2009. október 28., szerda

Horgolás


Új időtöltésem a horgolás. Kitaláltam, hogy mivel a fiuk mellett mostanában varrni nincs időm és lehetőségem, azért mégis dolgozhassak valamit, horgolni fogok. A kis sógornőmnél találtam egy könyvet, ami az alapokat elmondja, és rengeteg babatakaró mintát közöl, kölcsönkértem és megtanultam belőle a horgolás alapjait. Szerencsére nem nehéz, persze ezek tényleg az alapok.
Haladósabb, mint a kötés, bár azt is szeretem.
Bevásároltam a Martonvásáron újonnan nyílt rövidáru boltban horgolótűt és fonalat és belefogtam egy babatakaróba, amit Orsi barátnőm leendő kisfiának készítek. Majd lesz fénykép is, de ma lemerült a gép és még úgyis csak pár blokk van meg, majd a végén lefotózom.
Áronnak persze nem tetszik, hogy horgolok, állandóan összegabalyítja a fonalamat és szedi ki a tűt a kezemből, így nem is mindig könnyű, de legalább valami hasznos tevékenység.
Ábel pedig a múltkor a fonalaimat piszkálgatta a szekrényben, apukája kérdezte tőle, mit csinál. A válasz: "Cérnálkodok". Azóta a férjem, ha meglátja a kezemben a fonalat és tűt, rögtön megkérdezi, mit csinálsz? Cérnálkodsz? :)
Ezzel kapcsolatban böngészgettem a neten is és olyan sok jó fonalat találtam, amik viszont igen drágák. Kiszámolva olcsóbb megvenni egy 6000 ft-os babatakarót, mint a fonalat hozzá és elkészíteni, mert nem jön ki annyiból, ha igazán finomat és szépet szeretnél. Én most sima akril fonalat vettem, de igazán csodásak is vannak, gyapjú és pamut fonalak, sőt bambusz és ezeknek a keverményei. Mindegy, majd egyszer hátha azokra is sor kerül.

Elkészült az első horgolt munkám, egy babatakaró. Íme:

Horgoltam blokkokat, az általam kiválasztott akryl fonalakból és a tervezés után meghorgoltam őket teljesen egyszerű kispálcákkal. Amikor mindegyik kész volt, összehorgoltam őket, és egy kis keretet is készítettem neki. A barna árnyalatait használtam, mert kisfiunak lesz, de hogy ne legyen nagyon komor, fehérrel kereteztem. A net gazdag tárháza a horgolásnak is sok jó anyagot találtam, pl. itt. Ezúton is köszönöm neki a horgolás kezdőknek "tananyagát", nagyon hasznosnak bizonyult. Köszönöm a mintákat is, hogy nem titkolja, hanem közzéteszi. Meglepetésemre még a youtub-on is rengeteg videó van horgolásról-kötésről.
Ebből a könyvből dolgoztam:

Főzés

Semmi tehetségem ahhoz, hogy amikor elkészül a finom étel lefényképezzem valamilyen előnyös pózban és azon melegében feltegyem a blogra. Egyszerűen nem megy. Hol fényképezni felejtek el, hol ronda és homályos lesz a kép, hol meg nem ízlik az étel senkinek.

Sütőtökös tészta
Egy barátnőmnél ettem talán tavaly előtt ősszel és nagyon ízlett. Azután elkészítettem itthon vagy kétszer, és itthon is nagyon finom lett. Most ősszel már alig vártam a sütőtökszezont, hogy újra elkészíthessem, de valahogy nem esett jól. Lehet az is, hogy túl sok koriandert raktam bele. Krisztián egyáltalán nem evett belőle, sajna ment a kukába, pedig tényleg jó kis recept ez és finom.
Hozzávalók:
sütőtök
koriander
tejföl
tojás
tészta
olaj
sajt
Az olajon megpattogtattam az egész koriandermagokat, belekockáztam a megpucolt sütőtököt, pároltam. Majd mikor már puha lett, a tejfölt is hozzákevertem és rottyanás után a robotgépben pürésítettem. A tojást én nem tettem hozzá, gazdagítás céljából van rá szükség. A kifőtt tésztával összekeverni és tepsibe simítani, majd sajttal megszórni és megsütni a végén.

Szilvás-diós pite
Tulajdonképpen nem is pite, de nem jutott jobb szó eszembe rá.
Az édes kelttésztát szét kell nyomkodni egy tepiben, megszórni cukrozott dióval és megpakolni bőségesen kimagozott, megmosott felfelé fordított fél szilva szemekkel. Nekem nem volt elég szilvám, így almagerezdeket is tettem rá, nem rontotta el. Nagyon fimon lett! Erről készült kép is.
Kipróbáltam még Napmátka gombalevesét, de sajnos valószínűleg sok borsot tettem rá, mert nagyon csípős lett és senkinek nem ízlett. (Krisztián szerint nem túl fantáziadús leves) és kipróbáltam Max feleségének almás sütijét. Ez mindenkinek nagyon ízlett, csak nekem nem. Darabos diót szórtam a tetejére, az finom volt, de a süti csak édes, semmi extra, az alma nem is érződött rajta.

Rétesek
Sok gasztroblogon téma mostanában a rétes. Én is kedvet kaptam. Készítettem körtéset, almás -diósat és meggyes-tejberizseset. Mind finom volt. Bolti rétestésztából dolgoztam. A körtéshez a körtét megpároltam vajon, cukorral és mandula aromával ízesítettem (sajnos Amarettó likőröm épp nem volt itthon). Csak egy fajtát sikerült lefényképezni. A kence, amivel a réteslapokat és a tettejét kentem innen származik.

A férjem csodálatos rakott káposztája
Az elmúlt hétvégén finom savanyúkáposztát vettünk a helyi zöldségesnél és rögtön megkívántuk családilag a rakott káposztát. A férjem állt neki szombaton az elkészítésének. Készített egy jó gazdag pörköltalapot és a darálthúsból friss majoránnával finom pörköltet főzött, majd összekeverte a rizzsel és összerakta a káposztával, a tetején tejföllel. Olyan gyorsan elfogyott, hogy nem tudtam fényképezni. Mmmm....

2009. október 27., kedd

Délutáni rajcsúrozás




Itt a telepen, ahol lakunk nagyon jó kis társaság jött össze. Persze összehoz a közös sors és a gyerekek, de azt gondolom, hogy igazán kedves és segítőkész emberek barátságát élvezhetem.
Mikor Áron születésekor kórházba kellett mennem, a szomszéd lány jött át (akinek van egy Ábel korú kislánya) és 6 órától itt ült a nappalinkban, hogy ha Ábel felkelt, fel tudjon menni hozzá.
Amíg korházban voltam főztek ebédeket a férjemnek és az apósomnak, küldtek nekem a kórházba mogyorót, kesudiót, újságot és könyveket. Sokszor ellátnak zöldséggel, vesznek nem csak a saját gyereküknek zoknit, ha jó áron kapnak, hanem nekem is. Rengeteg mindent köszönhetek nekik, tényleg. Jó, hogy itt vannak. Mikor a gyerekeink kicsik voltak, sokat sétáltunk együtt, most már ez nehézkes, mert mindannyiunknak más az időbeosztása és vannak külön programjaink, ráadásul nekem már két gyerekem van, de azért délutánonként összejövünk.

Tavaly, mikor terhes voltam Áronnal, az ősz beköszöntével ők jöttek délután játszani hozzánk. Nyáron mi dekkolunk a kertjeikben. (A képeken a városunk játszóterén vagyunk, az utolsó szép és meleg őszi napot kihasználva csoportosan kivonultunk és sokat játszottunk. Sajnos a hideg miatt mostanában csak sétákra megyünk, játszótérre nem.)
Tavaly kicsit jobb volt a helyzet, mert ált. volt forralt bor, süti, mostanában csak egy finom teára futja, de azért a hangulat így is jó. Tegnap is így volt ez. Készítettem néhány videót és képet a srácokról, nagyon aranyosak voltak. Betettem az Alma együttes egyik lemezét és úgy beindultak, hogy a hasunkat fogtuk. Még Áron is rázta a fenekét. :)

Jó, mert nem csak mi, hanem a gyerekek is jóban vannak, kissebb-nagyobb összezördüléseket leszámítva. Most Zsigi a nagy kedvenc és viszont. Tegnap összevesztek valamink, mire szóltunk nekik, hogy ti jó barátok vagytok, ne veszekedjetek. Erre Ábel odament egész közel Zsigihez megfogta az arcát két oldalt és mondta neki: "Ne veszekedjünk!" és mintha egy puszit is adott volna neki. Édesek voltak. Mostanában már tudnak együtt is játszani, nem csak egymás mellett. Labdáznak és sokat dumálnak, de azt nem tudom mit, mert általában én nem értem, de láthatólag ők jól megértik egymást.

Mikor a szomszéd srác bejött, Áron óriási üvöltést csapott, gyorsan ideiszkolt hozzám, bebújt a hátam mögé, és az üvöltést abbahagyva, onnan nézdegélt Szabolcsra. Nagyon aranyos volt. Furcsa volt látni, hogy milyen kis félős, Ábelnél soha nem figyeltem meg hasonló reakciót.
A videón pont egy lassú szám megy, de azelőtt gyorsakra táncoltak a srácok. Áron is megjelenik rajta, átsétál a képen, de legalább látszik, hogy tényleg egyedül megy, végre sikerült lekapnom.

2009. október 24., szombat

Összeköltöztetés



Ezen a hétvégén nagy munkában voltunk. Kaptunk egy komódot és egy gardróbszekrényt egyik barátnőmtől és szerettünk volna újra összebútorozni a férjemmel a hálószobába. Egy ideje mindketten máshol aludtunk.
Áron születése után, nem mertük a fiukat összeereszteni, és egy szobába altatni, így Áron hozzánk került. Az éjszakai riasztásoknak hála, a férjem leköltözött a nappaliba, mert ő elég korán kel amúgy is, és így még legalább négyszer ébredt éjszaka Áron bömbölésére.
Aztán fél éves korában én is elköltöztem Áron mellől, mert már éjszaka nem nagyon ébredt, reggel, ahogy kinyitotta a szemét és meglátott azonnan bömbölni kezdett és azt akarta, hogy azonnal vegyem ki az ágyából. Nekem meg valahogy ez nagyon nehezemre esett, rögtön miután kinyitom a szemem, kiugrani és cipelni Áron komát. Úgyhogy megszöktem, Ábelnél aludtam.
Aztán hogy Áron már kilenc hónapos elmúlt, amúgy is felmerült, hogy nem kellene-e összeköltöztetni őket, de mindig fáztam a gondolatra, mert elég különböző módon és időben alszanak és nem tudtam elképzelni, hogyan fogom megoldani.
Már két napon túl vagyunk, eddig valahogy azért ment a dolog, bár a tegnapi délutáni alvásuk kicsit megviselte az idegeimet. Áron elaludt volna, de Ábel folyton ugrált az ágyán, kiabált, hiba szóltam rá, addig-addig, míg Áron szeméből is kiverte az álmot és miután kemény fegyelmezéssel ő csendben maradt, Áron kezdett neki fesztiválozni. Egy órán keresztük kuksoltam mellettük, úgy a falhoz lapulva, hogy Áron ne lásson, de Ábelre elég nyomást gyakoroljak.
A szoba kicsit zsúfolt lett, mert van egy nagy kék ágyunk (ami persze eddig jól jött), de szeretnék helyette egy matracot, mert nagyon sok helyet foglal. A jó kis fotelt is ki kellett paterolni, mert nem maradt helye, ezért kellett a falhoz lapulva várakoznom az elalvásukra.

Szóval újra összebútoroztunk a férjemmel a hálószobába. Már alig várom, hogy belerakhassam a ruhákat az új szekrényekbe és mindennek meglegyen a helye.
A lakásunkba még sokmindenre volna szükség, ahhoz, hogy valamennyire (amennyire a gyerekektől lehet) rendet tudjak tartani, mert annak előfeltétele, hogy mindennek legyen helye. Pl. még nem tudunk hova tenni a porszívót a lenti szinten, nincs hova akasztanunk a kabátokat, a háti hordozó is állandóan útban van. Nem beszélve a patchwork holmiaimról.

2009. október 16., péntek

Lumbágó és egyebek




A gyerekek nőnek én meg öregszem. Ezt most volt alkalmam megtapasztalni, mert eddigi életem legfájdalmasabb lumbágója tört rám tegnap előtt. Haza kellett hívnom a férjemet is, mert nem bírtam emelgetni a gyerekeket, sem lehajolni, sem felállni, leülni. Masszívan szenvedtem, mígnem a férjem rám parancsolt, hogy valamit csináljak, hallva, hogy néha felordítok és elsírom magam, mikor fel kell állnom az ágyról, így kihívtam az ügyeletet. Még nem voltak nálunk. Két olyanforma ember jelent meg, mintha a közeli építkezésről ugrottak volna be egy kezelésre, de igazából értették a dolgukat, mert egy fájdalomcsillapító injekció nagyon sokat segített. Másnap meglátogattam az egy éve hanyagolt háziorvosomat, és kértem tőle gyógyszereket. Remélem hosszú távon nem lesz rá szükség.
Persze nem csodálkozom, hogy így jártam, nem mozgok, húsz kilóval több vagyok, mint három éve és teljesen merevek az izületeim. Na, mindegy, lesz ez még így se.

Áron kilenchónapos volt 13.-án és lehet, hogy hihetetlen, de elindult. Igazából pont azon a napon tett meg több lépést is egyedül. Már kitotyog egyedül, fogódzó nélkül a konyhába, vagy bárhova. Legjobban az apja és köztem szeret egyedül menni. Nagyon édes, mint egy kis robot, és a kezei az égben. Nagyon-nagyon tetszik! Szerettem volna lefényképezni, de eddig nem sikerült. Ha meglátja a gépet, rögtön rástartol, így nem tudom lefotózni. Amúgy is sokat nyílt, a világ is elkezdte érdekelni. Minden autót úgy vizsgál meg, hogy a földön tologatja és "háromkerekűzik" mellette. Ha lendkerekes, azt imádja, akkor húzogatja, felemeli és figyeli, hogy pörög a kerék. A saját játékai továbbra se érdeklik, már nem is próbálkozom. Lassan eladom mindet a teszvesz-en.

Ábel szépen beszél. Nagyon élvezetes lett vele az együttlét. Figyelnünk kell arra, hogy mit mondunk, mert hihetetlen módon ragad rá minden. Azt szokta mondani nekem, hogy "szeretem, a kis pofádat", ezt az apja szokta mondani neki és akkor örvendeztet meg ezzel, mikor a szeretetét akarja kifejezni. Folyton mesél. A kedvencei Anna, Peti és Gergő minden sztorija. Tényleg jók. Meg a Böngészőket szereti, most már egy-egy oldalról sokat tud mesélni.

Néha kiborítanak. Ábel sokat bántja Áront és nehéz megértenie, hogy nem lehet bármivel fejbeverni, csak mert közel megy hozzá. Már próbálkoztunk szépen, csúnyán, hogy megértessük vele, hogy ez nem módi, de látszik, hogy legtöbbször ösztönből cselekszik, és utána megbánja, de ez nem akadályozza meg abban, hogy a következő másodpercben újra nekirontson. Bár Áron is óvatosabb, inkább kikerüli Ábelt, ha lehet, de ha valamelyik játék nagyon csábító, elfeledkezik az óvatossaágról. Továbbra se tudok semmit csinálni tőlük. Áron üvölt a járókában, de néha muszáj kibírnia. Ábel sokat beszél nagyon, néha olyan kifejezéseket használ, hogy el kell gondolkodnom, honnan veszi. Pl: "Nincs választásom." :)) Valószínűleg a mesékből veszi, csak én nem mindig tudom, melyikből. Kedvencei: Vuk, Bob, a mester, Thomas (azt ritkán engedem nézni, mert néha éjszaka rosszat álmodik miatta), Éliás, a kis mentőhajó (ez nagyon édes norvég mese, mindenkinek ajánlom) és természetesen a Kisvakond történetei. Azt este is el kell mesélnem néha, és ilyenkor látom rajta, hogy maga elé képzeli a képeket.

Áronnak mindig az kell, amit nem szabad, pl. a mosogatógépet szereti püfölni, és mindent azonnal lerámol. A játékpolcot ugyanúgy, mint a vizes ruhával teli lavórt, vagy a már összehajtogatott ruhákat az ágyról, amiket még nem sikerült elraknom. Szóval néha kiborítóak. Persze megint betegek, ill. szeptember óta egyfolytában. A baj az, hogy drága a megelőzés, bár C vitamint és multivitamint vettem nekik. Most már a porszívó az orszívóval a szoba berendezésének része lett.

Eltört a kiskádunk, és ezért mostantól együtt fürdik a két srác. Rém aranyosak, Áron pancsol ezerrel és élvezi a fürdést, Ábel próbál játszani a hajójával. Néha zavarja Áron, de elnézi neki, ott nem bántja. Készítettünk képeket is.

2009. október 3., szombat

Néhány, az elmúlt időszakban főzött étel

Erdőhorváti perec.
Recept itt.
Sajnos nekem nem sikerült. Mi Krisztiánnal nagyon szeretjük ezt a perecet, mikor egyszer egy évben eljutunk (már három éve nem voltunk) a mesterségek ünnepére a várba, akkor mindig vettünk, mert nekem volt Patakon egy erdőhorváti osztálytársam, ő néha hozott kóstolót. Tényleg, ez most jutott eszembe, a közösségi portálon esetleg megkérem, szerezzen nekem egy autentikus receptet. Nem kétlem, hogy a fentebbi helyen is autentikus a recept, de nekem egyszerűen puha, hatalmas perecek lettek. Egyrészt iszonyúan megkelltek, pedig az előírt élesztőmennyiséget tettem bele, és nem hogy feljöttek a víz színére, hanem le se szálltak. Szóval valami nem volt oké. Lehet, hogy a tej-tojás mentes változat jobb lenne. Azért elfogyott, az íze nem volt rossz, de nem erdőhorváti perec volt. Majd még kísérletezem.
Juhtúrós puliszka
Ezt sokszor ettük gyerekkoromban. Anya telemia sajtott tett akkoriban rá. Nagyon szerettük. Mivel Erdélyből hoztam jóféle juhtúrót és sós sajtot, és anyukám épp nálunk vendégeskedett, így elkészítettem az ő örömére is.
Az elkészítése egyszerű. Háromszoros vízben megfőzzük a kukoricadarát (sokféle puliszka recept van, én darából szoktam). A vízbe sót teszünk és főzzük, míg sűrű lesz. Utána kiolajozott tepsibe öntöttem, rászórtam a szalonnapörcöket, amit előszőleg húsos szalonnából kisütöttem és a sós sajtot ráreszeltem. Sütőben pirosra sütöttem, miután a tetejét tejföllel megpöttyöztem.
Sült zöldséges tészta
Valahol olvastam, talán Trinytinél, de már nem tudom. A zöldésgeket úgy válogattam össze, hogy mit tartalmaz a hűtő. Eszerint került bele: padlizsán, cukkini, kápia paprika, paradicsom.
A padlizsánt és a cukkinit külön-külön sütöttem meg, a cukkinit roppanósra a padlizsánt krémesre. Készítettem egy hagyma, fokhagyma, paradicsom alapot, beleszórtam a paprikát és megvártam míg eléggé szétfőztem a zöldésgeket. Utána összeöntöttem mindet és egyet rottyantottam rajta, majd al dentére főtt tészta és sajt volt a további hozzávaló.
Nem jellemző rám a túlzott pepecselés, de szeretem, ha a padlizsán nem gumis, és a hagyma nem ropog a fogam alatt, azért készítettem külön-külön a zöldségeket. A fűszere pedig csak só és bors volt. Szerintem nagyon finom lett, még Ábelnek is ízlett. Ő nagy kritikus.
Zöldséges fasírt
Ezt a szegény fasírtot alig tudtam megmenteni a fénykép kedvéért, azért árválkodik. Finom lett.
Maradék rizi-bizi, tojás, kevés sós sajt, kápia paprika, búzadara (elfelejtettem, hogy én ezt igazából zsemlemorzsával szoktam készíteni) és kevés panír (zsemlemorzsa) a tetejére. Bő olajban kisütni. Jó ízű fasírt lett.
Szilvalekváros bukta
A férjem imádja a kelt tésztákat. Szilvalekvárt anyukám tett el nekünk, nagyon finom. Kicsi buktákat csináltam, szépen megkeltek, tele is lett a tepsi és estére alig maradt öt darab. Igaz, kóstolót is vittem belőle.
A tészta a Horváth Ilonka nagybecsú szakácskövéből származik, semmi extra, vajas kelt tészta friss élesztővel.

A férjem főz

Szeptember 27.-én volt a szülinapom. A nagy csóróság miatt ajándékot nem kaptam, nem is vártam. Reggel azzal ébresztett a férjem, hogy boldog szülinapot kívánt és kifejezte, mennyire sajnálja, hogy így megöregedtem. Szóval jól indult a nap.
Egész nap így telt az idő. A srácok békések voltak és aranyosak. Krisztián egész nap főzött, és délutánra ilyen menüt rittyentett
Szallonnával tűzdelt csirkemell zöldségekkel sütve és tálalva, valamint petrezselymes burgonya.
A fiuk nélkül ettük meg. Nagyon-nagyon finom volt, vérré vált bennem. Sajnos nekem nem volt időm tortát sütni, alapanyagom se nagyon volt, úgyhogy én hoztam igazi cukrászdai krémest.


LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...