2012. február 29., szerda

Tejfölös-hajdinás gluténmentes bagettek

Ismét egy gluténmentes péksütemény, ami finomra sikerült. Tudom, hogy sokaknak van bevált gluténmentes kenyér és zsömle receptje, nekünk is van, csak én soha nem bírok megmaradni mellett, valamit mindig variálnom kell. Ezt a receptet többször kipróbáltam, most sikerült fotózni is és így szívesen közkincsé teszem.


Hozzávalók:
280 g Schar mix B
20 g hajdina liszt
1 kk olaj
1kk só
1,2 dkg Budafoki élesztő, vagy negyed csomag Haas gluténmentes száraz élesztő
175 g (kis doboz) tejföl
200 ml langyos víz
pici cukor

Az élesztőt és a kanálnyi cukort belekeverem a tejfölbe és hagyom felhabosodni. A liszteket kimérem, hozzáteszem a többi hozzávalót és ha felfutott az élesztő a tejfölt is belekeverem, majd a langyos vízzel sima tésztává keverem. Sűrűbb lett, mint a szokásos muffin tésztáim. Nedves kanállal a kiolajozott és szezámaggal megszórt bagett sütőbe kanalaztam, megkentem a tetejét olajjal és megszórtam szezámmaggal, letakartam és fél órát kellni hagytam. Majd a sütőt 200 fokra előmelegítettem, az aljába tettem egy kis tálkába vizet és mikor már meleg volt, betettem a bagetteket.
Ilyenek lettek úgy 30 perc múlva.


2012. február 27., hétfő

Gluténmentes sajtos muffin

Az oviban sajtos pogácsa volt ebédre, ezért ki kellett találnom valami sós sütit, ami ezt helyettesíti Ábel étrendjében. Sajnos azt a hírt kaptam délután, hogy nem ette meg, mert mikor nagy bőszen nekilátott a muffinnak, és rájött, hogy nem csokis, akkor inkább eltekintett az ebédeléstől. Sajnáltam, mert igazából finom volt, de hát az én nagyobbik fiam ízlését eltalálni nem olyan egyszerű. 




Hozzávalók:
1 tojás
10 dkg reszelt sajt
5 evk tej
5 dkg margarin
só, bors, fokhagymagranulátum, paprika
4 evk Schar mix B (púpos)
1 kk sütőpor
3 evk napraforgómag

A margarint kikeverjük a tojással, hozzáreszeljük a sajt egy részét (annyit hagyjunk, hogy a tetejére legyen még), beleöntjük a tejet, fűszerezzük. A végén tesszük bele a lisztet és a sütőport. Jól összekeverjük. Laza, muffintészta állagúnak kell lennie. Belekanalazzuk a muffintepsi mélyedéseibe és a tetejét megszórjuk reszelt sajttal.
15 percig sütjük, míg belül puha, kívül ropogós és barna lesz.
Szerintem nagyon finom volt frissen, másnapra kicsit megszikkadt, de hát a gluténmentes holmi már csak ilyen.
Kedves Mellissa2, Emerencia, Molnár Ágnes, Barbara, Pepe  üdvözöllek titeket az oldalamon!

2012. február 25., szombat

Gluténmentes, diabetikus mikrós túrótorta

Mostanában gyakran készítettem  magamnak ebédre mikrós - virslis lepényt, Szoó Judit receptje alapján az ő kilófaló lisztjével, amit most nem én kevertem ki, hanem boltban vettem. Ez arra indított, hogy keresgéljek gyorsan készülő, mikrós recepteket, amit esetleg gluténmentesen is elkészíthetek. A Nosalty-n már régen a receptkönyvembe mentettem ezt a túrótortát, de eddig még nem próbáltam ki. Ma vacsorára gulyásleves után nagyon jó volt. Fiuk annak reményében, hogy ehetnek túrótortát, belapátolták az összes levest, utána fejenként két szelet sütit.




Hozzávalók:
2 tojás
1 evk tej
5 dkg olvasztott vaj
1 evk édesítő
1,5 evk fruktóz
250 g túró
2 evk vanília puding
1, 5 evk gluténmentes liszt
pici vaníliapor, pici só

A vajat (margarint) elkavarom az édesítőszerrel, cukorral és tojásokkal. Belemorzsolom a túrót, vaníliát beleszórom és a sót. Jöhetnek a liszt és a pudingpor. Szinte folyékony állagúnak kell lennie.
Mikrózható kerek sütőtálban sütöttem, ami kissebb volt mint a lapos tányérunk, azzal pedig lefedtem. 8 percet mikróztam 700 W-on. Utána kifedtem és még 4 percet mikróztam. Vizsgálgatni kell, nem szabad kiszárítani. 
Mivel negyed óra alatt megvolt, azt hiszem praktikus vacsorafogás lesz belőle nálunk.

2012. február 18., szombat

Gluténmentes, cukormentes banános máktorta

A kicsit hosszú cím egy egyszerű, de szerintem nagyszerű süteményt takar. Előbányásztam a múltkor régi Nők Lapja Konyhából egy tejszínes máktorta receptet. Mivel csak két evk liszt kellett bele, gondoltam, pont nekünk való. A mák fontos alapanyag a gluténmentes étkezésben, mert egyrészt lisztpótló, másrészt tele van vassal, amire minden lisztérzékenynek nagy szüksége van. 
Persze nem igazán bírtam tartani magam a recepthez, de nem is baj, mert így is tökéletes sütemény lett, majd máskor kipróbálom az eredeti receptet is. Én magam sajnos nem kóstoltam (csak amit le tudtam vakarni a tortaformáról), de az óvónők szerint nagyon finom volt.


Hozzávalók:
120 g darált mák (ennyi volt itthon)
40 g egész mákszem
90-100 g Schar mix B liszt
fél csomag sütőpor
2 tojás
2 dcl habtejszín
3 banán
Stevia Fluid Nova ízlés szerint (kóstolgatni kell)

A banánt összetöröm villával egy tálban, hozzáadom a tojásokat és a tejszínt, habosra keverem. A száraz anyagokat összemérem (összesen 250 g száraz anyag kell hozzá, szerintem lehet több mákot és kevesebb lisztet tenni). Majd a tojásos masszához öntöm és alaposan elkavarom. Kapcsos, kivajazott tortaformába öntöm és 180 fokon kb. 30 percet sütöm (villapróba). Kóstolgatni kell a masszát, mert a banán édessége miatt több-kevesebb édesítőre van szükség. Egyáltalán nem érzett az ízén. A kész torta tetejét bevontam glazúrral.


2012. február 17., péntek

Gluténmentes szezámkeksz

A hétvégén a szokásos gasztroblogokat olvasva megakadt a szemem Illéskrisz szezám tallér receptjén. Én is imádom a boltban kapható szezám szeleteket (én a DM-ben szoktam venni néha), és nagyon megörültem a receptnek. Ma farsangi mulatság van az óvodában, ezért nekem is kellett küldenem finom, gluténmentes sütiket. Alig bírtam eldugni, hogy egyrészt a fiuk, másrészt az apukájuk nehogy felfalja mindet, még este. Ebből az adagból elég kevés keksz lesz, mintegy tepsinyi. Nagyon-nagyon finom, puhább mint a bolti, de ugyanaz a szezámos íz. Leírom a receptet, mert bár követtem Illéskrisz receptjét, nem volt itthon vaj, ezért én olajat használtam és ha nyersen még érezhető is volt a tésztában, kisülve már egyáltalán nem, meg persze nálam gluténmentesen készült.



Hozzávalók:
1 tojás fehérje
6 dkg barna cukor
csipet só
3 dkg Schar mix B
3 dkg olaj (vagy vaj)
9 dkg szezámmag

A szezámmagot megpirítottam, majd kihűtöttem. A többi hozzávalót összeöntöttem és jól elkevertem a robotgéppel. Kihűlés (nem vártam meg, míg teljesen kihűl, még meleg volt a szezámmag) után beleöntöttem a szezámmagot és azzal is elkevertem. Sütőpapíros tepsin elkenegettem körré a kiskanállal rakott kupacokat és 160 fokon 10 percet sütöttem. Tökéletes lett, nagyon sokszor fogom még készíteni, tekintve, hogy a szezámmag kalciumforrásnak sem utolsó és rengeteg más jó tulajdonsággal bír. Pont olyan kekszféleség, amit nyugodt szívvel adok a gyerekeim kezébe.
Azóta még elkészítettem egyszer, most vajjal. Így finomabb lett, jobban szétterült és ropogósabb lett. Farkasapa a korábbit nem kóstolta, a mostani viszont nagyon ízlett neki, jobban mint a bolti, amit egyébként cukorral és glükózsziruppal ragasztanak össze.

2012. február 16., csütörtök

Gluténmentes túrófánk

Erről a fánkról csakis szuperlatívuszokban tudok beszélni. Az óvodában fánk volt ma az ebéd, ezért nekem is kellett valami ilyesmit produkálnom. Aki készített már gluténmentes fánkot, azt tudja, hogy nem könnyű eltalálni, hogy finom legyen, könnyű, ne szívja meg magát olajjal és esetleg még másnap is el lehessen fogyasztani.
Ez ilyen. A recept Ottistól származik, és tulajdonképpen a liszt mennyiségének a kivételével mindenben követtem a receptet. A múltkori kókuszos fánknál megtapasztaltam, hogy túl kemény lesz a fánk, ha ugyanannyi lisztet teszek bele, mint a normál fánkhoz.
Aki szeretne magának vagy a lisztérzékeny csemetéjének egy finom, igazi farsangi gluténmentes fánkot készíteni, nyugodtan vágjon bele. Fél óra alatt megvolt, sütéssel együtt. Ezért is imádom Ottis receptjeit.





Hozzávalók:
25 dkg túró
1,25 dcl tejföl
1 csipet vaníliapor
2 tojás
3 evk barna cukor
csipet só
11 dkg Schar mix B
1 kk sütőpor

A liszt és sütőpor kivételével mindent beleöntök egy tálba és jól összekeverem, kicsit összetöröm a túrót. Majd a lisztet és a sütőport is belekavarom. Közben már melegedhet az olaj, mert rögtön lehet beleszaggatni. Ábelnek porcukorral kínáltam frissen, Áron lekvárral ette. Az egész család ezt fogyasztotta és egyáltalán nem lehetett észrevenni, hogy gluténmentes sütemény.
Próbáljátok ki bátran!

2012. február 15., szerda

Fűszeres répakrém

Ha Vrábel Kriszta azt mondja egy répakrémre, hogy kötelező, akkor ki vagyok én, hogy ne engedelmeskedjek. Amúgy is imádom az ilyen jellegű kencéket, ez meg nem tűnt sem bonyolultnak, sem hízlalónak (ugyanis ez a két szempont szokott eltántorítani egy-egy étel elkészítésétől). Nem is bántam meg, egy percig sem. Egy kicsit más fűszerezést választottam, mert szerintem a római köménynek férfi izzadságszaga van, én legalább is nem bírom elviselni, ezért nem is tartok itthon. Gyanítom, hogy valahogy összefügg ennek a fűszernek a megutálása a terhességemmel, mert annak idején egy indiai ételfutártól rendeltem ebédet, és ahogy terhes lettem, többé nem tudtam megenni. Azóta se tudtam újra megszeretni. 




Hozzávalók nálam:
3 nagyobbacska répa hasábokra vágva
2 evk olíva olaj
1 doboz Aktívia natúr joghurt
2 gerezd fokhagyma
késhegynyi fahéj
1 kk rozmaring (sajnos nem volt friss)
só, bors
késhegynyi csili
egy kortynyi citromlé
1 mk almaecet

A répákat, ahogy Kriszta tanácsolta, megsütöttem 220 fokon, míg megpirultak. Utána beletettem a turmixba és hozzátettem az összes többi hozzávalót, majd beindítottam a gépet és az egészet krémesre turmixoltam. Betettem a hűtőbe. Másnap, sok elégedett sóhaj közepette elfogyasztottam. Egyedül, a családból senki más nem pályázott rá, de ezt most nem is bántam.

A Túrós pogácsa

A Túrós pogácsa, nagy T-vel. Aki szereti a pogácsát, ezt a receptet ne hagyja ki! A recept innen származik. Már régóta vártam az alkalomra, hogy elkészíthessem. Mivel elég nagy mennyiség, csak úgy nem álltam neki, mivel Ábel eleve nem ehet belőle, én se túl sokat, ezért csak most jött el az alkalom, az ovis farsangi bál képében. Remélem ízlett a vendégeknek, nekünk az a pár darab, amit itthon hagytam, nagyon bejött. 
Puha, ízletes, hatalmasra nő, másnap is puha és ami a legjobb benne, nagyon-nagyon egyszerű elkészíteni. 


Hozzávalók:
60 dkg liszt
3 dkg élesztő
500 g túró
325 dkg olvasztott margarin
25 g só
2 tojás
1 tojás és magvak a tetejére

Mindent összeöntök és összegyúrom, majd a hűtőben egy éjszakát pihentettem. Másnap 1,5 cm-sre nyújtom és kisméretű pogácsa szaggatóval kiszaggatom. Picit pihentetem a tepsire rakva, úgy 10 percet. Tojással lekenem a tetejét és megszórom magokkal. 200 fokon 20 percig sütöttem, míg a teteje szép pirosas lett.
Ugye milyen egyszerű és ha tudnátok milyen finom! Aki fogyókúrázik, annak tilos elkészíteni, mert nem fogja megállni, hogy úgy 10-et egymás után be ne kapkodjon, higgyétek el, tapasztalatból beszélek.


2012. február 14., kedd

Könyvajánló - Sorsfordító gyerekek



Döbbenetes könyv. Singer Magdolna riportjait olvashatjuk a könyv első részében, amelyet olyan családokkal készített, ahova szülési sérülés, intrauterin fertőzés vagy egyéb fejlődési rendellenesség miatt fogyatékos, mozgássérült vagy csak oxigénhiány miatt kicsit lassabb fejlődésű gyerekek születtek. A családok valamilyen módon kapcsolatba kerültek Szabolcs Judittal, aki foglalkozása szerint gyógytornász, de Meir Schneider tanítványaként egészen más utat követ. A gyerekek, akikről az orvosok lemondtak, szárnyra kapnak a kezei között, pedig semmi különöset nem tesz, látszólag. Simogatja őket, a szemükbe néz, hancúrozik velük. A szülők, akiknek az orvos sokszor az arcukba vágja a diagnózissal együtt a reménytelenséget, küzdenek, szeretik a gyereküket, bár csalódtak benne, csalódtak a világban, az élet igazságosságában és elkeseredettek. Judit őket is felkarolja, biztatja, hogy szeressék a gyereküket, lássák meg benne azt, akivé válhat, fogadják el, vállalják fel, érintsék meg. Egyik - másik történet igazán felkavaró volt. Nagyon együtt tudtam érezni a szülőkkel, én is nagyon féltem a szülés előtt attól, hogy valami probléma miatt baja esik a gyerekeimnek.
A könyv végén találtam meg Judit vallomását magáról, a gyógyításról, mint életformáról. Felkeltette az érdeklődésemet, utánaolvastam a neten is, megnéztem videókat, amit a Gyógymívesházban vettek fel, és Juditot munka közben filmezték. Nekem egészségesek a gyerekeim, de Judit életszemlélete tükrében, nem biztos. Ő egészként szemléli az ember fizikai és lelki valóját. Azt vallja, hogy a gyógyító erő mindenkiben benne van, hogy mindenki hallgathat a belső hangjára. Egy olyan dimenziót láttatott meg velem a könyvön keresztül Szabolcs Judit, amiről eddig fogalmam sem volt. Hogy így is lehet élni és szeretni. Pedig nem ismeretlen számomra a szeretet, hiszen megtapasztaltam Isten feltétlen szeretetét irányomban és tudom, hogy ha hagyom, hogy Ő végezze a munkáját bennem, akkor én is átformálódom és képes leszek szeretni feltétel nélkül. Nem tudom, Judit miből merít, sokszor az univerzum csodájára hivatkozik, arra, hogy mennyire összefügg minden és milyen csoda az ember, a léte, a teste, a lelke. Elgondolkodtam, a saját fiaimmal kapcsolatban is. Talán nem szerettem őket eléggé. Talán sokmindent elrontottam Ábellel, amikor egészen pici baba korában a gyermekágyi depresszióm miatt nem tudtam eléggé szeretni, babusgatni. Talán ezért olyan szorongó néha, ezért kezeli rosszul a kudarchelyzeteket, talán ezért nem szereti ha puszilgatják és csak ritkán kívánja meg, hogy ölelgessem. Nem akarom magam ostorozni, mert annak nem sok értelmét látom. Judit munkája azért is érdekes, mert sokszor be tudja pótoltatni a szülőkkel, akiknek mondjuk elveszik a babáját a fennálló életveszély miatt, a születés körüli bensőségességet. 
Nagyon örülök, hogy a kezembe akadt ez a könyv és ajánlom azoknak akik érintettek, és azoknak is, akik nem.

2012. február 11., szombat

Egy nap krónikája - Vasárnap

Lassan ébredek, csattogó talpak zaját hallom, szöszmötölés, néhány puszi csattan az arcomon: Anya, én vagyok, Áronka! Kinyitom a szemem és egy mosolygós Áron arcba tekinthetek.  Szeretem. Az jut eszembe, ezért érdemes gyereket szülni, hogy így ébredhessek egy vasárnap reggel. Kisimult vagyok, hagytak későig (fél 8) aludni.
Lemegyünk, Áron a hátamon, ez afféle rituálé. Farkasapát és a pizsamás Ábelt lent találjuk. Hát ti mit néztek? Az autókereskedőket nézzük, anya, nézd mit építenek! Kiderül, hogy a fiuk már ébren vannak egy ideje, már a reggeli kakaón is túl vannak. De jó lesz kávézni! Kávé melegszik, Áron ott sündörög, egyszer csak köhögni és öklendezni kezd épp a lábamnál. Kisfiam, kérlek ne hányjál most! De hiába kérem. Jaj, gyere, semmi baj, megmosakszunk. De leveszed ezt, anya!? Persze, csak gyere ne tapicskolj a hányásban. Feltörlés, átöltöztetés. Végre ülök a kanapén, kávézok, lekváros kenyeret reggelizek. Anya, de én is kérek lekváros kenyeret. Kisfiam, most egy kicsit várjunk, most hánytad ki a kakaót, iszol kis vizet és ha többet nem hánysz, kapsz kenyeret is. Úgy fogyasztom el a kávémat, hogy Áron nyüszít mellettem, és tudtomra adja percenként, hogy micsoda kegyetlen anya vagyok, én habzsolom a lekváros kenyeret, neki meg nem adok. Valahogy egyre keserűbb ez a kávé és egyre kevésbé esik jól, pedig hogy vágytam rá, hogy nyugodtan elfogyaszthassam.
Ábel: Anyaaa, a mi tévénket mikor kapcsolod már be (mindig engem kérdeznek, pedig nem az én kedvencem az autókereskedők, hanem az apjuké, de ő, ha hozzá fordulnak egyszerűen úgy tesz, mint aki nem hallja őket, lehet, hogy nekem is ezt kellene tennem?) Közben az autókereskedők adását a gyerekek nyomására felváltja az Őslények országa mesefilm, hát, nem is tudom, melyik volt izgalmasabb, vagy alkalmasabb arra, hogy feldobjon. De azt senki nem kérdezi, hogy én mit néznék szívesen, én meg nem vagyok elég hangos, el vagyok nyomva, és nem csak ma.
Ábel úgy 20 perc múlva: Anyaa, jössz velem állattalálkozósat játszani. Ezt azt jelenti, hogy nekem fel kell húznom a kezemre Tejfölt (IKEÁ-s macska) és végigasszisztálom, ahogy Ábel az ágyából egyenként előhozza az alvósait és bemutatja őket. Anya, most te legyél Bolhával (IKEÁ-s kutya). Jó legalább kis változatosság. Sziasztok egérkék, nem féltek tőlem? Szia Dínó. Hű, de hatalmas vagy! Igen, ő megvéd, mert nagyon erős, anya, nem kell félned. Még a szúnyogokat is elijeszti, nem tudnak megcsípni, mert ha a Dínót megcsípik, eltörik a szúrókájuk. Hát most nagyon megkönnyebbültem.  Bab, nem megyünk el délelőtt az IKEÁ-ba? Legalább valami program lesz a gyerekeknek, mi meg csorgathatjuk a nyálunkat kicsit. Farkasapa beleegyezik, bár pénzünk nincs, de attól körülnézni szabad.
Gyertek öltözzünk fel, srácok! Ábel gyere öltözni (5x)! Áron most te következel, gyere öltözni, fejezd már be az ugrálást, így nem tudom felhúzni a zoknit! Menjetek le, kiszellőztetek. Közben persze összekészítek két adag mosást, leviszem. Úristen, a konyhában bomba robbant, na jó, várjatok, rendet rakok. Jó-jó, addig beteszem nektek a diezeles Thomast.
Na, én kész vagyok fiuk, indulhatunk. Kezdődik az öltözés: hol a sálad, Áron? Nem, nem ezt a sapkát vesszük. Ábel, vedd már fel a cipődet! (6x) Áron, várj még, Ábel nincs készen és rajtam sincs cipő. Mehettek. Áron az ajtóból: Anya, de nem teszel rám cipőt? Jaj, kisfiam, te még zokniba vagy, hát mért nem húztad már fel a cipődet! Egyedül nem tudom, anya. Közben Farkasapa illékony és eltűnik, nem bírja idegekkel az öltözést, persze én se jobban, de valakinek muszáj összekészíteni a fiukat.
Autóban: Anya, ez az út vezet az IKEJÁ-ba? Igen. Apa, túl gyorsan mész. Ez az autópálya, itt lehet, Áron.
IKEÁ-ba nyomkeresőst játszanak, tetszenek nekik a nyilak, annak mentén rohannak fénysebességgel távolodva tőlünk, miközben nyomokat keresnek. Lecsillapítjuk őket, mert félünk, hogy elvesznek. A gyerekrészleg, végre, itt mindent kipróbálnak, mi pedig fél szemmel vigyázunk csak, másik fél szemünk a kínálaton függ és végre csorgathatjuk a nyálunkat kedvünkre. Szerencsére az étterem is közel van. Elmegyek mandulatortáért, amit mindenki szeret. Azért egy kis húsgolyómánia is rákerül a tálcára. A fiuk fáradnak, látszik, hogy közeleg az alvásidő, indulunk. Azért a nyálcsorgatás mellett került néhány fontos holmi a kosárba: két pléd (nagyon olcsó volt, 250 Ft), egy étkészlet (már régóta terveztük, most jó áron szépet találtunk), sütőformák (állatos, Majd készítünk otthon kekszet velük, jó, fiuk! Lelkesedés, azóta se készítettünk).
Áron nyűgös, elszunyókált, nem tetszik neki, hogy felébresztettük. Áron: Nem is leszek a fiad, soha többé! Ábel: Anya, megnézhetjük a Vitéz Zászlót? Oké, de csak míg készítem az ebédet, jó? Farkasapa elpályázik hokimeccsre.
Fiuk, kimegyünk kicsit havazni? Még világos van, gyertek! Nekem nincs kedvem, anya, inkább bent maradok. Oké, de akkor jó legyél. Áron öltöztetése kicsit egyszerűbb, végre kint.
Szia Gergő! Szia Zsófi! (szomszéd gyerekek) Ábel:Anya, én is ki akarok jönni, mert kint van a barátom, Zsófi. Akkor öltözzünk gyorsan, mert Áron kint van egyedül. Ábel: anya, lapátolhatom a havat, persze, de itt a szomszédok lapátja, mert a mienk túl nehéz. Innentől Ábelre nincs gondom, fél órán keresztül. Ábel ordít: Anyaaaa, beleestem az árokba, nézd, tiszta hó a kezem. Semmi baj, gyere lesöpörjük és a nadrágodat is, semmi gond, nem esett bajod. Fél óra múlva: Fiuk, be kell mennünk, mert anya szétfagy. De maradjunk még! De más sötét van és nagyon fázom, gyertek, iszunk finom teát bent. Na jó.
Vetkőzési tortúra indul.
Anya, harcolunk? Gyere, menjünk fel a ti szobátokba és harcoljunk. De megint szét fogtok verni. Ábel: Neem, most hagyunk győzni. Fél óra tömény harc következik, miközben mindketten engem gyötörnek és püfölnek, hancúrozunk, vígan vagyunk.
Figyeljetek, ha szépen elpakoltok itt a gyerekszobában, vetíthetünk. Hurrá, anya vetít, gyere Áron!
Mit vetítsünk? Malacka és a farkasok. Már megint?! Én azt nagyon unom. Nem baj, anya, mi azt szeretjük, nem unjuk meg soha. Három mese lemegy. Kicsit játszanak, addig főzök másnapra valami ebédet nekik.
A kérésemre összekapaszkodtak

A két kis puci béka

Hogy fürdünk ma anya, beülősen? Igen, ma úgy. Hurrá! Gyere Áron, játszhatunk a delfinekkel. Ott tobzódnak, míg megengedem a vizet. Míg ők a delfinekkel bohóckodnak, elpakolom a száraz ruhákat és leviszek még egy adag mosást. Jaj, de álmos vagyok. Szerintem nem fogom megvárni Farkasapát, lefekszem, ahogy letettem a fiukat. Anya, de olvasol még mesét? Nem kicsim, vetítettünk, tudod, nagyon álmos vagyok. Anyaaa, de összebújás lesz. Persze, hogy lesz. Gyertek, elmesélitek a napotokat? Nagyon jó napunk volt ma, anya. Akkor jó. Imádkozol velünk. Persze, ahogy szoktuk. Jó éjt!
Becsukom a szemem, tényleg jó nap volt ez, csak iszonyúan elfáradtam, de mibe is? 


2012. február 6., hétfő

Sajtos ropogós kilófaló módra

A recept Szoó Judit könyvéből (Kilófaló sütemények) való. Ehhez nem kell speciális lisztkeverék, hanem az alapja, a zabpehely. Remélem nem teszek kárt azzal, hogy a saját fotómmal ellátva felteszem a receptet. Nagyon megéri Judit könyveit megvenni, amit itt tehettek meg, mert rengeteg jó ötlet van benne arra vonatkozóan, hogy hogyan tedd egészségesebbé és kalóriaszegényebbé az eddig készített ételeidet és nagyon sok jó recept van benne azoknak, akik komolyan gondolják az életmódváltást. Én szinte hetente forgatom és nézek ki belőle jobbnál jobb sütiket. Egyszer már elkészítettem ezt is, akkor is jó lett, és az egész családnál (kivéve Ábelt, aki nem kóstolhatta meg) nagy sikere volt.




Hozzávalók:
200 g lágy zabpehely (Aldist szoktam használni)
1 kk sütőpor
25 g fehér liszt
25 g Low Carb Master mix liszt
só, bors, pirospaprika (mindenből kicsi)
200 g trapista sajt
2 tojás
75 g tejföl

A száraz anyagokat összekeverem. A sajtot a nagylyukú reszelőn belereszelem. Hozzáütöm a tojást és belekanalazom a tejfölt, majd szépen összegyúrom. Órát - kettőt pihentetem a hűtőben. Diónyi golyókat csípek a tésztából, ellapogatom és 180 fokon kb. 20 percig sütöm. 
A sajt szépen elolvad, felhólyagosodik benne és jó ropogós lesz tőle, a zabpehely pedig finom zamatot ad a kekszeknek. Végre egy keksz, amit én is büntetlenül majszolhattam a reggeli kávéhoz. 40 db keksz lett ebből az adagból, este 8 kor vettem ki a sütőből és másnap reggelre elfogyott. Farkasapa az első utána azt mondta: "Hm, ez jó!!!" Utána meg pusztította, ahogy csak bírta.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...