2011. február 20., vasárnap

In memoriam Dr. Szentkirályi Zoltán

Letaglózott, megöbbentett a hír, hogy meghalt harmincnégy éves korában Dr. Szentkirályi Zoltán, szülészorvos, aki történetesen az én szülész orvosom is volt, mikor Áront vártam.

Egy éve voltam nála utoljára. Az feltűnt, hogy mindig fáradt, ásítozott, de a legtöbb szülész fáradt, hiszen, állandóan készenlétben állnak, rengeteget ügyelnek, viszik a magánpraxist. De talán már akkor beteg volt.
Csak össze-vissza jutnak eszembe róla dolgok.
Nagyon kedves volt, mikor Áron születése után egyszer megtalált sírva a János kórház folyosóján, mert olyan szobatársat raktak be mellém, aki állandóan köhögött és rettentő büdösek voltak a rokonok, én meg aggódtam, mert a kisbabám egy napja kék fény alatt volt (a fején nőtt haematóma miatt kicsit több volt a bilirubinszintje, mint normális lett volna újszülött korban) és ki se vehettem, nem szoptathattam. El voltam keseredve és ő nagyon megértő volt. Biztatott, hogy ez csak egy nap, hamar elmúlik és elintézte azonnal, hogy áttegyenek egy másik szobába, ahol csak két ágy volt és üresen állt, pedig akkor már úgy volt, hogy csak egy napot leszek bent.

Eleve senki nem akart elvállalni pl. Fehérváron, mikor meghallották, hogy már 20 hetes elmúltam, ill. hogy a röviddel azelőtt végzett császár után szülni szeretnék. Ő rögtön, még a telefonban, mikor vázoltam neki a helyzetet, azt mondta: "Semmi akadálya.". Egy martonvásári barátnőm ajánlotta, aki védőnőként, a János kórházas gyakorlatán ismerte meg, ill. látta szülés közben, ezért a következő babájával nála akart szülni.
A magánrendelésére jártam, mindig korrekt volt, nem köntörfalazott, mindent elmondott amit tudni szerettem volna és végig támogatott abban, hogy természetes úton szüljem meg a babámat.
Amikor a szülés ideje eljött, nem hívtam rögtön, de mivel ő volt az ügyeletes hamar értesült róla, hogy a nap folyamán még lesz velem dolga. Úgy ment el reggel, hogy rábízott egy szülésznőre, aki minden várakozáson felül kedves volt és amikor tényleg beindult a szülés, 10 perc alatt ott termett.
Mikor a vajúdás közben könyörögtem, hogy császározzon meg, mert annyira fáj, még azt a trükköt is bevetettem, hogy fáj a hegg, akkor mosolyogva megnyomta a hasam és mivel nem reagáltam azonnal, azt mondta, "nincs ennek a heggnek semmi baja, akkor már ordított volna" és folytatta a szülést. Maradéktalanul meg tudtam benne bízni a szülőszobán, és ez nagy szó. Biztos volt a dolgában, csodás szakember volt.
Én csak mint orvost, ismertem, néha, egy-egy megjegyzéséből, mint, hogy a gyerekei lefelejtik őt az óvodai rajzaikról, tudtam, hogy sokat dolgozik és keveset lehet otthon.
Nem nagyon tudom elhinni, hogy már nem hívhatom fel, hogy bejelentkezzek hozzá. Mivel nekem az utolsó képem róla az, hogy erős és egészséges, viccelődik és bátorít, így egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy nincs többé. Feneketlen mélység, ha belegondolok.

Álljon itt ez a pár személyes emlék róla az örökkévalóságnak.

8 megjegyzés:

panna írta...

És az igazi tragédia, hogy 3 pici gyereket hagyott itt maga után...Tényleg érthetetlen és felfoghatatlan a hirtelen halál. De talán még az is, amire számít az ember.

Unknown írta...

Sziasztok!
Én most értesültem a történtekről!
Teljesen kiborultam,nagyon sajnálom,hogy egy ilyen remek embernek meg kellett halnia! Egyszerűen nem tudom elhinni,felfogni!!!!!!
Nekem az életemet mentette meg,akkor ismertem meg,a sürgösségi ügyeleten. Ez 4 és fél éve volt,azóta volt az orvosom. De nem csak nekem,hanem a testvéremnek is,és mindketten nagyon szerettük mint orvost! Én csak jót tudok róla mondani,soha nem okozott csalódást! A tesvéremnek nem lett jó a rákszűrés eredménye,ő műtötte!!!! Szóval mindketten nagyon hálásak vagyunk neki!!!! Nagyon sajnálom,hogy meghalt! Nyugodjon békében!!!!!

Zsófi írta...

Most olvastam és teljesen meg vagyok döbbenve, szomorú vagyok.
Egy spontán vetélésnél kerületem hozzá az ügyeleten, nagyon emberséges volt, azóta volt az orvosom, a kisfiam is nála szültem. Most ismét felhívtam, de ki volt kapcsolva a telefonja, már tudom miért...Nyugodjon békében, doktor úr!

Bokor Boglárka írta...

Megnéztem a régi rendelőjénél, még mindig kint van a tábla, hogy ő ott rendel. Olyan volt, mintha csak álom lett volna, hogy meghalt, ahogy a táblát néztem, és tulajdonképpen most is bejelentkezhetnék, miközben tudom, hogy nem. Szörnyű érzés!

Unknown írta...

Judit

2010.Novemberében szültem Nála.Dévai Doki ajánlotta őt,mert nem tudott a szülésemnél ott lenni.Csodálatos ember volt.Még mindig könny csordul a szemembe ha rá gondolok!Egyszerűen nem tudom azt a nézést elfelejteni amikor elengedett a kórházból minket,és a szemében ott láttam a fájdalmat.Nyugodjon Békében!

Bokor Boglárka írta...

Gabi küldte nekem az alábbi sorokat, valamiért ide nem sikerült feltennie.

Nekem is az életemet mentette meg, egy nagyon -nagyon félrefuserált lombikba majdnem belehaltam, de a BMC-ben nem vették észre kétnaponta az UH-n. Majd mikor mentővel vittek be, teszem hozzá zsebbe fizetett csúszópénzért (mentőorvos szerint pánikbeteg vagyok és nem belső vérzésem van, 50 kg-al és amúgy tiszta lapos hassal, akkor meg hatalmasra puffadva); akkor pont ő volt az ügyeletes. Megnézett UH-val és egyből toltak is a műtőbe. És utánna is nagyon emberséges volt.

Kívánom, hogy családja minél nagyobb erőt tudjon meríteni a tragédia elviseléséhez és érezzék magukon a doktor Úr gondviselő szeretetét az égből!

Gabi

biribori írta...

Én nem nála szültem három gyermekemet, mert rokonok vagyunk, ezért szégyenlős voltam... de mindig felbukkant az ágyamnál, érdeklődött, segített, elintézte hogy jobb szobába kerüljek, még otthon is meglátogatott. Ott voltam a temetésén, sokszor szembe jut Ő és családja azóta is! Ő tényleg olyan ember volt, Akivel akár egy rövid beszélgetés is feldobta a napot.
Isten nyugosztalja! Örülök, hogy ismerhettem!

Névtelen írta...

Jaj, nagyon sajnálom, szerintem a tatai gimiben évfolyamtársak voltunk....

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...