2014. január 13., hétfő

Ábris

Fura nevet adtunk neki, sokak szerint. Valahogy mindig is szerettem volna egy Ábris nevű kisfiút, de a második fiunk születésekor mégsem mertük neki ezt a nevet adni, maradtunk a konvencionális Áronnál. Most viszont már nem volt vesztenivalónk. A kis meglepetésbaba megfogant és kezdettől fogva különleges ajándéknak tekintettük. Mikor az uh alapján megtudtuk, hogy egészséges, hatalmas örömujjongás volt bennünk és nagy megkönnyebbülés. A terhesség valójában terhes volt. Visszerek, óriási pocak, nem tudtam birkózni a fiukkal többé, nehezen mozogtam, főleg a végén, hosszú, meleg nyár, fuldoklás, vízbe menni nem volt szabad, de ezeket talán mindenki tudja....

Megérte! Most csak képekben Ábrisról.

A szülés után közvetlenül a boldog apukával. Félhomály volt a szülőszobán, amit nem bántam, de a kép nem lett túl éles.


1. napja a kórházban


4. nap már itthon a leharcolt anyukával


5. nap már éberebben



12 naposan

1 hónapos nagyfiú (sokat van kézben)

A nagyival

A mamával

Mosolyogni is tudok ám

2 hónaposan

Szeret itt játszani

kicsi töltött káposztám

két és fél hónaposan

Hason is szeretek játszani, de csak rövid ideig

Több értelmes képem nincsen róla, borzalmas képeket készítek, ezeket alig bírtam kiválasztani, de majd bővítem a bejegyzést a hét végéig, akkor lesz Ábris három hónapos. :)

Kókuszos-mandulás paleo cookie

Sok-sok szakácskönyvet kaptam karácsonyra. Nagyon örültem mindnek és remélem sok receptet ki fogok próbálni belőlük. Megkaptam Vrábel Krisztina 160 grammos diéta című könyvét is. Ennek a receptnek az alapja is ebből való, viszont, nem tettem bele lisztet, mert januártól szeretnék paleo módra étkezni, amennyire lehet. Sajnos soha nem tudtam még elköteleződni egyetlen diéta mellett sem teljes mellszélességgel. Így van ez most is. Igyekszem liszt nélkül és finomított szénhidrát nélkül étkezni, bár ez utóbbit már régóta tartom, de a tejről, túróról nem tudok lemondani, nem is beszélve a joghurtról és a tejfölről. Tudom, tudom, hogy mindent lehet pótolni, de egyszerűen nem olyan. A férjem jegyezte meg nemrég, mikor beszélgettünk a paleoról (ő persze nem olvasott el egy könyvet sem a témában, csak én), hogy oké, hogy ez szép és jó, de viszonylag nehéz manapság a mamut húst beszerezni és ha egyszer csak mindenki paleo módon akarna étkezni, nincs az a mandulafarm, ami el bírná tartani az emberiséget, amiben sajnos, igazat kell adnom neki. Nem beszélve arról, hogy nagyon nehéz tényleg jó minőségű alapanyagokat, főleg húst beszerezni. Azért az igyekezetem eredménye ez a keksz is. Nem egy csoda darab, de nagyon finom, alig édes és több napig rá lehet járni, ha az emberre a szokásoknak megfelelően rátör a nassolhatnék. Alig tartalmaz szénhidrátot. 

Hozzávalók:
10 dkg kókuszreszelék
10 dkg darált mandula
1 kk fiber husk
3 evk tápióka liszt
80 g eritrit (ízlés szerint)
2 tojás
1 dl kókuszolaj

Tálba szórtam a száraz anyagokat, majd a nedveseket is hozzámértem és tésztává formáztam. Lágy a massza, hűtőben pihentetni kell legalább egy órát. Ott szépen összeáll, formázhatóvá válik. 180 fokra előmelegítettem a sütőt, a masszából diónyi gömböket szakítottam ki és először vizes kézzel golyóvá formáztam, majd a tenyeremben lelapítottam, így tettem a sütőpapíros tepsire. Másfél tepsinyi mennyiség lett, szóval elég sok. Három napig kitartott nasinként.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...