Jaj, rengeteg dologról kellene írnom. Legtöbb akkor jut eszembe, mikor este lefekszem. Olyankor sajnos még jegyzetelni sem tudok. Kerek mondatok ugranak elő az elmémből, aztán elalszom és mikor már írhatnék, nem emlékszem semmire. Tudnám, a többi blogger hogyan csinálja.
A gyerekek.
Szépek, aránylag egészségesek is (néhány nátha, orrfolyás, köhögés végigvonul időnként a családon).
Áron egyre okosabb, amit nagyon élvezek. Néha azt játsza, hogy eszik. Van kis kanala és keres egy kis műanyag edényt, abba merítgeti a kanalat és csámcsog. Ha szépen kérem, nekem is ad, akkor én is csámcsogok. Szeret dolgokat be- és kipakolni, tologatni a dömpert, egymáshoz kapcsolni az autót és a pótkocsit. Egyébként járkál fel és alá a lakásban, mindent megvizsgál, megfigyel. Bedobja a kukába a szemetet (és egyéb más dolgokat, amiket úgy ítél, hogy oda való), kapargatja a gyurmát, fogja a tollat és próbál rajzolni. Nagyon kommunikatív. Ábel is az volt, nagyon szerette az embereket és a társaságot. Áron nem egészen ilyen, az idegenekkel bizalmatlan, bár ha szeretetet tapasztal, akkor hamar megbarátkozik. Akiket szeret, azokat viszont teljes erőből. Fél pillanatonként odaszalad hozzánk és megöleli a lábunkat. Egyébként is nagyon szeretetteljes. Sokszor bújik hozzánk, ölelget, simogat, ugrik a kezünkbe és néha alig lehet megszabadulni tőle. Persze legtöbbször nem is akarunk.
Ábel játékai is egyre élvezhetőbbek. Önálló, ő nem nagyon ölelget, de kisebb korában se volt ilyen. Sokszor játszik úgy, hogy az autók személyek. Tegnap pl. egy szamár (műanyag állat) és egy versenyautó találkozott az ágyon velem. Ilyenkor elég ötletesnek kell lennem, mert a párbeszéd úgy indul Ábel részéről, hogy: "Szia". Többet nem tesz hozzá, a többi az én kreativitásomon múlik, hogy kitudjam, vajon mit is akar a csacsi és mit a versenyautó. Izgalmas feladat. Számtalan ilyen adódik napról-napra.
ajnos vannak nem ennyire kellemes napi feladatok is. A fiuk közötti konfliktusok is szaporodnak azzal, hogy egyre nagyobbak. Áron akaratos, nem egykönnyen adja fel, bár tart Ábeltől és nem is veszi el a játékait, csak ha nem néz oda. Igyekszem is megakadályozni, hogy egymás játékának elvételével egymás örömét megrontsák, de nehéz mindig ott lenni. Néha persze hagyom is, hogy maguk oldják meg a konfliktusaikat, hogy nevelődjenek ezzel is. Ábel tudja, ha rosszat tesz Áronnal (fellöki, felpofozza, elveszi a játékát) akkor azonnal bocsánatot kell kérnie és puszit adnia. Ez nem nagyon van ínyére, de mindig megteszi, ebből is látom, hogy nagyon is tudatában van annak, hogy fájdalmat okozott. Áron meg irul -pirul és vigyorog mint a tejbe tök, ha Ábeltől puszit kap. Nagyon szereti a bátyját.
Ábel szeret meséket nézni, sajnos egyre inkább, pedig nagyon szűröm, mit nézhet, mit nem, mégis rá van kattanva a tévére. Lehet, hogy az a baj, hogy látja, hogy mi is bekapcsoljuk esténként, de egyébként is nagy hatással van rá a kép. Néha még az olvasásnál is többre értékeli, ez aggasztó. Tudatában vagyok, hogy most lehet még rajta változtatni, később egyre nehezebb lesz. Bob, a mestert szereti legjobban, talán, az nagyon inspiráló számára, utána sokszor eljátsza a saját játékaival. Csak ne lenne ennyire bárgyú az a mese, néha a falat kaparom tőle.
A legtöbbet olvasott könyv, az Anna és Peti sorozat. Vég nélkül el bírja hallgatni. Pedig annyira hétköznapi dolgokról van szó benne, ami velünk is történik. Régen szerette is nagyon azt is, ha este elmeséltem a napunkat, mostanában nincs ilyen, kiszorította az Anna, Peti. Ezekből nem tanul rosszat, én is szeretem neki olvasni. Magyar nő írta, magyar gyerekekről és cseppet sem bárgyú.
Karácsonyra kapott négyet, mert csak egy volt, a többit a könyvtárból kölcsönöztük. Úgy is jó volt, csak szétolvastuk, már féltem visszavinni. A legjobban Petikével azonosul, néha a könyvbeli kalandokat úgy emlegeti, mint a sajátjait, mintha ő is átélte volna. Édes.
A közös fürdés a feloldódás helye, ott nincs konfliktus, közösen pucérkodnak és élvezik a vizet. Vettünk nekik karácsonyra egy csempére "ragasztható" játékot, autók és út. Csak akkor ragad, ha vizes, szerintem nagyon ötletes játék és szépek a színei.
Szeretnek játszani a műanyag állatokkal, amiket egy kedves ismerőstől kaptunk nemrég. Áron is megy az állatokkal, mint Ábel (azt játsza, hogy mennek) és a szamárnál próbál hangot is kiadni. (mondjuk neki, hogy I-Á, ebből csak az Á-t mondja, de nagyon édesen, mélyen).
Míg ezt a posztot írom, háromszor ugrottam fel, pedig igazán nem hosszú, hogy újból és újból bemenjek hozzájuk, mert nem akarnak elaludni. Egyébként az alvási szokásoknak majd szentelek egy külön bejegyzést, ma nagyon fáradtak, mert a nagyinál voltunk, ilyenkor kimarad a délutáni alvás, csak a kocsiban alszanak hazafelé egy fél órát, így elég zizik este. Nehezen is alszanak el.
Így elég nehéz is a gondolataimat összeszedni (most épp a férjem ment fel rendet tenni köztük), de legalább ennyi megvan a postból, amire régóta készültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése