2011. április 29., péntek

Gluténmentes és cukormentes palacsinták

Finom palcsintákat készítettünk, de most új módon.
A kókuszos, cukormentes palacsinta volt az enyém, a receptet Zizinél találtam. Egyszerű és nagyszerű, vasárnapi ebéd után is tökéletes. Én is akkor készítettem, mert a torta túl sok lett volna a hétvégére, amúgy se szoktam készíteni, más ötletem pedig túl sok volt, nem tudtam választani, így kipróbáltam a pancake-t, az amerikai palacsinta receptjét.
Ilyen lett:

Hozzávalók:
2 kisebb, érett banán
2 tojás
50 g kókuszreszelék
pici fahéj
1 cs vaníliás cukor
Igen-igen, cukormentesnek kellett volna lennie, de én kifejezetten édességet kívántam, ezért egy vaníliás cukrot tettem bele. Éppen hogy csak édes lett, és én nem is vagyok édesszájú. Ennyi bűn talán megengedett. Áfonyám valahogy nem akadt itthon, de még mazsola sem, ezért ilyen egyszerű recept lett.
Összekavartam és picit kivajazva a serpenyőt, megsütöttem, míg mindkét oldala barna nem lett. 
Jól esett keserű csokisziruppal, és eper lekvárral is


Hozzávalók
3 tojás
3 dcl tej
30 g vaj
pici só
cukor ízlés szerint, de nem túl sok
annyi liszt, amennyivel palacsinta sűrűségű a tészta
2 cs vaníliás cukor
2 kk sütőpor
Addig pihentettem, amíg a másik féle palacsintát elkészítettem és megsütöttem. Sok lett belőle, kb. 250  g gluténmentes lisztet felvett. Schar mix B-t használtam, tök jó lett és másnap is ehető volt.

Bocs a képekért, nem túl étvágygerjesztőek, még homályos is a második, így el kell hinnetek, hogy finom volt.

Pancake recept sok helyen, nem tudom már, honnan vettem.

Húsvéti kalács

Ismét ünnep és én ismét gondban vagyok, hogy milyen szokásokat, hagyományokat alakítsak ki, ami tükrözi az ünnep keresztényi jelentőségét, a gyerekek számára emészthető és minden évben újra lehet játszani, hagyományt lehet belőle teremteni.
Csak próbálkozom.
Kalácsot természetesen sütök, az nálunk is volt, minden húsvétkor, de nem a családi receptet vettem elő, nem is tudom, igazából, hogyan készült, akkoriban, amikor ezt megfigyelhettem volna egyáltalán nem érdekelt a főzés, sütés.


Ismét a Nosalty-t találtam egy sokak által dícsért receptet. Nem csalódtam én sem, tanúskodik a kép. Picit még sülhetett volna, de azért finom volt. Nagyon szépen megkellt, kár, hogy Ábel nem ehetett belőle. Az ő lisztjéből nem tudok kalácsot sütni, nem formázható a tészta. A húsvégi asztalon, ami szépen meg volt terítve, még virágra is futotta az energiánkból, úgy dugdostam a kalácsot a váza mögé, hogy aki eheti vegyen  belőle, de Ábelt ne ingereljük túlságosan. A gyerekek nagy lakomát nem csaptak, pedig azt gondoltam a sonkát szeretni fogják, a majonézes tormára se értek még meg, úgyhogy nekik nagyjából olyan reggeli volt, mint máskor, sok zöldség, kis kalács-zsömle.
Az eső elmosta az ajándékkeresgélést a kertben, pedig idén először terveztem, hogy megcsináljuk, mert már elég nagyon a gyerekek. A Feltámadás - sütit majd egy-két év múlva próbálom ki. Érdeklődés hiányában a közös tojásfestés és kreatívkodás is elmaradt, alig lehetett őket rávenni, hogy néhány húsvéti témájú képecskét ragasszanak kartonpapírra. Én élvezem ezeket legkevésbé, mert mire mindent előszedek (papír, ragasztó, olló - addig a gyerekek széttépik a papírt csíkokra, kinyomják a ragasztót, a terítőt összegyűrik, az ollót csattogtatják. Szóval számomra egy idegbaj kreatívkodni velük, de azért hősiesen próbálkozom. A vége persze az lett, hogy Áront a leginkább az érdekelte, hogyan folyik ki szép sugárban a ragasztó a flakonból, ill. milyen jó, hogy össze tudja ragasztani a tenyerét, Ábelnek meg elment a kedve idő előtt, így magam ragaszthattam fel a húsvéti képeket a kartonra.
A sonkát Farkasapa készítette elő a húsvéti reggelihez, nem is volt vele semmi baj, nagyon finom lett és egy kellemes reggelit költöttünk el családi körben vasárnap reggel.
Bárcsak minden reggel így kezdődne!

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...