2011. május 8., vasárnap

Vasárnapi túrótorta


Sehogy se találtam a nyomtatott receptek között egy egyszerű túrótorta receptet, a gépet lusta voltam bekapcsolni, meg ismerem magam, ott felejtődöm, aztán nemhogy tortasütés nem lesz belőle, de az egész délutánt olvasgatással fogom tölteni.
Inkább nekiálltam és mivel tudtam, hogy kb. mi kellhet bele, összeütöttem gyorsan.
Régen, egyszer vendégségbe jöttek hozzánk a férjem nővére és a családja, neki az egyik kisfia lisztérzékeny. Egy túrótortát sütöttem és rettentő büszke voltam magamra, mert teljesen liszt nélkül készítettem. A legjobb pudingport használtam hozzá ill. kukorica lisztet. Jól is sikerült, de a kisfiu egy falatot se evett belőle, bárhogy bizonygattam, hogy teljesen lisztmentes. Akkor nem tudtam, amit most már igen, hogy nagyon szigorúan figyelni kell arra is, hogy soha ne süljön abban a formában lisztes holmi, meg egyébként is "fertőzött" lehet minden, ha nem a saját edényét használja. Akkor zokon vettem, de hamar túltettem magam rajta, csak többet nem próbálkoztam. Most már persze az a kis tüske is "kihúzódott", hiszen tudom már, miért tettek így.
Szóval a hozzávalók:
4 tojás
50 dkg túró
4 evk kukorica lepényliszt, vagy kukoricaliszt
csipet citormos só
15 dkg porcukor (ill. ízlés szerint)
egy csomag vaníliás pudingpor (Haas, gluténmentes)
vanília por
egy Aktivia citromos joghurt (nagyon finom, imádom)

A túrót elkavarom az összes hozzávalóval, kivéve a tojások fehérjét. Mert azt a citromos sóval kell keményre verni. Aztán ügyesen belekavarni a túrós masszába. Kivajazott formába önteni, elegyengetni és 180 fokon 40 percet sütni, míg a teteje szépen megpirul. A sütéssel együtt 50 perc alatt megvolt és olyan jó vasárnapi hangulatom lett tőle. Nekem mindig összeesik kicsit, mikor kiveszem, de az ízélmányből nem von le.
Van olyan recept, emlékeim szerint, amibe margarin is kell és ennyi túróhoz 6 tojás. Nekem az már túlzásnak tűnik, mivel így is nagyon finom.
Mi gyümölcsöntettel ettül, amit Farkasapa frissen zsákmányolt Németországban, most kóstoltuk először, de érzésem szerint nem utoljára. A gyerekek persze sehogy se ettek, de nem baj, majd ráéheznek.

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...