2009. május 30., szombat

Ábel szülinap

Tegnap volt Ábel fiunk második születésnapja. Bár értelmes és okos, azért nem egészen látta át, hogy mit is ünnepelünk. Reggel, ahogy felkelt köszöntöttem, de még csak egy puszival.
Délben átmentünk Battára, ahol az unokatesónak is ünnepeltük a szülinapját, ezért közös nagy családi banzájt tartottunk. Olyan hangzavar volt a hat gyerek és 9 felnőtt miatt, hogy alig lehetett megmaradni. Áron is élvezte a sürgés-forgást, ezt abból sikerült leszűrnöm, hogy egész nap összesen háromszor fél órát aludt, Ábel persze semmit. Este elég nehéz volt velük emiatt, de jó volt így.
Sok ajándékot kapott Ábel. Tőlünk két Bob mesteres járművet, kép itt.
Aztán a nagyszülőktől kapott egy duplo traktort utánfutóval és rakománnyal. Imádja.

Móniéktól könyvet, Tündiéktől ruhát és könyvet. Mindennek nagyon örült, de csak itthon, mert egyszerűen annyi autó volt az unokatesóknál, hogy egyszerűen semmi másra nem volt képes ott figyelni. Mindenki csodálkozott, milyen jó kisfiu, mert nem törődve senkivel és semmivel, egész nap az autókkal játszott. Ide-oda pakolgatta őket, tolatott velük és parkolt. Nagyon édes volt.
Áron annál inkább igényelte a társaságunkat, egész nap ki nem mászott a kezünkből, hurcoltatta magát és nézelődött.
A torta, ami joghurtos, epres túrótorta volt, nagyon jól sikerült, ezt én készítettem, nem sok maradt belőle. Tényleg finom volt.
Recept:
40 dkg csokis keksz
10 dkg margarin.
A kekszet összetörjük (én robotgépben szoktam), a margarint felolvasztjuk és összekeverjük a tört keksszel. Utána a kerek, kapcsos tortaforma aljába tesszük és egy kanál hátával lenyomkodjuk. Betesszük a hűtőbe.
A krémhez két csomag (250 g) túrót és natúr joghurtot összekeverünk vaníliás cukorral és cukorral, ízlés szerint. A két kis tasak zselatint felolvasztjuk kevés vízben (lehet gyümölcslében is, ha színesre akarjuk a krémet, akkor eperlében, stb) és felmelegítjük, míg feloldódik. Tilos főzni, ahogy írja is rajta. Utána hűtjük. Mikor langyos belekeverjük a krémbe. Belekeverünk még 2 dcl felvert tejszínt és rátesszük a kekszalapra. Másnapig hűtőben dermesztjük. Aztán másnap rászeleteljük az epret (vagy más gyümölcsöket) és ráöntjük a piros tortazselét.
Nagyon egyszerű recept, de annál finomabb.


A bulin kóstoltam egy hagymás kelt kiflit is, nekem nagyon bejött. Elkértem a receptjét. A készítője persze ott a forgatagban csak nagyjából elmondta milyen tészta kell hozzá, pontos mértékeket nem mondott.
Egy kg lisztből, tejjel és olajjal kelt tésztát készítünk. Amíg kell felkockázzuk a hagymát és olajon megdínszteljük, legyen jó sok, egy nagy lábosnyi ennyi tésztához. Borsot szórunk rá.
A tésztát négy részre osztva kelesztjük és utána kör alakra kinyújtva, 16 szeletre vágjuk. A szeletek szélesebbik végébe teszünk hagymát és feltekerjük. Jó sok lesz belőle és nagyon laktató. A tetejére tojás és sajt kerül.
Erről nem készítettem képet, mert elfelejtettem.

2009. május 27., szerda

Patchwork

Mo

Itt a kis töltött káposztám.
Nagy lendületet kaptam a napokban. Egy közösségi fórum ingyen elvihető rovatában, egy kedves valaki meghirdetett, azelőtt 4 perccel, hogy feljelentkeztem volna, elvitelre anyagokat patchworkhoz, játékvarráshoz. Rögtön írtam neki és én nyertem meg a jogot, hogy elhozhassam a három zsáknyi anyagot. Rettenetesen örültem neki. Eddig csak néhány maradék anyagból volt alkalmam gazdálkodni, ill. a férjem elhasznált kockás ingeit ajánlotta fel számomra. Sokszor láttam szép dolgokat, de tudtam, nekem úgysincs anyagom hozzá. Hát, most már van. :)))
Már ígértem képeket, a munkáimról, de amin most dolgozok, még nincs kész. Szombaton lesz a kisfiam születésnapja és az unokatesóé is, ott ünnepelünk közösen, és addigra el kell készítenem a fiúnak való kispárnát. Remélem örül majd neki Sebestyén.

Ábelnek néhány Bob mesteres járművet vettünk, mert mostanában mindig azokat a meséket játssza a játékautóival.
Még ki kell találnom a zsúfolt lakásunk melyik szegletében rendezem be a varrósarkot, mert igazából akkor kapok ihletet, ha látom az anyagokat. Így, hogy zsákban vannak, nehéz meglátni bennük a lehetőséget.

Áron már megfordul hasról -hátra. A technikáját még nem sikerült ellesnem, mert mindig alvás helyett csinálja az ágyában. Mivel otthagyom és nem őrzöm alvás előtt, még nem láttam. Ma 6 órakor azzal ébresztett a férjem, hogy a Áron az ágyában hanyatt fekszik és játszik. Nem mondom, hogy örültem, nagyon korán volt még. Nem is aludt vissza, csak fél nyolckor. Addigra meg már Ábel is felébredt és követelte a tejét.

Ábel egyre többet beszél. A mondókákat, énekeket még nem akarja mondani velem, de látom rajta, hogy magában mondja. Még nem is beszél tisztán, csak néhány szót ejt teljesen tisztán, a többit csak az érti, aki ismeri. Remélem javulni fog.
Expresszt=epessztet
Lada=Jada

A barátnőm megkérdezett egy gyógypedagógust, hogy rendben van-e, hogy Ábel nem szeret hintázni, fél, ha beültetjük és maga nem is kívánkozik bele. Soha nem volt félelmetes élménye szerintem a hintával, egyszerűen nem akarja. A földre szegezi a tekintetét és masszívan retteg. A gyógypedagógus azt mondja, hogy erőltetni kell, mert az agynak fontos része fejlődik a hintázással és ez kihagyhatatlan. Nekünk itthon nincs hintánk, úgyhogy gyakran leszünk a barátnőm vendégei mostanában, bármennyire ellentétes is a nézeteimmel, hogy erőltessem a gyerekem olyan tevékenységre, amit láthatólag nem szeret csinálni.

Kivettem a könyvtárból tegnap egy könyvet, amiben olyan játékok leírását, elkészítését lehet megtalálni, amik a Waldorf módszer részei. Nagyon érdekes. Biztosan meg fogok varni belőle néhány játékot.

Mostanában csupa egyszerű, említésre se méltó ételt főztem.

Elkészült az ajándék kispárna szombatra. Itt a kép. Mivel a telefonommal készítettem, nem túl jó felvétel.

2009. május 21., csütörtök

hétköznapok

A gyerekekkel napi kétszer megyünk sétálni, ami nagyon jó, csak egyre melegebb van.
Áron már stabilan tartja a fejét és próbál játszani Ábel autóival, a rágókák nem érdeklik. Ő is az autókat akarja tologatni. Ábel bekapta az utolsó Prevenar oltását.
Mostanában próbáltam Áront csípőre kötni, de ott is nagyon nehéz. Gondolkodom egy saját tervezésű háti hordozó varrásában. Remélem összejön.
Ma jönnek a patchworkos lányok hozzánk varrni. A "Zsuzsi" figurát fogjuk ma kivágni.
Készítettem egy fűszeres lencsekrémet. - A lencsét megfőztem két szál friss petrezselyem gyökérrel és kevés sóval. Mikor kész lett összeturmixoltam egy fej dinsztelt hagymával, csípős piros paprikával, mustárral, frissen őrölt borssal, 5 dkg margarinnal és kevés főzőlével. Nagyon finom lett, olcsó, egyszerű és kiadós. Pirítóssal és paradicsommal vagy retekkel mennyei vacsora.
Mást csak kelkáposzta főzeléket készítettem, meglepően finom lett, de semmi különleges. Fűszerként tettem bele majoránnát is és köményt is.

2009. május 13., szerda

Miket olvasok mostanában

Sajnos olyan sokat, mint mikor csak Ábel volt egyedül, nem tudok olvasni, de azért nem adom fel és néhány érdeklődésemre számot tartó könyvet minden nehézség ellenére elolvasok. Gyakran csak úgy tudom, hogy míg Ábel alszik, Áront hurcolom az ölemben és közben a olvasok.
Szóval.
Gyereknevelésről szóló könyv volt a Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam... című vékonyka könyve. Ahhoz képest, hogy milyen vékony, rengeteg hasznos információt tartalmaz.
A játszmákról ír, amiket az jellemez, hogy mindig ugyanúgy zajlanak, általában egy-egy probléma köré csoportosulnak. Nagy felismerés volt, hogy vannak olyan nők, akik sok terhet viselnek a családban, de nem is tudnak belőle átadni másnak, mert valamiféle önigazolás számukra, hogy fontosak, hogy rengeteg dolguk van. Eközben viszont örömtelenek, zsörtölődőek és mindenki örömét elrontják, hogy ha nekik nem jut felszabadulás és öröm, akkor másnak se jusson. Szóval rá kellett jönnöm, hogy én is ilyen vagyok, vagy kezdek ilyen lenni. Sajnos a házimunka és a többi gond annyira leterhel, hogy már semmi jónak nem tudok örülni és az se szeretem, ha más örül, ha én nem tudok. Ez tudom, hogy nagyon rossz hozzáállás és remélem, most hogy diagnosztizáltam, fogok tudni figyelni, hogy ne így legyen a mi családunkban.

A másik gyereknevelésről szóló hasznos mű Elisabeth Plattner: A nevelés mindennapi művészete, amit nagy nehezen sikerült megszereznem a könyvtárból. (könyvtárközi kölcsönzéssel kérték meg nekem Fehérvárról) Annak még csak az elején tartok. A mamami-n találtam rá, ott indítottak a lányok fórumot róla, de akkor nem tudtam bekapcsolódni, mert megvenni nem sikerült. Majd most hozzáolvasom.

Thomas Gordon: PET A szülői eredményesség tanulása című könyve is nagyon hasznos olvasmány volt. Ez bonyolultam módszer annál, hogy itt részleteiben beszámolhatnék róla, de tényleg sokat segített a gyerekekkel és a férjemmel való hatékony kommunikáció megtanulásában. Nem mondom, hogy én folyton ezt a módszert alkalmazom, de szeretném.
Arról van szó, hogy egyrészt ha értő figyelmet tanúsítunk a beszélgetéseink során és nem alkalmazunk közléssorompókat (ilyen pl: prédikáció, tanács, bírálat, lekicsinylés, bagatelizálás stb), hanem csak beleérzéssel igyekszünk a beszélgetőtárs érzéseit visszatükrözni a szavainkkal, akkor lehetőséget adunk arra, hogy a beszélgetőtárs maga gondolja végig a dolgait és maga jöjjön rá egyfajta megoldásra. A könyvbéli példák nagyon meggyőzőek voltak.
A másik ilyen módszer a közös megegyezés egy vita során. Vagyis, ha nekünk van problémánk a gyerekkel vagy mással, akkor nem az a jó, ha hatalmunknál fogva ráerőltetjük az akaratunkat, mert annak hosszú távon rossz következményei vannak, ill. csak addig tartható fenn a fegyelem, míg van hatalmunk az illető (gyerek) fölött. Ha viszont kifejezzük felé énközléssel az érzéseinket, azzal nem akar majd vitatkozni, mert az hogy nekünk valami nehéz, rossz, megterhelő, bosszantó nem lehet vitatkozni, és arra kérjük, segítsen megoldani, az könnyebben meghallgatásra találhat a másik félnél. Eleve a viták esetében azt ajánja Thomas Gordon, hogy ne a másikat vádoljuk, hanem azt igyekezzünk elmondani, hogy mi mit érzünk a cselekedeteivel kapcsolatban és akkor nem viszonttámadás a válasz, hanem megértés és kompromisszum.
Elég nehéz betartani a tanácsait, mert az emberben vannak berögzült válaszok, piszkálódás stb. és ezt a módszert elsajátítani és alkamazni nem könnyű. Sokszor át kell gondolni, amit mondani akarunk, a vita hevében ez kicsit nehéz, tapasztalataim szerint.
Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki változtatni akar a kapcsolataink, a kommunikációján és hatékonyabb szülővé szeretne vállni.


Regények:
Az Alicia Erian: Abroszfej című regényét olvastam legutóbb. Nem volt túl szívderítő olvasmány, de nekem tetszett. Egy arab, hagyományokhoz ragaszkodó apa és egy szeretetlen ír anya lányáról szól a könyv, akit kamaszkorában a szomszéd megerőszakol. A szexualitás fontos szerepet kap az életében, néger a barátja és ez is sok bonyodalmat okoz. Na jó, belátom, hogy a fenntebbiek szerint nem sok embernek kerekedik kedve elolvasni, pedig tényleg nem rossz könyv.

Ennél jobb volt Lugosi Viktória: Ajvé című regénye. Helyes, gyerekesen naív, mégis nagy igazságokat megláttató könyv. Egy zsidó család a pártrendszer idején a kislány szemével. A szereplői szeretnivalóak és nagyon emberiek. Valahogy én ráismertem a saját családomra, eszembe jutott a könyvet olvasva, ahogy nagynéném gyúrta a tésztát és pakolta a kamrát, ahogy vadast főzött és ahogy tanítgatott mi illik és mi nem. Nekem nagyon tetszett.
Rossz az idő és nem tudunk kimenni a srácokkal. Pedig Ábel kapott egy igazi Mercedest, nagyon szép, piros, slk és rendszáma is van. A gyárban vették, eredeti én pedig nagyon olcsón vettem egy szomszéd lánytól. Azóta Ábelt le se lehet robbantani róla, ha tehetné még az alváshoz is magával vinné. Elég nehézzé váltak a séták, mert széles az ülése, és nem tud olyan gyorsan menni, mint a motorral.


Áron pedig néha már kikerül a kendőből és a babakocsiban utazik. Nem annyira élvezi a sétákat így, van hogy negyed órás bömböléskoncertet rendez, de azért nem vészes. Már nagyon nehéz, 7,5 kg, úgyhogy nekem is kímélnem kell a derekamat, mert kétszer két óra séta naponta kendővel nagyon megterhelő.
Mit is főztem mostanában?
Újra elkészítettem Dulmina féle fűszeres minibagetteket, csak diót tettem bele, mert más olajos magvam nem volt itthon.
Elkészítettem a Vera féle köleses zöldségfasírtot, de talán túl sok répát tettem bele (ő egyet ír, én kettőt tettem), mert kicsit édeskés lett, azért megették a srácok. Tettem bele magyaros fasírtfűszerport, amit tudom, hogy Vera mélységesen elítélne, de muszáj a férjem szája ízének is megfelelnie az ételnek, egyébként hiába készítem.
Annyira nem lettek érdekesek, hogy fényképet készítsek róluk.

Mostanában próbálok a teszvesz oldalon túladni néhány babaholminkon, amit már nem fogunk használni, de elég nehezen megy. Egy rövidebb hordozókendőt már sikerült eladnom, ezért vérszemet kaptam és tegnap felmentem a padlásra, körülnézni, mit is lehetne eladni.
A pénz is nagyon jó jönne, mert szerencsétlenségünkre elromlott a mosógépünk, és muszáj volt újat venni, ami egy vagyonba került, és természetesen csak hitelre tudtuk megvenni. Midegy, fő, hogy van mivel mosnom, mert már ez a három nap, hogy nem mostam is azt eredményezte, hogy kifolytak a ruhák a szennyestartóból és beborították a felső szintet.

Ilyenek a fiuk most.

2009. május 11., hétfő



A hétvége valahogy olyan rosszkedvűen telt. Apafarkas céges bulizott, csak szombaton délután ért haza, mire már az én idegeim rongyokban lógtak. Persze semmi különös, csak a szokásos gyerekzsivaj, megspékelve egyedül fürdetés - altatással. Vasárnap meg ő volt mufurc, úgyhogy szinte egymáshoz se szóltunk. Rossz ez ilyenkor, mert az a rövid időt, amit együtt tudunk tölteni így elrontjuk, akkor senkinek se indul jól a hete.
Ráadásul a mosógépünk is elromlott. Lehangol az ilyesmi, mert ha egész hétre 3000 Forintot kell beosztanom, hogy minden nap legyen főtt kaja, akkor elég elképzelhetetlen, hogy miből lesz új mosógép. Mindegy, majd lesz valahogy, eddig is megsegített Isten, biztosan ezután is meg fog menteni.
Jó itt élni, ebben a kisvárosban, mert olyan emberléptékű minden. Múlt héten egyszer csak beállított egy szomszéd lány, hogy hozott nekünk ebédet. Márványsajtos maszókát hozott, amit csak rá kellett önteni a tésztára és összefőzni. Jól is jött, mert a boltban nem kaptam ebédnek valót és nem volt semmi öttletem. Szerintem isteni lett a tészta.
A pontos receptet még nem tudom, de majd megkérdezem, mert tervezem bevenni a családi recepttárba.

Viszont múlt hét csütörtökön volt patchwork tanfolyam nálunk. Jön egy lány és okít minket, kismamákat. Nagyon élvezzük. A gyerekeket összeeresztjük és boldogan randalíroznak, amíg mi tanulunk varrni. Szeretem ezeket az alkalmakat. Most a japán hajtogatós technikát tanultuk meg, amivel lehet takarót, kisollótartót, zsepitartót, táskát varrni. Tényleg egyszerű, ezek a japánok nagyon tehetségesek az ilyen egyszerű és nagyszerű dolgok kitalálásában. Ha lesz kész munkám, teszek fel képet.

Ma megint hétfő van, sajna, egy hosszú és fáradtságos hétnek nézek elébe.
Zöldséglevest főztem és lekváros buktát, valamint paprikás kalácsot.
Recept:
50 dkg liszt
3 dkg élesztő
5 dkg porcukor
6 dkg vaj vagy margarin megolvasztva
pici só
két tojás sárgája
Bele: Paprika, porcukor, olvasztott margarin(ezeket nem mértem ki, sajna, csak úgy szemre csináltam)
Élesztő tejben cukorral felfuttat. Liszt + tojás+só+ cukor+tej+élesztő. Összegyúrni+ olvasztott margarint belegyúrni. Egy óráig keleszt. Közben összekavarni a paprikát a porcukorral, rászórni a kinyújtott tésztára és rácsorgatni az olvasztott margarint. Felteker és 180 fokon megsüt.
Ilyen lett

2009. május 5., kedd

Szerencsére semmi izgalmas nem történt, amiről beszámolhattam volna a hét első három napján. Ma orvosnál voltunk a legkisebb Farkassal, csak a szokásos harmadik havi oltáson. Jól viselte, olyan kis rendes gyerek. Itt nálunk mindig fúj a szél, nem is Martonvásárnak kellene hívni. Még soha nem laktam ennyire szeles helyen. Kicsit féltem, hogy megfáznak a gyerekek. Ilyenkor, mikor dokinál vagyunk, következő héten mindig betegek lesznek, valamit összeszedünk ott, pedig Ábelnek alaposan meg szoktam mosni a kezét, mielőtt eljövünk.
Főztem is, természetesen a takarékosság volt a fő szempont, úgyhogy sok tészta volt.
Hétfőn megsütöttem Duende blogjában látott fűszeres minibagetteket, isteni lett, minden kismama, akit megkínáltam csodájára járt és a férjem is nagyon örült, csak kevés maradt neki belőle. A gyerek is ette, ami nagy szám, mert nagyon válogatós. Kép nincs, mert már több napja lemerült a gépünk.
Aztán kedden saját kézzel gyúrt tésztát ettünk mákosan-lekvárosan. Nem voltam valami ügyes, elég vastagok lettek, mikor kifőttek, de nagyon finom volt. Nem is gondoltam, hogy ennyire más íze van a kézzel készített tésztának. Szintén Duende blogjában láttam és kívántam meg. A kép nem is lenne szép, mert elég rondán néz ki, mikor kifő, hát még mikor rászórom a mákot.
Ma zellerkrémleves lesz krumpligombócokkal. Remélem finom lesz, még ezután fogok nekiállni.

2009. május 3., vasárnap



Az ünnepi hétvége szuperül telt. Végre kimozdultunk kicsit. Szombaton a szomszédsággal terveztünk bográcsozni, de itthon kellett Farkasnak megfőzni a gulyást, mert kint elég rossz idő volt. Azért finom lett. Délutánra megjavult az idő valamelyest és kimentünk a kertbe. A gyerekek nagyon jól szórakoztak. Persze mi is, a képek tanúsága szerint. A leveshez a szomszédasszony paprikás kalácsot készített, ami állítólag Gárdony környékén nagyon elterjedt sütemény. Sokszor készítik a háziasszonyok.
A paprikás kalácsnak nincs pontos receptje. Kicsit bizarrnak hangzik, pedig tényleg nagyon finom. Majd én is sütök, csak a levest kell kitalálnom hozzá.
Egy kelt tésztát kell készíteni (kalácstésztát) és a pirospaprikát (természetesen az édeset) összekeverni porcukorral. Rászórni a kinyújtott tésztára és megöntözni olvasztott margarinnal. Ha készítek, majd teszek képet. Kár, hogy az ízélményt nem tudom megosztani.

Vasárnap Pesten voltunk egy barátunknál, ahol szintén van egy kisbaba és kimentünk a Ligetbe. Ami viszont elég hervasztó volt. Az emberek estek ki a Liget oldalán. Borzasztó tömeg volt, de a Kisfarkasok élvezték a sétát. Ha küldenek képet a barátaink, majd frissítem a bejegyzést.
Ide is sütöttem süteményt, hólabdát készítettem. Még eddig soha nem próbáltam. Természetesen tojás nélküli piskóta volt a tésztája, amit valamelyik gasztroblogon találtam, de nem emlékszem, melyiketn találtam és a sütis néne hólabdája szerinti krémet készítettem el hozzá, ami egy egyszerű főzött krém. Nagyon finom lett, mind elfogyott másnap. Igaz, kicsit macerás sütemény.

2009. május 1., péntek

A munka ünnepe


Úgy gondoltam a munka ünnepéhez méltó lenne, ha ma a lakás alsó szintjét kivixolnám. A gondolatot tett követte. A Farkasapát és a nagyobbik Kisfarkast elkültem sétálni, sajnos a kisebbiket nem akarta bevállalni sem hordozóban sem babakocsiban, én meg nekiálltam a munkának. Az a baj, hogy minél többet elvégzek, annál több adódik. Mindig észreveszek újabb és újabb koszos foltokat és olyan feladatokat, amit már rég meg kellett volna csinálni. A Kisfarkas szeretncsére jó kedvében volt, így elaludt és nem is ébredt fel csak 2,5 óra múlva. Így ebéd is lett, szintén az ünnep tiszteletére jó féle krumplis tészta. Tényleg jó lett. Amióta a TVpaprikán láttam a Bede Robit főzni ezt az ételt, azóta így csináljuk és szerintem sokkal finomabb, mint a hagyományos módon.
Szóval készítek egy gazdag pörköltös alapú paprikás krumplint és azt töröm össze és forgatom össze a tésztával. Savanyú uborkával ettük.
Kenyeret is sütöttem, mert ha tegnap megveszem, mára sose friss és gondoltam akkor inkább sütök én ma frisset.
Két krumplit megfőztem és este összegyúrtam a tésztát. Sima kenyértészta krumplival puhítva.
Reggel a kávéhoz nagyon jól esett.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...