2010. május 26., szerda

Könyvajánló - Komfortos mennyország

Ennek a könyvnek az elolvasása is a legutóbbi napok (konkrétan múlt éjszaka) termése. Nagyon izgalmas volt, bár igazából nem történtek benne igazán nagy dolgok.
Egy átlagos de nagyon szép életet élő lányt brutálisan megerőszakolnak, meggyilkolnak. Utána valamilyen módon, ugyan már nem a földön, de folytatja az életét. Részt vesz a családjának az életében, végig kíséri őket és a gyilkosát, ill. a szerelmét 8 éven át, míg végül elköltözik megnyugodva és kielégülve a komfortos (nem ideiglenes) mennybe.
A mennyország az írónő látásmódjában olyanfajta hely, ahol a vágyak teljesülnek, nekem mégis nagyon nyomasztónak tűnt. Elméletileg mindenki halála után, a családok egyesülnek itt, de valahogy én semmi célját nem láttam az itteni életnek. Rá kellett jönnöm, hogy bármilyen szép is lenne, ha ilyen lenne a menny, semmi értelme nem volna. Milyen jó, hogy én olyan mennyben hiszek, ahol ezek is megvannak, de ott van Isten, aki Atyaként vár és Jézus, aki Fiúként vár, és nem egyedül leszek, hanem velük.
De mindegy, vissza a könyvhöz.
Szépen megírt történet, nagyon jó keretekkel, szép mondatokkal. Magával ragadó. Nem is érzi az ember közben a tragédia fájdalmát, mert olyan objektíven van elmesélve, nem csöpögős, mégis üt.
Akinek gyereke van, nem ajánlom. Nekem mindig belesajdul a szívem, mikor ilyen történeteket olvasok, ahol gyerekeket bántanak, hiszen velünk is megtörténhet és ennek a gondolatnak egy fikarcnyit se örülök.

Könyvajánló - A viskó

Hát igen, hozzám is elért végre. Már jó ideje próbáltam becserkészni, de valahogy senkinek nem volt meg a környezetemben. Aztán sikerült elolvasnom.
Újat biztosan nem tudok írni róla, sok jó kritikát kapott, sokakra volt hatással. Most én is azok táborához csatlakozom, akik megírják, bennük milyen hullámokat vetett a könyv.
Nagy várakozással voltam, de ahogy hallottam az alapsztorit, el se tudtam képzelni, hogy oldja fel az író azt az keserűséget, hogy valaki elveszíti a gyerekét, sőt, brutálisan meggyilkolják. El se tudtam képzelni, mit tud Isten mondani egy ilyen embernek (mármint az író szerint)
A végén csodálkoztam, engem is meggyőzött. A könyv nagyon pozitív, még ha ilyen iszonyú tragédiával kezdődik is.
A végén, a fülszövegben ott a figyelmeztetés, hogy nem teológiai művet tart a kezében az olvasó, hanem regényt. Hát igen is, meg nem is, szerintem. A Biblia Istenről kijelentett igazságai, amik igazán fontosak, olyan közérthetően vannak megfogalmazva, ahogy egy teológus sose tudná, de mégiscsak alapgondolatai a szentírásnak, hiszen ezt hiszik a keresztyének.
Isten megértő, elnéző, és nagyon-nagyon szeretetteljes a találkozó során.
Nekem a legmeghatóbb rész az volt, amikor Sophiával találkozott Mack és el kellett döntenie, hogy melyik gyerekét küldi a pokolra, melyket a mennybe. Annyira át tudtam érezni a gyötrődését, hiszen ilyen döntést nem lehet meghozni, hiszen képtelenség egyiket is a pokolra küldeni. Rájöttem, hogy Isten így érez velünk kapcsolatban. Hiszen gyermekei vagyunk. Ha mi tudjuk szeretni annyir a gyerekeinket, hogy nem vagyunk képesek ártani nekik, akkor beláthatjuk, hogy Isten szeretete még sokkal nagyobb irántunk. Miért is félünk tőle mint bírótól, hiszen nem az elveszésünkönk, hanem a megmentésünkön munkálkodik.
Tragédiák vannak (persze ilyenkor azt gondolom, csak engem ne próbálj meg Istenem ilyesmivel, mert az nem élném túl), de Isten szeret, feltétel nélkül, igazán, ahogyan csak a Teremtő tud.
Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, keresztyénnek és ateistának egyaránt, bár lehet, hogy a keresztyéneknek jobban fog tetszeni és többet merítenek belőle, de hiszem, hogy mindenkinek áldás elolvasni.
Nekem nagy hála, és szeretet fakadt a szívemben, miután letettem, Isten iránt, aki soha nem feledkezett meg rólam

2010. május 15., szombat

Főzés - hogy erről is legyen bejegyzés









Elég sok blogon láttam ilyen napraforgó "tortát". Nagyon tetszett, de kellett idő, mire nekiduráltam magam az elkészítésének. Két kisgyerek mellett nehéz olyan süti elkészítését bevállalni, aminek macerás az elkészítése. Keleszteni is kell, ami néha egyéb teendők miatt elúszik, ezért a tészta túlkel.
A recepten nem változtattam, erről a blogról valót használtam. Talán több margarint olvasztottam, ill. nem olvasztottam meg teljesen, inkább kenhető állagú volt, és mandulát használtam. De szerintem dióval is ilyen finom lett volna. Frissen foszlós, édes (de nem túl), olvad a szájban.
Körülbelül három óra volt elkészíteni. Bár nagyon finom volt, kell még idő, mire mégegyszer elkészítem.

2010. május 14., péntek

Anyák napja

Bár elmúlt, már régen készülök megmutatni a kis büszkeségemet. Tavaly és azelőtt csodálkoztam, hogy az ismerőseink, megünnepelték az anyák napját, bár csecsemő korú gyerekük volt. A férj vett virágot és ünnepeltek. Nekem, nekünk, eszünkbe se jutott.
Ebben az évben viszont, Ábel megtanult egy nagyon kedves anyáknapi verset és többször is elmondta. Nagyon meghatott és örültem, hogy akkora fiacskám van, hogy már érti és tudja, mi az az anyák napja és szeret engem, mint anyukáját.
Közkincsé teszem hát, hogy mások is gyönyörködjenek benne.
Igazából ennél sokkal szebben elmondta többször, de pont mikor fel akartam venni, kicsit elkajláskodta a dolgot, de nem bántam, azért látszik, milyen aranyos.

2010. május 13., csütörtök

Könyvajánló - Ki az úr a háznál?

Ismét egy hasznos gyereknevelési könyv. Ilyet nem sokat láttam a piacon, pedig eléggé körülnéztem, mióta gyerekeim vannak és ki vagyok éhezve mindenféle nevelési könyvre, hátha majd ez mondja meg a tutit.
Hát, ez megmondja. Ritkán találok ennyire célravezető, világos gondolatmenetű, gyerek és egyben szülőközpontú nevelési könyvet. A martonvásári könyvtár tulajdona, de lehet, hogy beszerzem, mert hosszú távon is nagyon hasznos lehet.

Alapvetően az a koncepció, hogy a gyerekekben benne van az ösztönös uralkodási vágy, hogy ő irányítsa a dolgokat a családban, hogy a kívánságai szerint alakuljanak a dolgok mindig. Ezzel szemben a szülőnek nehéz a dolga, mert igyekszik kielégíteni a gyerek igényeit, de a sajátjaira is figyelnie kell, ill. ha nem figyel ez benne is fusztrációt és keserűséget szül.
A könyv szerint a gyerekeket együttműködésre és kedvességre kell nevelni, amit csak tanulással tundnak elsajátítani. Ez viszont nem könnyű. Ha felborul a családi erőviszony, vagyis a gyerek mondja meg, hogy mikor mit kell csinálni, az mindenkinek igen kellemetlen. A szülő hivatott a hatalmi (és itt nem rossz értelemben érti, nem diktátori hatalomra kell gondolni) poziciót elfoglalni a családi hierarchiába. Ha nem így van, azt a gyerek is megszenvedi, görnyedezik a neki adott túl nagy hatalom súlya alatt, a szülő is megszenvedi, mert folytonos harcba kell bocsátkoznia a saját érdekeinek az érvényesítéséért.
Megkülönböztet négyféle szülőtípust:
1. Engedékeny - folyton magyaráz, kér, győzköd, végül a gyerek győz, mert nem tudja érvényesíteni az akaratát.
2. Kényeztető - a fenti, csak még rosszabb.
3. Távolságtartó - aki nem sok érzelmet visz a nevelésbe, inkább feladatorinetált.
4. Megtorló - igen szigorú, folyton büntet, katonai szigorral egrecírozza a gyerekeit, soha semmi nem jó neki és gúnyolódik.
Egyik sem jó, a jó a Hatékony szülő. Ezzé kellene válni.
Sok példát hoz, részletesen leírja az egyes szülőtípusokat. Azt is mondja, hogy természetesen senki nem csak ilyen, vagy csak olyan, de a nevelési attitűdünk igen is valamelyik felé billen.
Magamról nem tudtam megállapítani, hogy melyikbe tartozom. Úgyhogy valószínűleg én hatékony szülő vagyok. :)
Ez persze nem igaz, Ábel még mindig pelusos, Áron nagyon akaratos és sokszor elfáradok tőlük. De alapvetően azt kell mondanom magunkról, hogy sok gond nincs a gyerekeinkkel. Ábel szófogadó, Áron meg nevelődik lassan, majd beletanul ő is.
A könyv módszere: a létra.
Érdekes, azt nem tudom, miért így hívja. Arra bíztatja a szülőket, hogy ne kérleljenek vég nélkül, hanem határozzák meg az egyes lépéseket és ahhoz tartsák magukat. Tulajdonképpen következetességre ösztönöz. Fontosnak tartja, hogy ha már felborult az egyensúly, akkor legyen egy korrekciós időszak, amikor a csemete szembesül vele, hogy innentől máshogy lesznek a dolgok a családban. Ilyenkor több lesz a cirkusz, de ezen át kell esni a cél érdekében. Ha nem most vesszük vissza a hatalmat a gyerektől, később (kamaszkorban) már lehetetlen lesz és neki is sokat ártunk vele. Úgyhogy harcra fel!
A létra lépései, röviden:
1. Kérjük a gyereket valamire, szépen, világosan.
2. Ha nem hallotta meg az első kérés, odalépünk hozzá, szigorúbban, de kedvesen is újra kérjük. Egyben figyelmeztetjük, hogy ha nem teszi meg, amire kértük, akkor a szobájába küldjük.
3. Ha nem teszi megy, bekísérjük a szobájába és azt mondjuk, akkor jöhet ki, ha szólunk.
Itt ad néhány tippet, hogy mikor mi legyen. Ha pl. kiszalad, rúgkapál, csúnyákat kiabál ránk, a szobában tombol, stb.
4. Ha rúgkapál, tombol, akkor le kell fogni. Ennek a fogásait részletesen leírja. Remélem, nekem soha nem lesz rá szükségem.
Tulajdonképpen abban egyet értek vele, hogy ha kérünk valamit és nem teszi meg a gyerek, annak legyen következménye valamilyen formában, mert egyébként nem lesz hitelünk, hiába beszülünk legközelebb. Ne mondjunk olyasmit, amit nem tudunk megtartani.
Részletes leírásokat ad arra nézve is, hogy ha boltban, ebédlőben hisztizik a gyerek, vagy nem viselkedik kulturáltan, mit lehet és kell tenni.
A szobába kísérés és ott tartás számomra nem túl életszerű. Szerintem nem nagy büntetés ez egy gyereknek. Inkább a helyzethez kell alkalmazkodni, véleményem szerint és olyan következményt kilátásba helyezni, ami épp megfelel a helyzetnek és amit a gyerek nagyon akar. Ha azt nem kapja meg, együttműködőbb lesz. Nem vagyok híve a lekenyerezésnek, a könyv írója sem. Pl. az ételt nem szabad jutalomként felajánlani, mert biztos, hogy ez rossz képet szül a gyerekben.
Most például mi azzal küszködünk, hogy rávegyük Ábelt a bilizésre, WC-be kakilásra. Nehéz. Ott tartunk, hogy elvettem a vonatait és nem nézhet mesét, amíg nem szól, hogy kakilnia kell. Tudom, hogy nem szabad erőltetni, de úgy érzem esetünkben az a helyzet, hogy Ábel fiam marha lusta és szórakozott és nem nagyon izgatj a wécézés. Engem viszont igen, mert mindjárt itt az óvoda és nem mehet, hacsak nem lesz szobatiszta. Nálánál sokkal fiatalabb gyerekek azok, nem hiszen, hogy nem lenne érett a feladatra, egyszerűen nem érdekli eléggé. Ebben próbálok neki segíteni, hogy legyen motivációja. Majd beszámolok.

A könyvet pedig ajánlom mindenkinek, akiben felmerült már, hogy nem tudja kezelni a dacos gyerekét, evési, alvási vagy szobatisztasági gondjai vannak.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...