2010. október 3., vasárnap

Cifra palota

A MÜPÁ-ban jó kis program van minden hétvégén, az elnevezése Cifra Palota. Bábelőadás, koncert, sok kézműves asztal, ahol a gyerekek elfoglalhatják magukat az előadások közben. Az emeleten meg csodás játszóház.
Eldöntöttük, hogy kipróbáljuk a fiukkal. Azért vagyunk szkeptikusak, mert néha rosszul jártunk, mikor Ábellel elmentünk koncertre, nem jött be neki, és elég sokszor haza kellett jönni idő előtt, vagy egészen más kötötte le, pl. kavicsdobálás a szökőkútba. Először úgy volt, hogy csak én és Ábel megyünk, vonattal, de aztán Farkasapa is meggondolta magát, lévén, hogy Áron sikítófrászt kap, ha ő nem jöhet.
Végül is autóba ültünk és elmentünk. A program nagyon jó, az előadás igényes, ma pont az Apacuka együttes lépett fel, nagyon helyesek voltak, bár mi nem ismertük a számaikat. Nem baj, majd ezután, tényleg jó zene volt. Kár, hogy a fiuknak nem jött be. Morcos képpel nézelődtek, Ábel percenként megkérdezte, mikor megyünk haza, elég lehangoló volt. Végül egy dekorgumis asztalnál leparkoltunk és készítettek a fiuk a mi hathatós segítségünkkel egy cicát és egy kutyát. Ez kb. 10 percig lekötötte őket, majd felmentünk a játszóházba. Szakavatott segítőkkel, színvonalas játékokkal várják a számosan érkező gyerekeket és szülőket. A mieinket nem sok játék érdekelte, pedig mi a Farkasapával szívesen játszogattunk volna. Régi stílusú játékok is voltak: pl. egy asztalszerű forgott körbe, és fel voltak állítva rajta akadályok, amiket helyes kis pulikutyáknak át kellett ugrani a gyerekek segítségével, aztán volt óriáskígyó csörgőkkel, amit lehetett rángatni, voltak táblák, amikre filc leveleket és virágokat kellett fölaplikálni úgy, hogy közben forgott és mindenféle ötletes, hasznos kis játék. Sajnos egy órát alig bírtunk ott tölteni, az is győzködéssel telt, hogy maradjunk még. Ábel folyamatosan kérdezgette, hogy oké, hogy vannak játékok, de hol vannak az autók, mert azt mindenki tudja, hogy a játék az csak autó lehet.
Ilyenkor elkeseredek, mert nem értem, miért nem élvezik az ilyen kiruccanásokat, másrészt azt gondolom, hogy ha nem megyünk el, soha nem is fogják megismerni ezeket a helyeket, játékokat, így később még elzárkózóbbak lesznek.
Képek nem készültek, egyrészt, mert elfelejtettem elvinni a gépet, másrészt mert a savanyú kis képüket úgyse lett volna kedvem megörökííteni.
Szóval, nem könnyű két autómániás fiúval egy anyukának, aki arra vágyik, hogy együtt varrjanak, ragasszanak vele.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...