2011. október 31., hétfő

Rakott köles füstölt tofuval és savanyú káposztával

A bejegyzés címével mindent elmondtam erről az ételről. Magamnak készítettem, mivel a fiuk két napra elutaztak, így nem kellett az egész családról gondoskodnom, kedvemre főzhettem vega holmit. Nagyon finom lett, bár ezt senki nem tanúsítja, rajtam kívül.

Hozzávalók:
1 csésze köles
1 tartósítószer mentes bio ételízesítő kocka
3 csésze víz
30 dgk savanyú káposzta, átmosva, kiszorítva
1 kis doboz tejföl
10 dkg trapista sajt
1 csomag füstölt tofu (pl. DM-ből)

A kölest megfőztem az ízesített vízben, megvártam, míg minden nedvességet felszív. A tofut lereszeltem. Egy réteg köles, egy réteg tofu, egy réteg káposzta, tetejére tejföl, sajt. Hát, ennyi...

Túrós mini kuglófok gluténmentesen

Egy új szerzeménnyel bővült a készletem, egy minikuglófformával, amivel egyszerre 6 gyönyörű kis kuglófot lehet készíteni. Természetesen nagyon szerettem volna mihamarabb kipróbálni. Egy lisztnélküli túrós sütiben gondolkodtam, amit soha nem recept alapján sütök, csak úgy.  A képen már csak négy van, mert kettő nagy hirtelen elfogyott.


Hozzávalók:
500 g túró
4 tojás
15 dkg cukor (vagy ízlés szerint)
1 evk citromhéj
1 kk vaníliakivonat
1 vaníliás cukor
1 csipet citromos só (by Max)
5 g olvasztott vaj
3 evk hajdina liszt
3 evk kukorica keményítő

A tojások sárgáját elkavarom a cukorral, túróval, olvasztott vajjal, vaníliás cukorral, vaníliával, citromhéjjal. A tojások fehérjét felverem. A lisztet is belekavarom a túrós masszába, majd lazítom a felvert tojásfehérjével. A formákat kivajazom, kilisztezem és a pereméig töltöm a tésztával. 200 fokon 20 percet sütöm, míg a teteje barnulni kezd.
Természetesen egyszerű piteformában is meg lehet sütni, vagy kapcsos tortaformában. Hajdina liszt helyett lehet más gluténmentes lisztet használni, vagy rendes lisztet is. A kukorica keményítő helyett lehet vaníliás pudingport használni.

2011. október 22., szombat

Mogyorós csiga

Nagyon szeretem a sütemények közül a csigákat. Mutatósak, egyszerű elkészíteni és nagyon finomak. Nekem személy szerint a kókuszos a kedvencem. Már régebben vettünk egy csomag mogyorótölteléket az Aldiban, amit már régen szerettem volna kipróbálni.
Gyúrtam egy finom túrós tésztát és azt készítettem el csigának.


Hozzávalók: 
250 g túró
6 evk tej
8 evk olaj
10 dkg cukor
1 csipet vanília
pici só
40 dkg liszt
1 csomag sütőpor
1 tojás
Kenéshez:
10 g olvasztott vaj
3 -4 evk cukrozott, darált mogyoró

A tészta hozzávalóit egyenként egy keverő tálba tesszük és a dagasztó spirlállal, majd kézzel egybe gyúrjuk. Legalább fél órát pihentetjük. Utána kinyújtjuk és megkenjük olvasztott vajjal, majd megszórjuk cukorral elkevert darált mogyoróval, vagy dióval, vagy reszelt csokival, vagy fahéjjal, vagy kókusszal, vagy kakaóval vagy mákkal, vagy almával, vagy amivel csak akarjuk.

Gluténmentes változatban is elkészítettem, de az még a hűtőben pihen.

Sajtos leveles kiflik

Ezt a nagyon finom és nagyon guszta (remélem átjön a képen, mert elég későn készült, sötét este) kiflit Citromhabnál láttam meg, aki az elmúlt hét felfedeztettje számomra. Nagyon sok sütireceptet mentettem le tőle, mert nagyon az én ízlésem ahogy és amit süt. Farkasapának hét közben megígértem, hogy nemsoká készítek neki egy nagyon finom péksüteményt. Péntek lett a napja. Kicsit több idő kell hozzá a kelesztés miatt, de egyébként nem bonyolult. Citromhab azt írta, hogy minden háziasszonynak van egy ilyen receptje, hát, nekem nem volt, de most már van.

Hozzávalók:
500 g liszt
200 g rétes liszt (nekem ennyi volt, de az eredeti receptben fele-fele)
100 ml tej
4 g élesztő
1 kk cukor
1 evk só
2 tojás
100 ml olaj
350 g natuúr joghurt
Kenéshez:
75 g olvasztott vaj
30 dkg sajt (füstölt és trapista vegyesen)


Élesztős tésztát dagasztunk és 1, 5 órát kellni hagyjuk.(élesztő felfuttat a tejben, pici cukorral, majd dagasztóspirállal dagaszt, amíg elválik az edény falától). Nekem kicsit sok volt a folyadék, kellett még hozzá két marék liszt, de ez függ a tojások nagyságától és a liszt minőségétől. Mikor szépen a duplájára kelt, nyolc részre osztjuk és egyenként kör alakúra nyújtjuk. Minden kört megkenünk olvasztott vajjal és megszórunk sajttal (füstölt és trapista vegyesen) és négyet-négyet egymára rakunk. Az eredeti recept szerint 6 részre kell osztani, nekem ez nem sikerült, 8 részre tudtam osztani, így négy rétegű lett, szerintem nem romlott el tőle. Én az utolsó lapont csak vajjal kentem, sajtot nem szórtam rá.
Mikor a négy körlap egymáson van, hat felé vágjuk (ezt sikerült) és a szélesebbik részről feltekerjük. Tepsibe tesszük és 20-30 percig még letakarva kelesztjük. 180 fokos sütőben sütjük 40 percig, míg a teteje szép piros. A tetejét meg kell kenni tojással és meg lehet szórni: sajttal, szezámmaggal, mákkal, napraforgómaggal, vagy akármivel, amivel szeretnénk. 
Frissen nagyon-nagyon finom, de másnap is puha, foszlós marad.
Ez elég nagy adag, én felét szerettem volna elkészíteni, de sajnos elmértem magam, így teljes adag készült.12 kifli lett, ami két személyre rengeteg, így a szomszédoknak is jutott belőle. Mondták, hogy másokor is örülnek, ha elmérem a hozzávalókat.

2011. október 19., szerda

Borított vörös áfonyás pite

Elvetődtem egy második kerületi prémium zöldségeshez Budapesten, ahol egy dobozban gyönyörű vörös áfonyák mosolyogtak rám. Megkívántam, és balga módon azt hittem, hogy azt csak úgy el lehet csámcsogni, mint a fekete áfonyát. Sajnos frissen ehetetlenül savanyú, de eddig csak aszalva kóstoltam. Na jó, hogy a napi C vitamint bevigyem elrágtam pár szemet, de tudtam, hogy valamit kezdenem kell vele, megenni nyersen sem én, csak a gyerekeim nem fogják, szuper C vitamin forrás ide vagy oda.

A neten talált receptek közül összegyúrtam egy sajátot. Gyömbérrel és vaníliával fűszerezett karamellben megpároltam az áfonyát (miután megmostam, leszáraztam) és mikor már szépen összeesett belekanalaztam a piteformába.
A tésztáját úgy készítettem, hogy alapul vettem az fekete ribizlis süti receptet, amit annó még Fűszeres Esztertől vettem, csak tettem a tésztába őrölt mandulát, és nem gluténmentesre készítettem (tanulva a tapasztalataimból: a lekváros jellegű sütiket Ábel meg se kóstolja, nem is mutatott nagy érdeklődést ez iránt sem). Mogyoróval is valószínűleg ugyanilyen finom lenne. A mértékek hozzávetőlegesek, mert a liszten és olajon kívül semmit nem mértem ki, csak szemmértékre dolgoztam.

Hozzávalók a tésztához:
1 pohár natúr joghurt
1 tojás
1 dcl olaj
15 dkg liszt
5 dkg őrölt mandula
vaníliapor
15 dkg cukor a tésztába
A karamellhez:
5 dkg barna cukor
5 dkg vaj
pici gyömbér, pici vanília

A karamellben megpárolom a gyümölcsöt. A tészta hozzávalóig elkeverem. A  piteformát kivajazom és a karamelles gyümölcsöt szépen egynletesen elterítem benne, majd rákanalazom és egyenletesen eloszlatom rajta a tésztát. 180 fokos sütőben, tepsit alátéve (kirotyoghat) sütöm  30-40 percet, míg a teteje barnulni kezd.
Csak szuperlatívuszokban érdemes beszélni a sütiről. Finom, egészséges, különlegyes, de elkészíteni nagyon egyszerű. Az áfonya nem volt olcsó, mintegy 1000 forintot fizettem a dobozért, de utólag is úgy gondolom, megérte.
Mikor Farkasapa meglátta a sütit, azt mondta, ránézésre kevés benne a cukor, de később viszakozni kényszerült és nagy lelkesedéssel lapátolta be a sütit, némi vaníliafagyi társaságában.

Hétvége Farkasapa nélkül

Szombatra Farkasapa buliba ígérkezett. Természetesen olyanba, ahol a család többi részét hátrahagyva, kedvére szórakozhat. Én fodrászt terveztem, kis tornát, de természetesen le kellett mondanom mindenről. Végül a Pagony 10 éves szülinapi bulijának meglátogatásává módosult a terv, gyerekkel, vonattal. Fárasztó napnak ígérkezett. Előző nap sütöttem zsömléket Ábelnek, mert ilyenkor a legnagyobb gond az étkezés megoldása. Szombaton korán keltünk, de kiderült, hogy vonat egy óra múlva indul, kapkodva kávéztam, rendbe tettem a konyhát, előkészítettem az úti elemózsiát és Farkasapát megkértem, míg én készülődök, az előkészített ruhákba bújtassa  be a gyerekeket. A vonatút izgalmak nélkül, élvezetesen telt. A fiuk meg vannak őrülve az utazásért, nagyon szeretik, így ezzel soha nincs gond. A Petőfi Irodalmi Múzeumot is megtaláltuk hamar, és még nem kezdődött el Bartos Erika vetítéses meseelőadása, viszont a terem már fullon volt. A gyerekek ezzel mit sem törődve előre furakodtak, úgy, hogy már nem is láttam őket. Sajnos a dühöngő hátsó szélén tudtam csak térdelni, a kabátokkal degeszre tömött hátizsákot a székek alá tolva, igyekeztem a legkisebb helyet elfoglalni, de ez se volt elég, a szülők és gyerekek felváltva tapostak a lábamon ki- és befele menet. 10 perc múlva megjelentek a fiuk, miután átverekedték magukat a tömegen és kijelentették, hogy éhesek. Hát ennek, talán nem kell mondanom, hogy egyáltalán nem örültem. A hátizsákból művészet volt előszedni a kabátok alól a zsömlés zacskót és a jócskán morzsálódó szendvicseket egyszerre megetetni a fiukkal, a többi gyerek kíváncsi, a szülők rosszalló tekintete közepette. Körülöttünk ezren, a színpadon Bartos Erika, mi meg eszünk. Aztán ittunk. Aztán visszamentek, újabb 10 percre. Utána végleg elunták. Ekkor már szidtam magam, hogy mi a fenének kell nekem ekkora tömegbe jönni két ilyen kicsi gyerekkel. De a könyvvásárt azért mégse hagyjuk ki, mintegy 4600 forintért sikerült beszereznünk két Bogyó és Babócát, egy Boribont és egy Altató könyvet. Simán elhozhattam volna ingyen is, a kutya se vette volna észre, de természetesen kivártuk a sorunkat, ami két kisgyerekkel nem egyszerű és kifizettük a könyveket. A fiuk rögtön megindultak lefelé és a lépcsőfordulóban, mikor javasoltam, hogy menjünk vissza  tömött terembe a további előadásokra, kijelentették, hogy ők semmi másra, mint  Mekdonaldszos sült krumplira vágynak és mindjárt éhen halnak. Hiába hívtam fel a figyelmüket, hogy most ettek, sürgették az indulást. Így hát az volt a következő program. Azt ehet Ábel is, ezt jól tudja, így ha Pesten vagyunk, mindig követeli.
Aztán a Millenáris játszóterén múlattuk az időt majd hazavonatoztunk, buszoztunk. Hazafelé a vonaton kiolvastuk az új könyveinket, egyiket a másik után.
Én ki voltam facsarva, mire hazaértünk, de a fiuk is fáradtak voltak, mert csak néztek ki a fejükből délután, és ásítoztak. Azért még kicsi biciklizés belefért késő délután.




Délután, orvosolandó a fáradtságot, süteménysütésbe kezdtem. A lerakatban az új szerzeményem egy kekszpisztoly avagy kekszpuskaként is elhíresült szerkezet. Egyszer már tettem egy próbát egy ilyen szerkentyűvel. Rémes tapasztalatokról beszámoló itt. Ez kicsit másnak tűnt, gondoltam, mégegyszer megpróbálom. A fórumokat olvasgatva senkinek nem ment elsőre és a tésztának nagyon jónak kell lenni, hogy tényleg ki lehessen nyomni és tapadjon is. Botorság volt tegnap csak úgy, nekiállni. A tészta a gluténmentesség miatt, hiába követtem egy receptet, lutri volt, mert a recept rendes lisztről szólt és ugye itt nagyon fontosak az arányok és az, hogyan viselkedik a liszt. Az első adag nagyon lágy lett, semmit nem tudtam kinyomni a zsírtalanított tepsire, pedig a megadott lisztmennyiségen felül 100 g mandulát is tettem bele. Minden tésztát visszakapargattam a tálba a gépből és liszteztem még, de akkor már csak rizsliszt volt és újra nekiálltam. Ekkor legnagyobb csodálkozásomra működött, gyönyörű kekszeket tudtam gyártani mintegy 15 darabig, ott elfogyott a tészta és újratöltöttem a puskát. Közben a liszt dolgozott és több kekszet nem tudtam gyártani. Kénytelen voltam ismét visszatenni a tésztát és kézzel golyókat formázni.
El lehet képzelni, milyen hangulatban ténykedtem a konyhába, mialatt a gyerekek felfordították a házat, folyamatosan jöttek, hogy: kiborult, nézzem meg hogy füstöl a motor, pisilni-kakilni kell, gyurmázni akarunk, éhesek vagyunk, vegyem le a kisautót a szekrényből. stb. Kicsit rosszul tűröm az ilyen jellegű zaklatásokat, mikor amúgy is el vagyok foglalva, vagy valami épp nem úgy sikerül, ahogy terveztem.

Végül készen lettek a kekszek, megvacsoráztunk, 8 órakor két mesevetítés után mentek aludni én meg végre elrendezhettem a kipróbálásra váró receptjeimet.

Másnap újból fél hétkor keltek, ami szerintem nem túl emberi idő hétvégén. A szobájukba küldtem őket, hogy foglalják el magukat, én meg lustálkodtam mintegy 10 percet, mert ennyi időre sikerült elfoglalniuk magukat. Aztán együtt sütiztünk kakaóztunk, kávéztunk, majd nekiálltunk a takarításnak. Megmutattam nekik a sarokban a pormacskákat és felszólítottam őket, hogy segítsenek a kipusztításukban. Csak korlátozott ováció fogadta az ajánlatomat, Ábel egész aranyos volt, és úgy állt hozzá, ahogy egy anya azt elvárja, de Áron nem is titkolta, hogy nincs ínyére ez a program. Végül is szépen felporszívóztuk közös erővel a fölső szintet, de ennél sokkal tovább nem is jutottunk.
Mikor a boltba akartam elcsalogatni őket, hogy néhány üveg szódavizet hozzunk, ill. sétáljunk egyet a vasárnapi csodaszép napsütésben, kijelentették: "Anya nekünk most dolgunk van, nem érünk rá veled elmenni, golyóznunk kell!". Így hát leültem és megírtam ezt a bejegyzést. Azért a boltbamenést is sikerült abszolválnunk, épp zárás előtt még odaértünk. A boltban kezdődött a huzavona: "Anya veszel nekem nyalókát? Nekem túrórudi kell!- Nem, fiuk, ebéd előtt semmit." Végül kiegyeztünk egy-egy picike csomag gumimaciba, hátha az nem veszi el végképp az étvágyukat. Mondjuk a sültkrumpli mindig beléjük fér, úgyhogy nagyon nem aggódtam. Ezen a hétvégén elég egyhangúra sikerült vennünk az ebédelést, mindkét nap sült krumplit ettek, üresen.

A délután szépen eltelt: játszótér, bevásárlás, vetítés. Este úgy döntöttem, hogy kivételesen nem fekszem le a gyerekekkel, hanem megnézem az M1-en a filmet, aminek 11:30-kor volt vége. Sajnos nem sokat tudtam aludni, mert 1:00 körül ébredt Áron: lázas volt, kakilnia kellett (éjszaka!), szomjas volt, kitakarózott, mindezt úgy adta elő, hogy a kívánságok között 10 - 20 perc szüneteket hagyott. Így aztán 3-ig nem is tudtam visszaaludni. Ábel is felébredt, hívott, hogy fáj a feje, amire én azt hittem, beverte az ágy szélébe. Fél óra múlva kiderült (nem túl gyors a gyerekeim reakcióideje, főleg éjszaka nem), hogy valójában a füle fáj és lázas is. Így aztán jól elszórakoztattak, aludtam össze-vissza vagy négy órát. Másnap reggel, mikor az éjszakát tökéletes nyugalomban töltő Farkasapa keltegettett 5:30-kor, enyhén szólva nem voltam túl lelkes.

2011. október 13., csütörtök

Mogyorókrémes nápolyi házilag



A házilag készített mogyorókrém nem sokáig áll el a hűtőben sem, így gyorsan fel kellett használni. Gondoltam mogyorókrémes piskótatekercsre, de aztán a kész nápolyis csomagot bontottam fel és a lapokat egyenként megkentem a házi mogyorókrémmel.
Egyszerű kis süti lett. A tetejére igazi Nutellát kentem, egyrészt mert az homogénebb, másrészt mert elfogyott közben a házi és megszórtam kókusszal.
Lehetett volna cifrázni, vajasabbra készíteni a krémet, lazítani, dúsítani, de így is megfelelt és finom volt. Én persze nem sokat ehettem (volna) belőle.

2011. október 11., kedd

Joanne Fluke: Szemérmes barack és gyilkosság- nem ajánlom


Általában olyan könyveket szoktam ide feltenni, amik tetszettek és ajánlom másoknak. Most azért teszem fel ezt, hogy jelezzem, nem ajánlom elolvasásra.
Mikor a könyvtárban megláttam a könyvet, felrémlett, hogy valahol már olvastam róla, hogy több hasonló címmel is született már krimi és hogy egy kisvárosi cukrásztda körül zaljanak az események. Arra gondoltam, milyen jó lesz, hogy egy receptekkel teletűzdelt krimit olvashatok.

Hát, kár volt az időért. Középszerű szereplők, erőletett sztori, borzalmasan amerikai receptek. Gondolok itt arra, hogy 40 dkg cukornál kevesebb nem kerül soha a süteménybe, inkább több. A sütireceptek egyszerűek ugyan, de szinte mind ugyanaz, kis variációval, többnyire kekszreceptek. Amin legjobban kiakadtam, hogy a szuper esküvői torta, háztartási keksz pudinggal. Oké, hogy amerikaiak, de ennél azért többet vártam.
Az egészről az volt a benyomásom, hogy középszerű és gej.
A többi kötetre nem is akarok időt pazarolni, főleg, hogy már az elején lehet sejteni a végét, tehát kriminek is utolsó.

Nálunk is kombe

Régebben árasztotta el a gasztroblogokat ez a kelt-hajtogatott tészta, én akkor elmentettem a receptet, de valahogy mindig elodáztam az elkészítését. Egy napon, mikor Farkasapát vártam haza és az egész délután rendelkezésemre állt, hogy készítsek valamit, megnéztem a mentett receptjeimet és kiválasztottam ezt.
A receptet nem is írom le, az minden blogon ugyanaz, pl. itt és itt.

Töltelék nálunk:
10 cm-s kolbász
e doboz tejföl
2 kanálnyi parmezán sajt
fél kápia paprika
10 dkg trapista sajt
pici só, bors

Az egész elfogyott, igaz, hogy csak fél adagot csináltam.  Áron és én nem nagyon segítettünk be, egy -egy kis szeletet ettünk, a többit mind Farkasapa falta fel. Eteti magát nagyon, vendégváró vacsorának, egy jó palack bor mellé is kiváló.

2011. október 5., szerda

Fűszeres csicsóka

Egy szép szombati napon, mikor én és a gyerekek a játszótéren múlattuk az időt, Farkasapa bevásárló körútra indult. Virágokat akart beszerezni a ház elé, mivel a nyáriakat már szanálni kellett. A játszótér melletti virágboltban aztán, a sok virág között, talált egy tálca csicsókát, és tudta, hogy szeretem, ezért elhozta nekem.
Sajnos Martonon sehol se láttam.


Mivel nem minden nap van nálunk csicsóka, elkezdtem receptet keresni, de nem túl sokat találtam és az is mind ugyanaz. Csicsókakrémleves, csőben sült csicsóka, csicsókapüré stb. Én egyikre se vágytam.
Végül úgy készítettem el, mintha újkrumpli lenne. Egy nagy serpenyőben olíva olajat hevítettem. A csicsókát alaposan (szivaccsal) megmostam és amennyire lehetett karikákra vágtam. Fedő alatt pároltam, mikor már kicsit puhult, hozzá tettem egy csokor felaprított petrezselymet, megszórtam sóval, csilipehellyel és fokhagyma granulátummal. Addig sütöttem, míg a szeletek szépen megpirultak. A végén szórtam rá kis pirított szezámmagot.
Mmmm,.... nagyon finom volt. Természetesen rajtam kívül senki nem kóstolta meg, túl egészséges a fiuk ízlésének.
Másnap virslivel ez volt a diétás ebédem.

Kókuszos gluténmentes keksz

Ez egy nagyon gyorsan összedobható keksz. Igaz, hogy kicsit pihentetni kell a hűtőben, de addig lehet egyet tornázni, vagy a gyerekeknek mesét olvasni. Én elmentem közben zumbázni, és addig a kesz a fagyasztóban pihent.
A recept a Nosalty-ról származik, ahova egy gluténmentes ételeket főző szakács tette föl. Szuperül működött a recept. (A képen Ábel keze, segített formázni)




Hozzávalók:
170 g gluténmentes liszt (nálam Schar mix B vagy Beiker)
80 g vaj
80 g barna cukor
50 g kókuszreszelék
2 tojás
pici só
1 csomag vaníliás cukor
1 tk sütőpor

A lisztet, sütőport, kókuszt, cukrot, vaníliás cukrot, sót egy tálba szórjuk. Hozzáadjuk a felkockázott vajat és a két tojást. Kézzel összegyúrjuk. Jó ragacsos tésztát kapunk. Ezt valahogy átkanalazzuk egy fóliára, a tetejére is teszünk egy fóliát és ügyesen henger formát készítünk belőle. A recept szerint hűtőben kell pihentetni egy órát. Nálam a mélyhűtőben pihent kettőt és így pont olyan lett, hogy éles késsel, kicsomagolva szép kis szeleteket tudtam vágni.
Sütőpapíros tepsire rakosgattam és 180 fokon addig sütöttem, míg a széle barnulni kezdett. Lehetett volna díszíteni, de tudtam, hogy így is el fog fogyni hamar. Csodás illat volt a konyhában, mikor sült, mondjuk én kókuszrajongó vagyok.
A nem gluténmentesen étkező Farkasapát nem győztem elhajtani a sütis táltól, hogy másnapra jusson a gyerekeknek. Na jó, a reggeli kávéjához ehetett kettőt.

Túrós amerikai palacsinta

A túró mindannyiunk kedvence. Volt egy felbontott csomag a hűtőben a sorsára várva. Ez lett belőle.



Hozzávalók:
300 g túró
4 tojás
egy mk Stevia por
csipet só
17 dkg gluténmentes liszt (Naturbit, vagy Schar mic B)
5 dkg vaj
200 ml tej
pici vaníliapor (vagy vaníliás cukor)
1 kk sütőpor

A túrót, vaníliát, tojások sárgáját és a tejet szépen eldolgozzunk. Beletesszük a lisztet és a sütőport. Jól összekeverjük, majd két részletben a tojások felvert habját is beletesszük és óvatosan összekavarjuk. Nem igazán palacsinta jellegű a tészta, inkább sűrű, muffin tésztára emlékeztet.
Palacsinatasütő serpenyőben kanalanként adagoljuk és 1-1 perc alatt oldalanként megsütjük. Akkor lehet megfordítani, mikor már szilárdnak tűnik a felénk néző oldal is.

A fiuk fejenként két-két palacsintát ettek meg. Áron juharsziruppal, Ábel fruktózzal. Nagyon ízlett nekik, szerintem gyerekeknél biztos siker, de másnap reggel Farkasapa se vetette meg a három maradék palacsintát, pedig nem arról híres, hogy szereti a másnapos palacsintákat.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...