Lilakáposzta fasírt kilófaló liszttel

A Nosalty-n találtam Receptműves oldalán ezt a vöröskáposzta-fasírt receptet. Érdekesnek tűnt és pont volt egy két hete a hűtőben aszalódó fej vöröskáposztám. Azt tudtam, hogy a fiukra nem számíthatok az elfogyasztása kapcsán, de azért megpróbálkoztam vele, sose tudni mire támad gusztusuk.

Hozzávalók:
egy fej vöröskáposzta
2 gerezd fokhagyma
1 tojás
1mokkáskanál őrölt kömény
6 szem tört borókabogyó
annyi Szoó Judit féle kilófaló liszt, amennyit felvesz, hogy szépen gyúrható legyen és összeálló a massza
tört bors
só
zsemlemorzsa (Update-t használtam)
olaj a sütéshez

Megtisztítottam a káposztát a meglehetősen fonnyadt külső leveleitől. Megmostam, lereszeltem és besóztam. Egy órát állni hagytam, utána kiszorítottam és hozzáütöttem a tojást. A borókabogyót megtörtem a mozsárban, a káposzta közé szórtam, hozzáadtam a többi fűszert, a fokhagymát is hozzá reszeltem és elkezdtem összegyúrni. Nekem nem lett sok káposzta a kiszorítás után, kisebb fejből készítettem, így kb. két evőkanál liszt kellett hozzá. Nekem be van keverve Szoó Judit receptje alapján a kilófaló liszt, csak ritkán tudom használni, mert állandóan gluténmentesen készítem az ételeket.  Csak azt nem, amit tudom, hogy Ábel úgysem enne meg. Amire kis esély van, hogy megkóstolja, azt már gluténmentesen igyekszem elkészíteni. Zsemlemorzsába forgattam és olajban kisütöttem. Nem túl forró, de igen meleg olajba tettem, arra gondolva, hogy a káposztának azért idő kell, míg megsül. A rostdús liszt miatt lehet este is enni szerintem, csak jobb lenne nem olajban sütni. Legközelebb megpróbálom sütőben, biztosan szárazabb lesz, de nem hiszen, hogy nem lenne finom.
Melegen nagyon finom volt, etette magát. A fűszerezés nagyon el volt találva, ezért is örültem az eredeti receptnek. Nekem kihűlve nem ízlett. Jobb meggyőződése ellenére Farkasapa is megkóstolta, aztán egymás után elfogyasztott legalább 5-6 fasírtot, sőt, Áron is evett kettőt. Hát így számítgassak előre...