Könyvajánló

Mitch Albom: Csak egy kis hit kell

Nagyon amerikainak és ezért nem túl vonzónak találtam a fülszöveget, ezekre nem szoktam ráharapni, talán azért kölcsönöztem csak ki, mert nem sok új könyv volt épp a könyvtárban, de pozitívan csalódtam.
Nagyon őszinte hangú történet. Egy rabbi, akinek a felmenői is rabbik voltak, olyan életszemlélettel, aminek a segítségével 90 éves koráig megőrizte az emberekbe és Istenbe vetett hitét. Csodálatos ember, aki azért élt mindig, hogy tanítson és segítsen, aki még öreg korában is látogatta a gyülekezetét. Így leíva olyan snassznak tűnik, pedig nagyon megragadó volt, ahogy a könyv lapjain lassan kibontakozott, hogy milyen életet élt a rabbi. A könyv azzal kezdődik, hogy a rabbi megkéri egy nem túl hűséges gyülekezeti tagját, hogy mondjon beszédet a sírja fölött, ezért elkezdenek közelebbről is megismerkedni. Bár a fiatalember, az író, ismeri a rabbit, hiszen a gyerekkorát ebben a gyülekezetben töltötte, de félt a rabbitól, akkoriban hatalmasnak látta és szigorúnak. Innentől még nyolc évet élt a rabbi, tehát volt idejük egymásra, és hihetetlen, hogy az az idős ember, aki már a könyv elején is öreg volt, mi mindent élt át még a könyv végéig. Rákot, agyvérzést, gyógyszer túladagolást, fertőzést, mindenből felgyógyult és ment tovább.

A könyv másik szála, egy tiszteletes élete, akit a könyv elején drogdílerként és fegyverkereskedőként ismerünk meg, aki maga is drogozik, és aki a könyv végére úgy érzi, soha nem lehet elég hálás Istennek, amiért megmentette, ezért hajléktalanokat fogad a saját házába, a saját fizetéséből eteti és ruházza őket, majd egy olyan templomnak és gyülekezetnek lesz a lelkipásztora, ahol nincs fűtés, a tetőn lévő lyukból ömlik a víz a gyülekezet nyakába, ahol mindenki fogatlan, éhes és a templomban alszik a gyülekezet nagy része.
Egyszerűen megindító volt. Úgy éreztem az elolvasása után, hogy ismét közelebb érzem magam Istenhez és ez a legnagyobb dicséret, amit mondhatok.

Doktorok könyve

Egy interjúkönyv, ami a magyar orvostársadalom kiemelkedő személyiségeivel folytatott beszélgetéseket adja vissza. Jó volt megismerni kicsit közelebbről ezeket az orvosokat és a munkájukat. Vannak köztük fiatalok és idősek, többnyire mind sikereket értek el a munkájukban, ami tiszteletreméltó. Az Istenhitükről is faggatja őket a riporternő, és meglepődtem, mert nem volt köztük olyan, aki nem hitt volna Istenben, még ha nem is mély hitről van szó. A Ranchburg-al készült riport tetszett nagyon, az ő életében aztán egyértelműen nyomon lehet követni Isten megmentő munkáját, de érdekes volt az egyetlen nővel készül riport is, akit egyébként nem ismertem a médiából.