2009. augusztus 29., szombat

Gyógyulás



Szerencsére a srácok jobban vannak. Az elmúlt két éjszaka egész jól aludtunk mindannyian, annak ellenére, hogy az orruk nemigen dugult ki éjjelre. Nappal is sokat kellett szívni. Kezeltem őket mindennel. Kaptak calciumot (az inekció formátumot szájon át tejbe keverve), Fenistil cseppeket, sok C vitamint és multivitamint, váladékoldót (Sinupret és utána Abroxol), sok orrcseppet, homeopátiás Vincetoxicumot. Beroduál párát és infralámpát. Remélem ezek és Isten segítségével kilábalunk a kórságból. Kicsit mi is betegek lettünk az apukájukkal, de nem vészes.

Ma főztem is. Duende blogján olvastam ezt a halas receptet. Mi nem nagyon szeretjük a halat, ill. valahogy eddig nem nagyon tudtuk elkészíteni finomra. Egyszer (mostanában) vett a férjem egy csomag hekk törzset. Én kértem, hogy vegyen halat, hátha Ábel megeszi, valahogy majd elkészítem neki, de én tonhalra, vagy valami finomabb hallra gondoltam. A hekket ki nem állhatom. Azért is örültem a receptnek ami jól hangzott és hekk szerepelt benne. Így megpróbáltam.
Nagyon finom lett! Köszönöm, Duende! Soha nem jutott volna eszembe babérlevéllel elkészíteni.
Lefotóztam, de egyáltalán nem volt fotogén a tányéron. Mindegy, a fő, hogy finom.

2009. augusztus 27., csütörtök

betegség

Az élet nem olyan egyszerű két gyerekekkel, bárki bármit is mond, de ha betegek, akkor egyszerűen pokol. Legalább is én így látom. Lehet, hogy rosszabbul tűröm a megpróbáltatásokat, mint mások.
Éjelente, az elmúlt héten többször fel kellett kellnem Ábelhez is, Áronhoz is . Ez azt jelenti, hogy kb. 10X ébresztik fel az embert legmélyebb álmából, két ébredés között szerencsés esetben 2 órát, rosszabb esetben 10 percet alszik. Ez elég rémes tud lenni. Na, ha betegek (és most mind a kettő az) akkor megduplázódik az éjjeli ébresztések száma és nincs szerencsés eset, csak rosszabb.
Ha már egy hete tart ez az állapot, akkor az ember lánya kezd egy zombira hasonlítani nappal, semmihez sincs kedve, depis, sajnálja a szegény gyerekeit, dönti magába a kávét, amitől viszont este nehezen alszik el.
Szóval így vagyunk most, nem túl fényesen. Persze nem mindig ilyen rossz, de most tényleg az. Segítség sehol. Anya is most lábalt ki egy betegségből, ill. nemrég ment haza.
Ábellel hétfőn voltunk dokinál, mert állandóan bedugult az orra éjjel (ált. hajnalban). Doki megvizsgálta, lobmentes a torka, allergia, használjunk Nasic orsprayt. Oké. Kedden ordítva ébredt a délutáni alvásból egy óra után, orra bedugulva. Onnantól folyik, de iszonyúan. Szinte rajta tarthatom a szívót. Persze nem tartom, inkább igyekszem motiválni, hogy fújja ki, de nehezen érez rá. Mindegy, most már jobb. Viszont ma a séta során észrevettem, hogy fullad. Doki persze csak 8-10 között volt ma, minden náthával meg nem szaladok hozzá, főleg úgy, hogy valszeg ott kapta el Ábel a kórságot. Ilyenkor nincs más segítség, csak magamra és Istenre számíthatok. Küldtem is a fohászokat hozzá. Van itthon egy párázógép, amit még Áron fulladása miatt szereztünk be, most azzal páráztam Ábelt. Szegény érezete, hogy valaminem oké, mindig mondta, hogy "valami van az ojjomba", szerintem nem kapott rendesen levegőt, de most nem az orrdugulás miatt. Apukájuk aszthmás, úgyhogy nagy reményeim nincsenek, és mivel Ábelnél amúgy is volt egy kis allergia még a betegség kitörése előtt, biztosan ez jön ki így. Meg is ijjedtem, nem volt még vele ilyen és épp hogy hazaértünk a városból. Ilyenkor nem olyan könnyű, Áron is üvölt, ha egyenesen beteszem a járókába, ki kell pakolni a kocsiból a romlandó holmit, mert meleg van, éhesek, szomjasak stb. Ráadásul a gépet még soha nem használtam, most kellett kitapasztalni, hogyan is működik és rávenni Ábelt, hogy dugja be az orrát egy maszkba és tartsa ott mintegy 10 percig. Végül ráált és nem sírt, aranyos volt és én se bénáztam a géppel, (nem egy bonyolult szerkezet, biztosan azért) Emlegettük Gergőkét a kedvenc könyvből, hogy ő is így gyógyult, mikor beteg volt. Ez általában segít. Ezúton is köszönet Bartos Erikának, hogy megírta életük mindennapi történéseit.
Áron most kezd köhögni és már félórája próbál aludni. Úgy érzem a délután se lesz felhőtlen.
Hogy mikor főzzek vagy takarítsak, arra nincs is öttletem. Délután nem is próbálok pihenni velük, mert ha lefekszem, tuti, hogy lesz valami baj. Jön a zenélős jégkrémes autó, becsönget a postás vagy Jehova tanuja, vagy egy adománygyűjtő, vagy redőnyt akar eladni valaki. Néha el sem hiszem, hogy hogyan képesek megtalálni itt a préri szélén minket. A város szélén lakunk, a legutolsó utca második házában az első lakás. Hát ilyen helyre ne költözzön senki, mert ha valaki erre jár, tuti, hogy először hozzánk csönget be és csak utána próbálkozik máshol.
Áron olyan anyás, hogy bárhol van, akár ölben, akár mászkál a földön, akár a járókában, ha meglát rögtön üvölt, hogy vegyem fel. Persze nem mindig tudom megtenni, de a bömbölést se bírom sokáig.

2009. augusztus 15., szombat

varrogatás





Nagyon lassan haladok a varrással, mert Áron szinte minden időmet leköti. Nem lehet, csak úgy, betenni a járókába, hogy játszon, hanem egész nap kézben kell lennie, mászik rajtam, kapaszkodik a ruhámba és húzza fel magát álló helyzetbe. Sajnos olyan helyeken is igyekszik megkapaszkodni, ahol nem lehet és elég balesetveszélyes, amit művel, ezért tényleg nem lehet a földön sem egyedül hagyni. Nem beszélve arról, hogy most már akárhova eljut, kijön értem a konyhába, rámolna a polcokon, szóval, beindult a gyerek.

Legfiatalabb sógornőmnek készítettem a csésze alakú neszeszert. Ezen az oldalon láttam meg, mint öttletet, de persze nem lett olyan szép, és itt helyben belevaló cipzárt se találtam. Mivel nem előregyártott sablon alapján dolgoztam, ezért kisebb lett, mint terveztem, de a színei szépek és a tűzése is, szerintem. Három anyagból állt össze, belseje és ferdepánt ugyanolyan bordó anyag és közte flíz van. A füle is az egyik anyagból készült, kitömtem és úgy varrtam rá. Kicsit talán nagy lett a csészéhez képest. Majd a következő jobb lesz.
Már előre nagyon várom a patchwork órákat, mert nagyon jó dolgokat tervezünk varrni. Majd hozom a képeket, ahogy készülnek.

Tanultunk egy egyszerű varrott gyűrűkészítést is. A képen látszik milyen lett az enyém, ez is ajándékba készült.
Készítés menete: egy 7 cm átmérőjű kört kell kivágni, valamilyen apró mintás, vagy egyszínű anyagból és a szélét behajtva jojót kell belőle készíteni. A "lyukas" részére valamilyen kis vagy nagy mértetű gyöngyöt, gombot, egyéb öttletes dolgot varrni, a hátoldalára pedig egy színben passzoló kis hajgumit. Nem egy örök darab, de helyes, szerintem.

Ajándékba készült egy Zsuzsi mintás párna is.

2009. augusztus 14., péntek

Dóritól kaptam a csodás hátteret. Szerintem nagyon értékes, amit csinál és nagyon -nagyon kreatív. Ajánlom mindenkinek minden blogját. Dóri, ezúton is köszönöm!

2009. augusztus 9., vasárnap

Leves és süti




Ezen a héten ismét itt volt anya, ezért sokszor készült olyan étel, amelyet én szeretek. A férjem sajnos nem szereti az idény zöldségek nagy részét (karfiol, zöldbab, tök, padlizsán), úgyhogy elég nehéz főznöm.
Készült zöldbableves és kaporleves. A kaporleves nekem nagyon bejött, pedig egyszerű.
Kellett bele: vaj, kapor, tejföl, leveskocka, víz, kevés liszt. A szokásos "tejfölös leves" módon kellett elkészíteni: vajon a kaprott megpároltam, felöntöttem húsleveskockából készült "húslevessel" és mikor főtt egyett behabartam a lisztes tejföllel, fölforraltam. Kép is van, de nem túl látványos.

Ezzel egyidőben anya készített egy cukkinis sültet. Egy cukkinit (kisebb) és egy patiszont megpucoltunk és lereszeltünk. Besóztuk és kinyomkodtuk. 35 dkg volt a végén. Tettünk hozzá 15 dkg lisztet, egy kk sütőport, fűszereket (kapor, bors, só) és egy tojást. Bő olajban kisütöttük. Olyan volt, mint egy kenyérke, nekem annyira nem jött be, mert az olajban sülteket nem annyira szeretem.
A következő héten újból elkészítettem a fentebbi ételt, annyi változtatással, hogy tettem bele néhány szem reszelt krumplit, trapista sajtot reszelve és kontakt grillben sütöttem meg. Szerintem ez nagyon finom lett, olyan, mint mikor krumpliból készítjük, csak könnyebb és nem annyira száraz, ill. kalóriaszegényebb, ami mostanában sajnos, nagyon is szempont.

Készítettem még egy szilvás, almás kelt pitét. Egyszerű kelt tészát készítettem, tejjel, egy tojással, cukorral, élesztővel. Kelesztettem és belenyomkodtam egy tepsibe. A szilvákat megmostam, kimagoztam, feleztem és héjával lefelé beletettem a tepsibe a tésztára sornként. Sütés előtt megszórtam fahéjjas cukorral. A szilva kevés lett és ezért három alma is került a tészta végére. Azt is megszórtam fahéjas cukorral. Az almás rész meglepően finom lett, hamarabb elfogyott, mint a szilvás, legközelebb teljesen almás lesz a pite, mert a savanykás nyári alma így nagyon finom.

Készítettem még kukorica prószát. A receptet itt találtam, annyit változtattam rajta, hogy tettem bele kevés olvasztott margarint. Finom lett, de valahogy az alja szárazabb lett, mert a kukorica dara a híg keverékben leszált az aljára. Még apósomnak is ízlett, ami nálunk nagy szó. :)

Volt a héten tésztaétel is. Mi mindig durumtésztát használunk. Egy kisebb cukkinit felvágtam és megpirítottam provanszi fűszerrel egy kis olajon. Felöntöttem tejszínnel és összekevertem a tésztával. Még sült egyet sajttal a tetején. Olyan finom lett, hogy seperc alatt elfogyott, kép nem is készült.



2009. augusztus 7., péntek

Áron kontra Ábel





Már régóta készülök egy ilyen bejegyzést írni. Sajnos, nem tudok mást tenni, mindig összehasonlítom őket.
Ahogy Áron fejlődik, nő, eszembe jut, hogy Ábel milyen volt ebben a korban. Két képet is kerestem, ezek közel egy korban készültek, mindketten hét hónaposak.

Ábel az első három hónapban nagyon nyűgös kisbaba volt, de ahogy telt az idő egyre szelidült. Mosolygós és barátságos lett. Nagyon sokat játszott egyedül is, imádta a rágókákat, hosszan bírt rágni mindent, ami a keze ügyébe került. Úgy aludt el, hogy hasra fordítottam (ő nem tudott megfordulni egészen 9 hónapos koráig) és gyűrte a Macit, a lepedőjét, simogatta a fejét és erősen dolgozott az elalváson, aztán egyszer csak elaludt. Mászni hét hónapos korában kezdett, ezzel egyidőben felült egyedül (mászásból) és felállt a hetedik hó végén, illetve kijött három foga. A december így elég nyűgösen is telt.

Áron most fogja betölteni a hét hónapot. Ővele kevesebbet foglalkoztam kisbabaként. Kénytelen volt hamar elaludni, mert nem jutott idő a ringatásra, tutujgatásra. Mikor két hónapos volt és kórházban voltunk észrevettem, hogy úgy szeret elaludni (mellette feküdtem, szoptatgattam), hogy szemlélődik. Kicsit szopizott, kicsit nézelődött, egyszer csak elaludt. Ezután itthon is próbáltam biztosítani számára ilyen körülményeket. Mivel a szopizásról leszokóban volt, cumit adtam neki este, az elalváshoz. Azóta is így alszik el, hogy ölelget egy takarót és cumizik. Néha a cumi se kell. Dumálgat magában, szemlélődik és elalszik.
Áron nagyon erős, masszív kisfiu. Kövérnek néz ki, húsos combokkal, de ez nem nehezíti el, nagyon ügyesen mozog. Mászik, ül és mostanában kezd felállni. Sajnos. Most valahogy még nem vagyok felkészülve rá, hogy rohangáljak utána. Kimászik a folyósóra és felmászik az első két lépcsőfokra. Nem játszik rágókákkal és csak rövid ideig érdeklik a játékok. Nagyon rám van kattanva. Ha nem lát, még csak eljátszik, de ha megjelenek a látóterében, azonnal felkéredzkedik, elkezd nyekeregni, úgy, hogy azt nem lehet hosszan hallgatni. Sokkal erőszakosabb mint Ábel volt, mindent kiharcol magának.
Nagyon szereti Ábelt, míg Ábel nem igen vesz róla tudomást. Néha-néha megmutatja neki, hogy mit játszik, de nem puszilgatja, nem keresi a társaságát. Ha sír a járókában, néha odamegy hozzá és szól, hogy "ne sírjál, Ájon!".

Ábelt nem nagyon érdekelték a labdák, Áron rajong értük és a lufikért.

Ábel nyugis gyerek volt, általában megült az ölemben is és játszott nyugodtan, Áron három másodpercig nincs meg nyugodtan, állandóan izeg-mozog és az ölemben egyfolytában ugrál. Még este is, amikor illene elpillednie, büfizés közben is ugrál, kapaszkodik, rángatja a ruhámat.

Ábel négy hónapos korától ügyesen evett, a kanál nem jelenetett gondot, minden megevett amit adtam neki, egészen egy éves koráig. Rágcsált ropit, kiflit és nyugodtan evett mindig. Viszont mikor még csak cumizott, sok fejfájást okozott, mert nagyon ritkán volt hajlandó megenni az adagját, ha köhögtem, megmozdultam akkor többet nem volt hajlandó enni. Ha 10 percel korábban adtam a kaját, mint hogy igazán érezte volna, hogy éhes, nem ette meg. Sokszor kellett a babakocsiba etetnem, esőben, városban, mert mielőtt elindultunk nem volt hajlandó enni.
Egy éves koráig a darabos ételektől öklendezett, csak a teljesen pépeset fogadta el. Ha gyümölcsöt kevertem a tejpépbe, kiköpte. Egyébként is kiköpött mindent, amit elsőre nem ízlett neki, és sajnos a legtöbb kaja nem ízlett. Egyedül a Sinlac tejpép, joghurt (most már az se), puding, krémtúró, tejbegríz-, zabpehely és üveges paradicsomos kaják jöttek be neki. Semmilyen általam főzött ételt nem akart megenni. Aztán 16 hónapos kora után megelégeltem. Nem vettem több krémtúrót és addig nem adtam mást, míg a mi ételünkből meg nem evett pár falatot. Így eljutottunk oda, hogy most már a mi ételünket eszi, de csak akkor eszik mennyiséget, ha a tévé előtt én tömögetem. Egyedül nem eszik csak kenyeret és paradicsomot, ill. a pudingot. Nem könnyű vele még most sem. Pl. nem evett egy falatot sem a kétéves szülinapi tortájából.

Áron ezzel szemben imádja a kaját. Cumizik ezerrel, ő akarja fogni az üveget. Mindig képes enni, őt csak egyszer kellett a városban megetetnem. Viszont a kanál nem barátja. Úgy szereti enni a gyümölcsöket, ahogy Isten adta, egyben, rágja, szopogatja és gyűri magába. Sokszor viszont öklendezik, mert nagy darabokat szaggat le belőle. Szereti a barackot, dinnyét, paradicsomot, almát, körtét és mindent, amit a szájába adok. Eddig semmit nem utasított el. Persze még nem értünk el az ominózus egy éves kort, de szerintem vele közel se lesz annyi gond, mint Ábellel. Már most szereti a darabosat és állandóan azt akarja enni, amit mi. Reménykedem.

Éjszaka Ábel is gyakran felébredt és nem nagyon tudtam vele mit tenni, néha felvettem és ringattam, simogattam, összességében sok időt töltöttem éjszakánként az ágya mellett, ill. egyszer még evett is éjszaka 1-2 óra között valamikor, akkor is, ha este megtömtem. 9 hónapos korában szoktattuk le róla, de egyészen másfél éves koráig 5-kor hajnalban így is felkelt és kérte a tejet. Soha nem fogadott el semmilyen más italt éjszaka. Ordított, hogy ha cumit dugtam a szájába éjjel, legyen az innivaló, vagy játszócumi. Egy idő után nem is próbálkoztam. A mai napig (a legnagyobb melegben sem) kér vizet vagy mást éjszaka. Most már csak a reggeli ébredés után kap tejet.
Áron is ébred néha éjszaka, de ha egy pár korty vizet adok neki, akkor azt megissza és visszafordul a takarójához, hogy alszik tovább. 4-5 körül eszik egyszer, aztán már csak reggel, de ez nem csoda, mert a vacsiját 8-kor fogyasztja el, így az nem tart ki reggelig.

Valószínűleg más természetű gyerekek lesznek, bár külsőre a képek tanúsága szerint hasonlítanak.

2009. augusztus 2., vasárnap

Fiuk most





Csak néhány kép mostanról.
Sajnos Áron a múlt hét elején három napig megint lázas volt. Jól megíjesztett, mert éjszaka felszökött 39 C a láza, napközben csak hőemelkedése volt. Szerencsére a doktornőnk minden nap visszarendelt, nem adott antibiotikumot, mert nem látta bakteriálisnak, és haramadik nap kiütéses lett, úgyhogy egyértelmű lett a vírusfertőzés. Örültem, hogy túl vagyunk rajta, mert ha Áron beteg elviselhetetlen. Aluszékonyabb, kedvetlen és le nem lehet tenni.
Amúgy is nagyon anyás, nem is értem, hogyan. Sokkal inkább, mint Ábel volt, pedig vele egyedül voltam itthon. Áron, ha meglátt, rögtön elkezd nyekeregni, ezerrel mászik felém és nyújtogatja a kezecskéit, hogy vegyem fel. Ha a férjem itthon van és az ő ölében van, akkor is nagy nyekergés közepette átkérezdkedik. Néha elegem van, mert 8,5 kg és majd leszakad a karom, mert mindig csak egyik oldalon tudom vinni.

Szerencse, hogy Ábel ilyen türelmes gyerek. Délutánonként, a séta gyakran valamelyik szomszéd barátnál ér véget. Sajnos nekünk a kertünk még nincs kész (csak gyom nő benne, nincs föld és fű és nincs hinta, csúszda, ezért mindig vándorlunk) ezért a srácok nagyon élvezik, ha valahova beszabadulnak. A hintás és fürdős képek is ilyen szomszéd kertben készültek.

2009. augusztus 1., szombat

Fejlesztés a kezdetektől

Van egy nagyon jó könyv, a címe: Anya, taníts engem!. A Deák és Társa Kiadó gondozásában jelent meg. Lehet kapni könyvesboltban is, de meg lehet rendelni interneten itt. Amúgy is ajánlom a tudatosszulo.hu oldalt mindenkinek, nagyon sok jó játék és könyv van itt.
Nekem nagyon hasznos volt. Újszülött kortól lehet foglalkozni a babával, ahogy nő és érdeklődik egyre többet. Eleinte csak az érzékelését tudjunk fejleszteni, különböző anyagokkal, simogatással, masszírozással, kevés zenehallgatással, ringatással stb., de ahogy nő egyre több gyakorlat van ami fejleszti az érzékelést. A könyv megkülönböztet érzelmi-, mozgás- és egyéb más fejlesztési lehetőségeket.
Szerintem nagyon hasznos.
Ábellel mindig végigcsináltam a gyakorlatokat, Áronnal már sokkal kevesebb idő jut rá. Míg csak Ábellel voltam itthon, jobban rá is voltam hangolódva, jobban tudtam figyelni a reakcióira, sajnos most már csak egyet-egyet csinálok végig Áronnal. Mindkettejüknek készítettem születésük után nem sokkal egy plakátot, amire különböző újságokból kivágott gyerek és anyuka "fejeket" ragasztottam. Természetesen nem csak a fejét, hanem ahogy szépen ki lehetett vágni a képet. Ezt mindketten nagyon szerették. Egy hónaposan, mikor már egy fél órát ébren voltak szerették nézni, ill. Áronnak az ágya fölé tettem, sokszor aludt el úgy, hogy nézte. Azt mondják a szakkönyvek, hogy ilyen pici baba korban az arcokat nézik leginkább, ezért kedves, mosolygós arcokkat ragasztottam a plakátra. Mivel a kontrasztos fekete-fehér rajzok is tetszenek nekik, készítettem egy fekete műanyag lapra fehér akrilfestékkel néhány "rajzot" (tudni kell, hogy én nagyon fakezű vagyok, ha rajzról van szó, sajnos megrekedtem az ovis szintnél, úgy bukdácsoltam végig a gimit, mármint rajzból). Napocskát, felhőt, füvet, kockát, kört stb.
Azt is szerették, sokat nézték és néha mosolyogtak is rá.

Áron számára hasznos gyakorlatok most:
- fürdőjében két pohárba hideg és meleg vizet töltök és melemártva a kezecskéjét mondom, hogy "Hideg", "Meleg". Magyarázni nem kell.
- zenére táncolni, énekelni a kezével ütni a taktust
- kekszet hagyni felvenni az asztalról
- masszírozni, simogatni különböző testrészeit
- fürdőjében megmutatni valamibe vizet merni és kiönteni
- csörgővel a figyelmét felhívni, követi -e
- mondókázni ("Gyí paci, paripa, Gyí paripám Besztercére, Így lovagolnak a hölgyek, Süti-süti pogácsát, Ez elment vadászni, Kerekecske gombocska, Főztem borsót, Áspis kerekes, Csip-csip csóka)
- tükör előtt állva az arc részeit mutogatni
- kedve, majd morcos arcot vágni
- kidugni a nyelvet, figyelni, utánozza-e
- egyszerű mesekönyvet lehet nézegetni már vele, megnevezni az állatkákat, figurákat benne
Szóval rengeteg egyszerű, hasznos ötlet van benne, mindenkinek ajánlom, aki szeretne a gyerekével tartalmas perceket eltölteni már a kezdetektől.

A másik nagy lehetőség, hogy mindent megadj a babádnak: a babamasszázs. Itt kezdtem járni egy "tanfolyamra" és az alapokat ott sajátítottam el. Aztán beszereztem a "Babás jóga" című könyvet, ami még nagyon sok hasznos öttletet adott. Azóta én is igyekszem megmutatni a friss babásoknak, amit tudok.
Ábelt majdnem két éves koráig masszíroztam, Áron is minden este, csak mostanában iszonyú meleg van és a krém elég zsíros, amivel masszíroznom kell, valahogy nem kedveljük.
Szerintem a mozgásfejlődésük nem véletlenül volt ilyen gyors. Ráadásul mikor Ábel mászni kezdett, a karjait kicsit mereven tartotta, még a doktornőnk is észrevette. Elkezdtem a karjait intenzívebben masszírozni, és egy hét múlva sokkal lazább lett, ügyesebben használta a mászáshoz. Mivel a masszázs serkenti az agy azon részeit, ahol a masszírozott testrész beidegzése van, ez visszahat a többi funkcióra, amelynek ugyanez az agyi terület adja a beidegzését. Remélem jól írom, valahogy így olvastam annak idején, amikor a masszázs mellett elköteleződtem.

Waldorf játék - nyuszi


A könyvtárban legutóbb kezembe került ez a könyv és nagyon megtetszett.
Kikölcsönöztem és aztóa nézegetem, próbálom elképzelni, hogy meg tudom-e varrni azokat a játékokat. Végül, kb. egy hónap lamentálás után nekiláttam megkötni az egyik játékot belőle, a nyuszit. Egyszerűnek tűnt a leírás alapján. Idetetszem a könyvből kimásolt képeket is. Remélem, másnak is hasznára lesz.


Ilyen lett az én nyuszim.

Amint elkészült, Ábelnek nagyon megtetszett. Elmondtam vele két mondókát és egy éneket és azóta kedves játszótársa a nagyobbik fiamnak. Nem gondoltam, egyébként, hogy egy ilyen bumfordi játéknyuszi megnyeri a tetszését, de talán igazuk van a waldorf pedagógia képviselőinek, hogy a gyerekek nem nézik, hogy mennyire szép egy játék és hamara megszeretik a természetes anyagból készült, végtelenül egyszerű játékokat. Egy kis fonott dobozt kineveztünk a házikójának és abba tettük a polcra. Minden este szépen hazamegy a nyuszi aludni. Majd ide kerülnek a kisnyuszik, ha lesznek, egyszer. Azóta vittük már orvoshoz és egyéb helyekre, mert szereti magával hozni, ami fura, mert egyetlen játékát se vitte eddig sehova itthonról.
Mondókák a nyuszival való játékhoz:
"Nyuszi, nyuszi, nyulacskám,
Ne félj tőlem, nincs puskám.
Van ám nekem egyebem,
Zöld káposzta levelem."

Nyuszi, nyuszi vígan játszik.
Csak a két nagy füle látszik.
Hajnal óta ugrál sorba,
Reketyébe, sombokorba."

Erdő szélén házikó,
Ablakában nagyanyó.
Lám egy nyuszi ott robog,
Az ajtaján bekopog.
Kérlek segíts énrajtam!
A vadász a nyomomban!
Gyere nyuszi sose félj,
Megleszünk mi kettecskén."

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...