A legmegrázóbb az volt benne, hogy igaz az egész történet, úgy esett meg, ahogy le van írva. Egy new yorki újságírónő írja meg a gyerekkora történetét. Amerika, sivatagos vidék. Egy család, négy gyerekkel, állandó otthon és munka nélkül, vándorolva mindig másik rozzant autóval. A gyerekek erősek, önellátóak és éheznek. Az apuka alkoholista, életművész, az anyuka művésznek hiszi magát, egyébként tanár. A gyerekek egész nap nem esznek, kint bóklásznak a sivatagban, iskolába járnak, ha tudnak, és játszanak. A szülők szinte egyáltalán nem figyelnek rájuk, hogy van-e ruhájuk, cipőjük, ételük. Meglepett, hogy mindezek ellenére igazán nagy bajuk sohasem történt (bár a sivatagban rengeteg volt a skorpió, kígyó, veszélyes bogarak, bár három évesen az írónő virslit főzött és felgyulladt a ruhája, bár egész évben mezítláb jártak, mert nem volt cipőjük, stb), nem voltak betegek és a lelkiviláguk is ép maradt.
A szülők nem gonoszságból hanyagolják el a gyerekeket, hanem azért, mert úgy gondolják, így tesznek jót velük. Szeretik a gyerekeiket, de nem gondoskodnak róluk. A gyerekek nagyon okosak, sokat olvasnak, mert a szülők is ezt teszik, ilyen téren foglalkoznak velük. Kirándulnak, az apjuk sokat mesél nekik a természet törvényeiről. A szülők utálnak segélyt kérni, nem is teszik, és utálják a konvenciókat, ezért élnek így. A gyerekek ezt el is fogadják, de mikor az apjuk kis, elmaradott bányászfalujában letelepednek, és ott maradnak hosszú időre, akkor már kezdik érezni, hogy nincs ez így jól és keresik a menekülést.
Amellett, hogy az iskolában nagyon jól teljesítenek, a közösség nem fogadja be őket. Dolgoznak és a szemétből étkeznek az iskola mosdójában. Gyűjtenek a meneküléshez.
A legvérforralóbb epizód számomra az volt, amikor a gyerekek összegyűjtött pénzét az apa egyik nap elveszi és elissza, pedig tudja, hogy mennyi munka van abban a pénzben és hogy ez az utolsó lehetősége a legnagyobb lánynak, hogy egyetemre menjen.
Végül a gyerekek minden terve sikerül, mindannyiukból sikeres emberek lesznek, akik megtalálják a helyüket a világban. Mindez az elszántságuknak köszönhető és annak, hogy soha nem adták fel.
Megdöbbentő könyv, mindenkinek ajánlom, akinek gyereke van, hogy olvassa el.
Kate Furnivall - Vörös sál
Romantikus történet gazdagon. Élvezetes volt olvasni, bár néha úgy éreztem, rövidebben is meg lehetett volna írni. A munkatáborokról írt részek nagyon nyomasztóak voltak, de valósághűek, gondolom. A karakterek végletesek, jól kidolgozottak. Oroszországban játszódik a történet, Sztálin hatalomrakerülése után. Borzalmas állapotban vannak az emberek, az ország és a gazdaság. A propagandaszövegek persze hangzatosak, de árulás és besúgók vesznek körbe mindent és mindenkit.
Ebben a környezetben szökik meg Szófia egy munkatárborból, mert megfogadja, hogy a barátnője, Anna életét megmenti. Ezt csak úgy teheti meg, ha megkeresi Anna régi szerelmét, Vaszilijt, aki már más néven él egy Tivil nevű faluban, és a segítségét kéri.
Sok viszontagság árán eléri a falut, ahol a cigány, aki régóta várta, mert tudja, hogy a falu jövője függ Szófiától, befogadja és hamar kapcsolatba kerül Vaszilis-Mihaillal is. A vörös sál nem sok szerepet kap a könyvben, szerintem.
A történet vége rejti a fordulatot és természetesen a boldog végkifejletet.
Nem volt igazán mélyreható a történet, de jól szórakoztam.
Vörös sál-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése