéppel szépen kikavarjuk úgy 2 perc alatt. A reszelő legkisebb részén  lereszelem a cukkinit (nem kell kinyomkodni). Hozzáteszerm a cukkinit a cukros keverékhez, azzal is kavargatom picit. Lényeg, hogy a cukor kicsit elolvadjon, ne maradjon benne szemcsés. Egy másik tálban a lisztet, sót, sütőport, szódabikarbónát, kakaót, fűszereket keverem össze, majd beleöntöm az egészet a cukros keverékbe aprádonként és szépen elkavarom. A végén jöhet a dió és a pici kockákra vágott csoki.
Én a minimuffinsütőben sütöttem belőle 24 kis muffint és még a kisebbik kenyérsütő tepsibe is jutott, ez van a képen, szóval elég sok lesz. A minimuffinokat kb 15 percig kell sütni 180 fokon. Tűpróbával kell ellenőrizni a kenyérformában készültet, hogy átsült -e. Nem érdemes túlsütni, mert lehet, hogy akkor kiszárad.

Nem fogjátok megbánni, ha elkészítitek

2011. augusztus 2., kedd

A tűzoltóságon

Már régóta tervezzük, hogy egy barátunk közreműködésével megmutatunk a fiuknak egy tűzoltó állomást belülről.
Pénteken mentünk vendégségbe a fent említett barátunkhoz és a családjához, annak apropóján, hogy két hónapos a kisebbik fiuk és mi még csak képen láttuk. Ezért megszerveztük a tűzoltósági látogatást is. Én otthon maradtam babázni a feleséggel, a fiuk meg felkerekedtek és a III. kerületi tűzoltóságra mentek terepszemlére. Hihetetlenül kedvesek voltak az ottaniak, nem kímélték magukat a fiaink szórakoztatásában. Kihozták a legnagyobb tűzoltókocsit, emelővel utaztatták a fiukat és mindent apróra megmutattak. Vezethették a régi Tátra tűzoltó autót (amiért Farkasapa is majd megőrült, de felnőtt módjára visszafogta magát, és nem kérte, hogy hadd üljön be ő is a kormány mögé), felöltöztették őket miniatűr tűzoltóknak, kaptak sisakot is, ami világít és egészében véve szuperül szórakoztak.
Mondanom se kell, hogy eddig is naponta hallgattam és valószínűleg még sokáig fogom hallgatni a történeteket a csodás napról.
Nekem is jó napom volt, mert sokat babázhattam, és nagy kedvet éreztem, ahogy a kisbaba mosolyát láttam, hogy újra legyen nekem is egy ilyen saját apróságom, akinek a gügyögését hallgathatom. Persze ez a lelkesedés nem elég, ennél több motivációra lenne szükség, hogy újra úgy érezzem, belevágnék, de nagyon jó volt a kölcsönkapott babát is ajnározni.





LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...