2012. február 11., szombat

Egy nap krónikája - Vasárnap

Lassan ébredek, csattogó talpak zaját hallom, szöszmötölés, néhány puszi csattan az arcomon: Anya, én vagyok, Áronka! Kinyitom a szemem és egy mosolygós Áron arcba tekinthetek.  Szeretem. Az jut eszembe, ezért érdemes gyereket szülni, hogy így ébredhessek egy vasárnap reggel. Kisimult vagyok, hagytak későig (fél 8) aludni.
Lemegyünk, Áron a hátamon, ez afféle rituálé. Farkasapát és a pizsamás Ábelt lent találjuk. Hát ti mit néztek? Az autókereskedőket nézzük, anya, nézd mit építenek! Kiderül, hogy a fiuk már ébren vannak egy ideje, már a reggeli kakaón is túl vannak. De jó lesz kávézni! Kávé melegszik, Áron ott sündörög, egyszer csak köhögni és öklendezni kezd épp a lábamnál. Kisfiam, kérlek ne hányjál most! De hiába kérem. Jaj, gyere, semmi baj, megmosakszunk. De leveszed ezt, anya!? Persze, csak gyere ne tapicskolj a hányásban. Feltörlés, átöltöztetés. Végre ülök a kanapén, kávézok, lekváros kenyeret reggelizek. Anya, de én is kérek lekváros kenyeret. Kisfiam, most egy kicsit várjunk, most hánytad ki a kakaót, iszol kis vizet és ha többet nem hánysz, kapsz kenyeret is. Úgy fogyasztom el a kávémat, hogy Áron nyüszít mellettem, és tudtomra adja percenként, hogy micsoda kegyetlen anya vagyok, én habzsolom a lekváros kenyeret, neki meg nem adok. Valahogy egyre keserűbb ez a kávé és egyre kevésbé esik jól, pedig hogy vágytam rá, hogy nyugodtan elfogyaszthassam.
Ábel: Anyaaa, a mi tévénket mikor kapcsolod már be (mindig engem kérdeznek, pedig nem az én kedvencem az autókereskedők, hanem az apjuké, de ő, ha hozzá fordulnak egyszerűen úgy tesz, mint aki nem hallja őket, lehet, hogy nekem is ezt kellene tennem?) Közben az autókereskedők adását a gyerekek nyomására felváltja az Őslények országa mesefilm, hát, nem is tudom, melyik volt izgalmasabb, vagy alkalmasabb arra, hogy feldobjon. De azt senki nem kérdezi, hogy én mit néznék szívesen, én meg nem vagyok elég hangos, el vagyok nyomva, és nem csak ma.
Ábel úgy 20 perc múlva: Anyaa, jössz velem állattalálkozósat játszani. Ezt azt jelenti, hogy nekem fel kell húznom a kezemre Tejfölt (IKEÁ-s macska) és végigasszisztálom, ahogy Ábel az ágyából egyenként előhozza az alvósait és bemutatja őket. Anya, most te legyél Bolhával (IKEÁ-s kutya). Jó legalább kis változatosság. Sziasztok egérkék, nem féltek tőlem? Szia Dínó. Hű, de hatalmas vagy! Igen, ő megvéd, mert nagyon erős, anya, nem kell félned. Még a szúnyogokat is elijeszti, nem tudnak megcsípni, mert ha a Dínót megcsípik, eltörik a szúrókájuk. Hát most nagyon megkönnyebbültem.  Bab, nem megyünk el délelőtt az IKEÁ-ba? Legalább valami program lesz a gyerekeknek, mi meg csorgathatjuk a nyálunkat kicsit. Farkasapa beleegyezik, bár pénzünk nincs, de attól körülnézni szabad.
Gyertek öltözzünk fel, srácok! Ábel gyere öltözni (5x)! Áron most te következel, gyere öltözni, fejezd már be az ugrálást, így nem tudom felhúzni a zoknit! Menjetek le, kiszellőztetek. Közben persze összekészítek két adag mosást, leviszem. Úristen, a konyhában bomba robbant, na jó, várjatok, rendet rakok. Jó-jó, addig beteszem nektek a diezeles Thomast.
Na, én kész vagyok fiuk, indulhatunk. Kezdődik az öltözés: hol a sálad, Áron? Nem, nem ezt a sapkát vesszük. Ábel, vedd már fel a cipődet! (6x) Áron, várj még, Ábel nincs készen és rajtam sincs cipő. Mehettek. Áron az ajtóból: Anya, de nem teszel rám cipőt? Jaj, kisfiam, te még zokniba vagy, hát mért nem húztad már fel a cipődet! Egyedül nem tudom, anya. Közben Farkasapa illékony és eltűnik, nem bírja idegekkel az öltözést, persze én se jobban, de valakinek muszáj összekészíteni a fiukat.
Autóban: Anya, ez az út vezet az IKEJÁ-ba? Igen. Apa, túl gyorsan mész. Ez az autópálya, itt lehet, Áron.
IKEÁ-ba nyomkeresőst játszanak, tetszenek nekik a nyilak, annak mentén rohannak fénysebességgel távolodva tőlünk, miközben nyomokat keresnek. Lecsillapítjuk őket, mert félünk, hogy elvesznek. A gyerekrészleg, végre, itt mindent kipróbálnak, mi pedig fél szemmel vigyázunk csak, másik fél szemünk a kínálaton függ és végre csorgathatjuk a nyálunkat kedvünkre. Szerencsére az étterem is közel van. Elmegyek mandulatortáért, amit mindenki szeret. Azért egy kis húsgolyómánia is rákerül a tálcára. A fiuk fáradnak, látszik, hogy közeleg az alvásidő, indulunk. Azért a nyálcsorgatás mellett került néhány fontos holmi a kosárba: két pléd (nagyon olcsó volt, 250 Ft), egy étkészlet (már régóta terveztük, most jó áron szépet találtunk), sütőformák (állatos, Majd készítünk otthon kekszet velük, jó, fiuk! Lelkesedés, azóta se készítettünk).
Áron nyűgös, elszunyókált, nem tetszik neki, hogy felébresztettük. Áron: Nem is leszek a fiad, soha többé! Ábel: Anya, megnézhetjük a Vitéz Zászlót? Oké, de csak míg készítem az ebédet, jó? Farkasapa elpályázik hokimeccsre.
Fiuk, kimegyünk kicsit havazni? Még világos van, gyertek! Nekem nincs kedvem, anya, inkább bent maradok. Oké, de akkor jó legyél. Áron öltöztetése kicsit egyszerűbb, végre kint.
Szia Gergő! Szia Zsófi! (szomszéd gyerekek) Ábel:Anya, én is ki akarok jönni, mert kint van a barátom, Zsófi. Akkor öltözzünk gyorsan, mert Áron kint van egyedül. Ábel: anya, lapátolhatom a havat, persze, de itt a szomszédok lapátja, mert a mienk túl nehéz. Innentől Ábelre nincs gondom, fél órán keresztül. Ábel ordít: Anyaaaa, beleestem az árokba, nézd, tiszta hó a kezem. Semmi baj, gyere lesöpörjük és a nadrágodat is, semmi gond, nem esett bajod. Fél óra múlva: Fiuk, be kell mennünk, mert anya szétfagy. De maradjunk még! De más sötét van és nagyon fázom, gyertek, iszunk finom teát bent. Na jó.
Vetkőzési tortúra indul.
Anya, harcolunk? Gyere, menjünk fel a ti szobátokba és harcoljunk. De megint szét fogtok verni. Ábel: Neem, most hagyunk győzni. Fél óra tömény harc következik, miközben mindketten engem gyötörnek és püfölnek, hancúrozunk, vígan vagyunk.
Figyeljetek, ha szépen elpakoltok itt a gyerekszobában, vetíthetünk. Hurrá, anya vetít, gyere Áron!
Mit vetítsünk? Malacka és a farkasok. Már megint?! Én azt nagyon unom. Nem baj, anya, mi azt szeretjük, nem unjuk meg soha. Három mese lemegy. Kicsit játszanak, addig főzök másnapra valami ebédet nekik.
A kérésemre összekapaszkodtak

A két kis puci béka

Hogy fürdünk ma anya, beülősen? Igen, ma úgy. Hurrá! Gyere Áron, játszhatunk a delfinekkel. Ott tobzódnak, míg megengedem a vizet. Míg ők a delfinekkel bohóckodnak, elpakolom a száraz ruhákat és leviszek még egy adag mosást. Jaj, de álmos vagyok. Szerintem nem fogom megvárni Farkasapát, lefekszem, ahogy letettem a fiukat. Anya, de olvasol még mesét? Nem kicsim, vetítettünk, tudod, nagyon álmos vagyok. Anyaaa, de összebújás lesz. Persze, hogy lesz. Gyertek, elmesélitek a napotokat? Nagyon jó napunk volt ma, anya. Akkor jó. Imádkozol velünk. Persze, ahogy szoktuk. Jó éjt!
Becsukom a szemem, tényleg jó nap volt ez, csak iszonyúan elfáradtam, de mibe is? 


Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...