2012. május 24., csütörtök

Diósült (gluténmentes)

Dióból már készültek nálunk kolbászkák. Zizi diósült receptjét, amit ő Annától kapott, már nagyon régen elmentettem, de az elkészítés váratott magára. Köretnek egyszer krumplipürét, másnap karfiolpürét ettem hozzá. Hmm... nagyon finom volt.



Hozzávalók:
250 g dió, mandula, sós mogyoró, szezámmag (ízlés szerinti arányban)
1 fej hagyma
1 g fokhagyma
1 tojás
400 g paradicsom konzerv (nálam darabolt volt, lecsepegtetve)
150 g sajt
1 csokor friss petrezselyem
2 teáskanál friss zsálya
1/2 teáskanál friss menta
pici citromlé
só, bors
kókuszolaj a forma kikenéséhez

Egy robotgépbe szórtam a magokat ledaráltam, majd egy tálba tettem. A robotgépbe tettem a hagymát, fokhagymát, paradicsomot, fűszereket és azt is összeturmixoltam, majd a darált magokhoz öntöttem. Beleütöttem a tojást és a sajtot is beletettem, amit előtte lereszeltem. Majd belesimítottam egy tortaformába, amit kókuszolajjal kikentem, és 180 fokon kb. 50 percig sütöttem. Mikor kihűlt, csodásan lehetett szeletelni és nagyon-nagyon finom volt, tényleg. 


Olaszország - Zumba tábor


Alig tudom bepótolni ezt az öt napot, amit Olaszországban töltöttem, mert annyi "finom" bejegyzés született az általam is olvasott gasztroblogokon, hogy egyszerűen nem tudom mindet végignézni. Jó volt nekem, mert család nélkül, öt napot tölthettem Lido di Pomposaban és napi sok órát zumbázhattam. 
A zumbát valaki vagy elsőre megszereti, vagy egyáltalán nem jön be neki. Én az előbbi csoportba tartozom. Egy éve járok folyamatosan, nem mindig rendszeresen, sajnos. Sokszor elnézem a zumbázó társaimat. Nők mindenféle korosztályból (2-100), soványak-kövérek-normál testalkatúak, de mindannyian szeretnek táncolni. Egy, mondjuk középkorú családos nőnek mennyi alkalma van táncolni? Max otthon a tükör előtt, de akkor is fenyeget a veszély, hogy a családja kiröhögi. Bulizni már nem nagyon mehet el, ha meg a latin zenére pezsdül fel a vére, akkor elmehet egy tánctanfolyamra, de párja már nem biztos, hogy akad. 
Szóval a zumba teret ad arra, hogy az ember lánya mozogjon, kiélje a tánc iránti szenvedélyét és amúgy jó társaságban legyen. Már évek óta nem vihogtam annyit, mint a táborban a lányokkal, akikkel egyébként ott ismerkedtem meg. Mindannyian "családanyák" vagyunk, de szeretünk élni és egyikünket sem elégít ki, hogy ellátjuk a családunkat és dolgozunk. Ez a kicsit több, számunkra többek között a Zumba. A táborban durván sokat zumbáztunk, minden nap sok-sok órát, délelőtt-délután-este. Jól esett, de az utolsó napon már nagyon fájt a lábam, nem szokta az ökör a szántást, ugye. :)
Sokan csodálkoztak, hogy a férjem "elengedett", mert ez nem általános, hogy két gyerek mellől csak úgy elruccanok Olaszországba, pár napra, de nem csak hogy elengedett, hanem nagyon biztatott, hogy menjek. Nem volt olyan egyszerű megoldani, sok-sok szervezést igényelt, de végül minden rendben volt. Olyannyira, hogy éjszaka érkeztem haza és mivel reggel már az ágyban találtak a fiuk, ügyet se vettettek rám, természetesnek vették, hogy ott vagyok. Annyit kérdeztek: "Anya, hát te hogy kerültél ide?" :)

Olaszország boltjaiban kiélhettem a különleges hozzávalók iránti kíváncsiságomat. Úgy jöttem haza, hogy a tipikusan olasz ételekből hoztam kóstolót: citromlekvár, piadena, pesto, olaszt tészták, sonka, parmezán sajt. Már alig várom, hogy kipróbáljam őket. A citromlekvárról már tudok referálni, nagyon -nagyon finom.

Képek nem készültek, mert elfelejtettem fényképezőgépet vinni, ezért csak a tengerparton kattintottam egyet a telefonommal, de ebből is látszik, hogy milyen nyugalomban pihenhettem. :)

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...