Hét végén is kedvenc elfoglaltságom a gasztroblogokon szörfölni, és valahogy elém kerül egy pogácsa recept, ami azt hirdette, hogy olyan, mint a Daubnerban. Pákosztos Macska blogján láttam, aki eddig nem volt kedvencem, de mostantól az lett. Azt a fajta tökmagos pogácsát, amit a Daubnerban árulnak én imádom, és ha hiszitek, ha nem, pont juhtúró kellett hozzá. Rögtön felkiálltottam, "Ezt megsütöm!".
Egyébként épp sütni való kedvem volt, csak sehogy se tudtam kitalálni mit készítsek. Végül egy lisztmentes mogyorós keksz és ez a pogácsa került ki délutánra a kezeim közül.
Hozzávalók (egy tepsi pogácsa lett)
100 g juhtúró
125 g natúr joghurt
2 csapott kk só (vigyázzunk, mert a juhtúró sós)
2 evk kacsazsír
egy tojás
napraforgó mag, (vagy más, ízlés szerint)
kb. 400 g BL80 -as liszt
egy csomag száraz élesztő
A tejszínt, juhtúrót, joghurtot, kacsazsírt, tojást, sót összekevertem, egyneművé. Egy kicsit meglangyosítottam, mert az eredeti receptben 5 órát kellt, nekem sajnos ennyi időm nem volt, pedig biztos vagyok benne, hogy finomabb lenne, helyett inkább fél óránként hajtogattam a tésztát. Beleszórtam a lisztet két részletben, úgy hogy közben a robotgép dagasztó spiráljával dolgoztam össze. Kézzel nem is nyúltam hozzá, csak 4-5 percig dagasztottam a spirállal. Szép rugalmas, egynemű tésztát dagasztottam. Lefedtem, és hagytam fél órát kellni. Ekkor ugyanis eszembe jutott, hogy kifelejtettem a napraforgó magot, ami eredetileg tökmag lett volna, de nálunk az sohasincs otthon, mert hiába veszek, hogy betárazzak, mire sütni szeretnéapra valahogy "elkopik".
Szóval, úgy döntöttem, hogy mivel úgysincs időm sokáig keleszteni, inkább hajtogatni fogom. Úgyhogy kinyújtottam fél óra kelés után, rászórtam a magokat és hajtogattam. Vagy háromszor, úgy hogy közben újra és újra kinyújtottam. Utána megint fél óra pihentetés volt, majd újabb háromszori hajtogatás.
Az utolsó nyújtás után kinyújtottam egy ujjnyira, és a közepes pogácsaszaggatómmal kiszaggattam. A tepsibe tettem, lekentem tojással és hideg sütőben kezdtem el sütni. Szépen megnőttek, persze annyira nem lettek jók, mint a Daubnerban, de azért ízlettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése