2011. május 23., hétfő

Anya kimenője - szabad délután


Sajnos akkor, frissiben nem írtam meg az élményeimet, de talán a jövő évihez ez is elég lesz kedvcsinálónak. Ez egy keresztény rendezvény, amit keresztény nők szerveznek kifejezetten anyukáknak.
Már több éve szeretnék elmenni, de valahogy soha nem sikerült. Most is rosszul jött ki, mert egy kedves barátnőm látogatott meg aznap Angliából, de csak a délelőtött tudtuk együtt tölteni.
Már a belépéskor és regisztrációkor kaptunk egy kis csomagot, amiben elég változatos dolgok voltak. A szervezőket dícséri, hogy nagyon jól ki volt találva a díszítés és a konferencia témája, össze volt hangolva minden. Ez nagyon tetszett.

Állítólag minden alkalommal van egy ének (kicsit amerikás szokás, de nem baj, mert legalább nem kellett nekünk is megtanulni), amit lejátszanak az alkalom alatt többször is.
Most ez volt az és nagyon jól szórakoztunk:
http://www.youtube.com/watch?v=Wkc9-SvqfDM

Aztán volt egy kis egyfelvonásos, egyszereplős "színdarab" arról, hogy anyaként hányféle szerepet kell eljátszanunk. Sokat nevettünk, mert azt hiszem magunkra ismertünk mindahányan, hogyan próbálunk megfelelni reggel-délben-este a család, a környezetünk elvárásainak. Próbálunk az rendelkezésünkre álló időből a legtöbbet kihozni, aztán szidni magunkat, hogy megint elhanyagoltunk jónéhány fontos dolgot, de leginkább saját magunkat.

Idézet az Anyai Szívek hírlevélből, ami szerintem nagyon jól összefoglalja a fő előadást:
"Julie Barnhill, 3 gyermek édesanyja, vidám előadásával felvértezett bennünket, hogy merjünk gyermekeink főnöke lenni és ezt akár szóval is erősítsük meg bennük. Kiemelte, hogy nem a túlzott szigor a célra-vezető - hiszen a célunk, hogy olyan otthont teremtsünk, ami menedék és ahová szívesen jönnek majd vissza a gyerekeink - hanem az, ha anya-ként szívélyes határozottsággal tudjuk irányítani gyermekeinket. A gye-rek érdekét szem előtt tartva tudnunk kell határozottan nemet mon-dani egyszerűen (ezt gyakoroltuk is J) vagy pl. így: megértem, hogy sze-retnéd, de… NEM. Mindeközben vegyük észre a hétköznapi dolgokban azokat a pillanatokat, amik számunkra “szentek” lehetnek: egy nevetés, gyermekünk hajának tapintása, kéz-a-kézben sétálás. Julie arra is bíztatott mindannyiunkat, hogy maradjunk érdekesek, maradjunk nők! Nem csak anyák, akik gyerekeket nevelnek. Családunk tagjait is bátorítsuk időről-időre, kiemelve egy-egy napon őket a többiek közül, hogy érezhessék, hogy különlegesek. Ahhoz, hogy ilyen “belevaló anyák” lehessünk, ne felejtsük el, hogy Isten ismer bennünket, ismeri a gyere-keinket, a nyomasztó terheinket, álmainkat, sőt az összetört álmainkat is. Ő tud és akar segíteni."
Azóta gyakorolom az általa megtanított mondatot: "Tudom, hogy nagyon szeretnéd, de NEM!, Tudom, hogy vágysz rá, de most NEM!, Sajnálom, de NEM!" Áron fiam, ha nem is tud róla, utálja Julie Barnhill-t.

A másik előadás nem volt túl jó, legalább is én kicsi untam, de volt mondanivalója, csak kicsit vértelenül lett előadva, főleg így Julie után. Nem volt egyszerű az előadó helyzete sem.

A vacsora valami mennyei volt, nagyon jól esett. Egy Guru nevű helyről rendeltek és már a csomagolás nagyon tetszett. A matrica, amivel le volt ragasztva a doboz "Szeretettel készül" felirat volt. Hát nem ötletes! Egyből jobb étvággyal fogyasztottam. Volt vegetáriánus menü is, méghozzá "Zöldfűszeres sajttal és fetával töltött tortilla tekercs". Lehet, hogy magamtól nem választanám, de tényleg nagyon finom volt. Persze volt hozzá sós burgonyachips is, hogy valami egészségtelen is legyen benne és rengeteg süti közül is lehetett választani (én mértéktartóan három kis kocka sütit kóstoltam meg). Egyébként itt lehet megnézni a kínálatot.

Állítólag majd a hanganyag is meghallgatható lesz. Bárcsak lenne egyszer időm újra végighallgatni. Idézet az Anyai Szívek hírlevélből.
"Az idei előadások hanganyaga is hamarosan meghall-gatható lesz interneten. Erről tájékoztatni fogunk Benneteket. Addig is szívesen ajánljuk figyelmetekbe néhány ko-rábbi előadás elérhetőségét: www.kegy.hu oldalon."

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...