2010. december 23., csütörtök

Advent és Karácsony nálunk

Ez egy nagyon szomorú bejegyzés lesz, mert az adventi időszakon már túl vagyunk, és tudom, hogy nagyon rosszul csináltam.A Karácsonynak még előtte, de a helyzet jelenlegi állása szerint, ennek az ünnepnek a széppé tételében se leszek valami ügyes.

Advent első vasárnapjára még volt erőm, bár nagyon későn, fél 9-kor értünk haza, koszorúnk nem volt, de négy egyforma gyertyánk igen, ezeket meggyújtottuk, énekeltünk és pár szóban vázoltam a gyerekeknek a várakozás lényegét. Nagyon persze nem köti le őket, ezért rövidre kell fogni. A rákövetkező vasárnapokat teljesen elblicceltük, a másodikon egyszerűen elfelejtettük, a harmadikon vásárolni voltunk, nagyon későn, fáradtan (nem tudom, mindenki tisztában van-e vele, mit jelent a "fáradt gyerek" kifejezés, nem ugyanaz, mint ha egy felnőtt fáradt), ezért elmaradt a gyertyagyújtás, harmadik vasárnap meg idegesek voltunk, ezért szintén eszünkbe sem jutott. Tudom én, hogy az én felelősségem lenne, hogy ezek a dolgok működjenek a családban, de nem megy, egyszerűen elfelejtem. Mit tegyek, hogy ne így legyen?
Biztosan benne van ebben vastagon az is, hogy nálunk semmiféle hagyománya nem volt az ünneplésnek. Sem a szülinapok, névnapok, sem a sátoros ünnepek megülésének. Nem hozok otthonról semmit, így nekem kell kitalálni, kialakítani stb. Amihez, eddig úgy látszik, nem sok tehetségem volt. Bár a gyerekek még kicsit, de tudom, hogy nagyon is bennük marad az érzés, a hangulat, hogy milyen a karácsony, vagy az advent.
Valahogy úgy érzem, az idő kifolyik a kezeim közül és semmire sem jutok, nem tudom összeszedni a gondolataimat, hogy valamit végigvigyek, megvalósítsak. Sokszor a gyerekekre fogom, hogy miattuk nem tudom megcsinálni a terveimet, de lehet, hogy ez csak kifogás. Amíg csak ketten voltunk, volt időnk és alkalmunk nagy feneket keríteni a dolgoknak, sok ajándékot vettünk és megadtuk a módját.

Nagyon-nagyon sajánálom, hogy így alakult, remélem jövőre ügyesebb leszek.
Szeretnék legalább gyülekezetbe elmenni vasárnap, hogy ha másként nem, ott érezzem a karácsonyi hangulatot. Nekem is szükségem van nagyon a feltöltődésre.

Nem sikerült megvenni az ajándékot Krisztiánnak. Próbálkoztam én, két napot is rászántam, de sok helyre gyalog nem jutottam el, ahol megnéztem, ott nem volt. Évek óta küzdünk ilyen nehézségekkel, hol a pénzhiány, hol az időhiány az ok. Tavaly egészen jól ment, nem úgy, mint idén, több energiát is fordítottam rá, azt hiszem.

Hogy holnap, hogyan lesz a Karácsonyi ünnepség nálunk, még nem tudom, még nincs kialakult hagyomány, még nincs meg a vacsora terve, nincs szaloncukrunk (az nem is lesz), még nincs kész a gyerekek ajándéka, ami idén egy-egy sínpálya lesz, amire új vonatokat is kapnak. Terveim vannak, szeretném, ha délelőtt sétálnánk, sütögetnénk (ez is rémes, hogy még mindig nem tudom, mit is), közösen feldíszítenénk a karácsonyfát, a gyerekek nagyot aludnának délután, addig én csomagolnék, Farkasapa főzne. Aztán ha felkeltek, szépen felöltöztetnénk őket, énekelnénk a karácsonyfa alatt és megmutatnánk az ajándékokat (nem lesz becsomagolva, de azért meglepetés lesz). Majd beszámolok, hogyan alakult.

Nem tudom, hogy más is küzd -e ilyesmivel, vagy minden kisgyermekes anyának flottul megy a karácsonyi készülődés.

Hát így állunk!

2 megjegyzés:

openeyes írta...

senkinek sem megy flottul - megertelek.
es megnyugtat a teny - hogy ki merted mondani/leirni - a tenyt, hogy ha valami nem hoztunk otthonrol - akkor magunknak kell epitkezni, onmagunkbol.

sok sikert a jovo evre :)
udv
kingha

margaretta írta...

Köszönöm a bátorítást. Végül az előzményeket leszámítva nem sikerült rosszul. :) És eldöntöttem, jövő évre nyáron kezdek el készülni, remélem így összejön minden. Majd beszámolok.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...