Karácsony

Végül a 24-e nem is alakult olyan rosszul, mint gondoltam. Bár takarítani nem volt időm egyáltalán, csütörtökön 5-re értem haza és péntek délelőtt Farkasapa azt mondta, hogy ne hagyjam, hogy elborítsa a kedvem az, hogy nem minden tökéletes, hanem élvezzük ezt a napot, minden gondja ellenére. Úgyhogy elmentünk mindannyian sétálni, vagy két órát tekeregtünk a parkban a fiukkal, a gyönyörű tavaszi időben, még a bringát és motort is lehoztuk a padlásról, hogy a fiuk is kellőképp élvezzék a sétát.
Aztán hazaérve hideget ebédeltünk, majd a fiuk elmentek aludni. Természetesen nagyon nehezen aludtak el, Áron fél kettőre és alig aludtak háromig, úgyhogy Farkasapa rekordtempóban készítette odalent az ajándékot.
A terv az volt, hogy két asztlat készítünk nekik, ill. asztallapot, amire kereket szerelünk és bevonjuk zöld filccel. A filc nagyon drága volt, ezért egy terepsznű pléd lett a bevonat, és úgy tűnik, elég lett volna egy asztallap, mert hiába készítettünk Áronnak sajátot, ő csak pár percig játszott a sajátjával, utána  csak  Ábelével volt hajlandó játszani. Egyszer az IKEÁ-ban láttunk ilyet, hogy az ágy alól lehetett előhúzni a terepasztalt, és már akkor eldöntöttük, hogy készítünk ilyet  fiuknak. Ábelé most fenn is van a szobájukban az ágy alatt és napjában többször felmegy, kihúzza és játszik vele. Szerintem jó ajándék lett, nagyon élvezték.

Az ajándék átadása előtt énekkel jöttünk le a lépcsőn, de hiába, mert amint meglátták az asztalokat, otthagytak engem és elszaladtak játszani, még a karácsonyfát is jóval később szemrevételezték. Este 10-ig egyfolytában játszottak, Ábel még pusziadásra is csak futva volt hajlandó, "engedj, megyek vissza játszanií", de hát ezért csináltuk.
A karácsonyi vacsora nem igen nyerte el a tetszésüket, Ábel egy fél halat, Áron egy kis rizst evett. Megint egyedül maradtunk az asztalnál Farkasapával.
A vacsora egyedül az ő érdeme. Ill. én a fűszernövényeket vettem meg. Ő keresett receptet, ő vette meg és készítette el a halat.

Egy finom snidlinges rizottó (fehérbor, tejszín, húsleves alaplé) és sóval borssal sütött hal, bazsalikomos joghurtöntettel volt a tányéron. Nekem sajnos nem nagyon jött be, mert a savanyú ízekért nem rajongok, de nagyon örültem, mert Farkasapának ízlett, ami ritkaságszámba megy, ha karácsonyi vacsoráról van szó. Már évek óta hallom, hiába ő készítí, hogy nem ízlik neki és nyavalyog az asztalnál.
A desszert az én érdemem. Receptötlet innen. Mascarpone túróval és vanília, citrom, cukorral összekeverve az alja, csoki, tejszín a következő réteg, majd mogyorót szórtam rá és a végén karamellt öntöttem a tetejére, ami azonban nem sikerült, így az a képen nincs rajta. Nagyon finom volt, bár nekem túl tömény.

Pihentető és boldog volt a karácsony első napja mindannyiunk számára.