Ábel
Egy hónapja körülbelül észrevettük, hogy nem csak egy-egy epizódját meséli el a látott vagy olvasott mesének, hanem elejétől a végéig szóról-szóra az egész mesét. Természetesen olyan mesék ezek, amiket sokszor látott, de akkor is nagy teljesítménynek tartom egy három éves lesz kisgyerektől, hogy a mondatokat szóról-szóra elmondja.
Rengeteg mondókát is tud, ezeket is elszokta mondani egy - egy előadás keretében. Ez konkrétan úgy történik, hogy odaálla szekrény elé, akkor mi tudjuk, hogy valami produkció következik, lélegzetfisszafojtva figyelünk és miután elmondja a mondókát ezerrel tapsolunk. Ő erre felbátorodik és vég nélkül mondja a mondókákat. Nagyon édes, készítettünk videót is róla, hátha majd élvezi, ha nagyfiuként visszanézheti magát.
Az evés az továbbra is probléma. Mostanában legalább leül egyedül is enni, a kisasztalhoz, de a mennyiség, minimális. Úgy néz ki, elunja, mielőtt annyit enne, amennyire szüksége van. Fél óra múlva aztán megint éhes és kéri, hogy adjak valamit ennie. Ilyenkor nagyon ideges leszek, mert nem tudok egyszerűen mit adni. A kedvencek: üres főtt tészta, kifli, tej, puding, néha joghurt, hús, húsleves sok hússal, ugyanígy a gulyásleves, néhány krémleves krutonnal és csoki. Itt aztán vége is. Néha még rábírom, hogy egyen felvágottat, kennyérrel, zöldséggel, de ezt kizárólag ha én adagolom a tévé előtt. Annyira elveimmel elentétes volt, hogy ilyesmire szoktassam, de a cél érdekében már mindenre kapható voltam. Régen úgy evett az etetőszékben, hogy közben egy könyvet hajtogattam és mondtam a meséket. Kettőt -hármat kivégeztünk egy etetés alatt, aztán később a tévé töltötte be ezt a szerepet. Így néha olyan ételekből is meg tudom etetni egy minimális mennyiséggel, amit amúgy biztosan meg se kóstolna.
Remélem ez idővel jobb lesz. Én is igyekszem jókat főzni, hátha rászokik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése