2011. április 29., péntek

Húsvéti kalács

Ismét ünnep és én ismét gondban vagyok, hogy milyen szokásokat, hagyományokat alakítsak ki, ami tükrözi az ünnep keresztényi jelentőségét, a gyerekek számára emészthető és minden évben újra lehet játszani, hagyományt lehet belőle teremteni.
Csak próbálkozom.
Kalácsot természetesen sütök, az nálunk is volt, minden húsvétkor, de nem a családi receptet vettem elő, nem is tudom, igazából, hogyan készült, akkoriban, amikor ezt megfigyelhettem volna egyáltalán nem érdekelt a főzés, sütés.


Ismét a Nosalty-t találtam egy sokak által dícsért receptet. Nem csalódtam én sem, tanúskodik a kép. Picit még sülhetett volna, de azért finom volt. Nagyon szépen megkellt, kár, hogy Ábel nem ehetett belőle. Az ő lisztjéből nem tudok kalácsot sütni, nem formázható a tészta. A húsvégi asztalon, ami szépen meg volt terítve, még virágra is futotta az energiánkból, úgy dugdostam a kalácsot a váza mögé, hogy aki eheti vegyen  belőle, de Ábelt ne ingereljük túlságosan. A gyerekek nagy lakomát nem csaptak, pedig azt gondoltam a sonkát szeretni fogják, a majonézes tormára se értek még meg, úgyhogy nekik nagyjából olyan reggeli volt, mint máskor, sok zöldség, kis kalács-zsömle.
Az eső elmosta az ajándékkeresgélést a kertben, pedig idén először terveztem, hogy megcsináljuk, mert már elég nagyon a gyerekek. A Feltámadás - sütit majd egy-két év múlva próbálom ki. Érdeklődés hiányában a közös tojásfestés és kreatívkodás is elmaradt, alig lehetett őket rávenni, hogy néhány húsvéti témájú képecskét ragasszanak kartonpapírra. Én élvezem ezeket legkevésbé, mert mire mindent előszedek (papír, ragasztó, olló - addig a gyerekek széttépik a papírt csíkokra, kinyomják a ragasztót, a terítőt összegyűrik, az ollót csattogtatják. Szóval számomra egy idegbaj kreatívkodni velük, de azért hősiesen próbálkozom. A vége persze az lett, hogy Áront a leginkább az érdekelte, hogyan folyik ki szép sugárban a ragasztó a flakonból, ill. milyen jó, hogy össze tudja ragasztani a tenyerét, Ábelnek meg elment a kedve idő előtt, így magam ragaszthattam fel a húsvéti képeket a kartonra.
A sonkát Farkasapa készítette elő a húsvéti reggelihez, nem is volt vele semmi baj, nagyon finom lett és egy kellemes reggelit költöttünk el családi körben vasárnap reggel.
Bárcsak minden reggel így kezdődne!

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...