2011. március 13., vasárnap

Grissini - egyszerűen (gluténmentes)

Mivel a gyerekek imádják a rágcsálnivalókat, gyűjtöm azokat a recepteket, amiket könnyen el tudok készíteni, esetleg gluténmentesen is, és amit reményeim szerinte a srácaim örömmel fogadnak.
Ilyen grissini receptet találtam Duende oldalán. Amúgy is nagyon szeretem kipróbálni a receptjeit, mert ötletesen főz mégis egyszerűen, nem speciális alapanyagokból. Valahogy ötvözi a hagyományos és modern konyhát. Mikor eldöntöttem, hogy elkészítem, több receptet megnéztem. Klasszikusan kelt tészta kell hozzá, kicsit több idő elkészíteni, mint az alábbi változatot. Úgy hirdette, hogy sokáig ropogós, de ezt nem volt alkalmam kipróbálni, hamar elfogyott.
Szóval elég egyszerűnek tűnt és nem kellett bele sok liszt, ezért rögtön gluténmentesen készítettem el.
A recepten nem változtattam, ezért itt nem is ismétlem meg, hiszen teljesen Duendé-jé az érdem.
Próbáljátok ki, a gyerekek (a férjek is) értékelni fogják.

Fahéjas "keksz" gluténmentesen

Úgy látom, már nem nagy kunszt a gluténmentesség, mert a Schar liszttel tulajdonképpen bármilyen sütemény elkészíthető. Most egy általános receptkönyvből vett süteményt készítettem el Schar liszttel és teljesen jó lett.
Hozzávalók:
10 dkg vaj, vagy margarin
6 dkg cukor
1 kk vaníliás cukor
1 ojás
8 dkg liszt (nálam gluténmentes)
1/" kk sütőpor
Tetejére:
1 ek őrölt fahéj
1 ek cukor

A vajat és cukrot habosra keverem, majd beledolgozom a tojást is. Utána a liszt a sütőporral és szépen eldogozzuk. Tepsibe simítjuk, szerintem ez elég nehéz, mert inkább kenhető a massza, mint folyós, ezért elég nehéz egyenletesen elkenni, de nem lehetetlen. Én úgy csináltam, hogy szilikonos sütőpapíron szétkentem kb. tepsi méretűre (20X30 cm) és utána beletettem a  tepsibe. A tetejére szórtam a fahéjas cukrot egyenletesen és 180 fokon sütöttem kb. 20 percig. Nagyon finom illatok terjengtek a lakásban.
Szerintem nem lett keksz jellege, lehet, hogy vékonyabbra kellene kenni a tésztát, de így elég puha maradt. Azért így is finom. Nem lett nagy adag, de Ábelnek elég.

Mogyoróvajas keksz gluténmentesen

A DM-ben nemrégen titokban (mármint a férj elől titkoltam, mert elég drága volt) bepakoltam a kosaramba egy üveg darabos mogyoróvajat. Valaha kóstoltam ezt a csemegét, lehet, hogy hihetetlen, de valamikor segélyként kaptunk egy amerikai katonáknak szánt csomagot, már nem emlékszem honnan, és kis túlélő, zsebbe elférő tasakokban mogyorókrém volt. Egy ideig csak nézegette, kóstolgatta a család, addig soha nem ettünk ilyesmit, aztán mire már megbarátkoztunk volna vele, elfogyott. Egy barátnőm családjánál, akiknek volt Amerikában rokonuk, ettem legközelebb, már nem emlékszem, milyen aprópóból, de akkor simán, kenyérre kenve, az is finom volt. (Képzeljétek ennek a barátnőmnek 17 testvére van, mind egy szülőtől. Igazi nagycsalád. Most már mind felnőttek, de a szüleinek az életkedve és életereje töretlen. Hihetetlen egyszerűen, hogy tizennyolc gyereket neveltek fel. Az ő anyukájánál olyan finom ételeket ettem, ha meghívtak, hogy azóta is csak emlegetem. Biztos a sok éves rutin tette, de az ő borsó levesének, diós tekerecsének és forró csokájának az ízét még most is a számban érzem, ha rá gondolok. Mindig egyszerű ételeket főzött, de azt olyan gonddal, olyan finomra, hogy hajj! )
Most rájöttem, hogy csak úgy üvegből elnyalva is finom. Na, de ilyen luxust nem engedhetek meg magamnak.

Ábelnek és magunknak is süttöttem ezért egy kekszet, amihez gluténmentes lisztet használva, nagyon finom végeredményt sikerült előállítani. A receptet itt találtam, de egyrészt növeltem az adagot, mert ennyinek én neki se állok, és sajnos barna cukrom most nem volt otthon, ezért sima cukor került bele. Azért így is ehető, bár barnával biztos finomabb.

Hozzávalók:
100 g vaj
100 g darabos mogyoróvaj
100 g csoki (én Tibit használtam, mert ez gluténmentes)
200 g Schar liszt
100 g cukor (lehet több, ahogy ízlik)
egy tk szódabikarbóna
2 tojás

A nedves anyagokat sokáig kavarva egyneművé formálom, majd hozzákeverem a szódabikarbónával vegyített lisztet és végül az apróra vágott csokit. Lisztmentesnek számít a Tibi csoki, ezért én ezt használtam. Formálható massza lesz, de csak nedves kézzel tudtam belőlle diónyi gombócokat formálni, majd a tenyeremben szétlappogatni.
Rendes liszttel is ugyanilyen jó lehet.
Otthon elkészíthető mogyoróvaj receptje itt.

Napraforgómagos keksz

Ismét a Süssünk örömmel kiadványt lapozgattam és erre a sütire esett a választásom. Mostanában igyekszem ebből a kiadványból több receptet kipróbálni, hogy tudjam, tényleg el lehet -e készíteni őket, érdemes-e megvennem a többi csomagot.
Egyszerű kis süti, ropogós és elég egészséges.
Hozzávalók:
10 dkg hideg vaj, vagy margarin
3 dkg porcukor
4 dkg barna cukor
1 kk vaníliás cukor
1 tojás
5 dkg teljes kiőrlésű liszt
8 dkg finom liszt
 ek sütőpor
5 dkg zabpehely
10 dkg csoki (ét)
10-15 dkg napraforgó mag

A vajat kikavartam a cukrokkal, mikor egynemű volt, beleütöttem a tojást és azzal is simára kavartam. Utána beletettem a sütőporral és zabpehellyel elkevert liszteket. Összedolgoztam, végül az apróra vágott csoki került bele. Vizes kézzel golyókat formáztam, ellapítottam, beleforgattam a napraforgómagba és tepsire sorakoztattam. 160 fokon sütöttem kb. 30 percig.
Szerintem ki lehet hagyni belőle a csokit, valahogy nekem nem illik bele, esetleg mehet bele kókusz, vagy fahéj. Ha fóliába csomagoltam volna és beteszem rövid időre a fagyasztóba, akkor szépen vágható is lett volna csak nem volt időm vele pepecselni.
Gyerekeknek rágcsálnivalónak szerintem  tökéletes.

Bryndzás pogácsa

Az úgy volt, hogy már másfél hete árválkodott a hűtőben egy tömlős juhtúró. Már láttam lelki szemeimmel, hogy addig - addig fog ott árválkodni, míg bűntudattól gyötörve kidobom.
Hét végén is kedvenc elfoglaltságom a gasztroblogokon szörfölni, és valahogy elém kerül egy pogácsa recept, ami azt hirdette, hogy olyan, mint a Daubnerban. Pákosztos Macska blogján láttam, aki eddig nem volt kedvencem, de mostantól az lett. Azt a fajta tökmagos pogácsát, amit a Daubnerban árulnak én imádom, és ha hiszitek, ha nem, pont juhtúró kellett hozzá. Rögtön felkiálltottam, "Ezt megsütöm!".
Egyébként épp sütni való kedvem volt, csak sehogy se tudtam kitalálni mit készítsek. Végül egy lisztmentes mogyorós keksz és ez a pogácsa került ki délutánra a kezeim közül.

Hozzávalók (egy tepsi pogácsa lett)
100 ml tejszín
100 g juhtúró
125 g natúr joghurt
2 csapott kk só (vigyázzunk, mert  a juhtúró sós)
2 evk kacsazsír
egy tojás
napraforgó mag, (vagy más, ízlés szerint)
kb. 400 g BL80 -as liszt
egy csomag száraz élesztő

A tejszínt, juhtúrót, joghurtot, kacsazsírt, tojást, sót összekevertem, egyneművé. Egy kicsit meglangyosítottam, mert az eredeti receptben 5 órát kellt, nekem sajnos ennyi időm nem volt, pedig biztos vagyok benne, hogy finomabb lenne, helyett inkább fél óránként hajtogattam a tésztát. Beleszórtam a lisztet két részletben, úgy hogy közben a robotgép dagasztó spiráljával dolgoztam össze. Kézzel nem is nyúltam hozzá, csak 4-5 percig dagasztottam a spirállal. Szép rugalmas, egynemű tésztát dagasztottam. Lefedtem, és hagytam fél órát kellni. Ekkor ugyanis eszembe jutott, hogy kifelejtettem a napraforgó magot, ami eredetileg tökmag lett volna, de nálunk az sohasincs otthon, mert hiába veszek, hogy betárazzak, mire sütni szeretnéapra valahogy "elkopik".
Szóval, úgy döntöttem, hogy mivel úgysincs időm sokáig keleszteni, inkább hajtogatni fogom. Úgyhogy kinyújtottam fél óra kelés után, rászórtam a magokat és hajtogattam. Vagy háromszor, úgy hogy közben újra és újra kinyújtottam. Utána megint fél óra pihentetés volt, majd újabb háromszori hajtogatás.
Az utolsó nyújtás után kinyújtottam egy ujjnyira, és a közepes pogácsaszaggatómmal kiszaggattam. A tepsibe tettem, lekentem tojással és hideg sütőben kezdtem el sütni. Szépen megnőttek, persze annyira nem lettek jók, mint a Daubnerban, de azért ízlettek.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...