2011. november 11., péntek

Ihletett kreatívkodás

Minimális idő jut mostanában arra, hogy együtt alkossunk a gyerekekkel. Ha időnk lenne is rá, nem mindig kaphatóak ilyesmire, van, hogy mire mindent kipakolok otthagynak és elmennek autózni. Én örülök, ha egyedül dolgozgathatok, de az igazi az lenne, ha ez nekik is örömet okozna. 
Mostanában Kifli és Levendula blogján nagyon sok jó öttletet találtam. De még ha nem is koppintom le egy az egyben az ötleteit, valahogy fellelkesülök és neki-neki látok valamit megvalósítani a fejemben lévő tervekből. Már az is nagy dolog, hogy a blog olvasása közben elhatároztam, hogy veszek itthonra akrilfestéket, ezt sikerült is abszolválnom Martonvásáron, és már semmi nem állhatta utamat, hacsak a saját kézügyetlenségem nem.

Az alábbi leharcolt muffinsütő átalakítását a férjem - hazaérkezvén Mesztegnyőről a fiukkal- elnéző mosollyal nézegette és látszott, hogy magában konstatálta, milyen hülyeségek fabrikálásra fordítottam a drága időt. 
A férjem által csak "gagyizónak" emlegetett boltban vettem bele szines, nagyobbacska mécseseket és már mehetett is a karácsonyi ráhangolódás. A fiuk sajnos, alig hogy meggyújtom a gyertyákat, kérdezgetni kezdik, hogy mikor fújhatják már el, úgyhogy sokáig nem élveztem a fényüket, de majd karácsony közeledtével egyre többször megyújtjuk őket, remélem. 








A kockák, amik natúr színűek voltak, szinesek lettek az új akrilfestékek és az én buzgalmam jóvoltából. Úgy akartam rajzolni rájuk (amit sajnos köztudottan nem tudok), hogy lehessen belől várost építeni. Ábel nagyon-nagyon sokat játszott vele, a képen látható építményt is ő hozta össze, teljesen egyedül.

A rakétákat csak úgy elképzeltem, aztán, mivel az ezüst színű akrilfesték már úgyis használatban volt, megpróbáltam elkészíteni. Kellett hozzá egy hosszabb (csomagoló papír volt rajta régen) keményebb papírguriga, kartonpapír- ebből készültek a támasztói, és egy keményebb papírból kivágott kúp, meg ragasztó. Jó, tudom, hogy nem egy csoda, de tetszett a fiuknak és nekem ez a fontos. Sajnos nem örök darabok, és mivel a fiuk úgy játszanak vele, hogy dobálják (szerintük reptetik) a szoba egyik végéből a másikba.

Tejesdobozokból készítettem egy garázst is Ábelnek a trabantjai (legféltettebb kincsei) számára. Arról nincs kép, de nem is lett hú de szép, mivel a festék elég csíkosan vonta be a dobozokat. Háromszor festettem át, mire egyáltalán lett színe, pedig lealapoztam először fehérrel. Három emeletet készítettem, fektetve egymáshoz ragasztottam, a kimosott, levágott tejesdobozokat. Jó erős ragasztó kell hozzá és sok idő, mert mindennek meg kell előbb száradni.

Nagy kedvem lenne együtt kreatívkodni másokkal. Az óvodába is kellene vinni a karácsonyi vásárra magunk gyártotta kincseket. Vannak ötleteim, terveim, sőt, a tavalyi évvel ellentétben már adventi naptár tervem is van de csak reménykedni tudok benne, hogy lesz is időm és energiá megvalósítani.

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...