Pénteken mentünk vendégségbe a fent említett barátunkhoz és a családjához, annak apropóján, hogy két hónapos a kisebbik fiuk és mi még csak képen láttuk. Ezért megszerveztük a tűzoltósági látogatást is. Én otthon maradtam babázni a feleséggel, a fiuk meg felkerekedtek és a III. kerületi tűzoltóságra mentek terepszemlére. Hihetetlenül kedvesek voltak az ottaniak, nem kímélték magukat a fiaink szórakoztatásában. Kihozták a legnagyobb tűzoltókocsit, emelővel utaztatták a fiukat és mindent apróra megmutattak. Vezethették a régi Tátra tűzoltó autót (amiért Farkasapa is majd megőrült, de felnőtt módjára visszafogta magát, és nem kérte, hogy hadd üljön be ő is a kormány mögé), felöltöztették őket miniatűr tűzoltóknak, kaptak sisakot is, ami világít és egészében véve szuperül szórakoztak.
Mondanom se kell, hogy eddig is naponta hallgattam és valószínűleg még sokáig fogom hallgatni a történeteket a csodás napról.
Nekem is jó napom volt, mert sokat babázhattam, és nagy kedvet éreztem, ahogy a kisbaba mosolyát láttam, hogy újra legyen nekem is egy ilyen saját apróságom, akinek a gügyögését hallgathatom. Persze ez a lelkesedés nem elég, ennél több motivációra lenne szükség, hogy újra úgy érezzem, belevágnék, de nagyon jó volt a kölcsönkapott babát is ajnározni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése