2011. december 30., péntek

A mi karácsonyunk

Mivel ennek a blognak családtájékoztató szerepe is van, és kicsit emléktárhely funkciója is, ezért megörökítem képekben is a karácsonyunkat, bár nem volt valami fényes. 
Kezdődött azzal, hogy a karácsonyi héten szerdán, Áron hányni kezdett délután, amin sikerült másnapig úrrá lenni, így nem lett kórház a dologból. Természetesen sokat kellett foglalkozni vele, nagyon nyűgös, mikor beteg. Sokmindenre nem futotta az időből. 
Karácsony napjára viszont nekem és Farkasapának forgott a gyomrunk, így nem sok kedvünk volt a vacsorához. A sütőtökrém leves túl sűrű lett, a fiuk egyáltalán nem akartak enni belőle, viszont a rakott káposzta finom lett, bárcsak több étvágyam lett volna. Desszertet nem is készítettem, csak megromlott volna, így egy mézes sütin kívül más nem volt. Ettől viszont szörnyű rosszkedvem lett. Egyetlen vigaszom, hogy az ajándékoknak örültek a fiuk, lelkesek voltak és estig játszottak. Ahogy látszik, Farkasapa is alig várta, hogy odaadjuk a fiuknak a szuper kis Bruder járgányokat, ő is sokáig tologatta őket, már amikor a srácok megengedték neki. Ő is örült az ajándékának, egy Hobó lemeznek, én is nagyon az enyémnek, egy szakácskönyvnek. 
Másnap a húgomékhoz mentünk volna és ott találkoztunk volna anyukámmal is, de a háttérben leselkedő hányós vírus miatt nem mehettünk. Persze a gyerekek nagyon csalódottak voltak 
Másnap a nagyszülőkhöz mentünk volna, de reggel bekopogott a szomszéd, hogy úgy látja, folyik a benzin a tankunkból. Sajnos nem látta rosszul, tényleg kilyukadt a tankunk, így a nagyszülős program is ugrott. Majdnem. Mentő ötletként felhívtuk egy barátunkat, aki kölcsönadta egy autóját, így mégis eljutottunk Csepelre.
Jó is, hogy elkértük a kocsit, mert még aznap este Ábel hányni kezdett, amit reggelig abba sem hagyott. Miután egész éjjel ébren voltunk, hajnalban mentőt hívtunk és bementünk a fehérvári kórházba. Már rutinosan pakoltam, magamnak is ruhát, papucsot, a gyereknek játékokat. Nagyon elesett volt és lázas is már reggelre, így estig benn is tartottak. Két infúzió után, mivel már ivott Ábel, hazaengedtek. Nagyon hálás voltam Istennek, hogy ennyivel megúsztuk. Ha nem lett volna kölcsön autón, asszem átkerültünk volna a fertőzőre. 
Szilveszterre nem tervezünk semmit. A fiuk elmentek 31-én a közlekedési múzeumba, én meg takarítok, és blogolok, végre. Nem is vágyom másra, a bulizást meghagyom azoknak, akik szinglik, nincs gyerekük, és határtalan a jókedvük. 






Hópehely az ablakra

Ahogy mindennel, ezzel is jól elcsúsztam. Szerettem volna még karácsony előtt feltenni, de nem tudtam befejezni. Azért, míg tart a tél szépen mutat az ablakon. Nagyon egyszerű elkészíteni, egy óra alatt megvan (nekem sajnos annyim se volt rá egyben).

 Így néz a ki a végeredmény az ablakon, este.

 Egy A4-es lapot behajtunk a képen látható módon, majd a téglalap részt a végéről levágjuk, hogy egy négyzetünk maradjon félbehajtva. A sarkok illeszkedjenek pontosan.

 A félbehajtott lapot még egyszer félbehajtjuk.

 A hosszanti oldalával párhuzamosan 5 helyen, egymástól egyenlő távolságra bevágjuk, hogy kb 1 cm maradjon a tetején.

 Így néz ki utána kinyitva.

 A közepétől indulva, a kis négyzet két sarkát összeragasztjuk, jól működő papírragasztóval.

 Majd megfordítjuk és a másik oldalon a következő két sarkot is összeragasztjuk.

 Így folytatjuk, amíg minden sarkot össze nem ragasztottunk, mindig a másik oldalon folytatva.


Így kell kinéznie a végeredménynek. A végeket és az oldalakat egymáshoz ragasztjuk, és hat ilyen darabból áll egy nagy hópehely.



Ilyen lett összeragasztva. Remélem jól követhető a leírás. Szerintem mutatós darab, főleg, ha a ráfordított anyagköltséget és időt is figyelembe vesszük. Lehet csillámmal is díszíteni, én örültem, hogy végre készen lett. Farkasapa meg is jegyezte, hogy nem kapkodtam el. :)

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...