A gyerekeim most már szinte ki se gyógyulnak a takonykórból. Egyik hétről a másikra újabb és újabb kórságok ütik fel a fejüket, nem szűnűnk orrot fújni és szívni, csöpögtetni, lámpázni, antibiotikumot szedni, hányni, stb. Csupa kellemes dolog. :( Nekem nagyon elegem van már mindebből, ezért is bíztatgatom ezzel magam, hogy nem baj, ez már a tél vége. Egyébként lehet, hogy tényleg az a kevés vitamin a gyerekek vitaminraktárában is elfogyott, ami eddig volt, azért van ez a sok betegség. Pedig kapnak vasat, csukamájolajat, C-vitamint naponta 500 mg-ot, Ferrum phosforicumot, multivitamint, aktimelt vagy protexint. Ezeket naponta, betegségtől függetlenül, és mégis, a vérképük katasztrofális. Hát mit tegyek még?
Ábel nem jár oviba gyakorlatilag december eleje óta. Mindenről lemaradt, mikulás, karácsony, mackók hete és gyanítom a farsangról is le fog maradni.
Sem én, sem Farkasapa nem sejtette, hogy ha gyerekeink lesznek, lemondhatunk a nyugodt betegeskedésről, ágyban hentergésről, pihentető alvásokról, stb. Hiába voltunk mi is betegek, főleg én, éjszaka ugyanúgy fel kellett kelnem a gyerekekhez, ugyanúgy ébren kellett lennem velük egész nap. Még jó, hogy kis segítségem akadt, mert kipurcantam volna, tényleg.
Az éjszakákra visszatérve, meg elmesélem, hogy bár Áron már két éves elmúlt, még mindig evett éjszaka. Igazából tudtam én, hogy nem kellene már adni neki, de kényelmesebb volt minden éjszaka tíz percig ébren lennem, mint órákig hallgatni a kiabálását. Ezért inkább adtam neki egy üveg tápszert és aludtunk tovább.
Hétfőn viszont én is rosszul voltam, ezért az apjuk volt velük éjszaka. Áron kezdte a műsorszámát, mire az apja megmondta, hogy nincs tej, nem is lesz, és csend legyen, aludjon. Még kicsit zsörtölődött, de ahogy komolyabban rá akart zendíteni, az apja megkérdezte, hogy esetleg kér-e egy pofont? Hát, azt nem kért, inkább elaludt, azóta éjszakánként fel se ébred.
Hamarabb kellett volna "bevágni a susnyásba".
Végre - végre a fiuk rákaptak a Csodabogarak című mesére. Remélem hosszútávú szerelem lesz. El sem tudom mondani, mennyire unom azoket a meséket, amiket ők nagyon szeretnek. Thomas, Bob, a mester, Kocáksfülű nyúl, Mazsola és Tádé, Verdák, Éliás, a kis mentőhajó, Roary, a versenyautó, Pet, a postás és sorolhatnám. Némelyik nem rossz, de mikor az ember hússzor nézi meg két hét alatt, akkor ezekre is rá lehet unni. Ezeket általában dvd-n nézik, mondjuk naponta két cédét végig. Sajnos. Ábellel, míg kicsi volt, még harcoltunk és nagyon korlátoztuk a tévézését. Most azonban az a helyzet, hogy ha a tv -é előtt ülnek legalább nem veszekszenek, legalább csend van és esetleg el tudok mosogatni, vagy főzni valamit úgy, hogy közben nem kell ötszáz kívánságot teljesítenem. A múltkor épp számoltam, hogy egy szimpla levesfőzés közben hányszor jöttek oda és kértek valamit. 21x-er. Na most, van, akit ez nem borít ki, de én nem ezek közé a szupertürelmes emberek közé tartozom. Engem teljesen kiborít, elveszítem a fonalat, elfelejtek sót, ezt-azt-amazt tenni a levesbe, mert állandóan félbeszakítanak. Ennél még az is jobb, ha tévéznek. Persze nekem.
Hol van az már, mikor főzés közben még Farkasapa, aki még akkor csak szimplán a férjem volt, sem jöhetett ki a konyhába, mert idegesített. Sajnos én ilyen vagyok, ilyen voltam mindig is, hogy ha főztem, csak egyedül szerettem csinálni. Nekem a másokkal közös főzés nem élmény, hanem teher. Úgy érzem, hogy nem tudok gondolkodni és tényleg, sok mindent kihagyok az ételekből, sütikből, ha ilyen nehezített körülmények között kell helytállnom. Ehhez képest, most semmit, de semmit nem tudok egyedül csinálni a konyhában. Sőt!
De visszatérve a mesékre, szóval nagyon örültem, mert már régóta szerettem volna nézni a Csodabogarakat, de a fiuk nem voltak rá vevők. Tegnap este Ábel egyszer csak azt kérte, hogy nézzük a bogárkákat, ami ott fenn van a polcon. Annyira helyesek ezek a mesék! Nem is igazán mesék, nem tudom, hogy lehet a műfajukat megfogalmazni. Valóságos környezetben, a bogárkák, pókok, hangyák, legyek, szöcskék, csigák, és egyéb apró népség dolgozik, ugrik, egymás ellen áskálódik, és szeret. Nagyon bájos történekek, sok humorral. A felnőttek is élvezik, sőt, talán ők inkább. Farkasapa kollégájától kaptuk kölcsön a sorozatot, 6 dvd, úgyhogy most ez megy éjjel-nappal, amíg erre is rá nem ununk.
Néhány epizód a youtube-on
http://www.youtube.com/results?search_query=minuscule&search_type=&aq=f
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése