2010. december 31., péntek

Szilveszter, újév

Már évek óta egyáltalán nem várom és ünnepelem meg az év utolsó napját. Mondjuk úgy, nincs jelentősége, számomra valahogy minden nap egyforma. Talán annyi a különbség, hogy ilyenkor nem csak egyszer-kétszer kelnek a gyerekeim éjszaka, hanem az éjféli durrogtatástól többször sírva ébresztenek. Mivel tudom, hogy amúgy is nehéz éjszakám lesz, hamar lefekszem. Már évek óta nem koccintottunk éjszaka Farkasapával.
Tegnap kiírtam néhány filmet és egyet megnéztünk, hogy ne kelljen rászorulnunk a tévé, amúgy szerintem szánalmas kínálatára. 
A gyerekek lefekvés után elkezdtek köhögni, duettben, úgyhogy nekem rögtön zabszem lett egy nemkívánatos helyen, hogy most akkor megint betegek lesznek, az újabb éjszakázás, orvos, gyógyszer, inkább nem sorolom, úgyhogy  a kedvetlenség el is hajtott aludni. Tulajdonképpen hónapok óta kis megszakításokkal betegek, orrfolyás, köhögés, arcüreggyulladás, stb., ezért sokat éjszakáztam velük az elmúlt időszakban.
Na jó, egy pohár pezsgőt ittunk, pedig Farkasapa három napja arcüreggyulladással küzd (borzasztó zsémbes emiatt), ezért neki még inni se lett volna szabad, de hát mégis szilveszter van, így egy pohár pezsgőt engedélyezett magának. Nekem pont elég is volt annyi. 
Szuper kis szilveszter volt. 
Előfordult, hogy átmentünk a szomszédokhoz, voltak finomságok, italok (még kisebbek voltak a gyerekeink) és én alig bírtam ébren maradni az asztalnál, ott kókadoztam és azt se tudtam, hogy tudnék elsunnyogni aludni. Ezért nem is szervezek semmit és nem ígérem el magunkat valami buliba, na nem mintha sokan hívnának. Az összes barátunk hasonló cipőben jár.

Készülök viszont az új évre. Még nem tudom, honnan lesz energiám megvalósítani a terveimet, tekintve, hogy az elmúlt két hét igen húzős volt, gyakorlatilag nem pihentem egy percet sem, de a felkészülést elkezdtem. 
Van egy jó honlap, ahol sok jó bejegyzést olvastam az új évre készüléssel kapcsolatban, sőt egy letölthető határidő naplót is találtam, amit persze le is töltöttem, nagy segítség lesz a tervezésnél. Nézzétek meg, érdemes. Ott olvastam a Fly Lady programról is, bár azt nem tudtam szó szerint használni, de hátha más igen.
Link hozzá, nézzétek meg, érdemes. Én egy ideje olvasója vagyok és nagyon sok hasznös ötletet, receptet, más hasznos oldal címétismerhettem meg ott. Mindenféléről ír, ami a nőket érdekli: divat, kreatívkodás, főzés-sütés, stb.

A férjem jóvoltából van módom egyéb formában is rögzíteni a gondolataimat, kaptam egy szép, vidám szinű határidőnapltó tőle. Meg is lepődtem, hogy narancssárgát vett, valahogy én nem vagyok ilyen narancssárga, de nagyon örültem neki, hogy ilyennek lát és nem szürkét, vagy feketét vett. Bele volt persze rejtve egy nagyobb ajándék, egy Dechatlon vásárlási utalvány, amit tegnap gyorsan le is vásároltam, mivel ruhára volt leginkább szükségem, ő mégsem akar nekem ilyesmit venni, hát így hidalta át ezt az akadályt, nagyon - nagyon örültem neki. 

Tervem van rengeteg. Olyanok, amik egyszerűen megvalósíthatók, csak az anyagiak álljanak rendelkezésre, olyanok is, amik csak ködösek, inkább álmok, mint tervek. 
Össze kell szednem magam. Sokszor érzem, hogy a határozatlanság, a halogatás állják utamat, a terveim megvalósításában. Sokminden függ attól, legalább is most ezt gondolom, hogy le tudok-e fogyni. Sokminden változna ezzel, több energiám lenne, jobban érezném magam a bőrömben, talán javulna a vérképem, és a fiuk is látnák, hogy a sportos élet az jó, valamint az önuralom gyakorlása jót tenne az élet más területein is. Ez az elsődleges célom, tervem. Jó lenne a megvalósítás pontos lépéseit is ismerni, talán jobban menne, de még nem tudom, hogy lássak neki egészen pontosan. Sok módszert kipróbáltam már, de igazából abban hiszek, hogy mozogni kell és keveset enni, főleg olyan dolgokat, amik nem hízlalnak, zsír és cukormentes táplálkozás, mindenből keveset elve, kenyér, rizs, krumpli kizárása. Ha az ember belegondol, nem is nehéz, hiszen csak akaraterő kérdése, és egy döntésé, mégsem ilyen egyszerű. Mikor ideges vagyok, kevés az önkontrollom, és ha éhes vagyok, nagyon ideges leszek. Szóval, ha valami gond adódik, és az egy két gyerekes családban bőven adódik, akkor az energiáim, amiket az önuralom gyakorlására fordítanék, elmennek másra és én elvesztem a kontrollt az evés felett és felfalom amit látok, nem tudok gondolkodni, előre tervezni, hogy mit szabad és mit nem megennem. Hát ez a baj. Ezen még nem tudom, hogy legyek úrrá. 

Szeretnék sokat varrni. Vannak kis plüsállat terveim, a szobáink dekorálásának terveit dédelgetem, ill. szeretném ebben az évben végső formára hozni a konyhát, és a gyerekszobát. Majd beszámolok.

Sütik karácsonykor

Én nem szoktam bejglit sütni, túl bonyolultnak tűnt és annyira nem finom, így meghagyom ezt azoknak a tapasztalt háziasszonyoknak, akik minden karácsonra sütnek.
Teljesen új sütiket sütöttem, amiket csak megívántam.

Egy sós süti recept, mákos, szeázámo rúd, ami szenzációs, már másodjára sütöm és nem tudok betelni vele. A recept innen származik, és nem is változtattam rajta, csak feleztem az adagot. Ahogy néztem, elég sok ilyen típusú recept kering a neten, élesztővel, sütőporral, stb. Szerintem ez egy egyszerű, de nagyszerű recept. Sok hozzávaló van benne, de az összeállítás után nyújtható, süthető. Nagyon -nagyon mákos, finom, omlós és eteti magát. Aki elkészíti vendégeknek, sok dícséretet bezsebelhet.
Sütöttem mézes sütit is, ami egy régen sütött recept alapján készült. Ez egy piparkakku nevű finn keksz, amit melasszal kell készíteni. Mivel melaszt már évek óta nem kapok, gondoltam barna cukorral készítem és mézzel. Tulajdonképpen jó lett a tésztája, nyersen finom is volt, de elkészítve sajnos nem volt elég édes, még nekem sem, pedig én általában kispórolom belőle a cukrot, ill. mindig kevesebbet teszek, mint írja a recept. 
A recept Piparkakku néven fenn van a Mindmegetté-n, melasszal igen finom, a sót semmiképp nem szabad kispórolni belőle, attól különleges.

Készült még egy nápolyis, csokis keksz, amiről majd később, ha mégegyszer elkészítem teszek fel képet, mert most bár kétszer készült, elfelejtettem lefényképezni. A céges karácsonyon is nagy sikere volt és a családban is, bár ott rengeteg süti volt, ezért kissé háttérbe szorult. 
Recept:
25 dkg Ráma margarin
3 evőkanál kakaópor
25 dkg porcukor (más cukrot nem lehet bele tenni, mert karamell lesz belőle, sajnos kipróbáltam, én csak 180 g cukrot tettem, mert túl soknak találtam ezt a mennyiséget, így is jó lett, nekem)
egy csokis puding
egy vaníliás cukor
egy 10 dkg-os ostyaszelet (nagybevásárlóban vettük)
3 tojás sárgája
Gőz fölött fel kell olvasztani a margarint, beleszórni a porokat, elkavarni, majd a tojások sárgáját is. 5 percig
 kell kavargatni, szép fényes lesz a massza. Levettem a tűzről és beletördeltem a nápolyit. A zacskóban már összetrördeltem a kezemmel és mikor kibontottam, csak beleszórtam. Kicsit nehezen vonja be a massza, de azért egynemű lesz. Utána belesimítottam egy főliával bélelet őzgerinc formába. Hűtőbe tettem egy éjszakára, másnap szeletelhető. Amennyiben nem fogy el, hűtőben kell tartani, mert olvadozik.


Vendégség nálunk

Csütörtökön vendégeink voltak, egy három gyerekes házaspár, akikkel így közösen nagyon régen találkotunk. Mivel ebédidő alatt éppen nálunk voltak, ezért kencéket készítettem és hozzá házi sütésű ciabattát. Ilyet eddig még sohase sütöttem, három helyen néztem körül a neten, végül egy régen elmentett, de soha nem próbált receptre esett a választásom. Nem bántam meg.
A recept itt, az eredmény, alant:

Annyira finom, foszlós volt a tésztája, ropogós a kérge. Mennyei, tényleg! A vendégeknek is nagyon ízlett, és azt hitték, hogy boltban vettem, amit dícséretnek vettem.
A recepten annyit változtattam, hogy kicsit a hűtőben, kicsit a pulton kelesztettem, mondjuk fele-fele időt. Féltem, hogy sokára tér magához a tészta reggel, nem lesz időm megsütni, ha csak felkelés után veszem ki a hűtőből, ezért éjszaka, mikor mentem aludni, kivettem. Azt gondoltam a receptről, hogy macerás, azért nem álltam eddig neki, de nem az, kezdők is belevághatnak, csak be kell tartani a mennyiségeket és a recept utasításait és biztos a végeredmény.

Hozzá klasszikus kencéket készítettem: répás krémet és tojáskrémet.
A tojáskrém halovány lett, mert már nem volt alkalmam friss petrezselymet, vagy snidlinget venni hozzá.
Akkor jöjjenek a recpetek:
Tojáskrém
5-6 db tojás
egy hagyma
egy csokor snidling, vagy petrezselyem
egy kvk mustár (lehet pikánsabb jellegű is, nekünk mos olyan volt)
majonéz
30 g vaj megolvasztva
Mindent összeturmixolok és edénybe simítok, hűtőbe vele, ahol szépen összeérnek az ízek.

Répa krém
3 db sárgarépa
10 dkg fülstölt sajt
2 gerezd fokhagyma
2 dcl tejföl
egy-két evk majonéz, ízlés szerint.
A répát és sajtot lereszelem a kislyukú reszelőn, összekeverem a többi hozzávalóval, mehet a hűtőbe pár órára, ennek mindenképp kell, hogy összeérjenek az ízei. Mindig nagy sikert arat, még olyanoknál is, akik egyébként répát nem fogyasztanak.

A fotók elég bénák, mint ahogy minden fotóm, de nem ez a lényeg, ez nem gasztroblog, ugyebár.

A srácok jól érezték magukat a vendég gyerekekkel, hangos szó nem volt köztük. Az egyik kislánynak megtetszett Ábel egyik plüse, és bár először nem, mikor mentek haza, mégis neki ajándékozta Ábel, amiért nagyon büszke voltam rá. Én pedig ki tudtam kérdezni a vendég feleséget, milyen három gyerekkel az élet, hátha egyszer még én is ilyesmire vetemedem.

2010. december 27., hétfő

Könyvajánló - Vámos Miklós, Uliczkaja, Vas Virág

A címben említett könyvel éléggé más és más világot képviselnek, de mind nagyon tetszett.

Nagyon vártam már, hogy nekilássak az olvasásásnak. Sok jót hallottam Ulickaja-ról és még nem olvastam tőle semmit. Nem volt könnyed olvasmány, de hihetetlenül érdekes volt.
Egy orosz orvos élete. Ennél azonban sokkal több: hit, szeretet, összetartás, sorsok, hihetetlen karakterek. Az írónő úgy ír, mint a klasszikus orosz írók, igazán továbbviszi az ő hagyományaikat. Nem is tudok mit írni róla, mert annyira összetett volt, annyira sok gondolatot elindított benne, és elszórakoztatott, hogy a tartalmát felesleges lenne összefoglalnom.
Nagyon - nagyon jó könyv. Igazi irodalom.

Fura kis könyv volt. Azt hittem mese, de szerintem nem, inkább regény, ami gyerekekről szól. Élveztem az olvasásást, de nekem a vége nagyon szomorú volt. Rájöttem közben, mennyi mindent nem tanítottam  meg és nem is fogok tudni megtanítani a gyerekeimnek, mert én magam sem tudom. Tetszettek a Tobi-Gabi mesék és nagyon életszagú volt minden benne. El is gondolkodtatott, hogy most akkor Vámos bajban van? Ezeket a szereplőket eddig tényleg úgy tudtam, hogy a saját csalájáról mintázta. Remélem nem. Ajánlom a könyvet minden gyerekes szülőnek.



Ez egy könnyed, szórakoztató könyv volt. Szerintem nagyon jól volt megírva, bepillantást nyerhettem az újságírók világába, és közben tényleg jól szórakoztam. Szerintem sokkal jobban ír, mint a felkapottabb Fejős Éva, jobban tetszett a stílusa. Egy magyar egyetemista lány megnyer egy párizsi ösztöndíjat, amit azt jelenti számára, hogy a  Miracle magazin boszorkánykonyháján tölthet egy kis időt. Ott már az első nap szerelmes lesz, ráadásul olyan férfiba, akit nem sok esélye van megközelíteni. Aztán mégis. Nekem a vége nem tetszett, de igazából végig szórakoztató volt.

Karácsony

Végül a 24-e nem is alakult olyan rosszul, mint gondoltam. Bár takarítani nem volt időm egyáltalán, csütörtökön 5-re értem haza és péntek délelőtt Farkasapa azt mondta, hogy ne hagyjam, hogy elborítsa a kedvem az, hogy nem minden tökéletes, hanem élvezzük ezt a napot, minden gondja ellenére. Úgyhogy elmentünk mindannyian sétálni, vagy két órát tekeregtünk a parkban a fiukkal, a gyönyörű tavaszi időben, még a bringát és motort is lehoztuk a padlásról, hogy a fiuk is kellőképp élvezzék a sétát.
Aztán hazaérve hideget ebédeltünk, majd a fiuk elmentek aludni. Természetesen nagyon nehezen aludtak el, Áron fél kettőre és alig aludtak háromig, úgyhogy Farkasapa rekordtempóban készítette odalent az ajándékot.
A terv az volt, hogy két asztlat készítünk nekik, ill. asztallapot, amire kereket szerelünk és bevonjuk zöld filccel. A filc nagyon drága volt, ezért egy terepsznű pléd lett a bevonat, és úgy tűnik, elég lett volna egy asztallap, mert hiába készítettünk Áronnak sajátot, ő csak pár percig játszott a sajátjával, utána  csak  Ábelével volt hajlandó játszani. Egyszer az IKEÁ-ban láttunk ilyet, hogy az ágy alól lehetett előhúzni a terepasztalt, és már akkor eldöntöttük, hogy készítünk ilyet  fiuknak. Ábelé most fenn is van a szobájukban az ágy alatt és napjában többször felmegy, kihúzza és játszik vele. Szerintem jó ajándék lett, nagyon élvezték.
Az ajándék átadása előtt énekkel jöttünk le a lépcsőn, de hiába, mert amint meglátták az asztalokat, otthagytak engem és elszaladtak játszani, még a karácsonyfát is jóval később szemrevételezték. Este 10-ig egyfolytában játszottak, Ábel még pusziadásra is csak futva volt hajlandó, "engedj, megyek vissza játszanií", de hát ezért csináltuk.
A karácsonyi vacsora nem igen nyerte el a tetszésüket, Ábel egy fél halat, Áron egy kis rizst evett. Megint egyedül maradtunk az asztalnál Farkasapával.
A vacsora egyedül az ő érdeme. Ill. én a fűszernövényeket vettem meg. Ő keresett receptet, ő vette meg és készítette el a halat.
Egy finom snidlinges rizottó (fehérbor, tejszín, húsleves alaplé) és sóval borssal sütött hal, bazsalikomos joghurtöntettel volt a tányéron. Nekem sajnos nem nagyon jött be, mert a savanyú ízekért nem rajongok, de nagyon örültem, mert Farkasapának ízlett, ami ritkaságszámba megy, ha karácsonyi vacsoráról van szó. Már évek óta hallom, hiába ő készítí, hogy nem ízlik neki és nyavalyog az asztalnál.
A desszert az én érdemem. Receptötlet innen. Mascarpone túróval és vanília, citrom, cukorral összekeverve az alja, csoki, tejszín a következő réteg, majd mogyorót szórtam rá és a végén karamellt öntöttem a tetejére, ami azonban nem sikerült, így az a képen nincs rajta. Nagyon finom volt, bár nekem túl tömény.
Pihentető és boldog volt a karácsony első napja mindannyiunk számára.

2010. december 23., csütörtök

Advent és Karácsony nálunk

Ez egy nagyon szomorú bejegyzés lesz, mert az adventi időszakon már túl vagyunk, és tudom, hogy nagyon rosszul csináltam.A Karácsonynak még előtte, de a helyzet jelenlegi állása szerint, ennek az ünnepnek a széppé tételében se leszek valami ügyes.

Advent első vasárnapjára még volt erőm, bár nagyon későn, fél 9-kor értünk haza, koszorúnk nem volt, de négy egyforma gyertyánk igen, ezeket meggyújtottuk, énekeltünk és pár szóban vázoltam a gyerekeknek a várakozás lényegét. Nagyon persze nem köti le őket, ezért rövidre kell fogni. A rákövetkező vasárnapokat teljesen elblicceltük, a másodikon egyszerűen elfelejtettük, a harmadikon vásárolni voltunk, nagyon későn, fáradtan (nem tudom, mindenki tisztában van-e vele, mit jelent a "fáradt gyerek" kifejezés, nem ugyanaz, mint ha egy felnőtt fáradt), ezért elmaradt a gyertyagyújtás, harmadik vasárnap meg idegesek voltunk, ezért szintén eszünkbe sem jutott. Tudom én, hogy az én felelősségem lenne, hogy ezek a dolgok működjenek a családban, de nem megy, egyszerűen elfelejtem. Mit tegyek, hogy ne így legyen?
Biztosan benne van ebben vastagon az is, hogy nálunk semmiféle hagyománya nem volt az ünneplésnek. Sem a szülinapok, névnapok, sem a sátoros ünnepek megülésének. Nem hozok otthonról semmit, így nekem kell kitalálni, kialakítani stb. Amihez, eddig úgy látszik, nem sok tehetségem volt. Bár a gyerekek még kicsit, de tudom, hogy nagyon is bennük marad az érzés, a hangulat, hogy milyen a karácsony, vagy az advent.
Valahogy úgy érzem, az idő kifolyik a kezeim közül és semmire sem jutok, nem tudom összeszedni a gondolataimat, hogy valamit végigvigyek, megvalósítsak. Sokszor a gyerekekre fogom, hogy miattuk nem tudom megcsinálni a terveimet, de lehet, hogy ez csak kifogás. Amíg csak ketten voltunk, volt időnk és alkalmunk nagy feneket keríteni a dolgoknak, sok ajándékot vettünk és megadtuk a módját.

Nagyon-nagyon sajánálom, hogy így alakult, remélem jövőre ügyesebb leszek.
Szeretnék legalább gyülekezetbe elmenni vasárnap, hogy ha másként nem, ott érezzem a karácsonyi hangulatot. Nekem is szükségem van nagyon a feltöltődésre.

Nem sikerült megvenni az ajándékot Krisztiánnak. Próbálkoztam én, két napot is rászántam, de sok helyre gyalog nem jutottam el, ahol megnéztem, ott nem volt. Évek óta küzdünk ilyen nehézségekkel, hol a pénzhiány, hol az időhiány az ok. Tavaly egészen jól ment, nem úgy, mint idén, több energiát is fordítottam rá, azt hiszem.

Hogy holnap, hogyan lesz a Karácsonyi ünnepség nálunk, még nem tudom, még nincs kialakult hagyomány, még nincs meg a vacsora terve, nincs szaloncukrunk (az nem is lesz), még nincs kész a gyerekek ajándéka, ami idén egy-egy sínpálya lesz, amire új vonatokat is kapnak. Terveim vannak, szeretném, ha délelőtt sétálnánk, sütögetnénk (ez is rémes, hogy még mindig nem tudom, mit is), közösen feldíszítenénk a karácsonyfát, a gyerekek nagyot aludnának délután, addig én csomagolnék, Farkasapa főzne. Aztán ha felkeltek, szépen felöltöztetnénk őket, énekelnénk a karácsonyfa alatt és megmutatnánk az ajándékokat (nem lesz becsomagolva, de azért meglepetés lesz). Majd beszámolok, hogyan alakult.

Nem tudom, hogy más is küzd -e ilyesmivel, vagy minden kisgyermekes anyának flottul megy a karácsonyi készülődés.

Hát így állunk!

2010. december 20., hétfő

Lisztérzékenység - derült égből...

Ez sajnos nem igaz, mármint a "derül égből...". Mert igenis én gyanakodtam, már régóta, csak mindig elhessegettem magamtól, végül is nem voltak tünetei. Csak a nagy pocak, de az ilyen korú gyerekeknél előfordul, nem kóros. Aztán kierőszakoltam egy vérvételt, ami bebizonyította, hogy nincs jól a gyerek. A vasa a béka feneke alatt, minden más értékével együtt, ami a vashoz kapcsolódik. A háziorvosunk viszont nagyon-nagyon segítőkész volt, rögtön kért időpontot az I. gyerekklinika híres professzorához. Következő héten már ott is voltunk, ami egy csoda, tekintve a magyar kórházviszonyokat. Újabb vérvétel, két hét várakozás és már meg is tudhattuk, hogy igen, jó orrom volt, Ábel lisztérzékeny. A professzor bácsi szerint kezdhetjük is a gluténmentes diétát, ami nem egyenlő a liszt nemevésével, ennél sokkal összetettem a dolog.
Meg vagyok rémülve.
Nekem különösen nehezen megy, hogy megtervezzem a család étkezését. Sokszor nagyon terhes, mert rövid az idő, állandóan rohanok, nincs otthon semmi, jaj, nincs nyitva itt bolt, vagy nem lehet kapni hozzávalókat, ahhoz, amit szeretnék megfőzni, stb. Gondolom más nem így csinálja, de én egyszerűen tehetségtelen vagyok ebben. Bevallom, de ez most nem segít rajtam. Innentől nagyon jólszervezettnek kell lennem, mert nincs olyan, hogy oké, kicsim, egyél egy kiflit.

Bár az orvostól nem sokat tudtam meg a betegség jellegéről, itt nagyon sok infót találtunk. Mivel van már a családunkban ilyen beteg, bár ő már nagyfiu, sok infót gyűjtögettünk tőlük is. Nem vagyok tudatlan a témában, csak még nem tudom, hogy fog ez működni nálunk, a gyakorlatban.
Nem panaszkodhatunk a választékra sem, mert sokmindent lehet kapni, ami gluténmentes, de ki tudja, megeszi -e a gyerek. Ja és horribilis az áruk ezeknek a termékeknek, ami lehet, hogy a kukában végzi az én gyakorlatlanságom vagy a gyerek elutasítása miatt.
Nincs választás, muszáj felnőnöm a feladathoz és a családnak is.

Ábelnek nem tudtam, hogyan adagoljam be. Hogy lehet, egy hároméves alig múlt kisgyerekkel közölni egy ilyen dolgot. Nem is érti, a bélbolyhairól azt hiszem hiába mesélek neki, a gliadinról szintén. Nem akarom a fejébe ültetni a betegségtudatot sem, de azért szeretném, ha komolyan venné. Eléggé hipochonder az én kisfiam, ha egy kis sérülés van a kezén, azt a kezét már nem használja, a széltől is óvja és napi százszor elmondja, hogy az neki mennyire fáj. Vagy csak férfiból van? :)

Arra gondoltam, nyitok egy új blogot, ahol csak a lisztérzékenységgel kapcsolatos bejegyzéseket írnám, ahol azokat a blogokat tenném be a kedvencekbe, amik ezzel a témával kapcsolatosak.

2010. december 19., vasárnap

Mogyorós csirke

Stáhl "Gyors szárnyas ételek" könyvéből való a recept. Újhagymát nem kaptam a martonvásári zöldségesnél szombat délelőtt, így az nem került bele, a helyi Coop-ba rizsecet se volt, így azt is almaecettel helyettesítettem, mindezek ellenére finom lett, és tényleg olyan kínaias íze volt.
Szerencsére a recept alapból lisztmentes, így nem kellett változtatnom máson.

Hozzávalók:
50 dkg csirkemell filé 3X1 cm darabokra vágva
1,5 evk keményítő
1 tojás fehérje, kicsit habosra verve
só, bors
3 evk olaj
1 újhagyma
2 evk szójaszósz
1 evk rizsecet (nálam almaecet)
1 kk gyömbérpor
1 csili paprika
1 csokor újhagyma
10 dkg mogyoró
1 evk barna cukor

A könyvbeli recept szerint a mogyorót (pörkölt és sós) meg kell futtatni egy evőkanál olajon, én ezt kihagytam, mert szerintem a pörkölt mogyorónak nem kell több pörkölés, és sótlant használtam.
A csirkét feldaraboltam, sóztam, borsoztam, megforgattam a keményítőben, majd beledobáltam a tojásfehérjébe, amit enyhén felhabosítottam egy villával.
Úgy 10 perc alatt megsütöttem őket egy nagy teflon edényben, a végén rászórtam az egy kanál barna cukrot,  az eredeti recept wokot ajánl, és bár van nekem, nem volt kedvem előszedni. Utána a mártáshoz összekevertem habverővel a szójaszószt, gyömbért, ecetet, és 1, 5 dcl vizet. Amikor a csirke megsűlt, ráöntöttem, hamar besűrűsödött. Hozzáadtam a durvára őrölt mogyorót, és mikor már teljesen sűrű volt, sőt, alig volt leve, akkor rávágtam a csilit (ekkor kell az újhagyma is). Lezártam és kész is volt.
Sima rizst tálaltam hozzá, de jó lenne pirított tésztával, vagy tojásos sült rizzsel is.

Gluténmentes mézes

Ilyen volt, vagyis sokkal szebb, az a mézes, amit a LÉOE találkozón Ábel két pofára tömött, ezért már akkor elhatároztam, hogy megsütöm otthon neki. Néhány dolgot sajnos be kellett hozzá előtte szerezni, pl. új gyúródeszka, nyújtófa, szaggató formák, de végül sikerült mindent beszerezni és szombat esete összedobtam a tésztát.
Valójában nagyon izgultam, mert először dolgoztam ilyen lisztmentes lisztel. Nem mondom, hogy könnyű. Az lehet hogy "Barbarával könnyebb", ez a szlogen, és tényleg jól sikerült, de a búzaliszthez képest, nagyon más.
A megadott mennyiségnél többet kellett hozzá tennem, mert nem hogy nyújtható nem volt a tészta, de annyira ragadta, hogy még gombócokat se tudtam volna belőle formázni. Egy kicsit féltem, hogy ez már így marad, de ahogy egyre több lisztet adtam hozzá, és nagyon lisztezett deszkán nyújtottam, egyre jobb lett. Szakadékony a tészta, és az alján ott maradtak a lisztes foltok, de ha lekentem volna felvert tojásfehérjével, ahogy a receptben volt, nem látszana, nekem ehhez már nem volt türelmem, ráadásul elég kevés ez a mennyiség. Egy gyereknek keksznek elég, de igazán egy családnak nem. Alig is mertünk enni belőle a kuriózum miatt.
Hozzávalók
14 dkg Barbara sütiliszt
14 dkg Barbara kenyérliszt
7 dkg darált dió
2 tojás
2 evk méz
10 dkg porcukor
1 kk szódabikarbóna
1 kk fahéj
1 késhegynyi őrölt szegfűszeg

A tojást, mézet, porcukrot összekavarjuk géppel. A liszteket, diót, szódabikarbónát, fűszereket összekeverjük és hozzáadjuk a tojásos keverékhez. A tészta egyébként nagyon finom, nem túl édes, épp eléggé fűszeres. Nekem ennél több lisztet vett föl, de lehet azért, mert jó nagyok voltak a tojások.

LÉOE karácsonyán

Nagyon megörültünk neki, hogy pont most van ez az országos rendezvény, nem sokra rá, hogy kiderült, Ábel lisztérzékeny. Ketten vonatoztunk be Pestre és buszoztunk fel Csillebércre. A hegyen hihetetlen idő volt, derékig érő hó, köd, hogy az orrunkig se láttunk. Sokat gyalogoltunk, féltem, hogy Ábel kiakad, de nagyon jól bírta.
Pont Arató professzor előadása előtt értünk oda, aminek nagyon örültem, remek összefoglalót hallottam a lisztérzékenység történetéről, kialakulásáról és a gyógyítás lehetőségeiről.
Ábellel épp körülnéztünk, vettünk két fél lángost és már kezdődött is az előadás. Sajnos közben folyamatosan zajlott az adás-vétel, mert a tornacsarnokban körben foglaltak helyet az árusok, de végül is oda lehetett figyelni.
Utána mi is rendesen körülnéztünk, infókat gyűjtöttünk. Ábelnek nagyon ízlett a Barbara lisztből készült mézes, ezért abból is vettünk, mármint a lisztekből, vettünk a Mester család termékeiből, ahol nagyon szép kiflit és elég jó lángost is kaptunk. Sajnos hiába minden, ezek a kenyerek nem olyanok, mint a búzalisztesek. Persze próbálkozik az ember, de nem. Szivacsosak, szárazak, ízük se olyan. A sógornőmnél egész finom kenyeret ettünk, amit ő süt otthon. Annak az íze se volt rossz, kicsit morzsálódóbb volt, mint a miénk, de nem vészes. Nekem még nem sikerült ilyet készítenem, de ő is többféle lisztből készíti. Majd remélem én is ráérzek.
Mindenki kedves volt, ez egy elég kis közösség, az árusokat mindenki ismeri, mert nincsenek sokan. Lassan nekem is ismerősen csengenek a nevek. Még jó, hogy már informálódtunk három hetet a sógornőmnél, és sok mindent megmutatott, mit hogyan tart, hogyan szervezzem át a konyhámat. Igyekszem is, de kicsit nehéz, mert a konyha falai nem rugalmasak, rengeteg ötletre van szükség, hogy minden új holmit elhelyezzünk.
Minden ötletet szívesen fogadunk.
Ábelnek van külön polca, azon tartom a száraz élelmet, üvegekben, vagy lezárt zacskókban. Van külön margarinja, felvágottból mi is csak gluténmenteset veszünk, többnyire azt is főzök, ha magunknak főzök is. Vettem neki gyúródeszkát, új nyújtófát, és egy fém tálat használok az ő sütijeinek.
Amit eddig kipróbáltunk: Mesterék vaníliás pudingja - finom krémes, nincs mellékíze, bejött Ábelnek. Egy előre csomagolt tökmagos kenyér - borzalmas, zsömle, ami olajos buci inkább, frissen vette a férjem a TAC-ban, de már akkor főbe lehetett ütni vele valakit, mindegy, Ábel megette. Szereti a rizspuffancsot, a Coop márkájú kukoricás abonettet, úgy néz ki, ezek jobban bejönnek, mint a gluténmentes kenyér. Finom a rizspehely (Cerbi), és valami noname, amit a TAC-ból hozott Farkasapa. Egyébként ő vásárolt be nagyon ügyesen. Sütöttünk már neki saját paníros csirkemellett, hát, elég rossz volt. A gyerek megszerette mindeközben a trapista sajtot (soha nem akarta megkóstolni), a natúr Aktívia joghurtot, a szezámmagot, a tökmagot. Lehet, hogy igazuk lesz azoknak, akik azt mondják, ahogy jobban lesz, jobb lesz az étvágy is.
Bárcsak..!

Mogyorós - kókuszos habcsók (lisztmentes)


Még soha nem készítettem habcsókot, de kapóra jött az Oetker Sütemények Kezdőknek vett recept, mert három tojás sárgája kellett a vaníliás kiflibe, ezért a fehérjét jól fel tudtam használni a habcsókba.

3 tojás fehérje
100 g mogyoró
150 g cukor
50 g kókuszreszelék
pici só

A tojásfehérjéket vágható keménységűre verem a cukkorral és a sóval, majd fakanállal belekeverem a többi hozzávalót, amik természetesen variálhatók (dió, csokidarabok, mandula, stb), csak a mennyiségre kell figyelni.
Szépek nem lettek, de nagyon finomak voltak. Sokáig kellett sütnöm 120C-on kb . 60-70 perc volt, légkeveréses sütéssel.
Persze a lisztérzékeny gyerekemnek nem ízlett, de nekünk igen. Mindegy, ezt is kipróbáltuk.

2010. december 10., péntek

Ovis vásárra ajándékok

Nagyon készültem az ovis vásárra, amit Farkasapa tájékoztatása szerint, mert ő volt a szülőin, december 4.-én tartanak. Ahhoz, hogy ott megjelenjünk december 3.-áig be kell vinni a holmikat az oviba. Bár Ábel beteg volt, így nem ment oviba, én elzarándokoltam a fentebbi csomagocskával az oviba. Ott elképedt arcot vágott az ovó néni, miszerint jövő héten lesz a vásár, három napig.
Pedig sütöttem, varrtam, nem kis fáradtságot öltem a dologba. Szépen összeraktam, beáraztam a "termékeimet". A süti: Flapjac volt.  Mindegy, hazahoztam szégyenszemre a csomagot és eléggé elkenődtem. Elveszett a lelkesedésem valahol útközben.
A sütit hazavittük és végül a nagyszülőlátogatás kísérője lett, a következő héten pedig a gyerekek betegsége és az én feledékenységem miatt az egész csomag itthon maradt, így a vásárra tulajdonképpen semmit nem csináltam.

Tarte tatin


Kicsit fellengzősnek érzem ezt a címet, de igazából tényleg ezt a süteményt készítettem el, először, de nem utoljára.
Több receptet megnéztem, végül a Majmonié mellett döntöttem.
Én nem főztem olyan sokáig, hogy elfőjön a leve az almának, mert akkor csak almapürét tudtam volna a tepsibe kanalazni, ezért inkább a fölösleget 10 perc párolás után leönttem róla. Így is eléggé szaftos lett és nagyon finom. A receptekben általában van citrom, én ennek a levét nem tettem bele, héját sem, de az almákat meglocsoltam. A karamell finoman bevonja és átjárja az almát, a tészta ropogós. Sajnos egy délután alatt elfogyott, pik-pak, nekem is csak két szeletke jutott. Nem volt kerek tortaformám, ami nem kapcsos, ezért szögletesben sütöttem, az ízélményből nem vont le.


Hozzávalók a tésztához:
15 dkg liszt
1,5 ek cukor
1 kk só
7,5 dkg hideg vaj
2 ek olaj
3-5 ek hideg víz

A töltelékhez:
1,5 kg alma
7,5 dkg vaj
18 dkg cukor

Az almát megpucoltam (ill. anyukámmal megpucoltattam). Közben meggyúrtam a tésztát és hűtőbe tettem. Ráérősen készülődtem. Cukor és vaj ment egy nagy teflon lábasba, összeolvadtak és mikor már nem láttam a cukorszemcséket, beletettem az almákat, amiket nyolcadoltam. Kevertem - kavartam úgy 10 percig, a levét leöntöttem és tepsibe kanalaztam, egyenletesen elterítettem. A tésztát akkorára nyújtottam, hogy a széleit be tudjam dugdosni és rátettem. Előmelegített sütőben 200C sütöttem, míg a teteje megpirult.


Bátran próbálja ki bárki.

Az első lisztmentes kenyerem

Ennek a kenyérnek csak annyi a különlegessége, hogy az első. Ennél több jó tulajdonsággal aztán nem is rendelkezik. Rögös az út a profizmus felé, főleg ha lisztérzékenyeknek való kenyérsütésről van szó. De legalább már elkezdtem.
Átböngésztem a nem túl sok, ilyen témájú blogot és honlapot. Infó van sok, rengeteg a kenyér recept is, de még olyan idegenül hangzanak a lisztek nevei. A biztonság kedvéért megvettem egy Spar-os free terméket, amit a dobozon lévő recept alapján (szerencsére csak a felét) meg is csináltam. Hát, ez a nem túl szép eredmény látszik a képen. Én irreálisnak találtam a receptet, mert a fél kg porhoz 3, 5 dcl vizet és 3 dcl olajat írt. Oké, hogy ez nem a szokványos búzalisztes kenyér, de három deci olaj...! A felébe nem a fele mennyiséget raktam, de így is iszonyú olajíze lett. Azért a gyerek, nagy nehezen elfogyasztott belőle vagy két szeletet, a mamának bejött (pont itt volt és megkóstolta), Farkasapa is megízlelte, de nem akart letörni.
El se tudom képzelni, hogy fogok boldogulni, kicsit letört a kudarc.
Tegnap Farkasapa volt bevásárolni a már ismerősen hangzó TAC -ban (táplálék allergia centrum) és hozott mindenféle idegen kinézetű morzsát, zsemlét (ez szintén marha olajos volt), rizslisztet, és még sajtos tallért is, aranyárban. Mindegy, ehhez már hozzá kell szokni.
A kukorica és rizspehely lap jobban bejön a gyereknek, egyenlőre. Sőt, a tesó önkéntesen vállalja a lisztmentes diétát, mindig azt akarja enni, amit Ábel.
A nagyszülőktől kapott Ábel Mikulásra egy csomag Francia drazsét. Hát, az nagy sikert aratott. A dobozkáját úgy féltette, mintha valami kincs lenne benne, és egyszemenként adott csak Áronnak, akit viszont a kapott csokoládéhalmok mit se érdekeltek, egyedül a Francia drazsét kívánta meg a kis beste. Járt Ábel után és mondogatta: "Adsz belőle?". Ezt aztán annyiszor elmondta, hogy Ábel már nem bírta cérnával és adott belőle, aztán mikor megunta az evést, ráhagyományozta a dobozt, a kicsi meg mindet befalta nagy boldogan.
VAlószínűleg két lisztmentesen étkező gyerekünk lesz, ha nem akarunk testvérharcokat.

2010. december 5., vasárnap

Derült égből gluténintolerancia

Ez sajnos nem igaz, mármint a "derül égből...". Mert igenis én gyanakodtam, már régóta, csak mindig elhessegettem magamtól, végül is nem voltak tünetei. Csak a nagy pocak, de az ilyen korú gyerekeknél előfordul, nem kóros. Aztán kierőszakoltam egy vérvételt, ami bebizonyította, hogy nincs jól a gyerek. A vasa a béka feneke alatt, minden más értékével együtt, ami a vashoz kapcsolódik. A háziorvosunk viszont nagyon-nagyon segítőkész volt, rögtön kért időpontot az I. gyerekklinika híres professzorához. Következő héten már ott is voltunk, ami egy csoda, tekintve a magyar kórházviszonyokat. Újabb vérvétel, két hét várakozás és már meg is tudhattuk, hogy igen, jó orrom volt, Ábel lisztérzékeny. A professzor bácsi szerint kezdhetjük is a gluténmentes diétát, ami nem egyenlő a liszt nemevésével, ennél sokkal összetettem a dolog.
Meg vagyok rémülve.
Nekem különösen nehezen megy, hogy megtervezzem a család étkezését. Sokszor nagyon terhes, mert rövid az idő, állandóan rohanok, nincs otthon semmi, jaj, nincs nyitva itt bolt, vagy nem lehet kapni hozzávalókat, ahhoz, amit szeretnék megfőzni, stb. Gondolom más nem így csinálja, de én egyszerűen tehetségtelen vagyok ebben. Bevallom, de ez most nem segít rajtam. Innentől nagyon jólszervezettnek kell lennem, mert nincs olyan, hogy oké, kicsim, egyél egy kiflit.

Bár az orvostól nem sokat tudtam meg a betegség jellegéről, itt nagyon sok infót találtunk. Mivel van már a családunkban ilyen beteg, bár ő már nagyfiu, sok infót gyűjtögettünk tőlük is. Nem vagyok tudatlan a témában, csak még nem tudom, hogy fog ez működni nálunk, a gyakorlatban.
Nem panaszkodhatunk a választékra sem, mert sokmindent lehet kapni, ami gluténmentes, de ki tudja, megeszi -e a gyerek. Ja és horribilis az áruk ezeknek a termékeknek, ami lehet, hogy a kukában végzi az én gyakorlatlanságom vagy a gyerek elutasítása miatt.
Nincs választás, muszáj felnőnöm a feladathoz és a családnak is.

Ábelnek nem tudtam, hogyan adagoljam be. Hogy lehet, egy hároméves alig múlt kisgyerekkel közölni egy ilyen dolgot. Nem is érti, a bélbolyhairól azt hiszem hiába mesélek neki, a gliadinról szintén. Nem akarom a fejébe ültetni a betegségtudatot sem, de azért szeretném, ha komolyan venné. Eléggé hipochonder az én kisfiam, ha egy kis sérülés van a kezén, azt a kezét már nem használja, a széltől is óvja és napi százszor elmondja, hogy az neki mennyire fáj. Vagy csak férfiból van? :)

Arra gondoltam, nyitok egy új blogot, ahol csak a lisztérzékenységgel kapcsolatos bejegyzéseket írnám, ahol azokat a blogokat tenném be a kedvencekbe, amik ezzel a témával kapcsolatosak.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...