Nem akart cumizni, szoptatni nem tudtam, így a cicin alvás kilőve. Nyolc féle cumit vettem neki, egyiket se akarta elfogadni, de nem tudott elaludni. Az első három hónap rémálom volt, rengeteget ordított. Próbáltam ringatni, énekelni neki, hagytam ordítani. Sok módszert kipróbáltam (Suttogó összes), de semmi nem jött be. Aztán valahogy megkedvelt egy lapos macit, amit a szájához tartott és közben a nyelvét cumizta, ez a módszer bevált. Alvás előtt megetettem, büfi és betettem az ágyába hasra, aztán elaludt, nem sírt. Mikor felébredt nagyon édes volt mindig, sokat gügyögött - gagyogott.
Sokszor felébredt éjszaka, néha csak a macit kellett visszaadni, de sokszor enni akart, néha ott kellett ülnöm mellette, ritkán ringattam is. Egészen kilenc hónapos koráig tűrtem, aztán úgy döntöttem, leszoktatom az éjszakai etetésről. Két éjszaka ordított, követelete a kaját, de nem adtam, kitartottam és harmadik alkalommal átaludta az éjszakát. Szinte el se hittem. Onnantól sokkal jobban evett napközben, adtam is neki több tápszert, ha kért. Azért másfél éves koráig még voltak fárasztó éjszakák, és betegségek idején újra etettem, ha kellett, mert a teát nem fogadta el és inkább azon voltam, hogy fogyasszon sok folyadékot. Az egyedül alvást viszont teljesen megszokta, annyira, hogy nem jött át soha hozzánk, hogy inkább ott aludna, akkor sem, mikor már nem rácsos ágyban aludt. Áron érkezése előtt egy hónappal költöztettük ki a rácsos ágyból, amit nagyon szeretett, és egy nagy ágyba tettük (nem gyerekágy, hanem felnőtt méret), amit azonnal elfogadott. Ezt is szereti. Mikor kórházban voltam Áron születése miatt, a házban fellelhető összes plüsállatot begyűjtötte az ágyába, akiket úgy kellett lassan, egyenként kicsempészni, mert már nem fért el tőle, ill. nem találta éjjel a macit a sok állat között.
Egészen pici babakorától énekeltünk neki esténként. A Beli buba című, Szalóki Ági lemezén hallott altatót énekeltük neki együtt Krisztiánnal. Azt most is szereti. Aztán megszerette József Attila altatóját és azt kellett minden este elmondanom. Aztán a Kisvakond néhány meséjét kérte, amit fejből mondtam. Néha vetítettünk neki. Most épp semmi rituálé nincs, sajnos, mert Áronnal közösen alszanak és legtöbbször Áron már alszik, mikor felmegyünk. Néha elolvasunk előtte egy-egy könyvet, de mikor már ágyban van, nem tudok neki mesélni. Nem mintha lázadna, de én remélem, hogy ha Áron nagyobb lesz, együtt tudok nekik mesélni és újra lesz fektetéses rituálénk.
Áronnál egész másként alakult. Őt se kényeztettem holmi altatással, de a kezdeti időben nem voltam szigorú. Mivel ő szopott is kevés ideig, a cicizés lehetőség volt az első három hónapban is. Szerette is. Mikor két hónaposan kórházba kerültünk, észrevettem, hogy ő úgy szeret elaludni, hogy szemlélődik. Ezért hozzászoktattam a cumihoz. Alvás előtt a szájába adtam, de mellette maradtam. Aztán később megszeretett egy, az ágyában felejtett, régi takarót, úgyhogy neki az lett az alváshoz szükséges kelléke, meg a cumi. Nála nincs is semmi faxni. Felviszem aludni, megetetem, ha kell, beteszem az ágyába és odaadom a cumit és takarót. Befordul, dumálgat, elalszik. Ő is általában derűsen ébred, aminek szoktam örülni, hagyom is kicsit, hogy szokja. Kiegyensúlyozott gyerek, nem szenved attól, hogy egyedül alszik, ill. most már Ábellel egy szobában. Szépen meg is szokták egymást, egy - két hét volt, amíg nehéz volt az elalvás mindkettejüknek.
Szerintem az a fontos, hogy a gyereknek ne kelljen olyan kellék az alvás előtti komfortérzetéhez, ami arra kényszerítheti a szülőt, hogy ott maradjon mellette, míg elalszik. Rengeteg idő és szerintem felesleges. Mindenkinek meg kell tanulnia egyedül elaludni, mert a pihenés fontos dolog, ha olyasmihez szokik hozzá, amit nem lehet mindig biztosítani, az neki is szenvedés.
Azért írom le ezeket, hátha valakinek segítség. Sokan fordultak hozzám, főleg első gyerekesek, hogy hogyan csinálom, hogy hiszti nélkül alszanak a gyerekek. Hát, így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése