2011. május 28., szombat

Semmi kis édességek gyorsan

Epres kehely

Ehhez gondolom nem kell recept senkinek, bármiből összedobható ilyenkor, eperszezonban.
Az enyémhez kellett:
200 g túró
2 dcl tejszín
édesítő
két marék eper
kevés cukor
citromhéj, vanília

A túrót kikavartam az édesítővel és a citromhéjjal, vaníliával. Felvertem a tejszínt. Az epret kicsit villávval cukorral szétnyomkodtam. Hagytam egyben is szemeket a tetejére. A túrót összekevertem a tejszínnel. Rétegeztem a holmikat. Tejszínes fehér réteg, összenyomkodott eper, még egy kis fehér réteg, majd díszítettem a tetejét szeletekre vágott eperrel. 
Most édesítővel készült, de természetesen nem olyan finom, mint cukorral. Mivel tudtam, hogy nagy adagot fogok enni belőle, a fiuk viszont valószínűleg meg sem kóstolják,  muszáj volt.
Csokis kukoricapehely (gluténmentes)
Ez az édesség se egy nagy szám, viszont gluténmentes. A korábbi is, de az Ábelt nem érdekelte. Ehhez nagy reményeket fűztem.
Gluténmentes étcsokit összeolvasztottam kis vajjal, majd kevertem bele gluténmentes kukoricapelyhet és kis kupacokat raktam egy sütőpapírra. Utána hűtőbe tettem egy órára. Ropogós maradt a kukoricapehely és mégse bolti csokit esznek.

Profiteroll
A zenélő autónál kapható tejszínkrémes golyót (akciósan három csomag 1200 Ft) szoktam megvenni, mert égetett tésztát még sohase készítettem és nem is tervezem, kicsit tartok tőle. Egy vanília vagy csokipudingot elkészítek. Egy tálba öntök egy csomag golyócskát, és leöntöm még fagyosan a forró pudinggal. Aztán rövid időre hűtőbe teszem. Hamar egymáshoz hűlnek. Szerintem nagyon finom, és hát a fő jó tulajdonsága, hogy egyszerű, viszont nem gluténmentes.

2011. május 23., hétfő

Anya kimenője - szabad délután


Sajnos akkor, frissiben nem írtam meg az élményeimet, de talán a jövő évihez ez is elég lesz kedvcsinálónak. Ez egy keresztény rendezvény, amit keresztény nők szerveznek kifejezetten anyukáknak.
Már több éve szeretnék elmenni, de valahogy soha nem sikerült. Most is rosszul jött ki, mert egy kedves barátnőm látogatott meg aznap Angliából, de csak a délelőtött tudtuk együtt tölteni.
Már a belépéskor és regisztrációkor kaptunk egy kis csomagot, amiben elég változatos dolgok voltak. A szervezőket dícséri, hogy nagyon jól ki volt találva a díszítés és a konferencia témája, össze volt hangolva minden. Ez nagyon tetszett.

Állítólag minden alkalommal van egy ének (kicsit amerikás szokás, de nem baj, mert legalább nem kellett nekünk is megtanulni), amit lejátszanak az alkalom alatt többször is.
Most ez volt az és nagyon jól szórakoztunk:
http://www.youtube.com/watch?v=Wkc9-SvqfDM

Aztán volt egy kis egyfelvonásos, egyszereplős "színdarab" arról, hogy anyaként hányféle szerepet kell eljátszanunk. Sokat nevettünk, mert azt hiszem magunkra ismertünk mindahányan, hogyan próbálunk megfelelni reggel-délben-este a család, a környezetünk elvárásainak. Próbálunk az rendelkezésünkre álló időből a legtöbbet kihozni, aztán szidni magunkat, hogy megint elhanyagoltunk jónéhány fontos dolgot, de leginkább saját magunkat.

Idézet az Anyai Szívek hírlevélből, ami szerintem nagyon jól összefoglalja a fő előadást:
"Julie Barnhill, 3 gyermek édesanyja, vidám előadásával felvértezett bennünket, hogy merjünk gyermekeink főnöke lenni és ezt akár szóval is erősítsük meg bennük. Kiemelte, hogy nem a túlzott szigor a célra-vezető - hiszen a célunk, hogy olyan otthont teremtsünk, ami menedék és ahová szívesen jönnek majd vissza a gyerekeink - hanem az, ha anya-ként szívélyes határozottsággal tudjuk irányítani gyermekeinket. A gye-rek érdekét szem előtt tartva tudnunk kell határozottan nemet mon-dani egyszerűen (ezt gyakoroltuk is J) vagy pl. így: megértem, hogy sze-retnéd, de… NEM. Mindeközben vegyük észre a hétköznapi dolgokban azokat a pillanatokat, amik számunkra “szentek” lehetnek: egy nevetés, gyermekünk hajának tapintása, kéz-a-kézben sétálás. Julie arra is bíztatott mindannyiunkat, hogy maradjunk érdekesek, maradjunk nők! Nem csak anyák, akik gyerekeket nevelnek. Családunk tagjait is bátorítsuk időről-időre, kiemelve egy-egy napon őket a többiek közül, hogy érezhessék, hogy különlegesek. Ahhoz, hogy ilyen “belevaló anyák” lehessünk, ne felejtsük el, hogy Isten ismer bennünket, ismeri a gyere-keinket, a nyomasztó terheinket, álmainkat, sőt az összetört álmainkat is. Ő tud és akar segíteni."
Azóta gyakorolom az általa megtanított mondatot: "Tudom, hogy nagyon szeretnéd, de NEM!, Tudom, hogy vágysz rá, de most NEM!, Sajnálom, de NEM!" Áron fiam, ha nem is tud róla, utálja Julie Barnhill-t.

A másik előadás nem volt túl jó, legalább is én kicsi untam, de volt mondanivalója, csak kicsit vértelenül lett előadva, főleg így Julie után. Nem volt egyszerű az előadó helyzete sem.

A vacsora valami mennyei volt, nagyon jól esett. Egy Guru nevű helyről rendeltek és már a csomagolás nagyon tetszett. A matrica, amivel le volt ragasztva a doboz "Szeretettel készül" felirat volt. Hát nem ötletes! Egyből jobb étvággyal fogyasztottam. Volt vegetáriánus menü is, méghozzá "Zöldfűszeres sajttal és fetával töltött tortilla tekercs". Lehet, hogy magamtól nem választanám, de tényleg nagyon finom volt. Persze volt hozzá sós burgonyachips is, hogy valami egészségtelen is legyen benne és rengeteg süti közül is lehetett választani (én mértéktartóan három kis kocka sütit kóstoltam meg). Egyébként itt lehet megnézni a kínálatot.

Állítólag majd a hanganyag is meghallgatható lesz. Bárcsak lenne egyszer időm újra végighallgatni. Idézet az Anyai Szívek hírlevélből.
"Az idei előadások hanganyaga is hamarosan meghall-gatható lesz interneten. Erről tájékoztatni fogunk Benneteket. Addig is szívesen ajánljuk figyelmetekbe néhány ko-rábbi előadás elérhetőségét: www.kegy.hu oldalon."

2011. május 20., péntek

Gluténmentes diéta - egészséges életmód

Néha kínszevedés, néha észre sem veszem. Minden nap főzök, ahogy még sohasem (rettenetes). Muszáj háromfogásos menüt vinnie minden nap az óvodába, úgy, hogy az ételek száma, amelyeket egyáltalán hajlandó elfogyasztani kb. 20. Ebből kell variálni hónapról-hónapra napi három fogás. Finoman szólva, nem egyszerű. Én már kimondhatatlanul unom a húslevest, pörköltet, tejberizst, sültkrumplit, rántott húst, bablevest vagy babfőzeléket. Körülbelül ennyi főétel és leves, amit szívesen fogyaszt. Azért próbálkozunk, mindig egy-egy új ízt, ételt bevezetve, de a legtöbbször ilyesmit kell főzni. A halat, a szószos tésztákat, a gombát, a gyümölcsök nagy többségét, a főzelékeket, a gyümölcslevest nem eszi meg, ezek már kiestek a rostán. Nemrég a tejbe köles, avagy köleskása volt nagy sláger. Nagyon bizalmatlan volt, méregette, húzta a száját, miután végre megkóstolta pedig azt mondta: Anya, ez nem is olyan rossz, mint gondoltam!", hát, ennél nagyobb dícséretet még nem kaptam!

A zsemlék sütésében is fejlődtem. Eddig kizárólag muffin formában tudtam őket sütni, most már formázni is próbálom és sokkal jobb. Csak nagyon hamar rágós - gumis lesz, de sebaj, felkockázom, megpirítom sütőben, azt eszik a krémlevesekhez és a joghurthoz.
Sütök neki: amarántos zsömlét, mákosat, tökmagosat, szezámosat, napraforgó magosat, mogyorósat, lenmagosat, vagy csak simát. Eddig ezeket próbáltam ki.

Nemrég, a cukor rengeteg káros hatásáról olvasva elhatároztam, hogy teljesen kivonom az étrendjükből a csokit. Eddig se ettek mérhetetlenül sokat, de azért desszertként néha kapnak, főleg a Kinder csokit, vagy Tibit, mert az lisztmentes és általában van itthon. Most már azt sem (még elfogy a tartalék, és után indulunk). A sütikbe még cukrot teszek, mert az édesítő rosszul túri a hőt, de már felfedeztem a Xukor, nyírfacukor  lelőhelyeket, ahol lehet rendelni ezeket a csodákat, amik édesítenek de nem hízlalnak és nem rongálnak, mint a finomított cukor.
Ezzel egyidőben néhány különleges lisztet rendeltem egy reformboltból, mint a csicseriborsóliszt, szójaliszt, kölesliszt, hajdinaliszt. Ezeket is szeretném kipróbálni. A jól sikerült recepteket majd közkincsé teszem.

Most egyébként is kutatom és keresem a lehetőségeket, hogy ha más nem, én magam teljesen leszokjak a húsról. Nekem ez nem túl nagy áldozat, inkább az az áldozat, hogy húst kell ennem. A lustaság és az időhiány volt az akadálya eddig is, mert nagyon nehéz két-három féle ételt főzni, hogy mindenkinek a diétáját, szája ízét kielégítsem. Ezért inkább lemondok a saját vágyaimról, ebben úgyis nagyon gyakorlott vagyok, és megeszem, amit a család eszik akár kívánom, akár nem. A múltkor el is csodálkozott Farkasapa, hogy ahhoz képest, hogy mennyire szeretek recepteket olvasni és ételeket nézni, milyen igénytelen vagyok, ha a saját étkezésemről van szó. Ebben sajnos teljesen igaza van. Borzasztó, hogy néha mit meg nem bírok enni! Igazi konyhamalac vagyok.
Bár mostanában rendeltem magamnak (három-három napra) zsírégető diétát, de azt is kínszevedve tolltam le. Végül is mit lehet enni, húst salátával. Egyik se a kedvencem. Vettem Norbi - féle lisztből készült kenyeret is, mivel nekem a szénhidrát, a kenyér a legnagyobb kísértés. Borzalmas az íze, szerintem. Nem akarom Norbi üzletét rontani, de tényleg nem finom. Farkasapa egy reggel panaszkodott, hogy miért kell neki három napos kenyeret ennie. Mondtam, hogy bocs, nem vettem észre, hogy már nem friss, szerintem elég puha, és hozzátettem, hogy ha egy hétig ő is a Norbi - féle kenyeret rágná, biztos nagyra értékelné, hogy ma reggel három napos fehér kenyeret ehet. Fogyásról még nem tudok beszámolni, annak ellenére, vagy talán épp azért, mert kettlebel órára is járok, persze csak hébe-hóba. Tudom én, hogy a rendszeresség milyen fontos, de mit tegyek, ha állandóan közbeszól az élet. Hol anyák napja, hogy az oktató hiányzik egy hétig, hol Farkasapa utazik Németországba. Az elmúlt két hónapban, mióta beiratkoztam, össze-vissza 5x tudtam elmenni. Ez is valami, örülök neki, az ember lánya ne legyen telhetetlen. Ez a kettlebel óra egyébként elég gyilkos, de nem bánom, legalább érzem, hogy a tonna háj alatt azért izmaim is vannak.

Nekünk sem ártana egészségesebben élnünk. Nagyon bánt, hogy szinte minden, amit megfőzök, megeszünk valamilyen formában mű étel. Nehéz igazán természetes hozzávalókhoz jutni, ha nem lehetetlen. Pedig mi, őszintén, olyan család vagyunk, akik egy bevásárlás alkalmával sok zöldésggel, gyümölccsel, hússal, tejtermékkel (joghurt, tej, vaj, sajt) jövünk haza. Nem veszünk chipseket, kólát, üdítőket, de veszünk felvágottakat, virslit, margarint és ebből elég sokat fogyasztanak a fiuk is. De csak ha a joghurt feliratait megnézzük, elrémülünk, és ki tudja mi van a húsban és a zöldségekben. Sajnos ezek nem kivédhető dolgok. Drága méregtelenítő kúrákra nekünk nincs pénzünk és időnk se. Néha elég kétségbeejtő belegondolni.
Farkasapa vett múlt hétvégén egy igazi tanyasi tyúkot, ill. csak részeit, abból főzött levest, és egészen más, sokkal finomabb íze volt, mint a máskor vett csirkének. Ugyanakkor vett másféle módon nevelt csirkerészeket is, főleg combokat. Mikor a feldolgozásánál tartott, erősen szorította magát, hogy ki ne dobja a nem tanyasi csirke részeit (meg persze én is győzködtem, mert nincs kidobni való pénzünk), mert az előzőhöz képest nagyon  másként nézett ki. Szó mi szó, undorító volt. Nem is evett az elkészült sörös csirkéből, gondolom elege lett a feldolgozás során belőle. Ilyenkor ő is vágyik a vegetarianizmusra, de sajnos utána hamar elfelejti és megint húst akar főzni hétvégére.

Könyvajánló - David Staal: Kincset érő szavak

Keresztyén gyereknevelési könyv. Nagyon jó, nagyon hasznos. A hosszabb címe: "amit a gyerekeknek hallaniuk kell, hogy azzá váljanak, akivé Isten megalkotta őket".
Nem rejtett igazságokról szól, nem olyan titkokat oszt meg velünk, amikről fogalmunk sem volt, hanem aláhúz és hangsúlyoz dolgokat, amit mindannyian tudunk, de valahogy "nem sejtünk".
Az, hogy felelősek vagyunk a szavainkért, nem újdonság, ahogy az sem, hogy a gyerekek mennyire megjegyeznek szavakat, kifejezéseket, gesztusokat. Elég csak visszagondolni a saját gyerekkorunkra, a szüleink milyen szavai, amiket ránk vonatkoztatva használtak, maradtak meg bennünk. Nekem például az maradt meg, hogy apukám kövér kislánynak tartott, ill. olyannak, aki mindent elbaltáz, akinek valahogy semmi sem sikerül. Pedig szeretett engem, de valahogy a reakcióiból, szavaiból ezt szűrtem le. A gyerekek nem látják magukat reálisan, a felnőttek szavai által tartott tükör nagyon fontos számukra.
Én is tudom ezt, mégis annyiszor megbántom őket a szavaimmal, mégis sokszor nem figyelek oda, hogy ugyanúgy dorgálom őket, ahogy valaha engem dorgáltak a szüleim. Ahogy erről Angéla, a "Vannak még jó gyerekek" blog írója is beszámol. A mai "Jó anya" cikke különösen tetszett. Az egész program, amit csinál, nagyon ötletes szerintem és minden anyukának nagyon hasznos (sőt, az apukáknak is). Nézzétek majd meg!
De visszatérve a könyvhöz. Hamar el lehet olvasni, szerintem minden szülőnek kötelező.

A kincset érő szavak, pedig a következők:
"Hiszek benned" - nem ugyanaz, mint az "ügyes vagy, jól csináltad stb", sokkal több annál. A gyereknek is hitet ad saját magában.
"Számíthatsz rám" - ott kell lennünk a gyerekekünk mellett, de ez nem elég, neki is tudnia kell róla, hogy ott vagyunk mellette, a rossz döntéseiben is, a mélységekben is, amikbe esetenként alámerül. Együtt vagyunk vele a játékában, a fantáziavilágában, az élményeiben.
"Nagy kincs vagy nekem" - tudja -e a gyereked, hogy ő a legnagyobb kincsed (persze Isten után, de a földi emberek közül mindenképp) az általa nyújtott teljesítménytől függetlenül? Ez fontos, mert sokszor a gyerek azt hiszi, azért szereted, mert ügyes, mert okos, hiszen ilyenkor fejezed ki felé a leginkább, hogy értékes számodra. Ha te értékesnek tartod őt, neki is könnyebb lesz más embereket csak önmagukért értékesnek látni.
"Sajnálom, bocsáss meg" - fontos, nehezen kimondott szavak. Míg mi elvárjuk a gyerekektől, hogy a társuktól, testvérüktől kérjenek gyorsan bocsánatot, ha bántották szóval, vagy tettel, nekünk a gyerek felé nehéz meglépnünk. Pedig nagyon-nagyon fontos. Ebből is azt látja, hogy értékeljük őt, fontos számunkra. Nem kell sajnálatunkat kifejeznünk olyan dolgok miatt, amikről nem tehetünk (pl. hogy esik az eső, ezért nem tudunk elmenni sétálni), hogy ne kopjon el ez a szó, de amikor kell, mondjuk ki haladéktalanul, mert akkor a leghatásosabb.
"Mert..." - válaszoljunk a kérdéseire, mondjuk el, miért értékes, miért szeretjük, mit értékelünk a személyiségében. Hadd kapjon egyértelmű, szülői válaszokat, mielőtt még máshoz forulna.
"Nem" - ez is lehet túl sokszor, vagy túl kevésszer kimondott szó. Az anya kimenője konferencián Julie Barnhill, az előadó is ezt mondta, sok-sok példával alátámasztva, hogy miért kell egyértelműen nemet mondanunk, ha tényleg úgy gondoljuk. A gyerekek nagyon hamar megérzik, egy apró hangsúlyból is a hezitálást és rástartolnak a résre. A ti nemetek legyen nem, mondja Pál apostol is. Én Áronnal tapasztaltam azt, hogy csak a sokáig hangoztatott, kitartóan képviselt nem tudja meggyőzni. Például tegnap, mikor nem akarta megenni a vacsorát, és előre megmondtam, hogy akkor nem kap babapiskótát. Ábel megértette és visszaült megenni a szendvicsét, mikor babapiskótát akart enni. Áronnal 4X futottunk neki, amikor ő kijelentette, hogy piskótát akar enni, én pedig négyszer mondtam el azt nyugodt hangon, hogy ameddig nem fogy el a tányérjáról a zsömle, szó sem lehet róla. Végül nem ette meg a vacsoráját, piskótát sem kapott. Viszont odajött, mikor később a palacsinát sütöttem és egy csokikrémes palacsintát megevett. Erre végül is nem vonatkozott a szabály. :) Nagyon ravasz kiskölyök, vigyázzni kell vele.
"Szeretlek" - végül, de nem utolsó sorban. Talán a legnehezebb szó. Hiszen tudja a gyerek a cselekedeteimből, láthatja, hogy szeretem. Ez nincs mindig így. Nekem kifejezetten nehéz ezt kimondanom, nem azért, mintha nem szeretném őket, hanem, mert olyan távoli a mi kúltúránktól. Olyan amerikainak találom, és végül is a szerelmünknek is ezt mondjuk, az mégsem az, mint a gyereknek. Én nem emlékszem, hogy egyáltalán egyszer is mondták-e nekem a szüleim. Azért én tudtam, hogy szeretnek, legalább is anyukám. Még a könyv olvasása előtt, a már emlegetett Jó anyu program olvasása közben eldöntöttem, hogy minden este úgy búcsúzom tőlük, sok puszi kíséretében, hogy kimondom, "szeretlek". Azóta Ábel is mondja nekem, sokszor, pedig soha nem kértem tőle, de csak azóta, hogy tőlem is hallotta. Fontos a feltétel nélküliség, amit nekünk, szülőknek kell megadnunk nekik, örökké.

Szóval szívemből ajánlom!

2011. május 19., csütörtök

Könyvajánló - orosz krimik

Nagy felfedezés volt ez is, most épp azon vagyok, hogy mindegyiket elolvassam. Akuntyin krimijei remekbeszabott, nagyon szépen szerkesztett történetek. Főhösük, ill. a csodás detektív Eraszt Fandorin, főtanácsos, aki a moszkvai herceg kedvence. Világlátott, művelt, kedves ember, akinek nincs szerencséje a nőkkel, de minden egyébbel nagyon jól boldogul.
Annyira kellemes kis krimik voltak, hogy még az úton gyalogolva is olvastam.
Két izgalmas kisregény, egy kötetben. Egy egyszerű hivatalnok szemén keresztül látjuk a történeteket, aki sajnos a végére már nem tudja nyomon követni a nyomozást.
A bűnöző sem feltétlen rossz, inkább ravasz, öttletes, nyughatatlan. Igazán kedves személyiség. Izgalmas, pörgős, jól megírt kis krimik.
Ebben a regényben Eraszt Fandorin elejétől veszésre áll. De senki nem foghat ki az államtanácsoson, még a ravasz pétervári herceg sem, akinek határozott fellépése mellett eltörpül még Fandorin is.

Hozzátartozik, hogy az orosz irodalom, aminek ezek a regények nem is tudom, hogy igazából részei-e, nagyon kedvemre való. Egyszerűen imádom a nyelvezetüket és a stílusukat. Legszívesebben megtanulnék oroszul, hogy eredetiben olvashassam, de azt hiszem, erre most nem sok esélyem van.

Túrós fonatok

Köztudott dolog rólam, hogy imádom a túrót. Minden bevásárlásnál veszek negye-fél kilót, aztán megtelik örömmel a szívem, ha bepillantva a hűtőbe meglátom, tudom, hogy bármit tudok belőle készíteni, olyan gazdagon felhasználható. A legtöbbször persze addig-addig nézegetem, míg végül semmire nem használom és ha lejár sajnos ki kell dobni, mert tapasztalatom szerint, a többi tejtermékkel ellentétben, ezt tényleg megromlik a lejáraton túl.
Múlt hétvégén is vettem fél kg, számomra ismeretlen márkájú, de olcsó túrót. Várta a jó sorsát a hűtőben. Végre pénteken kedvemre főzőcskézhettem és posztolhattam, mert Farkasapa is itthon maradt. Meglesz ennek a böjtje, megint Németországba megy jövő héten.
Korábban már próbálkoztam a túrós-olajos tésztával, egy édes kiflivel, de közel sem lett ilyen finom. Másnapra pedig kifejezetten rossz volt. Ennek a fonatnak esélye sem volt megérni a másnapot, még a délutánt sem. A vásárlásból visszaérkező Farkasapa és kisebbik fia, az én hathatós segítségemmel felfalták mind. Legalább nem kísérti Ábelt.

A túrós fonat receptjét Kicsivú-tól vettem, akit most fedeztem fel magamnak. Olyan csodás sütik vannak nála, hogy egyvégtében csorgott a nyálam, amíg olvastam. Ez már elsőre megtetszett.

Hozzávalók nálam, mert persze nem tudtam tartani magam a recepthez:
20 dkg liszt
25 dkg túró (nálam elég krémes volt)
8 evk olaj
1 kk só
kb. 1 dcl víz (nem volt itthon tej)
friss sajt fűszerkeverék
egy -két evk lenmag
A lekenéshez tojás, és valamilyen mag, nálam most tökmag.

Mindent összeborítottam és a robotgép spiráljával röviden összedolgoztam. Szép rugalmas tésztát kaptam. Pihentettem, addig felmelegedett a sütő is 200 fokra, ill. összedobtam még egy kis könnyed túrós desszertet. A formázása egyszerű: állandóan feleztem a tésztát, míg 16 kis darabot kaptam. azokat egyenként 15 cm-s rudakká sodorgattam, majd kettőt - kettőt összefontam. Így kaptam nyolc fonatot, amit a végein összenyomkodtam, lekentem tojással és 180-200 fokos sütőben megsütöttem.
A fűszerkeveréket egy vásáron vettem Gárdonyban, csak úgy, de telitalálat volt ehhez a péksütihez. Az eredeti recept petrezselymet ír, biztos finom azzal is, ill. el tudom képzelni medvehagymával, újhagymával, vagy kaporral is.

Könyvajánló - "romantikus" regények"

Felszáll a köd

Szépen megírt könyvnek találtam. Nekem a borító nem tetszett, olyan régi film hangulata van, ami engem nem vonz, de az írásmódja modern. Egy nő, aki cselédlány, majd komorna, aki 40 éves korában kilép abból a jól ismert angol arisztokrata világból, amit addig kiszolgált és "egyszerű" ember lesz, majd egyetemet végez és régészként dolgozik egészen időskoráig, meséli el két úrilány történetét. Belepillanthatunk az angol felső körök világába, hogyan tellik három gazdag, főúri gyerek gyermekkora. Elképesztő érzelmek, akaratok feszülnek össze a  történetben, igazi drámák játszódnak le egyszerű másodpercek alatt. Nekem nagyon tetszett. Az olvasása közben elvarázsolt és én is átélhettem azokat az érzelmeket, amiket a szereplők. Végig tartogatott meglepetést és bár vastagnak tűnik a könyv, gyorsan átrágtam magam rajta.

A napóra hangja

Szomorú regény. A borító itt katasztrofális, majdnem abbahagytam az olvasást, mert az eleje nem túl izgalmas és a borító alapján úgy gondoltam, semmi szükségem most valami gej történetre. Nagy kár lett volna abbahagyni, nagyon örülök, hogy elolvastam. Egy cseh értelmiségi házaspár, Tomas Keppler és a felesége életét meséli el a fiuk, Daniel Keppler sok-sok évvel később, egy téli síparadicsomban egy zsidó nőnek, aki ismerte az édesanyját, abban az időben, amikor Daniel már nem találkozhatott vele. Tomas egy cseh cégnél dolgozik, akik terjeszkednek, ezért építészként és kivitelezőként Indiába kerül. Nemsokára követi a családja is. A kisfia már egy éves, mikor először látja.
Az indiáról szóló részek nagyon érdekesek, főleg egy gyerek szemével nézve, de megkapó a Tomas és a felesége között lévő érzékeny és intenzív szerelem. A háború, a holokauszt mélyen átformálja mindannyiuk életét, gyógyíthatatlanul megsebzi őket. Sok-sok könyvet olvastam már, ami vagy a holokausztról szólt, vagy csak érintette a témát, mint ahogy ez a téma sok-sok ember életének, vagy a családja életének a része. Nem lehet megkerülni még egy családregény olvasása közben sem, mégis újra szíven ütött. Néhány részletet szívesen beidéznék, de nem nagyon tudok dönteni, melyiket, mindegyik, ami a holokausztról szól, olyan megrázó, hogy kötélidegzet kell hozzá, hogy az ember végigolvassa.
A könyv végére és a történet végére Dan, az egykori kisfiu mindent megtud szeretett mamájáról, amit addig csak homályosan sejtett, ki tud békülni a múlttal és le tudja zárni, most, hogy már nincsenek benne fekete foltok. Szép könyv, de tényleg nagyon szomorú, nekem végig fájt a szívem értük.

2011. május 8., vasárnap

Török rizspuding (gluténmentes)

Hát, ez akármi is lehetne a képen, de nem akármi, hanem rizspuding.
Amikor elolvastam a receptet itt, gondoltam, nem lehet egy nagy durranás, egyszerű tejberizs kis pudinggal. De nem, tényleg más, szerintem nagyon finom. Mivel a gyerekeim nagyon odavannak a tejberizsért, bátran nekiálltam, tudtam, hogy sikere lesz.
Hozzávalók:
750 ml tej
50 g rizs
6 evk cukor
2 evk kukorica keményítő
pici só (nem szabad elhagyni)
A fél liter tejet odatesszük a rizzsel és a pici sóval. Puhára főzzük a rizst közepes-kis lángon. A többi tejet elkeverjük a cukorral és a kukorica keményítővel (én vaníliás pudingport használtam, tökéletes volt). és hozzáöntjük a rizshez, majd kavargatva sűrűre főzzük. Megsűrűsödés után tálakba öntjük, a tetejét lefedjük fóliával és hűtjük. A tetejére karamellizáló pisztollyal, ami nekem még nincs, barna cukrot lehet karamellizálni. Mi csak így, a'la nature ettük, és nagyon elégedettek voltunk. Farkasapának nem jutott, sajnos, túl finom volt, a fiukkal felfaltunk mind.

Vasárnapi túrótorta


Sehogy se találtam a nyomtatott receptek között egy egyszerű túrótorta receptet, a gépet lusta voltam bekapcsolni, meg ismerem magam, ott felejtődöm, aztán nemhogy tortasütés nem lesz belőle, de az egész délutánt olvasgatással fogom tölteni.
Inkább nekiálltam és mivel tudtam, hogy kb. mi kellhet bele, összeütöttem gyorsan.
Régen, egyszer vendégségbe jöttek hozzánk a férjem nővére és a családja, neki az egyik kisfia lisztérzékeny. Egy túrótortát sütöttem és rettentő büszke voltam magamra, mert teljesen liszt nélkül készítettem. A legjobb pudingport használtam hozzá ill. kukorica lisztet. Jól is sikerült, de a kisfiu egy falatot se evett belőle, bárhogy bizonygattam, hogy teljesen lisztmentes. Akkor nem tudtam, amit most már igen, hogy nagyon szigorúan figyelni kell arra is, hogy soha ne süljön abban a formában lisztes holmi, meg egyébként is "fertőzött" lehet minden, ha nem a saját edényét használja. Akkor zokon vettem, de hamar túltettem magam rajta, csak többet nem próbálkoztam. Most már persze az a kis tüske is "kihúzódott", hiszen tudom már, miért tettek így.
Szóval a hozzávalók:
4 tojás
50 dkg túró
4 evk kukorica lepényliszt, vagy kukoricaliszt
csipet citormos só
15 dkg porcukor (ill. ízlés szerint)
egy csomag vaníliás pudingpor (Haas, gluténmentes)
vanília por
egy Aktivia citromos joghurt (nagyon finom, imádom)

A túrót elkavarom az összes hozzávalóval, kivéve a tojások fehérjét. Mert azt a citromos sóval kell keményre verni. Aztán ügyesen belekavarni a túrós masszába. Kivajazott formába önteni, elegyengetni és 180 fokon 40 percet sütni, míg a teteje szépen megpirul. A sütéssel együtt 50 perc alatt megvolt és olyan jó vasárnapi hangulatom lett tőle. Nekem mindig összeesik kicsit, mikor kiveszem, de az ízélmányből nem von le.
Van olyan recept, emlékeim szerint, amibe margarin is kell és ennyi túróhoz 6 tojás. Nekem az már túlzásnak tűnik, mivel így is nagyon finom.
Mi gyümölcsöntettel ettül, amit Farkasapa frissen zsákmányolt Németországban, most kóstoltuk először, de érzésem szerint nem utoljára. A gyerekek persze sehogy se ettek, de nem baj, majd ráéheznek.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...