2010. március 16., kedd

2010. március 9., kedd

Ábel most

Ahogy az már a gyerekeknél lenni szokott, a fiuk nagyot nőttek az elmúlt időszakban és sokat fejlődtek.

Ábel
Egy hónapja körülbelül észrevettük, hogy nem csak egy-egy epizódját meséli el a látott vagy olvasott mesének, hanem elejétől a végéig szóról-szóra az egész mesét. Természetesen olyan mesék ezek, amiket sokszor látott, de akkor is nagy teljesítménynek tartom egy három éves lesz kisgyerektől, hogy a mondatokat szóról-szóra elmondja.
Rengeteg mondókát is tud, ezeket is elszokta mondani egy - egy előadás keretében. Ez konkrétan úgy történik, hogy odaálla szekrény elé, akkor mi tudjuk, hogy valami produkció következik, lélegzetfisszafojtva figyelünk és miután elmondja a mondókát ezerrel tapsolunk. Ő erre felbátorodik és vég nélkül mondja a mondókákat. Nagyon édes, készítettünk videót is róla, hátha majd élvezi, ha nagyfiuként visszanézheti magát.
Az evés az továbbra is probléma. Mostanában legalább leül egyedül is enni, a kisasztalhoz, de a mennyiség, minimális. Úgy néz ki, elunja, mielőtt annyit enne, amennyire szüksége van. Fél óra múlva aztán megint éhes és kéri, hogy adjak valamit ennie. Ilyenkor nagyon ideges leszek, mert nem tudok egyszerűen mit adni. A kedvencek: üres főtt tészta, kifli, tej, puding, néha joghurt, hús, húsleves sok hússal, ugyanígy a gulyásleves, néhány krémleves krutonnal és csoki. Itt aztán vége is. Néha még rábírom, hogy egyen felvágottat, kennyérrel, zöldséggel, de ezt kizárólag ha én adagolom a tévé előtt. Annyira elveimmel elentétes volt, hogy ilyesmire szoktassam, de a cél érdekében már mindenre kapható voltam. Régen úgy evett az etetőszékben, hogy közben egy könyvet hajtogattam és mondtam a meséket. Kettőt -hármat kivégeztünk egy etetés alatt, aztán később a tévé töltötte be ezt a szerepet. Így néha olyan ételekből is meg tudom etetni egy minimális mennyiséggel, amit amúgy biztosan meg se kóstolna.
Remélem ez idővel jobb lesz. Én is igyekszem jókat főzni, hátha rászokik.


2010. március 8., hétfő

Zöldülünk

Ez a bejegyzés most nem a tavasszal kapcsolatos. Mikor Áron megszültetett és elég sok bajunk volt a bőrével, eldöntöttük, hogy kipróbálunk vegyszermentes mosószereket. Van nekem egy kedves barátnőm, aki már korábban mesélt a Mosószódáról. Hogy ő azzal mos mosóporral felesbe, és szuper, fehérít, vízlágyít, fokozza a mosópor hatékonyságát, és nem szennyezi agyon a környezetet. Felkeltette az érdeklődésemet és utánajártunk a dolgoknak. Sok cikket elolvastam a témában és rátaláltunk néhány szuper kis boltra, ahol beszerezhetőek a régi idők takarítószerei nagy mennyiségben.
www.zoldbolt.hu
ww.okoszolgalat.hu
Azóta én is felesben mosok mosószódával és mosóporral. A ruhák tiszták és jó illatúak (öblítőt azóta nem használok, mióta "zöldülünk".
A szódabikarbóna is tökéletes súrolószernek bizonyult, a fürdőszoba csempéi, és a csapok ragyogtak. Ugyanúgy súrolásra használom a citromsavat. Ezzel annyira nem szeretek dolgozni, mert durva szemcsés és a kezemet is radírozza, de szépen lehet vele súrolni, mert a gyenge sav marja is a koszt.
Igazából az számít, hogy próbálunk tudatosan figyelni rá, hogy ne öntsünk mindenféle szutykot a külvilágba, takarítás és mosás címén. Még nem vettünk soha pl. mosagatógép tablettából környezetbarátot, mert nem bírjuk megfizetni, a mosogatószerek is igen drágák. Sokszor pont ez a baj a környezettudatossággal, hogy a legtöbb egyszerű halandónak megfizethetetlen. A fentebb felsorolt szerek egyáltalán nem drágák, mindenki számára elérhetőek, ezért is ezzel kezdtük a kísérletezést.
Innen veszünk azóta mosószódát, szódabikarbónát, bóraxot, citromsavat, mosódiót (ezt csak egyszer, kipróbálásra vettük, de annyira nem tetszett). Ezeken kívül használok még mosóport és ecetet, ez utóbbit öblítő helyett a ruhákhoz. Ecetszaguk nem lesz, de lágyítja a nálunk igen kemény vizet és fertőtlenít. Mindennel meg vagyunk elégedve. Ezúton bíztatok másokat is, hogy próbálják ki.

Rosszabbul jártunk a házi tejjel. Nem messze tőlünk vagy egy tehéntelep, ahol lehet minden reggel friss tejet venni. Áron születése után egy-két hónappal elkezdtük onnan hozni a tejet. Sajnos olyan hasmenésem lett pár napon belül, hogy a házból nem tudtam kimozdulni. Nem az én elpuhult városi gyomromnak való volt. Áron is csupa kiütés lett, az is lehet, hogy pont ez váltotta ki, hiszen akkor még, ha minimálisat is, de szoptattam. Pedig finom volt az a tej. Joghurtot is próbáltam készíteni, ahogy anyukám régen, feltettem aludni a szekrény tetejére, na, abból meg olyan büdös holmi lett, hogy nem győztük orrbefogva kiönteni. Szóval néhány epizódja a "zöldülésnek" nem sikerült valami jól.

További terveink között szerepel a három kukás, szelektív hulladékgyűjtés, a komposztáló. Az ásványvízről leszoktunk, szódát iszunk, ami visszaváltható és nem is olyan drága. Természetesen a papírt eddig is külön gyűjtöttük, de ennél többre most nem futja. Martonvásáron, ahol lakunk, még arra se fordít gondot az önkormányzat, hogy a szelektív kukákat cseréltesse. Folyamatosan folyik ki belőle a szelektív szemét, hogy az embernek nincs is kedve vele foglalkozni. Így nehéz lesz rávenni az embereket, hogy szelektíven gyűjtsék a szemetet. Sajnos elég sok pelenkát használunk, amivel extrém módon terheljük a környezetünket. Mivel nálunk nincs csatorna és két pelenkás korúm van, nekem se türelmem, se kedvem, se pénzem mosható pelusra áttérni. Egyszerűen bonyolult lenne. Nem is tudom elképzelni, hogy a hányós - hasmenéses időszakban azok a szülők, mit csinálnak. Még a ruhájukból se igen jött ki a cucc, nem beszélve arról, hogy minden alkalommal öklendezve áztatgattam.

Szóval jó a környezettudatos élet, csak kicsit több nehézséggel jár néha, mint ha erre oda se figyelnénk. Hosszú távon persze mindenképp megérni, hiszen a mi gyerekeink fogják az a környezetet élvezni, amit mi most ahogy tudunk, védünk.


2010. március 7., vasárnap

Muszaka




Ma ebédre muszakát készítettem. Elég sok macera van vele, ill. elég sok ideig tart mindent előkészíteni. Vettem három szép padlizsánt, ezért készült ma ez az ebéd, egyébként inkább nyáron szoktam ilyet készíteni. Először Nelli barátnőmnél ettem, és az ő receptje alapján készítettem el, de az sajnos elveszett, így csak az ízemlékekből főztem.
Hozzávalók:
3 szép padlizsán
1,2 kg krumpli
egy nagy fej hagyma
3 gerezd fokhagyma.
400 g darált hús (nálunk most sertéscomb volt, itthon darálva, de nagyon finom marhával is)
paradicsomkonzerv vagy passata
fűszerek: szerecsendió, fahéj, menta, friss petrezselyem levél, szegfűszeg, gyömbér, bazsalikom, fehérbors, só, pici cukor
besamell mártás
sajt

A padlizsánokat meghámozom, kockákra vágom és megsózom, egy szűrőben lecsöpögtetem. A krumplit megmosom és héjában odateszem főni. Ha megfőtt, megpucolom és pihenni hagyom. Addig a hagymát apróra kockázom és az olajon megdinsztelem, mikor már majdnem kész, hozzáadom a három fej fokhagymát préselve és egy percig azzal is párolom. Majd jön a hús amit beletéve folyton kavargatok. Mikor kifehéredik, leturmixolom a paradicsomokat (lehet frissből is, héját lehúzva) és hozzáöntöm. Fűszerezem, ízlés szerint és lassan összefőzöm. Elég sűrűnek kell lennie. Mikor kész, félreteszem, megsütöm olajban a padlizsánokat. Egyszerre keveset teszek a serpenyőbe, mert nagyon sok olajat szív be és most az a cél, hogy hamar megsüljön, ne legyen gumis. Ha már minden kész, a tepsi aljába terítem a krupliszeleteket, picit megsózom, elosztom rajta a padlizsánkockákat és a paradicsomost húst is. Majd készítek egy kis besamelt és azt is a tetejére öntöm. 200 fokon 20 percig sütöm, majd a sajtot is ráteszem és addig sütöm, míg a teteje megpirul. Ez se túl fotogén étel, de annál finomabb.

2010. március 6., szombat

Szélfogó kutya



Az egyik Praktika magazinban láttam egy szélfogó, ajtó elé fektethető, tacskó formájú varrott kutyát. Rögtön eldöntöttem, hogy én is varrok egyet. A megvalósítás sokáig váratott magára, mert csak esténként tudtam szabni és varrni, de aztán egyszer csak készen lett.
A szabásminta megtalálható az újság mellékletében. Az anyagokat szabadon variáltam, mert természetesen pont olyanjaim nem voltak itthon, amilyeneket az újságban lévő kutyához használtak, de azért így is jó lett.
A gyerekek néha felszedik az ajtó elől és játszanak vele, mint egy plüsállattal. Nem bánom, örülök, hogy tetszik nekik.


Macesztorta áfonyalekvárral, kókuszgolyó



Macesztorta áfonyalekvárral




Erre a fura, még soha nem látott receptre az új Nők lapja Konyhában bukkantam rá. Mivel volt itthon bőven pászkám, egy korábbi recept kipróbálása (sós, karamellás kréker - recept és kép később, ha majd újra megsütöm, mert az első nem sikerült túl jól, de így is finom lett). Nem túl fotogén süti, de tényleg finom.
Kifejezetten a férjem kérte, hogy készítsem el, mikor átlapozta az újságot és meg volt vele elégedve.

Hozzávalók:
12 dkg pászka ledarálva, vagy finomra törve
3 tojás
fél citrom reszelt héja
4 dkg darált dió
8-10 dgk megybefőtt lecsöpögtetve
5 dkg süthető csoki (én Boci keserűt használtam)
4 evk cukor
1 dcl olaj
csipet só
fél csomag sütőpor (az eredeti receptben nem szerepelt)
ízlés szerint málna vagy más lekvár (nekünk csak áfonyát sikerült szerezni, szerintem málnával még jobb lehet).

A leírás úgy szólt, hogy a tojásokat a cukorral habbá verem. Hát nem lett igazi kemény hab, hiszen a teljes tojás benne volt. A pászkát se törtem egészen porszerűre, inkább apró darabos volt. Szóval a többi hozzávalót összekeverjük egy másik tálban. A felvertt tojáshoz hozzácsurgatjuk az olajat, majd finoman hozzákeverjük a többi hozzávalót.
170 fokon 40-50 percig sütjük. Nekem egy idő után le kellett fednem a tetejét, mert nagyon pirult és féltem, hogy a közepe még nincs megsülve.
Szerintem nagyon finom lett. A dió, megy és fahéj nagyon jó együtt, nem túl édes, ami nálam előny.

Kókuszgolyó

Még soha nem készítettem, de most a megybefőtt felfogott levét szerettem volna felhasználni. Volt itthon porrá őrőlt háztartási keksz is, ezért gondoltam itt a jó alkalom, hogy először elkészítsem a klasszikus kókuszgolyót.
Hozzávalók (nem mértem semmit, csak érzésre)
porrá őrőlt háztartási keksz
dió darálva
megylé
egy marék porcukor
rumaroma
kakaó
Összegyúr, golyót formáz és egy megyszemet dug a közepébe. Szokták tejjel is készíteni, de anyukám régen mindig megylével készítte, ezért én is így csináltam. Kicsit savanykásabb, mint a klasszikus, de ízlett nekünk. Áron, a legkisebb, egyből 4 -et nyomott be, miután meglátta.


2010. március 2., kedd

Olvasónapló



Régen, próbáltam doc fájlokban megőrizni egy-egy könyvélményemet, hogy majd egyszer újraolvasva megelevenedjék előttem a csekekmény, a szereplők, de aztán ezeket a feljegyzéseket sohasem olvastam újra. Ebből a szempontból is örülök, hogy blogot írhatok, mert bár tudom, hogy más most sem olvassa, de nekem sokkal többször eszembe jut elolvasni egy -egy bejegyzésem, amit a könyvekről írok.

Az elmúlt időszakban sok könyvet elolvastam. Voltak köztük regények, nevelési tanácsadó könyvek, pszichológiai témájúak, mindegyik tetszett. Ha egy könyv nagyon nem tetszik, akkor nem olvasom végig, túl drága az időm ahhoz, hogy számomra nem túl érdekes dolgokkal foglalkozzam.

Akkor jöjjön a lista, rövid leírásokkal, időrendben visszafelé:

1. :Kazuo Ishiguro: Ne engedj el - csodálatos élmény volt. Már régebben kölcsönöztem, de olyan jelentéktelennek tűnt a borítója, hogy sokáig nem álltam neki olvasni, mindig volt érdekesebb. Pedig nagyon szép könyv. A szerző nagyon finoman ír, a történet úgy bontakozik ki előttünk, mint egy virág. Kath emlékszik vissza diákéveire, barátságaira, társaságára. Már a kezdetektől érezni lehet, hogy valami mégsem stimmel, hiába a boldog gyerekek, nincsenek szüleik, soha nem mennek haza. Mégsem ez a legnagyobb gond. Csak a regény végére válik teljesen világossá, hogy miről is van szó, addig az író csak sejtet. A csodás Hailshamben felnövekvő diákok klónok, akiket azért hoztak létre, hogy embereknek adományozzák a szerveiket. Kikerülve az iskolából előbb donorok gondviselőjévé, majd maguk is donorokká válnak. Általában négy adományozást tudnak végigcsinálni, a negyedik az utolsó, utána "bevégzik". Az iskola, ahol felnőnek, arra törekszik, hogy fejlessze a művészi érzéküket, állandó alkotásra serkentik őket, verseket írnak, festenek és egészében véve nagyon kreatív életet élnek. Szeretik egymást és a "felügyelőiket", akik tényleg szeretetteljesek, komolyak és fegyelmezettek. Valahogy nekem egyébként nagyon japánok voltak, bár a regény Angliában játszódik. A felügyelők igyekeznek bizonyítani a világ előtt, bár ez csak a regény legvégén derül ki, hogy ezek a gyerekek, bár klónozták őket, ugyanolyan emberi lények, mint a normális módon született emberek. Azt próbálják a munkáikkal bizonyítani, hogy nekik is van lelkük. A diákok tényleg szeretik egymást, szoros, életreszóló barátságok szövődnek köztük. A kapcsolatok leírása nagyon finom, párbeszédek, pillantások, érintések teszik kézzelfoghatóbbá a baráti kapcsolatokat. Fontos a szerelmi szál is a regényben. Engem teljesen elvarázsolt, alig bírtam letenni. Valahogy, bár a téma ilyen, mégsem nyomasztó a könyv, mert a szereplők elfogadják a nekik szánt szerepet a társadalomba, nem lázadnak, nem sajánltatják magukat. Valahogy az volt a fura, hogy mai világban (nem valami távoli jövőben) játszódik, mégis ez a rémálom a klónokról átsző mindent. Nem szeretnék egy ilyen világban élni, ahol embereket használnak donornak, akiknek semmi egyéb lehetőségük, céljuk nem lehet az életben, mint hogy a szerveiket beteg emberek, gyerekek gyógyítására használják. Akkor inkább a halál.
Az alábbi idézetet ma olvastam más témában Duende blogján, és nagyon idevágónak érzetem, aki elolvassa a fentebbi könyvet, majd tudja miért:
"Lin-csi kolostorában egy reggel ezzel a kérdéssel fordultak a szerzetesek az apáthoz. - Mondd, apát! Ha a világon mindennek a sorsa pusztulás, miért kell tökéletessé válnunk? - Senkinek sem kell tökéletessé válnia! – csattant föl Lin-csi, de nemhiába volt bölcs tanító, komolyan válaszolt a rossz kérdésre is. – Hívek! Csak az váljon tökéletessé, akinek szenvedést okoz az pusztulás. Csak az váljon tökéletessé, aki szenved az elmúlás gondolatától. Csak az válassza a tökélesedés útját, aki csak így könnyíthet a sorsán- szólt az apát."

2.
Réz András - Köldök A borító könnyed írásra számítottam. Bár nem is voltgazán komoly, azért feladta a leckét, elgondolkodtatott. Néhány különböző korosztályú ember (nő, férfi) szemüvegén keresztül látjuk az életet Magyarországon körülbelül 1996-tól 2034-ig, már nem tudom pontosan. A könyvben a köldök mint testrész, mit a világ egyik lehetséges közepe, mint áramlás, mint vezető, mint kötelék fontos szerepet kap. Van olyan szereplő, aki nem öregszik, mert halhatatlan, örökké csak a nők és a főzés körül forognak a gondolatai, és a "szép új világban" is megtalálja a módját, hogy hódoljon a szenvedélyének, ő a magyarországi köldök őrzője. Van köztük rideg feleség, anyag, aki magához akarja láncolni a fiát, és azt hiszi még mindig összeköti őket a lelki köldökzsinór, ám a fiu fellázad. Van egy sehova nem passzoló szereplő, akinek viszont egy műhiba miatt fiatalkorában eltüntették a köldökét, az ő megállapításai irányítják a történelmet. A "szép új világ" fogalmait idézi nekem valahogy a könyv, a zónák, amikre felosztják a világot (A plusz, B, C, D, E - ezekből az egészségügyi szolgáltatás és minden luxus jár az A-nak, a többi arányosan csökken, míg a D a partizánok zónája, ahol semmi nincs, sem közlekedés, sem egészségügy, sem iskola, farkastörvények uralkodnak). Mindent összevetve szórakoztató olvasmány volt.

3. Dragomán György - Fehér király Egy éve halgattam a Kossuth rádióban egy műsort az íróval a könyvéről. Az megfogott, hogy mondta, a könyv kitalált történet, mégis rengetegen keresték azóta, hogy az ő élettörténetüket írta meg. Nagyon megörültem, mikor a könyvtárban, a kedvenc "új könyvek" polcomon ráakadtam. Sajnos már egy-két hete, hogy olvastam, így nem annyira friss az élmány, mint amikor befejeztem és becsuktam a könyvet. Nagyon jó könyv. A helyszínek, a gyerekkoromat idézik, bár az enyém nem volt soha ilyen kegyetlen, de blokkok nekem is valóságosak, az építési terület, ami körülvette a játszóterünket, a boltokban a sorbanállás a csirkéért és banánért, hogy minden a pult alól került ki, hogy ismeretség nélkük sehova se lehetett jutni. Valahogy a nosztalgia érzése kapott el sokszor, ahogy olvastam. Pedig a világ, amelyben a főszereplő él egyáltalán nem idillikus. Farkastörvények uralkodnak, a gyerekek és felnőttek kegyetlenek egymással. Az apa távolléte mindent meghatároz. Gyönyorű képeket fest az író a szavaival, egyszerűen varázslatos. Mikor a madarakról ír, amelyek Csákány lakókocsijában vannak, vagy a tulipánszedésről, vagy az öreg sakkozó robotról, a szobákról a diplomata lakásában. Nekem nagyon tetszett a könyv, bár igazi cselekménye nincs, az apa nem tudni, hogy a végén hazjön-e, talán már nem is fontos, mert semmi sem lesz olyan, mint régen. Szívesen elolvasom az író több könyvét is, ezek után.

4. Vámos Miklós - Tiszta tűz Szórakoztató könyv volt. Rájöttem, hogy felkapott, nem felkapott szeretem Vámos stílusát. Hétköznapi, de közel sem ponyva, igazi irodalom, humoros, szarkasztikus, ötletes. Valamilyen szempontból páros novellákat tartalmaz a fentebbi könyv. Mindegyik jó volt, valahogy, egyiket sem untam, még azt sem, ami a spanyoltanulás kínkeservéről szól. Némelyik nagyon megnevetetett, pl. amelyikben elmeséli, hogy németül igyekezett válaszolni, mikor egy könyve kapcsán ezen a nyelvterületen készítettek vele interjút. Én a többi könyvét is nagyon szerettem (Apák könyve - most már ha jól tudom Ősök könyveként adták ki újra, Anya csak egy van - ezekre emlékszem élénken, de mást is olvastam tőle). A vonatos, mikor egy idősödő magyar tánctanár és egy igen fiatal, magyar ősökkel rendelkező, svéd lány gondolatait írja le is nagyon ötletes és kellemes olvasmány volt. Az embert magával ragadja a gondolatmenete.

5.Csíkszentmihályi Mihály - Az öröm művészete
Ez egy pszichológiai témájú könyv. Nagyon -nagyon hasznos volt elolvasnom. A szerző azzal foglalkozik, hogy mi az a tevékenység, ami az emberek életét tartalmassá teszi. A flow fogalma alapvető, ez az az állapot, mikor valaki magas szintű feladatot magasz szintű képességekkel végez el, ez megelégedéssel, örömmel tölti el. Közben érzi, hogy alkot, hogy hasznos dolgot csinál és értelmes életet él. Sok vizsgálat leírása szerepel a könyvben, amely során sokféle korú és társadalmi állapotú embert vizsgáltak hosszú időn át, úgy, hogy egy gép volt rájuk kötve, amely bizonyos időközönként megkérte őket, hogy rögzítsék mit csinálnak és milyen a "boldogság" szintjük Így mérték, hogy milyen tevékenységek során éreznek az emberek át "flow-t". Azt tapasztalták, hogy a munka, kirándulás, gyerekekkel játék, kikapcsolódást volt a leginkább alkalmas, hogy flow-t éljenek át, a tévézés, unatkozás, munka volt a lekevésbé flow teljes.
Érdekes volt, elgondolkodni azon, hogy én mikor élek át flowt. Leginkább akkor, mikor úgy érzem, hasznos munkát végzek, mikor varrok és elképzelem milyen lesz a kész mű, és tánc közben (ezt sajnos már rég nem érzetem). Arra bíztat a könyv, hogy soha ne adjuk fel az értelmes életet, mindig találjunk magunknak olyan tevékenységet ami lázba hoz, ami megmozgat, amiért érdemes élni. Nagyon jó kis könyv volt, ha találok még a szerzőtől könyvet, biztosan elolvasom.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...