A napokban fejeztem be, még friss az élmény. Fájdalamas volt olvasni. Két nem hétköznapi ember szerelme bontakozik ki a könyv végére, egy mindent túlélő szerelemé, amelyről valahogy a való életben nem hallanni. Egy festő és egy híresség szerelme, amely a kezdetektől egészen rendkívüli. Nincsenek csatározások, mindennapi gondok - csak kiegyensúlyozottság, boldogság, gazdag élmények - mégnem a való élet kopogtat újra az ajtajukon, méghozzá egy agresszív rák formájában. Ők utána is kitartanak egymás mellett, erőn felül. A beteg feleség utolsó kívánsága, hogy a bakancslistáját, aminek a fő tétele "vévigevezni a folyónk, le egészen Moniactól" végigéljék. Hétköznapi dolgokat kíván elérni, hiszen pont attól fosztotta meg őket a betegség. A férje, aki jól ismeri a Folyót, felkészül és megvalósítja a felesége utolsó kívánságát. Sok kalandban van részük és olyan módon búcsúznak el egymástól, amilyen módon éltek. Szépen, különlegesen, teljesen.
Szép könyv volt, kicsit szomorú, de ugyanakkor felemelő. Nagyon tetszett a szerkezete, hogy "in medias res" belevág a közepébe, és lassan, a jelennel történéseit kísérve bontakozik ki előttünk a két fiatal története, szerelmük mélysége, az átélt fájdalmak sokasága, a lány betegségének természete.
Mindenkinek ajánlom, mert érzelemgazdag, szépen megírt sztori.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése