2010. március 8., hétfő

Zöldülünk

Ez a bejegyzés most nem a tavasszal kapcsolatos. Mikor Áron megszültetett és elég sok bajunk volt a bőrével, eldöntöttük, hogy kipróbálunk vegyszermentes mosószereket. Van nekem egy kedves barátnőm, aki már korábban mesélt a Mosószódáról. Hogy ő azzal mos mosóporral felesbe, és szuper, fehérít, vízlágyít, fokozza a mosópor hatékonyságát, és nem szennyezi agyon a környezetet. Felkeltette az érdeklődésemet és utánajártunk a dolgoknak. Sok cikket elolvastam a témában és rátaláltunk néhány szuper kis boltra, ahol beszerezhetőek a régi idők takarítószerei nagy mennyiségben.
www.zoldbolt.hu
ww.okoszolgalat.hu
Azóta én is felesben mosok mosószódával és mosóporral. A ruhák tiszták és jó illatúak (öblítőt azóta nem használok, mióta "zöldülünk".
A szódabikarbóna is tökéletes súrolószernek bizonyult, a fürdőszoba csempéi, és a csapok ragyogtak. Ugyanúgy súrolásra használom a citromsavat. Ezzel annyira nem szeretek dolgozni, mert durva szemcsés és a kezemet is radírozza, de szépen lehet vele súrolni, mert a gyenge sav marja is a koszt.
Igazából az számít, hogy próbálunk tudatosan figyelni rá, hogy ne öntsünk mindenféle szutykot a külvilágba, takarítás és mosás címén. Még nem vettünk soha pl. mosagatógép tablettából környezetbarátot, mert nem bírjuk megfizetni, a mosogatószerek is igen drágák. Sokszor pont ez a baj a környezettudatossággal, hogy a legtöbb egyszerű halandónak megfizethetetlen. A fentebb felsorolt szerek egyáltalán nem drágák, mindenki számára elérhetőek, ezért is ezzel kezdtük a kísérletezést.
Innen veszünk azóta mosószódát, szódabikarbónát, bóraxot, citromsavat, mosódiót (ezt csak egyszer, kipróbálásra vettük, de annyira nem tetszett). Ezeken kívül használok még mosóport és ecetet, ez utóbbit öblítő helyett a ruhákhoz. Ecetszaguk nem lesz, de lágyítja a nálunk igen kemény vizet és fertőtlenít. Mindennel meg vagyunk elégedve. Ezúton bíztatok másokat is, hogy próbálják ki.

Rosszabbul jártunk a házi tejjel. Nem messze tőlünk vagy egy tehéntelep, ahol lehet minden reggel friss tejet venni. Áron születése után egy-két hónappal elkezdtük onnan hozni a tejet. Sajnos olyan hasmenésem lett pár napon belül, hogy a házból nem tudtam kimozdulni. Nem az én elpuhult városi gyomromnak való volt. Áron is csupa kiütés lett, az is lehet, hogy pont ez váltotta ki, hiszen akkor még, ha minimálisat is, de szoptattam. Pedig finom volt az a tej. Joghurtot is próbáltam készíteni, ahogy anyukám régen, feltettem aludni a szekrény tetejére, na, abból meg olyan büdös holmi lett, hogy nem győztük orrbefogva kiönteni. Szóval néhány epizódja a "zöldülésnek" nem sikerült valami jól.

További terveink között szerepel a három kukás, szelektív hulladékgyűjtés, a komposztáló. Az ásványvízről leszoktunk, szódát iszunk, ami visszaváltható és nem is olyan drága. Természetesen a papírt eddig is külön gyűjtöttük, de ennél többre most nem futja. Martonvásáron, ahol lakunk, még arra se fordít gondot az önkormányzat, hogy a szelektív kukákat cseréltesse. Folyamatosan folyik ki belőle a szelektív szemét, hogy az embernek nincs is kedve vele foglalkozni. Így nehéz lesz rávenni az embereket, hogy szelektíven gyűjtsék a szemetet. Sajnos elég sok pelenkát használunk, amivel extrém módon terheljük a környezetünket. Mivel nálunk nincs csatorna és két pelenkás korúm van, nekem se türelmem, se kedvem, se pénzem mosható pelusra áttérni. Egyszerűen bonyolult lenne. Nem is tudom elképzelni, hogy a hányós - hasmenéses időszakban azok a szülők, mit csinálnak. Még a ruhájukból se igen jött ki a cucc, nem beszélve arról, hogy minden alkalommal öklendezve áztatgattam.

Szóval jó a környezettudatos élet, csak kicsit több nehézséggel jár néha, mint ha erre oda se figyelnénk. Hosszú távon persze mindenképp megérni, hiszen a mi gyerekeink fogják az a környezetet élvezni, amit mi most ahogy tudunk, védünk.


Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...