Szépen megírt könyvnek találtam. Nekem a borító nem tetszett, olyan régi film hangulata van, ami engem nem vonz, de az írásmódja modern. Egy nő, aki cselédlány, majd komorna, aki 40 éves korában kilép abból a jól ismert angol arisztokrata világból, amit addig kiszolgált és "egyszerű" ember lesz, majd egyetemet végez és régészként dolgozik egészen időskoráig, meséli el két úrilány történetét. Belepillanthatunk az angol felső körök világába, hogyan tellik három gazdag, főúri gyerek gyermekkora. Elképesztő érzelmek, akaratok feszülnek össze a történetben, igazi drámák játszódnak le egyszerű másodpercek alatt. Nekem nagyon tetszett. Az olvasása közben elvarázsolt és én is átélhettem azokat az érzelmeket, amiket a szereplők. Végig tartogatott meglepetést és bár vastagnak tűnik a könyv, gyorsan átrágtam magam rajta.
A napóra hangja
Szomorú regény. A borító itt katasztrofális, majdnem abbahagytam az olvasást, mert az eleje nem túl izgalmas és a borító alapján úgy gondoltam, semmi szükségem most valami gej történetre. Nagy kár lett volna abbahagyni, nagyon örülök, hogy elolvastam. Egy cseh értelmiségi házaspár, Tomas Keppler és a felesége életét meséli el a fiuk, Daniel Keppler sok-sok évvel később, egy téli síparadicsomban egy zsidó nőnek, aki ismerte az édesanyját, abban az időben, amikor Daniel már nem találkozhatott vele. Tomas egy cseh cégnél dolgozik, akik terjeszkednek, ezért építészként és kivitelezőként Indiába kerül. Nemsokára követi a családja is. A kisfia már egy éves, mikor először látja.
Az indiáról szóló részek nagyon érdekesek, főleg egy gyerek szemével nézve, de megkapó a Tomas és a felesége között lévő érzékeny és intenzív szerelem. A háború, a holokauszt mélyen átformálja mindannyiuk életét, gyógyíthatatlanul megsebzi őket. Sok-sok könyvet olvastam már, ami vagy a holokausztról szólt, vagy csak érintette a témát, mint ahogy ez a téma sok-sok ember életének, vagy a családja életének a része. Nem lehet megkerülni még egy családregény olvasása közben sem, mégis újra szíven ütött. Néhány részletet szívesen beidéznék, de nem nagyon tudok dönteni, melyiket, mindegyik, ami a holokausztról szól, olyan megrázó, hogy kötélidegzet kell hozzá, hogy az ember végigolvassa.
A könyv végére és a történet végére Dan, az egykori kisfiu mindent megtud szeretett mamájáról, amit addig csak homályosan sejtett, ki tud békülni a múlttal és le tudja zárni, most, hogy már nincsenek benne fekete foltok. Szép könyv, de tényleg nagyon szomorú, nekem végig fájt a szívem értük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése