Tökéletes anyák nincsenek - Anya kimenője 2013

Április második hétvégéjén került sor az Anya kimenője napra, amit már nagyon vártam. Tulajdonképpen egész évben készülök rá, semmiért ki nem hagynám. Ez most egész napos rendezvény volt, ami nekem különösen jó volt, mert egy egész napot tölthettem egyedül, hasznos gondolatokat hallgatva, feltöltődve és keresztyén könyveket vásárolgatva. Tényleg imádom ezeket az alkalmakat!

A téma "húsbavágó" volt, kevesen lehettünk ott olyanok, akiknek nem jött jól egy kis gyereknevelésről szóló előadás, workshop. Nekem egy 6 éves és egy 4,5 éves kisfiam van, és bár nagy a szeretet közöttünk, akadnak súrlódások, bonyodalmak, számomra megoldhatatlannak tűnő helyzetek is bőven. A fő előadó, akinek a szemináriumaira is bejelentkeztem olyan témákban tartott előadásokat, hogy "miért nehéz az anyaság?", "elégedett gyerekek", "különböző gyerekek, különböző igények". Ugye, hogy ígéretesen hangzanak? Nagyon élveztem őket. Ha hasznosnak találjátok a magatok számára, olvassátok el az alábbiakban a vázlataimat az elhangzott előadásokról.

Miért nehéz az anyaság?

Ha a gondolat vigasztal, mindenkinek nehéz, nemcsak neked. Nincs anya, aki úgy nyilatkozna, hogy fenékig tejfel.

Egyensúlyt kell tartani: a gyerekkel való bensőséges kapcsolatnak élőnek és folyamatosnak kell lennie, de a tekintélyünket is érvényesíteni kell. A zsarolás és fenyegetőzés csak gyengíti a kapcsolatot. A jó kapcsolat kialakításához nem elég a gyerek mellett lenni egész nap, rá is kell figyelni. Tapasztalat szerint legkevesebb napi 5 perc intenzív figyelem már elegendő, hogy a gyerek elégedett legyen (un. szembenézős figyelem).

Minden gyerek napjában van egy-két, vagy több nehéz időszak, amely órákból is állhat. Készüljünk fel ezekre előre, hogy ne érjen váratlanul. Ha egy helyzetben elvárjuk, hogy bizonyos módon viselkedjenek, akkor azt előre mondjuk el nekik, ez segíti, hogy bennük is tudatosodjon, ill. ne élesben kelljen fegyelmeznünk, mások előtt.

Elégedett gyerek.

Ez nagyon érdekes előadás volt. Tulajdonképpen rá kellett jönnöm, hogy valahogy így nevelem a gyerekeimet, csak nem vagyok elég tudatos benne. Lehet a mindennapi beszélgetések része, hogy miből mennyi az elég, tudatosítanunk kell a gyerekekben mennyi mindenük van, és hogy ez számukra elég. Természetesen mi inkább a bőséget akarjuk nekik megadni, de nem fogják az értékelni, ha nem tudják mennyi számukra az elég. (Egy étkezéssel kapcsolatos képpel szemléltette: túl kevés - afrikai család ül egy tál étel körül, elég - egy gyerek átlagos reggelije volt a fotón, bőség - itt egy finomságokkal megrakott asztalt ült körül egy vendégsereg, túl sok - egy hordó méretű kínai kisfiú előtt hevert vagy 50 hotdog)

Fontos, hogy tanítsuk meg a gyereknek az "elég" fogalmát. Ez biztosítja, hogy a "bőséget" értékelni tudja. A mérce az lesz, amit adunk, amit megengedünk. Ha egy gyerek minden héten kap valami játékot, ajándékot, akkor neki az lesz az "elég". Ugyanígy van az édességgel, vagy mozival, fagyival, zsebpénzzel, bármi mással. Akkor neki a bőséget elég nehéz érzékeltetni. Nekünk kell abban tudatosnak lennünk, hogy a gyerek "elég" fogalmát meghatározzuk. Az előadó elmesélte, hogy a gyerekei (négy fia van) a saját zsebpénzükből vettek maguknak fagylaltot, ezért ünnepszámba ment ill. óriási ováció fogadta, ha ő meghívta őket egy jégkrémre.

Mi tesz a gyereket elégedetlenné? 

Például, ha nincs otthon elég feladata, úgy érezheti, hogy nem kell kivennie a részét a családi munkákból, ha vigasztalásból, vagy hobbiból vásárolni visszük, ha a szülők hatalmat tulajdonítanak a "cuccoknak", ha túl sok cucc van otthon, ami fölösleges. Az elégedetlenséget munkálja a tévé, reklámok, katalógusok.

Hogyan előzhetjük meg az elégedetlenséget?

Ha az édesanya attitűdje alapvetően gondoskodó, tényleg figyel a gyerek valódi szükségleteire. Ha a gyerek tulajdonságait, erősségeit dicsérjük, ha az egyéniségét értékeljük, nem szorul tárgyakkal történő megerősítésre. Ne vegyünk jutalomból ajándékot (hű, mennyiszer beleestem ebbe a hibába). Töltsük értékes tevékenységekkel együtt az időnket, az teszi a gyerekeket a legboldogabbá. Példaként elmesélte, hogy Amerikában, ha egy gyerek nem járt Diesniland-ben, akkor mindenki lesajnálja. A szülők sok esetben hitelt vesznek fel, csakhogy elvihessék a gyerekeiket ide. Egy unokaöccsük, miután épp visszatértek Diesnylandből horgászni ment a családdal és mikor fogott egy jókora halat, felkiálltott: Apu, ez jobb mint Diesnyland."

Helyes pénzügyi döntések megtanítás már kora gyermekkorban.

Ha a családnak van egy havi költségvetése, aminek a megtárgyalásába a gyerekeket is beleveszik, vagy csak hallgatóságként jelen vannak, mikor a szülők beszélnek róla, az megalapozza a gyerekek pénzhez való későbbi viszonyát. Végezzenek házimunkát, de ne ezért kapjanak zsebpénzt, mert akkor csak és kizárólag ezért fogják elvégezni, holott az a cél, hogy megtanulják, a családi munkából nekik is ki kell venni a részüket. Meg kell tanítanunk nekik, hogy különbséget tegyenek, elsősorban a saját példánkkal, a vágyaik és a szükségleteik között. Valószínűleg ruhára és cipőre szükségük van, míg egy újabb csodajátékra vágyhatnak. Jó módszer, hogy listakészítésre bíztatjuk a gyereket, a vágyait szedje pontokba, fontossági sorrend szerint. 

Ha nemet mondunk, meggyőződéssel tegyük, a gyerekek nagyon hamar megérzik, ha kicsit is sajnáljuk őket, mert valamit nem kaphatnak meg. Rendszeresen ajándékozzuk el azokat a dolgokat, amikre nekik nincs szükségük, természetesen őket is belevonva.

Különböző gyerekek, különböző igények 

Ez volt az egyik legjobb előadás, nagyon örülök, hogy hallhattam. Természetesen nem új keletű gondolatokról van szó, mégis így pontról - pontra átnézve az egyes személyiség típusokat és hozzá nevelési ötleteket is hallva, nagyon hasznos volt. 

Az előadó két skálán: lassú-gyors és feladat orientált - kapcsolatorientált, osztotta be a gyerekeket. Ezek kombinációi adják az egyes személyiség típusokat. 

Lassú és kapcsolat orientált

Ezek az úgynevezett könnyű gyerekek. Igazi csapatjátékos, támogató, laza. Fontos neki a rutin és az állandóság, segítőkész, szívesen követ, nem vezető alkat. Nem szeret a központban lenni, fontos neki mások véleménye. Hűséges és érzékeny. 

Nevelése: irányításra, bátorításra, megerősítésre van szüksége. Legyünk velük empatikusak, megsínylik, ha durván bánnak velük. Ha nekik valamit megígérünk, törekedjünk rá, hogy meg is tartsuk (persze erre máskor is érdemes törekedni, de náluk kiemelten fontos). Ő az, akinek mindegy, hogy mikor, hova mennek, bármit jó szívvel elfogad.

Lassú és feladat orientált

Lelkiismeretes, lassú a feladatmegoldásban. Saját maga elé állít elvárásokat, és nagyon nehezen viseli a kudarcokat. Odafigyelnek, sőt elmerülnek a részletekben, mindent elemeznek, nehezen döntenek. Óvatosak, a siker ígérete nélkül bele sem fognak semmibe. Tartózkodóak, az emberi kapcsolataikban szegényesnek tűnhetnek, nem igénylik annyira a testi kontaktust. 

Nevelésük: nem szabad siettetni őket, fontos megtanítani őket arra, hogyan tudják feldolgozni a kudarcot, biztatásra, bátorításra szorulnak a feladatok elvégzése közben. Meg kell nekik tanítani, hogy magukkal szemben reális elvárásaik legyenek. Általában lemeríti őket, ha sokat vannak emberek között, figyelni kell rá, hogy elég időt tölthessenek magányosan is, hogy feltöltődjenek. Ha az ilyen gyereket arra kérjük, hogy azonnal hagyja abba, amit csinál, az nem vezet jó eredményre, időt kell hagyni nekik, hogy befejezzék amit elkezdtek. Rájuk is vonatkozik, hogy ha ígérünk nekik valamit, tűzön-vízen át tartsuk be, még akkor is, ha valami jobbat terveztünk, nekik különösen fontos az állandóság, nagyon megviseli őket a hektikusság. (Az előadó elmesélte, hogy az egyik fiának, aki ebbe a típusba tartozik, azt ígérték, hogy a szülinapján délután otthon fognak videózni, de a család suli után értement, elrabolták, bekötötték a szemét és elvitték egy hihetetlen vizi élményparkba. Mire a gyerek elbőgte magát és egész délután nem lehetett vele bírni, mert ő videózni akart otthon. Az előadó kérte, mi ne kövessünk el ekkora hibát.)

Gyors kapcsolat orientált

Ezzel kapcsolatban sajnos nem találom a jegyzetemet, úgyhogy csak amire emlékszem. 

Kockázatvállaló, gyorsan hoz döntéseket, bevállalós, határozott, kezdeményező. Nagy baráti köre van, mindenki fontos számára, igazi "party arc". Vicces, szeret a középpontban lenni.

Nevelése: nyesegetni kell a baráti kapcsolatokat, mert rossz irányba is vihetik, nem szabad, hogy a baráti kapcsolatai felülírják a családi kapcsolatokat. Ő az, aki mindig más barátjánál alszik és csapatostul hozza haza az ismeretlen barátokat.

Gyors feladat orientált

Az igazi nehéz gyerek. A főbb jellemvonásai megegyeznek a korábban leírt gyors jellemvonásokkal, viszont ő a saját akaratát és terveit helyezi mindenek elé. Az előadó elmesélte, hogy a fia, három éves korában át akarta venni az uralmat a családban. Mindenről határozott véleményük van, nem tűrnek ellentmondást, igazi vezető alkatok. Mindig próbálnak meggyőzni a saját igazukról, és ha ez következetesen nem sikerül nekik, akkor azzal is megelégszenek, hogy jól felbosszantanak. Türelmetlenek, számítóak, függetlenek, hűvösek és körültekintőek, a tények vezetik őket, érzelemmentesen döntenek. 

Nevelésük: nem szabad folyamatosan szembemenni velük, mert dacot szül náluk leginkább. Fontos, hogy az egyéniségüket elismerjük, de a tekintélyünket velük szemben kell a leginkább védenünk. Következetességgel, nagy adag határozottsággal nevelhetők, de ha egyik szülő és egyik gyerek is ilyen, akkor a családban borítékolhatóak a konfliktusok. 

Változások

Kedves Olvasóim!

Nagyon köszönöm, hogy követőim lettetek és érdeklődtök az általam készített ételek, sütemények iránt. Eddig az vezetett, hogy a gluténmentes, diabetikus diétába illeszthető ételeket kutassak, találjak ki, próbáljak meg elkészíteni. A neten lévő sok-sok receptből mindig tudtam válogatni, születtek számomra is meglepően jó sütemények, amelyek azóta állandó szereplői a konyhámnak. Továbbra is azt kívánom, hogy találjatok nálam jó és számotokra használható recepteket, de úgy érzem, hogy mostantól kevesebb energiát tudok fordítani új receptek kipróbálására és egyáltalán a sütésre-főzésre. Egyrészt a gyerekek is sok időt igényelnek, másrészt várom a harmadik gyerekünket, és bár az eddigi terhességeim teljesen problémamentesek voltak, valahogy már én is érzem, hogy múlik az idő (vagyis öregszem), másrészt a terhességem sem teljesen problémamentes. 

Valahogy azt érzem, vissza akarok térni ahhoz a fajta blogíráshoz, amikor még mindenféle téma érdekelt, viszont nem voltak állandó olvasóim. Sok könyvről, amit azóta olvastam, szerettem volna írni, de így, hogy "gasztroblog" lettem, nem akartam ilyenekkel terhelni az olvasókat, hiszen valószínűleg nem azért vannak itt. Aki szívesen marad, ha más témák is lesznek, azokat továbbra is szívesen látom, aki viszont nem szívesen olvas gyereknevelési könyvekről, keresztyén programokról, gondolatokról, azokra sem fogok megharagudni, ha elpártolnak. Természetesen lesznek receptek is, mert ez a téma is nagyon érdekel, továbbra is, még ha a sütéshez most valahogy nem is érzek nagy affinitást. 

Kívánom, hogy találjatok hasznos infókat, jó recepteket továbbra is nálam!

Szeretettel:

Margaretta

Könyvajánló - Sorsfordító gyerekek

Döbbenetes könyv. Singer Magdolna riportjait olvashatjuk a könyv első részében, amelyet olyan családokkal készített, ahova szülési sérülés, intrauterin fertőzés vagy egyéb fejlődési rendellenesség miatt fogyatékos, mozgássérült vagy csak oxigénhiány miatt kicsit lassabb fejlődésű gyerekek születtek. A családok valamilyen módon kapcsolatba kerültek Szabolcs Judittal, aki foglalkozása szerint gyógytornász, de Meir Schneider tanítványaként egészen más utat követ. A gyerekek, akikről az orvosok lemondtak, szárnyra kapnak a kezei között, pedig semmi különöset nem tesz, látszólag. Simogatja őket, a szemükbe néz, hancúrozik velük. A szülők, akiknek az orvos sokszor az arcukba vágja a diagnózissal együtt a reménytelenséget, küzdenek, szeretik a gyereküket, bár csalódtak benne, csalódtak a világban, az élet igazságosságában és elkeseredettek. Judit őket is felkarolja, biztatja, hogy szeressék a gyereküket, lássák meg benne azt, akivé válhat, fogadják el, vállalják fel, érintsék meg. Egyik - másik történet igazán felkavaró volt. Nagyon együtt tudtam érezni a szülőkkel, én is nagyon féltem a szülés előtt attól, hogy valami probléma miatt baja esik a gyerekeimnek.

A könyv végén találtam meg Judit vallomását magáról, a gyógyításról, mint életformáról. Felkeltette az érdeklődésemet, utánaolvastam a neten is, megnéztem videókat, amit a Gyógymívesházban vettek fel, és Juditot munka közben filmezték. Nekem egészségesek a gyerekeim, de Judit életszemlélete tükrében, nem biztos. Ő egészként szemléli az ember fizikai és lelki valóját. Azt vallja, hogy a gyógyító erő mindenkiben benne van, hogy mindenki hallgathat a belső hangjára. Egy olyan dimenziót láttatott meg velem a könyvön keresztül Szabolcs Judit, amiről eddig fogalmam sem volt. Hogy így is lehet élni és szeretni. Pedig nem ismeretlen számomra a szeretet, hiszen megtapasztaltam Isten feltétlen szeretetét irányomban és tudom, hogy ha hagyom, hogy Ő végezze a munkáját bennem, akkor én is átformálódom és képes leszek szeretni feltétel nélkül. Nem tudom, Judit miből merít, sokszor az univerzum csodájára hivatkozik, arra, hogy mennyire összefügg minden és milyen csoda az ember, a léte, a teste, a lelke. Elgondolkodtam, a saját fiaimmal kapcsolatban is. Talán nem szerettem őket eléggé. Talán sokmindent elrontottam Ábellel, amikor egészen pici baba korában a gyermekágyi depresszióm miatt nem tudtam eléggé szeretni, babusgatni. Talán ezért olyan szorongó néha, ezért kezeli rosszul a kudarchelyzeteket, talán ezért nem szereti ha puszilgatják és csak ritkán kívánja meg, hogy ölelgessem. Nem akarom magam ostorozni, mert annak nem sok értelmét látom. Judit munkája azért is érdekes, mert sokszor be tudja pótoltatni a szülőkkel, akiknek mondjuk elveszik a babáját a fennálló életveszély miatt, a születés körüli bensőségességet. 

Nagyon örülök, hogy a kezembe akadt ez a könyv és ajánlom azoknak akik érintettek, és azoknak is, akik nem.

Esti altatás

Mikor Ábel megszületett, rettentő szigorú akartam lenni, nehogy majd ringatni kelljen, vele aludni, vagy neki velünk. Szerettem volna olyan szokásokat kialakítani, ami kezdettől fogva jól működik, neki is megfelel és nekünk is. Hát, talán nem meglepetés, hogy nem voltam valami ügyes.

Nem akart cumizni, szoptatni nem tudtam, így a cicin alvás kilőve. Nyolc féle cumit vettem neki, egyiket se akarta elfogadni, de nem tudott elaludni. Az első három hónap rémálom volt, rengeteget ordított. Próbáltam ringatni, énekelni neki, hagytam ordítani. Sok módszert kipróbáltam (Suttogó összes), de semmi nem jött be. Aztán valahogy megkedvelt egy lapos macit, amit a szájához tartott és közben a nyelvét cumizta, ez a módszer bevált. Alvás előtt megetettem, büfi és betettem az ágyába hasra, aztán elaludt, nem sírt. Mikor felébredt nagyon édes volt mindig, sokat gügyögött - gagyogott.

Sokszor felébredt éjszaka, néha csak a macit kellett visszaadni, de sokszor enni akart, néha ott kellett ülnöm mellette, ritkán ringattam is. Egészen kilenc hónapos koráig tűrtem, aztán úgy döntöttem, leszoktatom az éjszakai etetésről. Két éjszaka ordított, követelete a kaját, de nem adtam, kitartottam és harmadik alkalommal átaludta az éjszakát. Szinte el se hittem. Onnantól sokkal jobban evett napközben, adtam is neki több tápszert, ha kért. Azért másfél éves koráig még voltak fárasztó éjszakák, és betegségek idején újra etettem, ha kellett, mert a teát nem fogadta el és inkább azon voltam, hogy fogyasszon sok folyadékot. Az egyedül alvást viszont teljesen megszokta, annyira, hogy nem jött át soha hozzánk, hogy inkább ott aludna, akkor sem, mikor már nem rácsos ágyban aludt. Áron érkezése előtt egy hónappal költöztettük ki a rácsos ágyból, amit nagyon szeretett, és egy nagy ágyba tettük (nem gyerekágy, hanem felnőtt méret), amit azonnal elfogadott. Ezt is szereti. Mikor kórházban voltam Áron születése miatt, a házban fellelhető összes plüsállatot begyűjtötte az ágyába, akiket úgy kellett lassan, egyenként kicsempészni, mert már nem fért el tőle, ill. nem találta éjjel a macit a sok állat között.

Egészen pici babakorától énekeltünk neki esténként. A Beli buba című, Szalóki Ági lemezén hallott altatót énekeltük neki együtt Krisztiánnal. Azt most is szereti. Aztán megszerette József Attila altatóját és azt kellett minden este elmondanom. Aztán a Kisvakond néhány meséjét kérte, amit fejből mondtam. Néha vetítettünk neki. Most épp semmi rituálé nincs, sajnos, mert Áronnal közösen alszanak és legtöbbször Áron már alszik, mikor felmegyünk. Néha elolvasunk előtte egy-egy könyvet, de mikor már ágyban van, nem tudok neki mesélni. Nem mintha lázadna, de én remélem, hogy ha Áron nagyobb lesz, együtt tudok nekik mesélni és újra lesz fektetéses rituálénk.

Áronnál egész másként alakult. Őt se kényeztettem holmi altatással, de a kezdeti időben nem voltam szigorú. Mivel ő szopott is kevés ideig, a cicizés lehetőség volt az első három hónapban is. Szerette is. Mikor két hónaposan kórházba kerültünk, észrevettem, hogy ő úgy szeret elaludni, hogy szemlélődik. Ezért hozzászoktattam a cumihoz. Alvás előtt a szájába adtam, de mellette maradtam. Aztán később megszeretett egy, az ágyában felejtett, régi takarót, úgyhogy neki az lett az alváshoz szükséges kelléke, meg a cumi. Nála nincs is semmi faxni. Felviszem aludni, megetetem, ha kell, beteszem az ágyába és odaadom a cumit és takarót. Befordul, dumálgat, elalszik. Ő is általában derűsen ébred, aminek szoktam örülni, hagyom is kicsit, hogy szokja. Kiegyensúlyozott gyerek, nem szenved attól, hogy egyedül alszik, ill. most már Ábellel egy szobában. Szépen meg is szokták egymást, egy - két hét volt, amíg nehéz volt az elalvás mindkettejüknek.

Szerintem az a fontos, hogy a gyereknek ne kelljen olyan kellék az alvás előtti komfortérzetéhez, ami arra kényszerítheti a szülőt, hogy ott maradjon mellette, míg elalszik. Rengeteg idő és szerintem felesleges. Mindenkinek meg kell tanulnia egyedül elaludni, mert a pihenés fontos dolog, ha olyasmihez szokik hozzá, amit nem lehet mindig biztosítani, az neki is szenvedés.

Azért írom le ezeket, hátha valakinek segítség. Sokan fordultak hozzám, főleg első gyerekesek, hogy hogyan csinálom, hogy hiszti nélkül alszanak a gyerekek. Hát, így.