Tél vége - Csodabogarak

Én úgy gondolom, hogy már a tél végén járunk, bár még csak február eleje van, szeretem azt gondolni, hogy mindjárt itt a tavasz.
A gyerekeim most már szinte ki se gyógyulnak a takonykórból. Egyik hétről a másikra újabb és újabb kórságok ütik fel a fejüket, nem szűnűnk orrot fújni és szívni, csöpögtetni, lámpázni, antibiotikumot szedni, hányni, stb. Csupa kellemes dolog. :( Nekem nagyon elegem van már mindebből, ezért is bíztatgatom ezzel magam, hogy nem baj, ez már a tél vége. Egyébként lehet, hogy tényleg az a kevés vitamin a gyerekek vitaminraktárában is elfogyott, ami eddig volt, azért van ez a sok betegség. Pedig kapnak vasat, csukamájolajat, C-vitamint naponta 500 mg-ot, Ferrum phosforicumot, multivitamint, aktimelt vagy protexint. Ezeket naponta, betegségtől függetlenül, és mégis, a vérképük katasztrofális. Hát mit tegyek még?
Ábel nem jár oviba gyakorlatilag december eleje óta. Mindenről lemaradt, mikulás, karácsony, mackók hete és gyanítom a farsangról is le fog maradni.
Sem én, sem Farkasapa nem sejtette, hogy ha gyerekeink lesznek, lemondhatunk a nyugodt betegeskedésről, ágyban hentergésről, pihentető alvásokról, stb. Hiába voltunk mi is betegek, főleg én, éjszaka ugyanúgy fel kellett kelnem a gyerekekhez, ugyanúgy ébren kellett lennem velük egész nap. Még jó, hogy kis segítségem akadt, mert kipurcantam volna, tényleg.
Az éjszakákra visszatérve, meg elmesélem, hogy bár Áron már két éves elmúlt, még mindig evett éjszaka. Igazából tudtam én, hogy nem kellene már adni neki, de kényelmesebb volt minden éjszaka tíz percig ébren lennem, mint órákig hallgatni a kiabálását. Ezért inkább adtam neki egy üveg tápszert és aludtunk tovább.
Hétfőn viszont én is rosszul voltam, ezért az apjuk volt velük éjszaka. Áron kezdte a műsorszámát, mire az apja megmondta, hogy nincs tej, nem is lesz, és csend legyen, aludjon. Még kicsit zsörtölődött, de ahogy komolyabban rá akart zendíteni, az apja megkérdezte, hogy esetleg kér-e egy pofont? Hát, azt nem kért, inkább elaludt, azóta éjszakánként fel se ébred.
Hamarabb kellett volna "bevágni a susnyásba".


Végre - végre a fiuk rákaptak a Csodabogarak című mesére. Remélem hosszútávú szerelem lesz. El sem tudom mondani, mennyire unom azoket a meséket, amiket ők nagyon szeretnek. Thomas, Bob, a mester, Kocáksfülű nyúl, Mazsola és Tádé, Verdák, Éliás, a kis mentőhajó, Roary, a versenyautó, Pet, a postás és sorolhatnám. Némelyik nem rossz, de mikor az ember hússzor nézi meg két hét alatt, akkor ezekre is rá lehet unni. Ezeket általában dvd-n nézik, mondjuk naponta két cédét végig. Sajnos. Ábellel, míg kicsi volt, még harcoltunk és nagyon korlátoztuk a tévézését. Most azonban az a helyzet, hogy ha a tv -é előtt ülnek legalább nem veszekszenek, legalább csend van és esetleg el tudok mosogatni, vagy főzni valamit úgy, hogy közben nem kell ötszáz kívánságot teljesítenem. A múltkor épp számoltam, hogy egy szimpla levesfőzés közben hányszor jöttek oda és kértek valamit. 21x-er. Na most, van, akit ez nem borít ki, de én nem ezek közé a szupertürelmes emberek közé tartozom. Engem teljesen kiborít, elveszítem a fonalat, elfelejtek sót, ezt-azt-amazt tenni a levesbe, mert állandóan félbeszakítanak. Ennél még az is jobb, ha tévéznek. Persze nekem.
Hol van az már, mikor főzés közben még Farkasapa, aki még akkor csak szimplán a férjem volt, sem jöhetett ki a konyhába, mert idegesített. Sajnos én ilyen vagyok, ilyen voltam mindig is, hogy ha főztem, csak egyedül szerettem csinálni. Nekem a másokkal közös főzés nem élmény, hanem teher. Úgy érzem, hogy nem tudok gondolkodni és tényleg, sok mindent kihagyok az ételekből, sütikből, ha ilyen nehezített körülmények között kell helytállnom. Ehhez képest, most semmit, de semmit nem tudok egyedül csinálni a konyhában. Sőt!

De visszatérve a mesékre, szóval nagyon örültem, mert már régóta szerettem volna nézni a Csodabogarakat, de a fiuk nem voltak rá vevők. Tegnap este Ábel egyszer csak azt kérte, hogy nézzük a bogárkákat, ami ott fenn van a polcon. Annyira helyesek ezek a mesék! Nem is igazán mesék, nem tudom, hogy lehet a műfajukat megfogalmazni. Valóságos környezetben, a bogárkák, pókok, hangyák, legyek, szöcskék, csigák, és egyéb apró népség dolgozik, ugrik, egymás ellen áskálódik, és szeret. Nagyon bájos történekek, sok humorral. A felnőttek is élvezik, sőt, talán ők inkább. Farkasapa kollégájától kaptuk kölcsön a sorozatot, 6 dvd, úgyhogy most ez megy éjjel-nappal, amíg erre is rá nem ununk.
Néhány epizód a youtube-on
http://www.youtube.com/results?search_query=minuscule&search_type=&aq=f

Pihentető hétvége sok sütéssel

Gyönyörű idő volt pénteken és szombaton. Végre ráérősebbre vehettem a figurát, ezért sütöttem paninit.
A receptet Ottistól vettem, tökéletes, feleztem az adagot, de nem tértem el a recepttől.

Szombaton is csodaszép napsütésre ébredtünk, ezért külön-külön töltöttük az időt a fiukkal. Én elmentem Ábellel könyvtárba, Farkasapa meg vásárolni Áronnal. Ő húzta a rövidebbet, de így van ez, ha csak ő tud vezetni a családból és vidéken lakunk. Ők is szoktak jönni könyvtárba, de most muszáj volt néhány dolgot venni.
Csodás érzés volt elindulni Ábellel. Ő bringával, én gyalog a könyvekkel a hátamon. Nagy békességet éreztem. A boltban vettünk Maoam cukorkát, ami reményeim szerint gluténmentes és eheti, bár bővebb információm nincs, mint amit a csomagoláson feltüntetnek, az összetevők között nem láttam gyanús holmit. Most ez az első számú kedvenc, több csomaggal is elpusztít egyszerre. Egész úton rágtuk a cukorkát és beszélgettünk. Nagyon jó érzés volt. Sokat kérdezett Ábel, ilyeneket: "Az embereknek miért van hajuk?" "Miért nincs az embereknek kopoltyújuk?", "A medvék tudnak biciklizni? Én láttam a tévében, hogy egy medve biciklizett?". Aztán a könyvtárban mindketten keresgéltünk. Határozott céllal mentünk, Petson és Findus könyveket kerestünk. Kivettük Duda és Pocsolya kalandjait, ami szerintem helyes mese, a Minimax-ról ismerjük, a Kisvakond és az Egér karácsonyát, egy Sicc-et, a Kavicsmesét, Marék Veronikától. Sokat már ismer, Ábel, azért is vettük ki, de nyitott az új mesékre is. Végre kézhez kaptam Bögre úr meséit, kíváncsi vagyok, mit fog hozzá szólni Ábel.
Magamnak is szereztem jó könyveket, többek között egy új Ulckaja kötetet, majd beszámolok róla, ha sikerült elolvasnom.

Az egyetlen nehézség meseolvasás közben, hogy mikor Ábellel leülünk Áron is jön, ki ne maradjon, és sajnos neki még hosszúak azok a mesék, amiket Ábellel olvasunk, ezért feltétlen meg akarja zavarni, hajtogatja a könyvet, piszkál minket és mindent bevet, csak hogy abbahagyjuk. Ez engem nagyon bosszant, és elzavarom.
Vele is szoktam olvasni, csak olyankor eleve olyan könyveket választok. Boribon a kedvence, azokat mindig egymás után háromszor kell elolvasni. Na, ezt se szeretem túlzottan, de tudom, minden szülő szenved attól, hogy a gyerekek háromszor akarja meghallgatni a mesét, egymás után. Ilyenkor Ábel is odaül, de ő élvez minden mesét, még a Böngészőket is sokat forgatjuk vele. Azt mindketten nagyon szeretik, sokat nézzük.

Délutánra sajnos nagyon hideg lett, ezért csak Áronnal merészkedtünk ki egy gyors motorozásra, de hamara hazamenekültünk, mert jéggé fagytunk 20 perc alatt, hiába öltöztünk fel alaposan.

Ma a fiuk, Farkasapa, a két gyerek és a nagypapájuk elmentek a Közlekedési Múzeumba. Nagyon örültem, mert ilyenkor egyedül hagynak, és rendezkedhetek a lakásban kedvemre. Ilyenkor támadnak a legjobb ötleteim és felforgatom az egész házat. Nagyon élvezem. Sütök-főzök és filmeket nézek.
A mai pihenés eredménye egy finom bagell, amire már régóta fájt a fogam, de főve sült süti kicsit bonyolultabb, mint ami a hétköznapokba belefér, de a panini sikere után mindenképp ki szerettem volna próbálni. A recept természetesen Ottistól származik. Az ő receptjei egyszerűek, és tökéletesen sikerülnek.
A lisztmentes sajtos rúd receptje a másik blogon.

A békés, vidám hétvége a dolgos és aktív hét előfeltétele.

Könyvajánló

Jeanett Walls - Az üvegpalota című könyvet olvastam nemrég, és nagy hatással volt rám. A borítója jelentéktelen, azért kölcsönöztem ki, mert az új könyvek között volt, bár szerintem nem mostanában jelent meg.

A legmegrázóbb az volt benne, hogy igaz az egész történet, úgy esett meg, ahogy le van írva. Egy new yorki újságírónő írja meg a gyerekkora történetét. Amerika, sivatagos vidék. Egy család, négy gyerekkel, állandó otthon és munka nélkül, vándorolva mindig másik rozzant autóval. A gyerekek erősek, önellátóak és éheznek. Az apuka alkoholista, életművész, az anyuka művésznek hiszi magát, egyébként tanár. A gyerekek egész nap nem esznek, kint bóklásznak a sivatagban, iskolába járnak, ha tudnak, és játszanak. A szülők szinte egyáltalán nem figyelnek rájuk, hogy van-e ruhájuk, cipőjük, ételük. Meglepett, hogy mindezek ellenére igazán nagy bajuk sohasem történt (bár a sivatagban rengeteg volt a skorpió, kígyó, veszélyes bogarak, bár három évesen az írónő virslit főzött és felgyulladt a ruhája, bár egész évben mezítláb jártak, mert nem volt cipőjük, stb), nem voltak betegek és a lelkiviláguk is ép maradt.
A szülők nem gonoszságból hanyagolják el a gyerekeket, hanem azért, mert úgy gondolják, így tesznek jót velük. Szeretik a gyerekeiket, de nem gondoskodnak róluk. A gyerekek nagyon okosak, sokat olvasnak, mert a szülők is ezt teszik, ilyen téren foglalkoznak velük. Kirándulnak, az apjuk sokat mesél nekik a természet törvényeiről. A szülők utálnak segélyt kérni, nem is teszik, és utálják a konvenciókat, ezért élnek így. A gyerekek ezt el is fogadják, de mikor az apjuk kis, elmaradott bányászfalujában letelepednek, és ott maradnak hosszú időre, akkor már kezdik érezni, hogy nincs ez így jól és keresik a menekülést.
Amellett, hogy az iskolában nagyon jól teljesítenek, a közösség nem fogadja be őket. Dolgoznak és a szemétből étkeznek az iskola mosdójában. Gyűjtenek a meneküléshez.
A legvérforralóbb epizód számomra az volt, amikor a gyerekek összegyűjtött pénzét az apa egyik nap elveszi és elissza, pedig tudja, hogy mennyi munka van abban a pénzben és hogy ez az utolsó lehetősége a legnagyobb lánynak, hogy egyetemre menjen.
Végül a gyerekek minden terve sikerül, mindannyiukból sikeres emberek lesznek, akik megtalálják a helyüket a világban. Mindez az elszántságuknak köszönhető és annak, hogy soha nem adták fel.
Megdöbbentő könyv, mindenkinek ajánlom, akinek gyereke van, hogy olvassa el.

Kate Furnivall - Vörös sál

Romantikus történet gazdagon. Élvezetes volt olvasni, bár néha úgy éreztem, rövidebben is meg lehetett volna írni. A munkatáborokról írt részek nagyon nyomasztóak voltak, de valósághűek, gondolom. A karakterek végletesek, jól kidolgozottak. Oroszországban játszódik a történet, Sztálin hatalomrakerülése után. Borzalmas állapotban vannak az emberek, az ország és a gazdaság. A propagandaszövegek persze hangzatosak, de árulás és besúgók vesznek körbe mindent és mindenkit.
Ebben a környezetben szökik meg Szófia egy munkatárborból, mert megfogadja, hogy a barátnője, Anna életét megmenti. Ezt csak úgy teheti meg, ha megkeresi Anna régi szerelmét, Vaszilijt, aki már más néven él egy Tivil nevű faluban, és a segítségét kéri.
Sok viszontagság árán eléri a falut, ahol a cigány, aki régóta várta, mert tudja, hogy a falu jövője függ Szófiától, befogadja és hamar kapcsolatba kerül Vaszilis-Mihaillal is. A vörös sál nem sok szerepet kap a könyvben, szerintem.
A történet vége rejti a fordulatot és természetesen a boldog végkifejletet.
Nem volt igazán mélyreható a történet, de jól szórakoztam.

Vörös sál-

Áron két éves

Bizony - bizony. Áron már két éves.
Mostanában minden ünnepünk szörnyen alakul, nem tudom miért. Most, épp dögrováson volt az egész család 13.-án, Áron születésnapján. Áron is lázas volt. Én hétfő óta szenvedtem valami fertőzéssel, amit persze sikeresen ráragasztottam a gyerekekre.
Két napig masszívan lázas voltam, azt se tudtam, élek-e vagy halok, mert elég régen nem volt lázam már, talán utoljára gyerekkoromban. Szóval kifeküdtem rendesen, ráadásul köhögtem egyfolytában, és éjszaka a gyerekeket ápoltam. Elég necces, mikor a gyerekek nem tudják még az orrukat se kifújni, ezért teljesen rád szorulnak. Így legalább 5-6x éjszaka csak azért is fel kell kellned, hogy a gyerek kifújja az orrát, pisiljen és csillapítsd a lázát, mindezt úgy, hogy te magad is alig élsz. Szegény Ábel szerdáról-csütörtökre olyan lázas volt egész éjszaka, hogy már a prcizniczhez folyamodtam, mert egyetlen lázcsillapító se tudta csökkenteni a lázát, pedig nem egyel próbálkoztam. A priznic se segített, egészen reggelig lázas volt, aztán másnap egész nap is. Végül Algopirynt adtam neki, attól péntek éjszaka lement. Azt hittem, akkor a nehezén túl vagyunk, de ma éjszaka megint lázas volt. Hogy ez miféle kórság, nem tudom! Egyre rosszabbul vannak a gyerekek, nemhogy javulnának. Sajnos én se vagyok még jól, pedig már egy kerek hete betegeskedem és antibiotikumot is szedek.
Ráadásul Farkasapa csütörtökön két napos céges buliba utazott Bécsbe, ezért anyukám eljött segíteni, hogy ki ne dőljek és ne legyek egyedül a lázas gyerekekkel. Sokat segített.

Szóval ezek miatt tegnap ünnepeltük a szülinapot, nem túl nagy felhajtással, de azért Áron így is csodálkozott, hogy miért is kap ő tortát és mi ez az egész felhajtás körülötte. Főztünk finom ebédet (amiből persze a fiuk a sült kruplit ették meg egyedül), és sütöttem gluténmentes tortát is, hogy azért Ábel is ehesen belőle, ha esetleg akar, sok reményt nem fűztem hozzá.

Áron nagyon helyes kisfiu. Élénk, rengeteg energiája van. Sokat bolondozik. Néha kijelenti, ahogy játszunk: "Anya, szejetlek, imádlak". Ilyenkor majd megzabálom, olyan aranyos.
Mióta beszél, szépen mondatokban, aztóa sokkal könnyebb is vele, és Ábellel is jobban megérti magát.
"Anya, nem akar beműködni", "Anya, tegyél csak lefele, kapcsold csak befele" - ilyeneket szokott mondani, ha valami nem akar sikerülni, vagy szeretné, ha bekapcsolnám a gépet, hogy macskákat nézegessünk. Nagyon szereti a cicákat. Ha lát egyet valahol kijelenti:" Nagyon veszek neked ilyet a boltba". Ez a kedvencem, mindent, ami megtetszik neki, meg akarja venni a boltba.
"Játszhatsz vele anya, nugodtan" - ezt is szeretem.
Nem sokmindennel játszik egyedül. igényli, hogy játszunk vele, kommunikáljunk folyamatosan. Még szerencse, hogy itt van Ábel, és néha ő is lefoglalja, mert egyébként fárasztó, hogy folyton minket nyaggat.
Ugrál rajtunk, és gyömöszöl álló nap, nagyon szeret hancúrozni.

Ábel jobban értette, hogy mit jelent a szülinapozás, jobban örült mint Áron és valószínű, hogy lelkesedésből még a tortából is evett, főleg a krémből. A torta receptje a másik blogon.

Gluténmentes túró torta

Sütöttem egy gluténmentes piskótát, amit legyegyszerűbben rizsliszttel tudtam elkészíteni.
A sógornőm tanácsára kevertem gluténmentes pudingporral.
Szóval a recept:
3 tojás
3 kanál cukor
3 kanál rizsliszt
2 kanál gluténmentes vaníliás pudingpor
pici só

A tojások fehérjét felverrtem a cukorral. Mikor kemény lett, belekevertem a tojások sárgáját, majd a liszteket és a sót.
A tortaforma aljába sütőpapírt tettem és beleöntöttem a tésztát. 200 fokon sütöttem kb 20 percet. Szépen megnőtt, nem esett össze, de nekem elég száraznak tűnt a tészta. Krémmel elég jó volt, de üresen nem enném meg.

Krém:
50 dkg házi túró
citromhéj, cukor, vanília ízlés szerint
1 doboz tejföl
2,5 dcl tejszín vagy Hulala felverve
egy csomag zselatin
Túró tejföllel, cukorral, fűszerekkel összetör és belefogat a tejszín. A zselatint pár kanál vízben feloldottam és felmelegítettem, majd picit lehűtve beleforgattam a krémbe és rátöltöttem a piskóta tetejére  a kapcsos tortaformába. Lehűtöttem, a tetejére csokit reszeltem.

Nem egy nagy dolog, de hát most ennyi telt.

Szilveszter, újév

Már évek óta egyáltalán nem várom és ünnepelem meg az év utolsó napját. Mondjuk úgy, nincs jelentősége, számomra valahogy minden nap egyforma. Talán annyi a különbség, hogy ilyenkor nem csak egyszer-kétszer kelnek a gyerekeim éjszaka, hanem az éjféli durrogtatástól többször sírva ébresztenek. Mivel tudom, hogy amúgy is nehéz éjszakám lesz, hamar lefekszem. Már évek óta nem koccintottunk éjszaka Farkasapával.

Tegnap kiírtam néhány filmet és egyet megnéztünk, hogy ne kelljen rászorulnunk a tévé, amúgy szerintem szánalmas kínálatára. 

A gyerekek lefekvés után elkezdtek köhögni, duettben, úgyhogy nekem rögtön zabszem lett egy nemkívánatos helyen, hogy most akkor megint betegek lesznek, az újabb éjszakázás, orvos, gyógyszer, inkább nem sorolom, úgyhogy  a kedvetlenség el is hajtott aludni. Tulajdonképpen hónapok óta kis megszakításokkal betegek, orrfolyás, köhögés, arcüreggyulladás, stb., ezért sokat éjszakáztam velük az elmúlt időszakban.
Na jó, egy pohár pezsgőt ittunk, pedig Farkasapa három napja arcüreggyulladással küzd (borzasztó zsémbes emiatt), ezért neki még inni se lett volna szabad, de hát mégis szilveszter van, így egy pohár pezsgőt engedélyezett magának. Nekem pont elég is volt annyi. 

Szuper kis szilveszter volt. 

Előfordult, hogy átmentünk a szomszédokhoz, voltak finomságok, italok (még kisebbek voltak a gyerekeink) és én alig bírtam ébren maradni az asztalnál, ott kókadoztam és azt se tudtam, hogy tudnék elsunnyogni aludni. Ezért nem is szervezek semmit és nem ígérem el magunkat valami buliba, na nem mintha sokan hívnának. Az összes barátunk hasonló cipőben jár.

Készülök viszont az új évre. Még nem tudom, honnan lesz energiám megvalósítani a terveimet, tekintve, hogy az elmúlt két hét igen húzős volt, gyakorlatilag nem pihentem egy percet sem, de a felkészülést elkezdtem. 

Van egy jó honlap, ahol sok jó bejegyzést olvastam az új évre készüléssel kapcsolatban, sőt egy letölthető határidő naplót is találtam, amit persze le is töltöttem, nagy segítség lesz a tervezésnél. Nézzétek meg, érdemes. Ott olvastam a Fly Lady programról is, bár azt nem tudtam szó szerint használni, de hátha más igen.

Link hozzá, nézzétek meg, érdemes. Én egy ideje olvasója vagyok és nagyon sok hasznös ötletet, receptet, más hasznos oldal címétismerhettem meg ott. Mindenféléről ír, ami a nőket érdekli: divat, kreatívkodás, főzés-sütés, stb.

A férjem jóvoltából van módom egyéb formában is rögzíteni a gondolataimat, kaptam egy szép, vidám szinű határidőnapltó tőle. Meg is lepődtem, hogy narancssárgát vett, valahogy én nem vagyok ilyen narancssárga, de nagyon örültem neki, hogy ilyennek lát és nem szürkét, vagy feketét vett. Bele volt persze rejtve egy nagyobb ajándék, egy Dechatlon vásárlási utalvány, amit tegnap gyorsan le is vásároltam, mivel ruhára volt leginkább szükségem, ő mégsem akar nekem ilyesmit venni, hát így hidalta át ezt az akadályt, nagyon - nagyon örültem neki. 

Tervem van rengeteg. Olyanok, amik egyszerűen megvalósíthatók, csak az anyagiak álljanak rendelkezésre, olyanok is, amik csak ködösek, inkább álmok, mint tervek. 

Össze kell szednem magam. Sokszor érzem, hogy a határozatlanság, a halogatás állják utamat, a terveim megvalósításában. Sokminden függ attól, legalább is most ezt gondolom, hogy le tudok-e fogyni. Sokminden változna ezzel, több energiám lenne, jobban érezném magam a bőrömben, talán javulna a vérképem, és a fiuk is látnák, hogy a sportos élet az jó, valamint az önuralom gyakorlása jót tenne az élet más területein is. Ez az elsődleges célom, tervem. Jó lenne a megvalósítás pontos lépéseit is ismerni, talán jobban menne, de még nem tudom, hogy lássak neki egészen pontosan. Sok módszert kipróbáltam már, de igazából abban hiszek, hogy mozogni kell és keveset enni, főleg olyan dolgokat, amik nem hízlalnak, zsír és cukormentes táplálkozás, mindenből keveset elve, kenyér, rizs, krumpli kizárása. Ha az ember belegondol, nem is nehéz, hiszen csak akaraterő kérdése, és egy döntésé, mégsem ilyen egyszerű. Mikor ideges vagyok, kevés az önkontrollom, és ha éhes vagyok, nagyon ideges leszek. Szóval, ha valami gond adódik, és az egy két gyerekes családban bőven adódik, akkor az energiáim, amiket az önuralom gyakorlására fordítanék, elmennek másra és én elvesztem a kontrollt az evés felett és felfalom amit látok, nem tudok gondolkodni, előre tervezni, hogy mit szabad és mit nem megennem. Hát ez a baj. Ezen még nem tudom, hogy legyek úrrá. 

Szeretnék sokat varrni. Vannak kis plüsállat terveim, a szobáink dekorálásának terveit dédelgetem, ill. szeretném ebben az évben végső formára hozni a konyhát, és a gyerekszobát. Majd beszámolok.

Sütik karácsonykor

Én nem szoktam bejglit sütni, túl bonyolultnak tűnt és annyira nem finom, így meghagyom ezt azoknak a tapasztalt háziasszonyoknak, akik minden karácsonra sütnek.
Teljesen új sütiket sütöttem, amiket csak megívántam.

Egy sós süti recept, mákos, szeázámo rúd, ami szenzációs, már másodjára sütöm és nem tudok betelni vele. A recept innen származik, és nem is változtattam rajta, csak feleztem az adagot. Ahogy néztem, elég sok ilyen típusú recept kering a neten, élesztővel, sütőporral, stb. Szerintem ez egy egyszerű, de nagyszerű recept. Sok hozzávaló van benne, de az összeállítás után nyújtható, süthető. Nagyon -nagyon mákos, finom, omlós és eteti magát. Aki elkészíti vendégeknek, sok dícséretet bezsebelhet.

Sütöttem mézes sütit is, ami egy régen sütött recept alapján készült. Ez egy piparkakku nevű finn keksz, amit melasszal kell készíteni. Mivel melaszt már évek óta nem kapok, gondoltam barna cukorral készítem és mézzel. Tulajdonképpen jó lett a tésztája, nyersen finom is volt, de elkészítve sajnos nem volt elég édes, még nekem sem, pedig én általában kispórolom belőle a cukrot, ill. mindig kevesebbet teszek, mint írja a recept. 

A recept Piparkakku néven fenn van a Mindmegetté-n, melasszal igen finom, a sót semmiképp nem szabad kispórolni belőle, attól különleges.

Készült még egy nápolyis, csokis keksz, amiről majd később, ha mégegyszer elkészítem teszek fel képet, mert most bár kétszer készült, elfelejtettem lefényképezni. A céges karácsonyon is nagy sikere volt és a családban is, bár ott rengeteg süti volt, ezért kissé háttérbe szorult. 

Recept:

25 dkg Ráma margarin

3 evőkanál kakaópor

25 dkg porcukor (más cukrot nem lehet bele tenni, mert karamell lesz belőle, sajnos kipróbáltam, én csak 180 g cukrot tettem, mert túl soknak találtam ezt a mennyiséget, így is jó lett, nekem)

egy csokis puding

egy vaníliás cukor

egy 10 dkg-os ostyaszelet (nagybevásárlóban vettük)

3 tojás sárgája

Gőz fölött fel kell olvasztani a margarint, beleszórni a porokat, elkavarni, majd a tojások sárgáját is. 5 percig

 kell kavargatni, szép fényes lesz a massza. Levettem a tűzről és beletördeltem a nápolyit. A zacskóban már összetrördeltem a kezemmel és mikor kibontottam, csak beleszórtam. Kicsit nehezen vonja be a massza, de azért egynemű lesz. Utána belesimítottam egy főliával bélelet őzgerinc formába. Hűtőbe tettem egy éjszakára, másnap szeletelhető. Amennyiben nem fogy el, hűtőben kell tartani, mert olvadozik.

Vendégség nálunk

Csütörtökön vendégeink voltak, egy három gyerekes házaspár, akikkel így közösen nagyon régen találkotunk. Mivel ebédidő alatt éppen nálunk voltak, ezért kencéket készítettem és hozzá házi sütésű ciabattát. Ilyet eddig még sohase sütöttem, három helyen néztem körül a neten, végül egy régen elmentett, de soha nem próbált receptre esett a választásom. Nem bántam meg.
A recept itt, az eredmény, alant:

Annyira finom, foszlós volt a tésztája, ropogós a kérge. Mennyei, tényleg! A vendégeknek is nagyon ízlett, és azt hitték, hogy boltban vettem, amit dícséretnek vettem.
A recepten annyit változtattam, hogy kicsit a hűtőben, kicsit a pulton kelesztettem, mondjuk fele-fele időt. Féltem, hogy sokára tér magához a tészta reggel, nem lesz időm megsütni, ha csak felkelés után veszem ki a hűtőből, ezért éjszaka, mikor mentem aludni, kivettem. Azt gondoltam a receptről, hogy macerás, azért nem álltam eddig neki, de nem az, kezdők is belevághatnak, csak be kell tartani a mennyiségeket és a recept utasításait és biztos a végeredmény.

Hozzá klasszikus kencéket készítettem: répás krémet és tojáskrémet.
A tojáskrém halovány lett, mert már nem volt alkalmam friss petrezselymet, vagy snidlinget venni hozzá.
Akkor jöjjenek a recpetek:
Tojáskrém
5-6 db tojás
egy hagyma
egy csokor snidling, vagy petrezselyem
egy kvk mustár (lehet pikánsabb jellegű is, nekünk mos olyan volt)
majonéz
30 g vaj megolvasztva
Mindent összeturmixolok és edénybe simítok, hűtőbe vele, ahol szépen összeérnek az ízek.

Répa krém
3 db sárgarépa
10 dkg fülstölt sajt
2 gerezd fokhagyma
2 dcl tejföl
egy-két evk majonéz, ízlés szerint.
A répát és sajtot lereszelem a kislyukú reszelőn, összekeverem a többi hozzávalóval, mehet a hűtőbe pár órára, ennek mindenképp kell, hogy összeérjenek az ízei. Mindig nagy sikert arat, még olyanoknál is, akik egyébként répát nem fogyasztanak.

A fotók elég bénák, mint ahogy minden fotóm, de nem ez a lényeg, ez nem gasztroblog, ugyebár.

A srácok jól érezték magukat a vendég gyerekekkel, hangos szó nem volt köztük. Az egyik kislánynak megtetszett Ábel egyik plüse, és bár először nem, mikor mentek haza, mégis neki ajándékozta Ábel, amiért nagyon büszke voltam rá. Én pedig ki tudtam kérdezni a vendég feleséget, milyen három gyerekkel az élet, hátha egyszer még én is ilyesmire vetemedem.

Könyvajánló - Vámos Miklós, Uliczkaja, Vas Virág

A címben említett könyvel éléggé más és más világot képviselnek, de mind nagyon tetszett.

Nagyon vártam már, hogy nekilássak az olvasásásnak. Sok jót hallottam Ulickaja-ról és még nem olvastam tőle semmit. Nem volt könnyed olvasmány, de hihetetlenül érdekes volt.
Egy orosz orvos élete. Ennél azonban sokkal több: hit, szeretet, összetartás, sorsok, hihetetlen karakterek. Az írónő úgy ír, mint a klasszikus orosz írók, igazán továbbviszi az ő hagyományaikat. Nem is tudok mit írni róla, mert annyira összetett volt, annyira sok gondolatot elindított benne, és elszórakoztatott, hogy a tartalmát felesleges lenne összefoglalnom.
Nagyon - nagyon jó könyv. Igazi irodalom.

Fura kis könyv volt. Azt hittem mese, de szerintem nem, inkább regény, ami gyerekekről szól. Élveztem az olvasásást, de nekem a vége nagyon szomorú volt. Rájöttem közben, mennyi mindent nem tanítottam  meg és nem is fogok tudni megtanítani a gyerekeimnek, mert én magam sem tudom. Tetszettek a Tobi-Gabi mesék és nagyon életszagú volt minden benne. El is gondolkodtatott, hogy most akkor Vámos bajban van? Ezeket a szereplőket eddig tényleg úgy tudtam, hogy a saját csalájáról mintázta. Remélem nem. Ajánlom a könyvet minden gyerekes szülőnek.

Ez egy könnyed, szórakoztató könyv volt. Szerintem nagyon jól volt megírva, bepillantást nyerhettem az újságírók világába, és közben tényleg jól szórakoztam. Szerintem sokkal jobban ír, mint a felkapottabb Fejős Éva, jobban tetszett a stílusa. Egy magyar egyetemista lány megnyer egy párizsi ösztöndíjat, amit azt jelenti számára, hogy a  Miracle magazin boszorkánykonyháján tölthet egy kis időt. Ott már az első nap szerelmes lesz, ráadásul olyan férfiba, akit nem sok esélye van megközelíteni. Aztán mégis. Nekem a vége nem tetszett, de igazából végig szórakoztató volt.

Karácsony

Végül a 24-e nem is alakult olyan rosszul, mint gondoltam. Bár takarítani nem volt időm egyáltalán, csütörtökön 5-re értem haza és péntek délelőtt Farkasapa azt mondta, hogy ne hagyjam, hogy elborítsa a kedvem az, hogy nem minden tökéletes, hanem élvezzük ezt a napot, minden gondja ellenére. Úgyhogy elmentünk mindannyian sétálni, vagy két órát tekeregtünk a parkban a fiukkal, a gyönyörű tavaszi időben, még a bringát és motort is lehoztuk a padlásról, hogy a fiuk is kellőképp élvezzék a sétát.
Aztán hazaérve hideget ebédeltünk, majd a fiuk elmentek aludni. Természetesen nagyon nehezen aludtak el, Áron fél kettőre és alig aludtak háromig, úgyhogy Farkasapa rekordtempóban készítette odalent az ajándékot.
A terv az volt, hogy két asztlat készítünk nekik, ill. asztallapot, amire kereket szerelünk és bevonjuk zöld filccel. A filc nagyon drága volt, ezért egy terepsznű pléd lett a bevonat, és úgy tűnik, elég lett volna egy asztallap, mert hiába készítettünk Áronnak sajátot, ő csak pár percig játszott a sajátjával, utána  csak  Ábelével volt hajlandó játszani. Egyszer az IKEÁ-ban láttunk ilyet, hogy az ágy alól lehetett előhúzni a terepasztalt, és már akkor eldöntöttük, hogy készítünk ilyet  fiuknak. Ábelé most fenn is van a szobájukban az ágy alatt és napjában többször felmegy, kihúzza és játszik vele. Szerintem jó ajándék lett, nagyon élvezték.

Az ajándék átadása előtt énekkel jöttünk le a lépcsőn, de hiába, mert amint meglátták az asztalokat, otthagytak engem és elszaladtak játszani, még a karácsonyfát is jóval később szemrevételezték. Este 10-ig egyfolytában játszottak, Ábel még pusziadásra is csak futva volt hajlandó, "engedj, megyek vissza játszanií", de hát ezért csináltuk.
A karácsonyi vacsora nem igen nyerte el a tetszésüket, Ábel egy fél halat, Áron egy kis rizst evett. Megint egyedül maradtunk az asztalnál Farkasapával.
A vacsora egyedül az ő érdeme. Ill. én a fűszernövényeket vettem meg. Ő keresett receptet, ő vette meg és készítette el a halat.

Egy finom snidlinges rizottó (fehérbor, tejszín, húsleves alaplé) és sóval borssal sütött hal, bazsalikomos joghurtöntettel volt a tányéron. Nekem sajnos nem nagyon jött be, mert a savanyú ízekért nem rajongok, de nagyon örültem, mert Farkasapának ízlett, ami ritkaságszámba megy, ha karácsonyi vacsoráról van szó. Már évek óta hallom, hiába ő készítí, hogy nem ízlik neki és nyavalyog az asztalnál.
A desszert az én érdemem. Receptötlet innen. Mascarpone túróval és vanília, citrom, cukorral összekeverve az alja, csoki, tejszín a következő réteg, majd mogyorót szórtam rá és a végén karamellt öntöttem a tetejére, ami azonban nem sikerült, így az a képen nincs rajta. Nagyon finom volt, bár nekem túl tömény.

Pihentető és boldog volt a karácsony első napja mindannyiunk számára.