2010. december 31., péntek

Szilveszter, újév

Már évek óta egyáltalán nem várom és ünnepelem meg az év utolsó napját. Mondjuk úgy, nincs jelentősége, számomra valahogy minden nap egyforma. Talán annyi a különbség, hogy ilyenkor nem csak egyszer-kétszer kelnek a gyerekeim éjszaka, hanem az éjféli durrogtatástól többször sírva ébresztenek. Mivel tudom, hogy amúgy is nehéz éjszakám lesz, hamar lefekszem. Már évek óta nem koccintottunk éjszaka Farkasapával.
Tegnap kiírtam néhány filmet és egyet megnéztünk, hogy ne kelljen rászorulnunk a tévé, amúgy szerintem szánalmas kínálatára. 
A gyerekek lefekvés után elkezdtek köhögni, duettben, úgyhogy nekem rögtön zabszem lett egy nemkívánatos helyen, hogy most akkor megint betegek lesznek, az újabb éjszakázás, orvos, gyógyszer, inkább nem sorolom, úgyhogy  a kedvetlenség el is hajtott aludni. Tulajdonképpen hónapok óta kis megszakításokkal betegek, orrfolyás, köhögés, arcüreggyulladás, stb., ezért sokat éjszakáztam velük az elmúlt időszakban.
Na jó, egy pohár pezsgőt ittunk, pedig Farkasapa három napja arcüreggyulladással küzd (borzasztó zsémbes emiatt), ezért neki még inni se lett volna szabad, de hát mégis szilveszter van, így egy pohár pezsgőt engedélyezett magának. Nekem pont elég is volt annyi. 
Szuper kis szilveszter volt. 
Előfordult, hogy átmentünk a szomszédokhoz, voltak finomságok, italok (még kisebbek voltak a gyerekeink) és én alig bírtam ébren maradni az asztalnál, ott kókadoztam és azt se tudtam, hogy tudnék elsunnyogni aludni. Ezért nem is szervezek semmit és nem ígérem el magunkat valami buliba, na nem mintha sokan hívnának. Az összes barátunk hasonló cipőben jár.

Készülök viszont az új évre. Még nem tudom, honnan lesz energiám megvalósítani a terveimet, tekintve, hogy az elmúlt két hét igen húzős volt, gyakorlatilag nem pihentem egy percet sem, de a felkészülést elkezdtem. 
Van egy jó honlap, ahol sok jó bejegyzést olvastam az új évre készüléssel kapcsolatban, sőt egy letölthető határidő naplót is találtam, amit persze le is töltöttem, nagy segítség lesz a tervezésnél. Nézzétek meg, érdemes. Ott olvastam a Fly Lady programról is, bár azt nem tudtam szó szerint használni, de hátha más igen.
Link hozzá, nézzétek meg, érdemes. Én egy ideje olvasója vagyok és nagyon sok hasznös ötletet, receptet, más hasznos oldal címétismerhettem meg ott. Mindenféléről ír, ami a nőket érdekli: divat, kreatívkodás, főzés-sütés, stb.

A férjem jóvoltából van módom egyéb formában is rögzíteni a gondolataimat, kaptam egy szép, vidám szinű határidőnapltó tőle. Meg is lepődtem, hogy narancssárgát vett, valahogy én nem vagyok ilyen narancssárga, de nagyon örültem neki, hogy ilyennek lát és nem szürkét, vagy feketét vett. Bele volt persze rejtve egy nagyobb ajándék, egy Dechatlon vásárlási utalvány, amit tegnap gyorsan le is vásároltam, mivel ruhára volt leginkább szükségem, ő mégsem akar nekem ilyesmit venni, hát így hidalta át ezt az akadályt, nagyon - nagyon örültem neki. 

Tervem van rengeteg. Olyanok, amik egyszerűen megvalósíthatók, csak az anyagiak álljanak rendelkezésre, olyanok is, amik csak ködösek, inkább álmok, mint tervek. 
Össze kell szednem magam. Sokszor érzem, hogy a határozatlanság, a halogatás állják utamat, a terveim megvalósításában. Sokminden függ attól, legalább is most ezt gondolom, hogy le tudok-e fogyni. Sokminden változna ezzel, több energiám lenne, jobban érezném magam a bőrömben, talán javulna a vérképem, és a fiuk is látnák, hogy a sportos élet az jó, valamint az önuralom gyakorlása jót tenne az élet más területein is. Ez az elsődleges célom, tervem. Jó lenne a megvalósítás pontos lépéseit is ismerni, talán jobban menne, de még nem tudom, hogy lássak neki egészen pontosan. Sok módszert kipróbáltam már, de igazából abban hiszek, hogy mozogni kell és keveset enni, főleg olyan dolgokat, amik nem hízlalnak, zsír és cukormentes táplálkozás, mindenből keveset elve, kenyér, rizs, krumpli kizárása. Ha az ember belegondol, nem is nehéz, hiszen csak akaraterő kérdése, és egy döntésé, mégsem ilyen egyszerű. Mikor ideges vagyok, kevés az önkontrollom, és ha éhes vagyok, nagyon ideges leszek. Szóval, ha valami gond adódik, és az egy két gyerekes családban bőven adódik, akkor az energiáim, amiket az önuralom gyakorlására fordítanék, elmennek másra és én elvesztem a kontrollt az evés felett és felfalom amit látok, nem tudok gondolkodni, előre tervezni, hogy mit szabad és mit nem megennem. Hát ez a baj. Ezen még nem tudom, hogy legyek úrrá. 

Szeretnék sokat varrni. Vannak kis plüsállat terveim, a szobáink dekorálásának terveit dédelgetem, ill. szeretném ebben az évben végső formára hozni a konyhát, és a gyerekszobát. Majd beszámolok.

Sütik karácsonykor

Én nem szoktam bejglit sütni, túl bonyolultnak tűnt és annyira nem finom, így meghagyom ezt azoknak a tapasztalt háziasszonyoknak, akik minden karácsonra sütnek.
Teljesen új sütiket sütöttem, amiket csak megívántam.

Egy sós süti recept, mákos, szeázámo rúd, ami szenzációs, már másodjára sütöm és nem tudok betelni vele. A recept innen származik, és nem is változtattam rajta, csak feleztem az adagot. Ahogy néztem, elég sok ilyen típusú recept kering a neten, élesztővel, sütőporral, stb. Szerintem ez egy egyszerű, de nagyszerű recept. Sok hozzávaló van benne, de az összeállítás után nyújtható, süthető. Nagyon -nagyon mákos, finom, omlós és eteti magát. Aki elkészíti vendégeknek, sok dícséretet bezsebelhet.
Sütöttem mézes sütit is, ami egy régen sütött recept alapján készült. Ez egy piparkakku nevű finn keksz, amit melasszal kell készíteni. Mivel melaszt már évek óta nem kapok, gondoltam barna cukorral készítem és mézzel. Tulajdonképpen jó lett a tésztája, nyersen finom is volt, de elkészítve sajnos nem volt elég édes, még nekem sem, pedig én általában kispórolom belőle a cukrot, ill. mindig kevesebbet teszek, mint írja a recept. 
A recept Piparkakku néven fenn van a Mindmegetté-n, melasszal igen finom, a sót semmiképp nem szabad kispórolni belőle, attól különleges.

Készült még egy nápolyis, csokis keksz, amiről majd később, ha mégegyszer elkészítem teszek fel képet, mert most bár kétszer készült, elfelejtettem lefényképezni. A céges karácsonyon is nagy sikere volt és a családban is, bár ott rengeteg süti volt, ezért kissé háttérbe szorult. 
Recept:
25 dkg Ráma margarin
3 evőkanál kakaópor
25 dkg porcukor (más cukrot nem lehet bele tenni, mert karamell lesz belőle, sajnos kipróbáltam, én csak 180 g cukrot tettem, mert túl soknak találtam ezt a mennyiséget, így is jó lett, nekem)
egy csokis puding
egy vaníliás cukor
egy 10 dkg-os ostyaszelet (nagybevásárlóban vettük)
3 tojás sárgája
Gőz fölött fel kell olvasztani a margarint, beleszórni a porokat, elkavarni, majd a tojások sárgáját is. 5 percig
 kell kavargatni, szép fényes lesz a massza. Levettem a tűzről és beletördeltem a nápolyit. A zacskóban már összetrördeltem a kezemmel és mikor kibontottam, csak beleszórtam. Kicsit nehezen vonja be a massza, de azért egynemű lesz. Utána belesimítottam egy főliával bélelet őzgerinc formába. Hűtőbe tettem egy éjszakára, másnap szeletelhető. Amennyiben nem fogy el, hűtőben kell tartani, mert olvadozik.


Vendégség nálunk

Csütörtökön vendégeink voltak, egy három gyerekes házaspár, akikkel így közösen nagyon régen találkotunk. Mivel ebédidő alatt éppen nálunk voltak, ezért kencéket készítettem és hozzá házi sütésű ciabattát. Ilyet eddig még sohase sütöttem, három helyen néztem körül a neten, végül egy régen elmentett, de soha nem próbált receptre esett a választásom. Nem bántam meg.
A recept itt, az eredmény, alant:

Annyira finom, foszlós volt a tésztája, ropogós a kérge. Mennyei, tényleg! A vendégeknek is nagyon ízlett, és azt hitték, hogy boltban vettem, amit dícséretnek vettem.
A recepten annyit változtattam, hogy kicsit a hűtőben, kicsit a pulton kelesztettem, mondjuk fele-fele időt. Féltem, hogy sokára tér magához a tészta reggel, nem lesz időm megsütni, ha csak felkelés után veszem ki a hűtőből, ezért éjszaka, mikor mentem aludni, kivettem. Azt gondoltam a receptről, hogy macerás, azért nem álltam eddig neki, de nem az, kezdők is belevághatnak, csak be kell tartani a mennyiségeket és a recept utasításait és biztos a végeredmény.

Hozzá klasszikus kencéket készítettem: répás krémet és tojáskrémet.
A tojáskrém halovány lett, mert már nem volt alkalmam friss petrezselymet, vagy snidlinget venni hozzá.
Akkor jöjjenek a recpetek:
Tojáskrém
5-6 db tojás
egy hagyma
egy csokor snidling, vagy petrezselyem
egy kvk mustár (lehet pikánsabb jellegű is, nekünk mos olyan volt)
majonéz
30 g vaj megolvasztva
Mindent összeturmixolok és edénybe simítok, hűtőbe vele, ahol szépen összeérnek az ízek.

Répa krém
3 db sárgarépa
10 dkg fülstölt sajt
2 gerezd fokhagyma
2 dcl tejföl
egy-két evk majonéz, ízlés szerint.
A répát és sajtot lereszelem a kislyukú reszelőn, összekeverem a többi hozzávalóval, mehet a hűtőbe pár órára, ennek mindenképp kell, hogy összeérjenek az ízei. Mindig nagy sikert arat, még olyanoknál is, akik egyébként répát nem fogyasztanak.

A fotók elég bénák, mint ahogy minden fotóm, de nem ez a lényeg, ez nem gasztroblog, ugyebár.

A srácok jól érezték magukat a vendég gyerekekkel, hangos szó nem volt köztük. Az egyik kislánynak megtetszett Ábel egyik plüse, és bár először nem, mikor mentek haza, mégis neki ajándékozta Ábel, amiért nagyon büszke voltam rá. Én pedig ki tudtam kérdezni a vendég feleséget, milyen három gyerekkel az élet, hátha egyszer még én is ilyesmire vetemedem.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...