2010. július 31., szombat

Olvasónapló






Már visszavittem a könyvtárba a nemrég elolsvasott könyveket, de azért van néhány, amiről említést kell tennem itt is.

Ez nem volt egy kellemes olvasmány, mégsem tudtam abbahagyni, letenni, míg a végére nem értem.
A stori számomra nem volt hihető. A karakterek olyan szerencsétlen, akaratgyenge emberek, akiknek valahogy semmi sem sikerül és mindig rosszul döntenek, hogy szerintem ennyire szerencsétlen ember nincs. Izgalmas krimi is lehetne az eleje szerint, de nem az. Arról szól, hogy egy nő, aki nem volt semmilyen szempontból érdekes, hogyan megy hozzá egy tehetségtelen farmerhez, és hogyan őrül meg lassan a hőség és a semmittevés folyományaként. Nyomasztó volt, mégis érdekes. A borító tükrözi a tartalmat.





Ez vidámabb olvasmánynak bizonyult. Sokat megtudtam Shanghajról, az ottani társadalomról, a városról. Igazából érdekes olvasmány volt. Egész más világ, mint Magyarország, elvarázsolt világ, ahol a pénz nem számít, a gyárakban iszonyatos állapotok vannak, az emberek százai veszítik el naponta kezüket, lábukat, mégis a gazdagság elképzelhetetlen. Aki itt tud, az hamar meggazdagszik. A sztori nem túl izgalmas, már az elején sejteni lehet, hogy mi lesz a vége, de élvezetes volt olvasni. Az írót annyira nem szeretem, néhány könyvét már olvastam, de ez elég jól van megírva. Aki családos, annak talán többet is mond, mint annak, akinek még nem volt férje, gyereke.








Flow - Az áramlat, Csíkszentmihályi Mihálytól, aki egyik kedvenc íróm. Nem regényeket ír, az igaz, de nagyon élvezetes olvasni minden írását. Sajnos ez is csak a könyvtárban van meg, de ha lesz rá módom megszerzem magamnak is.
Ez a korábban olvasott könyve folytatása, vagy előzménye, igazából nem is tudom.
Ez is arról szól, hogy hogyan lehet értelmes életet élni. Nem érdemes úgy leélni az életünket, hogy nem találunk örömet a mindennapi tevékenységekben, mert ezekből a tevékenységekből áll a napunk nagy része. Sok kutatási eredményt is felvonultat, beszél híres kutatókról, akik azért értek el csodás eredményeket, mert szerették, amit csináltak, mert hajtotta őket a felfedezés vágya. Nagyon szeretném, ha soha nem szűnne meg bennem sem az érdeklődés. Most úgy gondolom, hogy rengeteg minden érdekel, de nincs időm semmire. A gyerekek és a napi házimunka, saját munka annyira lefoglal, hogy nincs időm hobbira, olyan dolgokra, amiket csak úgy, szeretnék megismerni. Mindig azt gondolom, hogy majd ha öreg leszek és nyugdíjas, megvalósítom az álmaimat, mert előre láthatólag addig nem lesz rá módom is időm. A könyv arra bíztat, hogy most kezdj neki, kis lépésekben az álmaid, a valódi vágyaid megvalósításának. Tanulj, tudj meg többet a világról, amiben élsz, kirándulj, utazz, kertészkedj, varrj, olvass, alkoss. Szóval gondolatébresztő volt a könyv és sokat tanultam belőle. Most már csak a megvalósítás van hátra. :)

Hát, senki nem vádolhat, ezt a bejegyzést végignézve azzal, hogy egysíkú az érdeklődésem. Egy igazi tini romantikus regény. Úgy akadt a kezembe, hogy a könyvtárban az új könyvek között válogatva kivettem egy romantikus regénynek látszót, hogy hát, jobb híján elolvasom. Közben egy néni hozott vissza egy adag könyvet, amiben szinte csak romantikus regények voltak. A könyvtáros hölgy pedig az előző választásomból ítélve odatett a könyvkupacomra a frissen visszahozott romantikus regényekből még kettőt, hogy biztosan tetszeni fog.
Végül is nem rossz. A fülszöveg és a borító tükrözi a könyv tartalmát. Azért van benne dráma is és sok nehézség, amivel a főhős, egyébként szerintem átlagos lány megbírkózik. Elég jól van megírva, de természetesen a magas irodalomtól távol áll.





Ez a másik könyv, amit a könyvtáros hölgy jóvoltából vihettem haza. Igazi értelem és érzelem stílusú kis írás, elég hamar átrágtam magam rajta. A gazdag, gyönyörű bárónő szárnyi alá veszi a szegény és nehéz sorsú, de elég csinos özvegyet, aki gyakorlatilag a mindenese lesz. Megejelenik két sikeres, de néhány szempontból érdekes férfi a szinen és úgy alakul, hogy tulajdonképpen mindketten a szegény övegyet akarják elvenni. Persze a végén a helyére kerül minden. Könnyed olvasmány, nem terheli le az ember lelkivilágát, szórakozásnak megteszi.










Fiuk most





Ilyenek a fiuk mostanában.
A képek sorrendben:
1. A kis adonisz a nagy melegben várja, hogy tálaljam a vacsorát
2. Bohóc a kedvenc kajájával
3. A közös cipőpucolás (vagy annak imitálása) összekovácsolja a testvéreket
4. Igazi tej, igazi bögrében anya lába alatt ülve a konyhában
5. A mama jóvoltából megismerkedünk a nyalókával

Mostánában sokat verekszenek, hatalmi harcokat vívnak. Áron (kicsi) álnok, a stratégiája, testi erő hiányában az, hogy ellopja a játékot a nagyobb keze alól, majd gyorsan futás közben eldobja, vagy csak rángatja, piszkálja, hogy valahogy megzavarja a nyugodt játékot. Szeret hancúrozni, bírkózni, de ezt nem értékeli a tesó, sőt.
Ábel, ha békén hagyja, akkor játszik nyugodtan. Néha oktatja: "Áron, azt nem úgy kell mondani, nem usz, hanem busz", meg hasonlók. Néha tényleg jót is tesz, pl. rászól, ha veszélyes helyre mászik, hogy leeshet és csodák -csodája a kicsi hallgat rá.
Az utcán is egyre jobb velük, mert Áron igazodik Ábelhez. Ha autó jön akkor annyit mondok csak, hogy "Áron! Ábel mellé!" és lehúzódnak az út szélére mindeketten. Ez nagy megkönnyebbülés.

Ábellel voltunk a nyíregyházi állatkertben, amígy anyukámnál nyaraltunk. Nagyon szép és tágas az az állatkert. Az állatok csak korlátozott ideig érdekelték. A bringázás jobban bejött a szép utakon. A szürke kis gombócok a fűben, amikre felhívtam a figyelmét (konkrétan manguszták voltak) egyáltalán nem érdekelték. Tetszettek neki a majmok (tényleg nagyon helyesek voltak a borneói orángutánok), mert azok még az állatkert elején helyezkedtek el és a nagy állatok, mint az elefánt. De az oroszlánra rá se pillogott. Megsimogatta a kiskecskéket, mert az kötelező, ha az ember állatkerbe megy. Az óceán házban pánikrohamot kapott, mikor jeleztem, hogy az üvegfal mögött ott a krokodil. Menekülni kellett sürgősen. Ordított, mint a sakáll, a ház meg vízhangzott, úgyhogy menekültünk.

Ha Áron egyedül van, szépen játszik. Sok szót mond már: kutya, mókus, nyuszi, róka, cica stb. Igéket is használ: "Ana tessek", alszik, játszik, eszik. Mostanában próbálja utánozni amit mondunk. Szinte mindent megért, ezért egyre könnyebb vele. Meg egyre akaratosabb, úgyhogy egyre nehezebb.
Tegnap elesett bent a motorral, a száját sértette meg, a fél oldala feldagadt, belül is meghorzsolódott, aztán később elesett vele az utcán is, szintén a szájára, de "szerencsére" pont a másik oldalára, így a másik oldala is feldagadt, Úgy nézett ki, mint akinek frissen töltötték a felső ajkait. De szerencsére a fogai épek maradtak, lehetett volna rosszabb is.
Egyébként nagyon ügyes a motorral. Lejtőkön is lejön, bátor és nagyon sok esést elkerül, mert gyorsan reagál.


A férjem születésnapja

A zsályás májat a férjem "főzte". Az alapreceptet innen nézte ki, de eltért tőle, mert koriander nem volt itthon. Azért készült ez az étel, mert nagyon-nagyon rég ettünk már májat.
Anyukámnak volt egy csodás receptje, ami állítólag a máj zsidó módra való elkészítését követte.
Odatette némi oljaba a tisztított májat sülni és felöntötte tejjel. Nyomott bele fokhagymát és a végén megsózta. A tej teljesen elsült róla, gyakorlatilag zsírjára sült és nagyon finom puha, szaftos lett. Sajnos, amikor legutoljára e recept szerint készítettem magunknak májat az történt, hogy néhány nagy légy beleesett a hűlő ételbe és kidobtam az egészet, de onnantól gondolni se tudtam arra, hogy újra májat egyek.
Most viszont kikelt és megnőtt a zsálya a "fűszerkertünkben", ami azért egy vicc, mert a drágán létrehozott főszerkertben ez az egyetlen növény eresztett gyökeret. Eddig akárhol, akármilyen fűszernövénnyel próbálkoztunk, azt mindig kudarc volt. Kiszáradt, ki se kelt, megették a bogarak stb. Másoknál virul a bazsalikom, citromfű, rozmarig szép kaspóban, cserépben, nálam meg kihalnak két nap alatt. Nem értem miért, de lehet, hogy a kisugárzásommal van baj és a növények érzékenyek rá.
Tény az, hogy a zsálya kikelt és megnőtt, learattuk és abból lett ez a finom és a férjem jóvoltából gusztusosan tálalt étel. Nekem sajnos ehhez semmi tehetségem.

A "torta" az tényleg a születésnapjára készült. Az alaja egy csokis keksz volt, amit összetörtem és olvasztott vajjal összekverertem. Belesimítottam a tepsibe. Egy 3 dcl tejszínhabot fölvertem kevés cukorral és összekevertem fél l joghurttal. A tetejére öntöttem és belenyokodtam szisztematikusan a málnákat.
Nagyon-nagyon finom volt.









2010. július 3., szombat

"Mindenből ugyanannyi" süti

Ezt a receptet minden háziasszony ismeri, még a kezdők is. Nekem eddig valahogy kimaradt, de egy barátnőm hozott a múltkor konyharuhába kötve pár marékkal és ahogy megkóstoltam tudtam, ezt gyorsan nekem is meg kell sütnöm. (ez a barátnőm három gyerekes anyuka, akkor, mikor a sütit hozta, a legkissebb egy hónapos volt, hogy neki ilyesmire mikor van ideje?)

Mindenből ugyanannyi kell bele:
25 dkg margarin
25 dkg túró
25 dkg liszt
só ízlés szerint
a tetejére egy tojás és magok vagy sajt ízlés szerint.
Mindent összegyór, egy éjszakát, vagy pár órát pihentet. Vastagra nyújt (minnél vékonyabbra nyújtjuk, annál ropogósabb lesz) és tésztametőlével elvág. Még amikor egyben van a tészta, akkor szoktam megkenni a tojással és megszórni a magokkal, mert így nekem egyszrűbb, mint szétvágva a tepsiben. De kinek hogy tetszik.

Játszótéren





Nagy szívfájdalmam, hogy itthon a kertünkben nincs játszóterünk. Szinte minden szomszédunknak van már, nekünk sajnos, anyagiak hiányában még nincs. Majd jövőre, mondjuk, már három éve. Sajnos sok minden hiányzik még hozzá, földet kellene hozatni, füvesíteni és utána megvásárolni a játszóteret.
Mindegy, azért szoktunk a fiukkal játszótérre menni.
Most épp az érdire, mert az nagyon jó kis játszótér. Sokféle játék van, lehet motorozni és biciklizni is, mert a burkolatok is nagyon szuperek. A homokozó elég tiszta, nincsenek üvegcserepek, csikkek és kulturált szülők és gyerekek járnak oda.
Szóval a tegnapi napot gyakorlatilag ott töltöttük, kivéve míg a fiuk aludtak, ill. a déli órák előtt hazajöttünk, majd délután ismét elmentünk. Nagyon jól érezték magukat és kellőképpen elfáradtak estig.
Ennek a szuper kis csigának a receptje Ottistól származik, akinek már sok receptjét kipróbáltam és még sohase csalódtam.
Szóval egy kis sós kelt tészta, kinyújtva, megkenve fokhagymás vajjal (margarinnal), és megszórva újhagymával, sonkával, füstölt sajtal. Felteker és trapéz alakban vág. A tepsibe téve meg kell kenni tojással és meg lehet szórni magokkal és jelen esetben mákot szórtam rá.
Már többször elkészítettem, mindig kicsit más lett a töltelék, de mindig finom volt.


Kókusztej és kókuszpép felhasználás



Sajnos, mire oda kerülök, hogy lejegyezzem egy -egy receptemet, addigra már el is felejtem, hogy honnan vettem, milyen volt.
Egy vegetáriánus blogon olvastam a kókusztejkészítés receptjét. Mindenem megvolt hozzá, így kipróbáltam.
Nagyon szeretem a kókuszt, nyeresen, sütibe, tejberizsbe, csak a kókusztej elég drága, ezért mostanában nem veszek.
A képen szereplő kókusztej előállítása olcsó, de azért nem is olyan finom, mint a bolti.
Szóval a recept, ahogy emlékszem
1 csomag kókuszreszelék
fél liter, vagy annyi víz, amennyivel el lehet turmixolni
cukor, méz, édesítő

Egy jó turmixgépbe beletesszük a hozzávalókat és elturmixoljuk, amíg selymes lesz. Ha jól csináljuk, akkor a tetején kicsapódik a kókuszzsír.
Aztán leszűrjük, a pépet eltesszük a hűtőbe.
A kókusztejet üvegbe töltöttem és szintén betettem a hűtőbe. Később tejberizs készítéshez használtam, nagyon finom lett.

A pépet is felhasználtam. Ezt a sütit készítettem belőle. Szerintem nem lett olyan finom. Sajnos tényleg elfelejtettem, honnan vettem a recepteket.
A süti tésztája egy kakaós kevert volt, nem túl nagy mennyiség, mert vékonynak illik lennie, a pépet összekevertem zselatinnal, cukorral és kevés tejszínnel. A tetejére pedig étcsokit öntöttem, amit előtte egy pici olajjal megolvasztottam.



LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...