Siralmas lett a végeredmény, persze lehet, hogy az én hibám. A sütemény egyáltalán nem nőtt meg, volt egy kesernyés utóíze és sajnos egészen sötét lett, mintha megégett volna, de rögtön a sütés elején ilyen lett.
Nem is fogyasztotta a delikvens túl lelkesen, főleg úgy, hogy pont aznap a nagyszülőknél voltak, és a nagyi is sütött egy sajtosat, Shar liszttel, hát egészen más lett. Sokkal ehetőbb.
A diós (eredetileg Mogyorós macskanyelv) receptje a Barbara receptfüzetekben jelent meg.
Hozzávalók:
17 dkg darált mogyoró (nálam vegyesen dió és mogyoró)
20 dkg Barbara lisztkeverék sütéshez, főzéshez
20 dkg cukor
12 dkg margarin
4 tojás
késhegynyi szódabikarbóna
Jól összekeverjük a hozzávalókat, és nyomózsákba töltjük. Sütőpapírral bélelt tepsire (nem elég csak a margarinozni) egymástól kb. 6 cm távolságra 10 centis rudakat nyomunk, és 160 fokon világosra sütjük őket. Egy részét csokiba mártottam, de mire eszembe jutott fényképezni, hűlt helye volt, az egész család ezt ette. A macera nekem az volt, hogy a zacskóba töltés során minden tiszta mázga lett, alig lehetett kimosni, és nekem valahogy nem lettek ilyen szépek, mindenféle formátumra szétfolytak. Majd még gyakorolok, biztosan lesz belőle repeta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése