Utazások Erotikában (Ki a franc az a Goethe?) - könyvajánló

Talán furcsa, hogy egy ilyen könyvet kikölcsönzök, de nagyon szeretem Vámos könyveit, még soha nem csalódtam bennük, ezért gondoltam, rossz ez se lehet. Azt nem is mondom, hogy rossz volt, minden esetre eléggé más, mint amit eddig Vámos Miklóstól megszokhattam.


Egy jó kis összefoglalót találtam róla:
"Az egyik cselekményszál a jelenben játszódik, ezt a szerző tíz, arab számmal jelzett fejezetben követi. A történet szerint a főhős 2006 szeptember havát Berlinben tölti, oda menekül harmadik házassága legsúlyosabb krízise elől. E fejezetek közé ékelődnek az életének tíz nőpartneréről szóló, római számokkal jelzett részek. Az első 1957-be vezet, a második 1964-be, végül a XXI. fejezetben, az utolsóban összeér a múlt és a jelen. Furcsa módon Jánoska valamennyi szerelmének, társának, partnerének volt, van valamiféle német vonatkozása. Ha más nem, akkor a neve: egyiküket úgy hívják, hogy Német Margó. "

Nem tartom "pornográf" regénynek, bár az írója tartott tőle, hogy az olvasóközönség annak ítéli. 
A férjemnek az a mondta jutott eszembe már a könyv elején, olvasva, hogy a férfi főhős minden nőt megnéz, mindegyiket levetkőzteti, szinte csak ezen jár az esze, hogy "Ennyi tesztoszteron a világon nincs". Nem tudtam magam beleélni a főhős szerepébe, sem a problémáit nem tudtam elismerni. Egy szerencsétlen, morálisan eléggé elengedett figura, aki még életében nem csinált semmit, ami igazán jól sikerült volna (na jó, a gyerekeivel nincs gond). Középszerű, állandóan a szex-en jár az esze, miközben nincs benne semmi tiszteletreméltó, vagy szerethető pont. Életében egyetlen igazi nőbarátja van, a gyerekkorában megismert első szerelme, aki német és akivel csak hébe-hóba találkozik. Goethe nagy szerepet játszik az életében, mert azon túl, hogy felnőttként Goethe kutató lett (ez is miféle szakma?), az élete főbb állomásaiban jelentős szerepet játszott valamilyen formában. Talán még pozitívum, hogy Goethe-ről sokmindent megtudhattam, legalább a lexikális tudásom gyarapodott, ha már a történet maga nem igen volt rám hatással.
Maga a könyv jól van megírva, a stílusa nagyon szórakoztató, ezért tudtam végigolvasni. A cselekmény nem igazán érdekelt, az sem, mi lesz a főhős sorsa. Eléggé befejezetlen a regény, ahogy a mostanában olvasott többi Vámos könyv is. 
Állítólag eredetileg egy nő életútját szerette volna megírni, fogalmam sincs, mit akart ezzel, ez annyira nem nőről szól, hogy az egy egészen más regény lenne.