2012. május 24., csütörtök

Olaszország - Zumba tábor


Alig tudom bepótolni ezt az öt napot, amit Olaszországban töltöttem, mert annyi "finom" bejegyzés született az általam is olvasott gasztroblogokon, hogy egyszerűen nem tudom mindet végignézni. Jó volt nekem, mert család nélkül, öt napot tölthettem Lido di Pomposaban és napi sok órát zumbázhattam. 
A zumbát valaki vagy elsőre megszereti, vagy egyáltalán nem jön be neki. Én az előbbi csoportba tartozom. Egy éve járok folyamatosan, nem mindig rendszeresen, sajnos. Sokszor elnézem a zumbázó társaimat. Nők mindenféle korosztályból (2-100), soványak-kövérek-normál testalkatúak, de mindannyian szeretnek táncolni. Egy, mondjuk középkorú családos nőnek mennyi alkalma van táncolni? Max otthon a tükör előtt, de akkor is fenyeget a veszély, hogy a családja kiröhögi. Bulizni már nem nagyon mehet el, ha meg a latin zenére pezsdül fel a vére, akkor elmehet egy tánctanfolyamra, de párja már nem biztos, hogy akad. 
Szóval a zumba teret ad arra, hogy az ember lánya mozogjon, kiélje a tánc iránti szenvedélyét és amúgy jó társaságban legyen. Már évek óta nem vihogtam annyit, mint a táborban a lányokkal, akikkel egyébként ott ismerkedtem meg. Mindannyian "családanyák" vagyunk, de szeretünk élni és egyikünket sem elégít ki, hogy ellátjuk a családunkat és dolgozunk. Ez a kicsit több, számunkra többek között a Zumba. A táborban durván sokat zumbáztunk, minden nap sok-sok órát, délelőtt-délután-este. Jól esett, de az utolsó napon már nagyon fájt a lábam, nem szokta az ökör a szántást, ugye. :)
Sokan csodálkoztak, hogy a férjem "elengedett", mert ez nem általános, hogy két gyerek mellől csak úgy elruccanok Olaszországba, pár napra, de nem csak hogy elengedett, hanem nagyon biztatott, hogy menjek. Nem volt olyan egyszerű megoldani, sok-sok szervezést igényelt, de végül minden rendben volt. Olyannyira, hogy éjszaka érkeztem haza és mivel reggel már az ágyban találtak a fiuk, ügyet se vettettek rám, természetesnek vették, hogy ott vagyok. Annyit kérdeztek: "Anya, hát te hogy kerültél ide?" :)

Olaszország boltjaiban kiélhettem a különleges hozzávalók iránti kíváncsiságomat. Úgy jöttem haza, hogy a tipikusan olasz ételekből hoztam kóstolót: citromlekvár, piadena, pesto, olaszt tészták, sonka, parmezán sajt. Már alig várom, hogy kipróbáljam őket. A citromlekvárról már tudok referálni, nagyon -nagyon finom.

Képek nem készültek, mert elfelejtettem fényképezőgépet vinni, ezért csak a tengerparton kattintottam egyet a telefonommal, de ebből is látszik, hogy milyen nyugalomban pihenhettem. :)

3 megjegyzés:

Mági írta...

Hű fantasztikus vagy és a Férjed is. (Az enyém is ilyen támogatós.)
Hiányoztál az biztos, de gondoltam most nem a blogról szól az életed és hát így volt.
Alig várom, hogy többet adj át erről az élményedről is:)

trollanyu írta...

De jó lehetett neked:) Szuper férjed van, egy Aranyember.

Bokor Boglárka írta...

Igen, tényleg aranyember a férjem. Megosztjuk nemcsak az örömöket, de a gondokat is.
Most már bele kell húznom, mert láttam, hogy Verus konyhája jutott nekem és már nézegettem is, csak nem volt időm elmélyülni a receptekben. Mondjuk rengeteg van, úgyhogy biztosan akad olyan, amit ki tudok próbálni.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...