2010. november 29., hétfő

Ábel ovis kalandjai

Ábelből nagyon nehéz bármilyen, ovival kapcsolatos sztorit kihúzni, ha az ember egyenesen rákérdez. Ellenben néha mesélni kezd lefekvés után, a sötétben: "Anya, és képzeld el..." A mesék általában nem az oviról szólnak, ami pedig engem nagyon érdekelne, hanem markolókról, mozdonyokról, kocsikról, rakományokról és hasonló, számomra nem annyira érdekfeszítő dologról. Azért persze ezt is szívesen hallgatom, mert tudom, hogy neki fontos, de ilyenkor mindig elképzelem, hogy ha sürgősen nem szülök egy lányt, micsoda élet vár rám három ilyen autómániás pasi mellett.
A férjem se igen szokta figyelembe venni, hogy teljesen fű vagyok az autókhoz, olyan szinten, hogy a szinén kívül egyáltalán semmit nem tudok megjegyezni egy autóval kapcsolatban. Volt olyan, hogy mikor kiszálltam a kocsinkból, abban a tudatban, hogy a férjem ott marad benne azon a helyen, ahol kiszáltam, mikor visszaértem elkezdtem rángatni egy fehér kocsi ajtókilincsét, csak pár pillanat múlva véve észre, hogy ebbe nem ül senki és nem is úgy néz ki mint a mienk. A férjem elhajtott, mert tilosban parkolt, én meg a saját autónkat sem ismerem fel. Szóval tényleg analfabéta vagyok e tekintetben, ráadásul vezetni se tudok, ezért mikor a férjem forgatónyomatékról, fel- és visszakapcsolásról, start-stop funkcióról és egyéb az autó működésének témakörébe  tartozó érdekfeszítő dologról, akkor igyekszem megjegyezni, amit mond, (mert később visszakérdezi ám), de magamban sehogy se tudom összerakni, hogy miről is beszél. Egyszerűen nem látom magam előtt.
Míg ha valaki a test belső felépítéséről, kis- és nagy vérkörről, pszichoszomatikus betegségkeről, és egyéb, az orvostudomány és pszichológia témaköréből vett dolgokról beszél, azt úgy hallgatom, hogy van fogalmam róla, mit is mond.
Ezt a szembeállítást csak azért teszem, hogy bizonyítsam, nem vagyok teljesen debil, csak az autó és annak a témaköre nem érdekel. Ehhez képest van otthon három pasim, akiket viszont marhára érdekel, és a kisebbek folyton, a nagyobb csak sokszor erről akarnak velem beszélgetni.
Arra következtetésre jutottam, hogy szülnöm kell egy lányt, hogy nekem is legyen, akivel eljárhatok kreatívkodni, érdekli esetleg a cérnálkodás, vagy egyéb olyan dolog, ami engem. Most nem áll módomban szülni, sajnos, később meg lehet, hogy késő lesz.

Szóval azt akartam elmesélni, hogy egyik este Ábel mégis hajlandó volt kicsit mesélni, ill. úgy húzgáltam ki harapófogóval néhány kérdésre a választ belőle. "Kivel játszottál ma az oviban?", semmi, " Játszottál ma az oviban Vilmossal?" egy szűkszavú: "igen". Zsófival? (ezeket a gyerekeket én is ismerem, mert a telepen laknak, a többi ovistársát nem nagyon, csak egyet-egyet névről), " ő náthás, ma nem jött oviba", Misivel (erről a kisfiuról úgy hallottam, hogy verekedős és kíváncsi vagyok, vannak-e összetűzéseik)" rugdosósa". Milyen játék az a rugdosós?, " Hát az olyan játék, hogy így (megmutatja) kidugjuk a fenekünket egymásnak". Bennem megáll az ütő, micsoda? mire leesik, hogy fenékbe rugdossák egymást. Eléggé elképedtem, mert Ábelt abszolút nem ilyennek ismerem, mint aki ilyen agresszív játékokban egyáltalán részt vesz, otthon nem is láttam soha tőle ilyesmit. Persze, ha dühös, elsalapálja az öcsét, de azt is úgy, hogy közben látszik rajta, csak a védekezés kényszeríti támadásra, mert az öcsi egy kis pióca és nehéz lerázni. Próbáltam felvilágosítani, hogy ez nem valami ötletes játék, elég butának hangzik, de túlságosan nem akarom tiltani sem, tudván, hogy minden tiltott dolog kívánatos.
Remélem, azért ennél hasznosabb játékokat is játszanak. Néha mesél még olyanról, hogy űrhalyós, favágós, de a részleteket még nem sikerült megismernem.

2010. november 23., kedd

Figyelemzavar, tanulási nehézségek

Nálunk még ilyenről nincs szó, mert szervezetten nem tanulnak a gyerekeim, de azt hiszem Áronnal lesz gond később. Már most sincs türelme semmilyen elmélyült foglalatossághoz, ezért biztos, hogy a tanulással is gondjai lesznek.
Erre fel is akarok készülni. Meg amúgy is érdekel a téma.
Egy nagyon jó kis honlap, amit mindenkinek ajánlok figyelmébe. A figyelemzavarról, tanulási nehézségekről olvashattok írásokat, ill. jó öttleteket meríthettek a gyerekekkel való tartalmas játékhoz.
Az anyag amit Angélától kaptam nagyon hasznos.

2010. november 19., péntek

Csajos könyvek

Nem szoktam igazán csajos könyveket olvasni, mert a cipők, smink, táskák világa nem az én világom. Sose volt az, most meg aztán pláne nem. De Jil Mansell könyveiről muszáj szót ejtenem.
A kórházban tökéletes olvasmány volt, mert bár nem túl irodalmi, de szórakoztató, vicces. Élveztem az olvasás minden percét. Még csak azt se mondhatom, hogy a könyvei egy kaptafára íródtak, mert van benne sztori, jó karakterek (bár kicsit sablonosak), vicces helyzetek (amik eléggé valósághűek) és sok szerelem.

A másik nagy könyvélmény: Eat, pray, love.
Szerintem ezt minden nőnek el kellene olvasni. Tanulságos, üdítő, felszabadító volt.
Egy zavaros kapcsolatokban élő, de sikeres nő magáratalálásának története. Három helyszín: Itália, India, Indonézia, három téma, ahogy a cím is jelzi, a ételek, és az evés öröme, az ima és Isten keresése, és a szerelem megtalálása a könyv témája. Közben rettentő érdekes emberekkel ismerkedünk meg. Az írónő nem kertel, nem takargat, a saját gyarlóságát se veszi védelmébe. A keresés minden perce őszinte.

2010. november 18., csütörtök

Ovis szülői értekezlet

Farkasapa debütált mint ovis szülő, most volt először szülői értekezleten. Ezek a kis durranások az életben. Fontosak.
Azt nem mondom, hogy nagyon élvezte volna, de mivel ráparancsoltam, mindent hűségesen feljegyzett, így én se maradtam le semmiről (persze aztán kiderült, hogy mégis, mert néhány dolgot rosszul írt föl).

2010. november 1., hétfő

Ikeás holmikból kisautó

Lehet, hogy kis túlzással lehet csak kisautónak titulálni, de én mégis azt teszem.
Az öttlet innen: http://gyermekszoba.blog.hu/2010/10/27/hackelj_gurulos_jarganyt_az_ikea_bol
Farkasapának átküldtem a minap és rögtön azt mondta: "Ezt megcsináljuk".
Mivel olcsónak is bizonyult a kiviztelezése én is boldogan belementem, hogy legyen a srácoknak egy újabb kisautója, olyan, amivel rallyzhatnak a lakásban éktelen zajt csapva.

Tegnap aztán megvalósult az öttlet.


Esténként

A fiuk szeretnek rajtunk ugrálni esténként, mi ezt nem annyira szeretjük, de mit lehet tenni. Egyik este az apjuk úgy helyezkedett el az ágyon, hogy volt egy kis rés az ágy és a lába között, ezt a fiuk rögtön kihasználták és azt játszották, hogy alagúton mennek át. Felválta álltak fel az ágyra és ereszkedtel le a kis résen a földre. Áron többször majdnem fejre esett, mert a férjem lábán egyensúlyozott.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...