LÉOE karácsonyán

Nagyon megörültünk neki, hogy pont most van ez az országos rendezvény, nem sokra rá, hogy kiderült, Ábel lisztérzékeny. Ketten vonatoztunk be Pestre és buszoztunk fel Csillebércre. A hegyen hihetetlen idő volt, derékig érő hó, köd, hogy az orrunkig se láttunk. Sokat gyalogoltunk, féltem, hogy Ábel kiakad, de nagyon jól bírta.
Pont Arató professzor előadása előtt értünk oda, aminek nagyon örültem, remek összefoglalót hallottam a lisztérzékenység történetéről, kialakulásáról és a gyógyítás lehetőségeiről.
Ábellel épp körülnéztünk, vettünk két fél lángost és már kezdődött is az előadás. Sajnos közben folyamatosan zajlott az adás-vétel, mert a tornacsarnokban körben foglaltak helyet az árusok, de végül is oda lehetett figyelni.
Utána mi is rendesen körülnéztünk, infókat gyűjtöttünk. Ábelnek nagyon ízlett a Barbara lisztből készült mézes, ezért abból is vettünk, mármint a lisztekből, vettünk a Mester család termékeiből, ahol nagyon szép kiflit és elég jó lángost is kaptunk. Sajnos hiába minden, ezek a kenyerek nem olyanok, mint a búzalisztesek. Persze próbálkozik az ember, de nem. Szivacsosak, szárazak, ízük se olyan. A sógornőmnél egész finom kenyeret ettünk, amit ő süt otthon. Annak az íze se volt rossz, kicsit morzsálódóbb volt, mint a miénk, de nem vészes. Nekem még nem sikerült ilyet készítenem, de ő is többféle lisztből készíti. Majd remélem én is ráérzek.
Mindenki kedves volt, ez egy elég kis közösség, az árusokat mindenki ismeri, mert nincsenek sokan. Lassan nekem is ismerősen csengenek a nevek. Még jó, hogy már informálódtunk három hetet a sógornőmnél, és sok mindent megmutatott, mit hogyan tart, hogyan szervezzem át a konyhámat. Igyekszem is, de kicsit nehéz, mert a konyha falai nem rugalmasak, rengeteg ötletre van szükség, hogy minden új holmit elhelyezzünk.
Minden ötletet szívesen fogadunk.
Ábelnek van külön polca, azon tartom a száraz élelmet, üvegekben, vagy lezárt zacskókban. Van külön margarinja, felvágottból mi is csak gluténmenteset veszünk, többnyire azt is főzök, ha magunknak főzök is. Vettem neki gyúródeszkát, új nyújtófát, és egy fém tálat használok az ő sütijeinek.
Amit eddig kipróbáltunk: Mesterék vaníliás pudingja - finom krémes, nincs mellékíze, bejött Ábelnek. Egy előre csomagolt tökmagos kenyér - borzalmas, zsömle, ami olajos buci inkább, frissen vette a férjem a TAC-ban, de már akkor főbe lehetett ütni vele valakit, mindegy, Ábel megette. Szereti a rizspuffancsot, a Coop márkájú kukoricás abonettet, úgy néz ki, ezek jobban bejönnek, mint a gluténmentes kenyér. Finom a rizspehely (Cerbi), és valami noname, amit a TAC-ból hozott Farkasapa. Egyébként ő vásárolt be nagyon ügyesen. Sütöttünk már neki saját paníros csirkemellett, hát, elég rossz volt. A gyerek megszerette mindeközben a trapista sajtot (soha nem akarta megkóstolni), a natúr Aktívia joghurtot, a szezámmagot, a tökmagot. Lehet, hogy igazuk lesz azoknak, akik azt mondják, ahogy jobban lesz, jobb lesz az étvágy is.
Bárcsak..!