2009. december 26., szombat

Karácsonyi menü







Nekem minden barátnőm szerint nagyon jó dolgom van, mert a férjem szeret és tud is főzni. Persze azt nem vállalná, hogy holmi unalmas főzelékeket főzzön a hét minden napjára (azt nekem kell megoldanom), de a hétvégi főzést szívesen vállalja. Sőt, nem is enged a konyhába, még ha akarok főzni, akkor sem.
Szóval a karácsonyi menüt is ő tervezte és kivitelezte minden napra. Igaz, hogy a menü kialakításába volt beleszólásom, de tényleg minden mást ő csinált. És milyen jól tette!

Szentesete húsleves és lazac volt. Előre nem árulta el, hogy akarja elkészíteni, de sokáig nem tarthatta titokban. Lime, petrezselyem, só és bors, valamint citromfű szerepet a fűszerek között, ezekkel göngyölte zsírpapírba és sütötte meg a kis darabokra szeletelt lazacot. Nekem nagyon ízlett, ő szokás szerint elégedetlen volt. Én nem nagyon szeretem a halat, ezért is mindig aggasztó, mikor mi halat akarunk karácsonyra készíteni, de ez most tényleg finom lett. Egyik évben pisztrángot készítettünk (egy délutánt töltött a kibelezéssel, pikkelyleszedéssel és elkészítéssel, és azért annyira nem lett szenzációs) mandulával és petrezselyemmel, vajon párolva, másik évben pedig fogasfilét, valahogy tejfölös - pörköltes szafttal, tésztával. Hát az borzasztó lett, nagyon halíze volt és vastagok voltak a halszeletek, nem is tudtam enni belőle. Kicsit fázom, ezért mikor tervezgetjük a karácsonyi halvacsorát (egész évben nem ettünk halat, az előresütött halrudacskák kivételével, de azt nem is érdemes számolni) Szóval tényleg finom lett a lazac.
Karácsony másnapján rakott káposztát készített friss majorannával, nagyon tuti lett!
Ma vendégségben voltunk (harmadnap), ott is finomakat ettünk, így a karácsony számomra nem szólt a főzésről. Néha sütöttem egy mákos gubát, vagy egy szilvalekvárral töltött hókiflit és egy brownit a vendégségbe, de ennyi. Ezeknek a receptjei később következnek képekkel.

A karácsony gyerekekkel egész más, mint kettesben. Akkor tudott meghitt lenni, most csak próbálkozunk. Szerencsére míg aludtak (pont jó nagyon aludtak délután) el tudtunk rendezni mindent, amit akartunk és mikor felkeltek kezdődhetett az ünneplés. A fánk kicsi, nem is szeretem a nagyot, alig egy hetet húz ki nálunk, és egyszerű szalma díszekkel van feldíszítve.
Áron így is lelkesedett érte szenteste, talán jobban is, mint kellene, feltétlen magáénak akart tudni néhány díszt, de úgy tettük fel, hogy ne érje el, csak pöckölgetni tudta a gömböket és szúrta a tűlevél, úgyhogy mára már nem érdekelte. Mikor felébredtek, felöltöztünk szépen (persze nekem zuhanyozni már nem volt időm) és lejöttünk a nappaliba. Énekeltünk a fa előtt, ahova már odakészítettük az ajándékokat.

A vacsorát külön-külön fogyasztottuk el, a levessel megetettem a gyerekeket, utána próbáltam én enni, addig a Farkasapa vigyázott a csemetékre, mert valahogy mindig történik valami, utána evett ő. Szóval nem annyira hangulatos, mint régen. Az ajándékokat eltaláltuk, de sokáig nem kötötték le őket. Tudjuk, hogy így van, lassan fedezik majd fel maguknak a hét során.

Én három könyvet kaptam, amikre már nagyon régóta vágytam, nagyon örültem nekik. Természetesen estig, míg le nem fektettük őket, meg se tudtam nézni. Utána annál többet.
Nagy örömömre én is eltaláltam a férjem ízlését, egész hétvégén azt a filmsorozatot nézte, amit tőlem kapott. Már régóta szerettem volna neki megvenni, mert tudom, hogy szeretne így élni, ahogy a filmen látott szakács él. Persze mi nem tehetjük meg, de jó nézni, egyébként én is szeretem.

Mi nem mondjuk, hogy a "Jézuska hozza az ajándékokat". Valahogy eldöntöttük tavaly, hogy nem így akarjuk és nagyon jó így. Most már sokaktól hallom, hogy nagyon nehéz ezt az illúziót fenntartani később, hogy a gyerekek nagyobbak és olyan megjátszom magam jellege lesz, hiszen egy idő után úgyis tudják mi a helyzet, mégis elvárják, hogy játszák tovább a játékot.
Mi elmondtuk Ábelnek, mert ő a befogadóképes, Jézus születésének történetét (részletekben, nagy vonalakban) és mondtuk, hogy karácsonykor az Ő születésnapját ünnepeljük, ezért egymást ajándékozzuk meg és örülünk. Ő Isten fia, megszületett, hogy a Megváltónk legyen és most az égben van, de lát minket és tudja, hogy ünnepelünk. Az örömünk neki szól. Ez számára teljesen elég is volt.
A Mikulást azt misztifikáljuk, valami azért legyen. Meg az tetszik Ábelnek is. Mondjuk idén majdnem elfelejtettük kitenni a csizmákat az ablakba és bele az ajándékokat. Úgy rohantam le hétkor reggel és apikáltam az ablakba a cuccokat. Örültek neki, de délután amúgy is jött a Mikulás, mert a barátnőm apukája vállalta a kihívást és átjött hozzánk is Mikulást játszani. Aranyos volt.





Egy s más





Jaj, rengeteg dologról kellene írnom. Legtöbb akkor jut eszembe, mikor este lefekszem. Olyankor sajnos még jegyzetelni sem tudok. Kerek mondatok ugranak elő az elmémből, aztán elalszom és mikor már írhatnék, nem emlékszem semmire. Tudnám, a többi blogger hogyan csinálja.

A gyerekek.
Szépek, aránylag egészségesek is (néhány nátha, orrfolyás, köhögés végigvonul időnként a családon).
Áron egyre okosabb, amit nagyon élvezek. Néha azt játsza, hogy eszik. Van kis kanala és keres egy kis műanyag edényt, abba merítgeti a kanalat és csámcsog. Ha szépen kérem, nekem is ad, akkor én is csámcsogok. Szeret dolgokat be- és kipakolni, tologatni a dömpert, egymáshoz kapcsolni az autót és a pótkocsit. Egyébként járkál fel és alá a lakásban, mindent megvizsgál, megfigyel. Bedobja a kukába a szemetet (és egyéb más dolgokat, amiket úgy ítél, hogy oda való), kapargatja a gyurmát, fogja a tollat és próbál rajzolni. Nagyon kommunikatív. Ábel is az volt, nagyon szerette az embereket és a társaságot. Áron nem egészen ilyen, az idegenekkel bizalmatlan, bár ha szeretetet tapasztal, akkor hamar megbarátkozik. Akiket szeret, azokat viszont teljes erőből. Fél pillanatonként odaszalad hozzánk és megöleli a lábunkat. Egyébként is nagyon szeretetteljes. Sokszor bújik hozzánk, ölelget, simogat, ugrik a kezünkbe és néha alig lehet megszabadulni tőle. Persze legtöbbször nem is akarunk.
Ábel játékai is egyre élvezhetőbbek. Önálló, ő nem nagyon ölelget, de kisebb korában se volt ilyen. Sokszor játszik úgy, hogy az autók személyek. Tegnap pl. egy szamár (műanyag állat) és egy versenyautó találkozott az ágyon velem. Ilyenkor elég ötletesnek kell lennem, mert a párbeszéd úgy indul Ábel részéről, hogy: "Szia". Többet nem tesz hozzá, a többi az én kreativitásomon múlik, hogy kitudjam, vajon mit is akar a csacsi és mit a versenyautó. Izgalmas feladat. Számtalan ilyen adódik napról-napra.
ajnos vannak nem ennyire kellemes napi feladatok is. A fiuk közötti konfliktusok is szaporodnak azzal, hogy egyre nagyobbak. Áron akaratos, nem egykönnyen adja fel, bár tart Ábeltől és nem is veszi el a játékait, csak ha nem néz oda. Igyekszem is megakadályozni, hogy egymás játékának elvételével egymás örömét megrontsák, de nehéz mindig ott lenni. Néha persze hagyom is, hogy maguk oldják meg a konfliktusaikat, hogy nevelődjenek ezzel is. Ábel tudja, ha rosszat tesz Áronnal (fellöki, felpofozza, elveszi a játékát) akkor azonnal bocsánatot kell kérnie és puszit adnia. Ez nem nagyon van ínyére, de mindig megteszi, ebből is látom, hogy nagyon is tudatában van annak, hogy fájdalmat okozott. Áron meg irul -pirul és vigyorog mint a tejbe tök, ha Ábeltől puszit kap. Nagyon szereti a bátyját.
Ábel szeret meséket nézni, sajnos egyre inkább, pedig nagyon szűröm, mit nézhet, mit nem, mégis rá van kattanva a tévére. Lehet, hogy az a baj, hogy látja, hogy mi is bekapcsoljuk esténként, de egyébként is nagy hatással van rá a kép. Néha még az olvasásnál is többre értékeli, ez aggasztó. Tudatában vagyok, hogy most lehet még rajta változtatni, később egyre nehezebb lesz. Bob, a mestert szereti legjobban, talán, az nagyon inspiráló számára, utána sokszor eljátsza a saját játékaival. Csak ne lenne ennyire bárgyú az a mese, néha a falat kaparom tőle.
A legtöbbet olvasott könyv, az Anna és Peti sorozat. Vég nélkül el bírja hallgatni. Pedig annyira hétköznapi dolgokról van szó benne, ami velünk is történik. Régen szerette is nagyon azt is, ha este elmeséltem a napunkat, mostanában nincs ilyen, kiszorította az Anna, Peti. Ezekből nem tanul rosszat, én is szeretem neki olvasni. Magyar nő írta, magyar gyerekekről és cseppet sem bárgyú.
Karácsonyra kapott négyet, mert csak egy volt, a többit a könyvtárból kölcsönöztük. Úgy is jó volt, csak szétolvastuk, már féltem visszavinni. A legjobban Petikével azonosul, néha a könyvbeli kalandokat úgy emlegeti, mint a sajátjait, mintha ő is átélte volna. Édes.
A közös fürdés a feloldódás helye, ott nincs konfliktus, közösen pucérkodnak és élvezik a vizet. Vettünk nekik karácsonyra egy csempére "ragasztható" játékot, autók és út. Csak akkor ragad, ha vizes, szerintem nagyon ötletes játék és szépek a színei.
Szeretnek játszani a műanyag állatokkal, amiket egy kedves ismerőstől kaptunk nemrég. Áron is megy az állatokkal, mint Ábel (azt játsza, hogy mennek) és a szamárnál próbál hangot is kiadni. (mondjuk neki, hogy I-Á, ebből csak az Á-t mondja, de nagyon édesen, mélyen).

Míg ezt a posztot írom, háromszor ugrottam fel, pedig igazán nem hosszú, hogy újból és újból bemenjek hozzájuk, mert nem akarnak elaludni. Egyébként az alvási szokásoknak majd szentelek egy külön bejegyzést, ma nagyon fáradtak, mert a nagyinál voltunk, ilyenkor kimarad a délutáni alvás, csak a kocsiban alszanak hazafelé egy fél órát, így elég zizik este. Nehezen is alszanak el.

Így elég nehéz is a gondolataimat összeszedni (most épp a férjem ment fel rendet tenni köztük), de legalább ennyi megvan a postból, amire régóta készültem.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...