Low Carb Master Mix-el készült zsömlék

Már egy ideje fogyasztom a Norbi-féle kenyeret. Őszintén szólva nem finom, ez tény, vagy legalább is szokni kell a normál fehér kenyér után, főleg nekem, aki a puha, foszlós bélű péksüteményekért oda vagyok. Még nem vagyok elég szigorú. A Provitamin.hu jóvoltából, akik elláttak a Steviával és a Norbi-féle kenyeret fogyasztva lement két kg, amibe azt is bele kell számolnom, hogy hébe-hóba elmegyek kettlebel órára, de sajnos az sem elég rendszeres. Nem mintha nem tartanám fontosnak a mozgást, nagyon is annak tartom, de talán nem kell részleteznem, milyen egy két gyerekes anyuka élete. Ha valakinek fel kell adni az aktuális terveit a családból, akkor természetesen én leszek az, akár tetszik, akár nem. Hol épp cseresznyét kell szedni délután, mikor a torna lenne, hol Farkasapa utazik Németországba, így a délutáni gyerekfelügyelet nem megoldott, hol szülői értekezlet van az oviban, vagy köhögök, mert a gyerek megint hazahozott valamit, hol hétfőre esik a Húsvét és Pünkösd, nem részletezem. Szóval átlagosan egyszer tudok elmenni egy héten, vagy egyszer se. A futást most valahogy nem kívánom és tényleg nem tudok olyan időt kiszakítani a napból, amikor nyugodtan el tudok menni futni.

Most magam próbáltam a Norbi - féle Low Carb Master Mix lisztből zsemléket sütni. Az eredmény a képen látszik. Szépek lettek, az ízük az, amit meg kell szokni, de nem vészes. Ha azzal a tudattal eszi az ember lánya, hogy ettől a dereka viszont karcsúbb lesz, akkor kifejezetten finommá válik. 

Hozzávalók:

100 g Low Carb Norbi - liszt

100 g teljes kiőrlésű tönköly liszt

100 g fehér liszt (muszáj, különben nem ehető számomra)

300 ml langyos víz

fél csomag száraz élesztő (Haas gluténmentes, 1 kg kenyérhez)

só és kicsi olaj

Robotgép spiráljával összedolgozom a tésztát. A folyadékot lassan adagoljuk, nem biztos, hogy kell ennyi. Egy óra kelesztés után átgyúrtam, hagytam még egy fél órát, majd zsömléket formáztam és még 20 percet kelesztettem. A tetejét nem kentem le semmivel, csak bevagdostam egy éles késsel. 200 fokon kb 30 perc, nem légkeverésesen, a sütő aljába tettem egy kis edényt vízzel. 8 kis zsemle lett belőle, ebből hármat gyorsan lefagyasztottam.

Tömör kis zsemlék lettek, tele vannak rosstal, ami nagyon jó, mert egytől is egészen jól lakom.

Répás sült kukorica salátával

Nagy felfedezéseim a múlt hétről, Szoó Judit könyvei. Egyszer már kikölcsönöztem a könyvtárból, de akkor úgy ítéltem meg, hogy számomra nem járható ez az út.

Az akkoriban megjelenő Kilófaló sütemények című könyvében leírta fogyásának a történetét, ill. sok-sok sütemény receptet közölt, amit édesítővel és Norbi lisztjével készített, ezért tulajdonképpen bármikor fogyasztható sütik voltak (természetesen mértékkel).

Ábel diétája döbbentett rá, hogy ha akarjuk, vagy muszáj, akkor igen is lehet alkalmazkodni ahhoz, hogy valaki csak egy féle lisztből készített kenyeret és péksüteményeket egyen. Valahogy eddig úgy gondoltam, ezt én nem tudnám tartani, megvalósítani, folyton gondoskodni az utánpótlásról. Az, hogy Ábelnek tudjuk tartani a diétáját, azt bizonyította be számomra, hogy ha kell, akkor igenis tudok rá figyelni. Ha pedig Ábel étkezésére tudok figyelni, akkor a magaméra miért nem. 

Ezért született meg bennem az elhatározás, hogy Szoó Judit könyveit azon nyomban kikölcsönzöm és újra átnézem. Nagyon jól döntöttem. Sok új recepttel lettem gazdagabb, amit majd aprádonként megmutatok a blogon is, sok praktikával és trükkel, amiket a diétázás során remélem haszonnal alkalmazok majd. 

A vasárnapi ebéd már egyik receptjét felhasználva készült, sőt, még az övénél is diétásabbra sikerült.

Répás sült 

50 dkg sárgarépa

5 dkg füstölt sajt

3 kanál teljes kiőrlésű tönköly liszt

1 tojás

só, bors

1 kanál tejföl

1 gerezd fokhagyma

fél tasak sütőpor

a tetejére egy kicsi parmezán sajt

A répa, füstöltsajt, fokhagyma, kencében már tesztelt összetevők, jó együtt az ízük, ezért bátran változtattam a recepten. Juditnak ezt a receptjét a neten nem találtam meg. Ő semleges sajtot használ és 2 dcl tejszínt és 6 dkg zablisztet, vagy kilófaló lisztet (ez az ő fejlesztése, a könyvben megtalálható az általa kitalált és tetsztelt kilófaló liszt receptje is), ill. tesz bele kaliforniai paprikát, de nem tesz fokhagymát. Nekem maga az öttlet tetszett, hogy répából készítsek sültet, ezért a receptet variáltam.

A répát robotgéppel "ledaráltam" a fokhagymával és a füstölt sajttal együtt. Összekevertem a tojással és lisztettel, megfűszereztem és egy 20X35 sütőpapírral bélelt tepsibe lapítgattam, ráreszeltem a parmezánt és 160 fokon légkeveréssel sütöttem. Belül picit puhább, kívűl kérges. Farkasapa - aki egyébként az új recepteimet némi gyanakvással fogadja - véleménye: "Finom, ez a répás cucc, nem mondom, hogy minden nap enném, de nem rossz." Szerintem finom volt. 

Természetesen Ábelnek elkészítettem az ő lisztjével, előre látva, hogy nem fogja megenni (azért mégse maradjon ki a jóból), az övé lett a szezámmagos, amit természetesen nem evett meg. Ő még addig se jutott, hogy legalább egyszer megegye.

A saláta egyszerű majonézes kukorica saláta, amibe szintén reszeltem egy kis füstölt sajtot. (Farkasapa bevásárolt két hete a füstölt sajtból, így most mindenbe azt teszek ízesítőnek, mert marha drága volt és nagyon fájna neki, (nekem is) ha tönkremenne).

Zsírban sült máj

Nagyon kívánom a májat és a spenótot. A máj elérhetőbb volt most, mert spenótot nem lehet kapni Martonvásáron, legalább is én még nem láttam. Nem vagyok nagy híve a belsőségek fogyasztásának, ill. egyszerűen nem szeretem, de valószínűleg kiürültek a vasraktáraim, mással nem tudom magyarázni ezt a hirtelen támadt vágyat. Most is fintorogtam, miközben készítettem az ételt, és azt gondoltam magamban, hogy ezt egyszerűen nem lehet megenni. Mégis, mikor elkészült nagy mennyiségeket fogyasztottam belőle, úgy látszik, a főzés közben érzett undor elmúlik.

Sok receptet megnéztem a neten, de egyik sem volt az én szempontomból tökéletes. A férjem csak úgy eszi meg az ilyesmit, hogy ha nem akad a foga közé egy kósza hagymadarab, és a májak egyben maradnak. Volt olyan recept, amibe vaj kellett, volt amiben össze kellett törni a májat. Én zsírt akartam használni, méghozzá libazsírt, így a saját, alábbi receptemet követtem.
Hozzávalók: 
50 dkg csirkemáj, tisztítva, mosva (számomra ez volt az elkészítés legtöbb szenvedést okozó része)
1 doboz jóféle libazsír
1 fej közepes hagyma
2 cikk fokhagyma
pár szem kapribogyó
só, bors
A hagymát félfőre, a fokhagymát szeletekre vágtam. A zsírt felolvasztottam és beletettem a hagymaféléket. Lassú tüzön sütögettem, majd mikor úgy ítéltem, hogy a hagymák már elég puhák, beltettem a feldarabolt májat. Beleszórtam pár szem kapribogyót is és lassú tüzön sütöttem. Néha kivettem egy-egy májdarabot és ellenőriztem a puhaságát. Mikor azt láttam, hogy omlósan puha, lezártam a tüzet alatta, kiszedegettem egy cserépedénybe a májdarabokat, és rászűrtem a zsírt. Kicsit paszíroztam, hogy a hagymás maszóból is jusson bele, majd a hűtőbe tettem megdermedni.
Nekem nagyon ízlett másnap, reggelire, de a férjemnek nem volt eléggé dermedt, úgyhogy óvatoskodva, nehogy valami folyékony zsír a szervezetébe jusson, csak a májakat szedegette ki belőle. Valószínűleg friss kenyérrel az igazi, én Norbi kenyérrel fogyasztottam, hát..., azért így sem volt rossz.
Kár, hogy a fiuk meg se akarták kóstolni, nem tűnt eléggé csábítónak számukra, sajnos.

Könyvek női sorsokról

Először két magyar zsidó lány, nő sorsa. Különböző, mégis nagyon hasonló. 
Pataki Éva: Ami elveszett című könyve egy családregény.

Én főleg emiatt vettem ki a könyvtárból, nagyon kedvelem a családregényeket. Tetszettek az írónő őszinte szavai a regény elején, amikor is beszámol arról, hogy ő maga hogyan viszonyult ahhoz, hogy megírja az édesanyja családjának a történetét. Amíg az édesanyja élt, nem kérdezte, nem faggatta, ezért látszik, hogy nem első kézből kapott emlékeket idéz fel. Mégis színesen ír, élvezetesen, bennem nem volt hiányérzet. Kibontakozik előttünk egy mezőtúri zsidó nagycsalád élete a 20 században, annak minden nehézségével. A családot Auguszta (micsoda régimódi név!) a határozott elveket valló, hat gyerekét egyedül nevelő, saját lábán megálló, örökké zsörtölődő és a szinte mindenkit túlélő édesanya fogja össze. A hat gyerek életét követhetjük nyomon nagy vonalakban a regény során. A család egy része, akik Mezőtúrról Pestre költöztek, nagyrészt megmenekül a deportálástól, a mezőtúri ág viszon durván fogalmazva, ahogy maga az írónő teszi, "kiszáll Auschwicz kéményén". Megrendítő volt olvasni ezekről a sorsokról. Mennyi érdekes, értékes ember, mennyi tehetség veszett oda a lágerekben és a kremetóriumokban!  

A zsidóság Isten kiválasztott népe.Engem személy szerint érdekel a sorsuk, talán ezért olvasok mostanában olyan sok, a soával kacspolatos történetet.

Ausch Klára: Ajándékba kaptam az életem

Egy 16 éves lány a legdurvább lágerbe kerül 16 évesen. Korábban elkényeztették, szerették, védték, most odavetették a farkasok elé. A családja mind egy szálig elveszett, egy nagynénje marad vele a legnehezebb körülmények között is. Egymást támogatva élik túl a legnehezebbeket. A lágerbeli körülményekről és megpróbáltatásokról már sokan írtak. De az utána következő időkről, arról, hogy mit kezdtek magukkal, az életükkel azok akik túlélték, kevesen. Klára túlélte. Sokszor volt a határán annak, hogy feladja, talán fel is adta volna, ha a nagynénje nem áll mellette, de nekem úgy tűnik, soha nem volt többé igazán boldog. Azoknak az árnyai, akik nem élték túl, akiknek látta a halálát, már örökké vele maradtak. Nehezen bírta ki, hogy mikor már mindennek vége volt, ne dugdosson a zsebébe élelmiszert, nehezen szokta meg, hogy már nem kell kézzel minél gyorsabban magába tömni az ételt és hasonlók. A sok borzalmat elviselni, túlélni nehéz volt, de az se okozott kevesebb nehézséget, hogy utána újra megtalálja az életét, hogy berendezkedjen egy új világban, hogy újra bízzon az emberekben. Tanulságos kis könyv volt, sok gondolatot plántált el bennem.

Picit vidámabb vizekre evezve, de maradva a női sorsok témánál, Rebeca Miller: Pippa Lee négy élete a következő beszámoló témája.

Pippa egy sikeres kiadótulajdonos felesége, aki 30 évvel idősebb nála. A történet akkor kezdődik, mikor közösen beköltöznek egy időseknek fenntartott lakóparkba és Pippáról kiderül, hogy alvajáró. Az alvajárás alatt mindenféle furcsa dolgot művel, olyanokat, amit valaha része volt a múltjának, de amit már közel harminc éve lezárt. Az anyjával való kapcsolata rémisztő, még olvasni is, nem csoda, hogy abból a személyiségből, amivé a gyerekkora tette, igyekszik elmenekülni egy teljesen másba, a drogosok világába. Onnan menti meg a jelenlegi férje. A kapcsolatuk nem indul jól, egy olyan tragédia árnyékolja be a szerelmüket, ami örökös bűntudatot okoz Pippának. A lakóparki szomszéd flúgos fia is belekeverdik a képbe és erősen fűszerezi a történetet. Szerintem szórakoztató, szines sztori volt, egy olyan nő nehézségekkel bőven terhelt életréről, aki nem tartja lehetetlennek 50 évesen, mindenen túl, az újrakezdést egy teljesen más életben.

Végül igazán vidáman befejezve Jill Mansell: Miranda nagy tévedése, igazi felüdülés a mindennapokban. Nagyon vicces, szórakoztató és kikapcsolódást nyújtó olvasmány volt. Olyan színes karakterket vonultat fel az írónő, hogy folyamatos csodálkozásra késztet, nem sablonos, eredeti szövegeket ad a szájukba és a helyzetkomikum leírásai tökéletesek. Nagyon élveztem. Sztori nincs, csak egy rövidke idézet, hogy kedvet kapjatok:
"Micsoda hálátlanság! Az ember óriási erőfeszítéssel rendbe teszi a barátai reménytelenül sivár életét, megkeresi nekik a tökéletes társat... aztán egyszer csak arra eszmél, hogy elhajóznak az örök boldogság földjére, és azt se mondják, fapapucs. Huh, az ember még örülhet, ha megszánják egy képeslappal."

Hajdinás -kakaós palacsinta édes túróval

Az én gyerekeim se vetik meg a palacsintát, de az nálunk mindig elég sok macerát jelent az elkészítése. Ábelnek ugye külön kell keverni és sütni, és néha rosszul sikerül. Most épp finom lett, de ha nem írom fel, melyik liszttel milyen, legközelebbre elfelejtem. A magunkéba hajdinaliszttel gazdagítottam a tésztát, ill Magdi nyomán kakaóval. Finom, puha palacsinták lettek. A képen sajnosn nem látszik (késő este volt, lámpa alatt fényképezgettem), hogy milyen szép, csokiszínűek a palacsinták.Itt már tepsibe rétegezve várják a sütést. Édes mazsolás túróval töltöttem meg őket, amihez nem használtam tojást, csak vaníliát, mazsolát, barna cukort és túrót..A tepsiben megkentem tejföllel vékonyan és megöntöztem csokiöntettel. 

Nagyon finom volt.

Tex-mex házi tortillával

Egy reggel arra ébredtem, hogy nagyon ennék tortillába göngyölt babos - kukoricás krémet, tejföllel és salátával.
Más el sem tudja képzelni reggel, hogy ételre gondoljon, nekem meg csak ilyenek jár a fejem, mert reggel és minden (délutáni) alvás után iszonyú éhes vagyok. Nem tudom, hogy ez örökölhető -e, de apukám, sőt az ő apja is ilyen volt. Legendák keringtek a családban arról, hogy a nagyapám (akit én nem is ismerhettem) egyszer  mosogató levet itta meg, mert túlságosan álmos volt, de farkaséhes, ezért a tálból a szájába döntötte. Én mindig kétkedve hallgattam ezt a legendát, de tény, hogy apukám, aki soha nem ette meg a süteményeket, mikor délutáni alvásából felkelt, megevett mindent, amit a konyhaasztalon hagytunk. Egyszerűen nem is nézte mit töm a szájába, csak lapátolt mindent befelé.
Nálam azért ennyire nem súlyos a helyzet (remélem), de az is tény, hogy reggel alig várom, hogy a kávé mellé ehessek néhány falatot.

Ezért fordulhatott elő, hogy ezzel a recepttel ébredtem.
Most hétvégén végre volt elég időm a tortilla sütéssel pepecselni, így belevágtam.
Hát, csak erős idegzetűeknek ajánlom. Miért is? Lehet, hogy rossz helyről vettem a tortilla receptjét, de nagyon szenvedtem vele. Összeállt, de olyan erősen ragadt a nyújtás során, hogy még annyi lisztet rápazaroltam, mint amennyi a tésztájába került. Tapasztalatom szerint (egyszer-kétszer már vállalkoztam a tortilla sütésre) vigyázni kell, hogy nehogy kiszáradjon, mert arra gyorsan hajlamos.
Akkor a recept:
18,5 dkg fehér liszt átszitállva
15 dkg kukorica liszt átszitálva
2,5 ml meleg víz
Tulajdonképpen ennyi hozzávalóval kell rugalmas, nem lágy tésztát gyúrni, a recept szerint késsel. Én inkább a robotgépem spirálját ill. a kezemet használtam. Állítólag 3 percig kell gyúrni lisztezett felületen, de én mikor szép sima volt a tészta, abbahagytam. 16 részre osztottam, letakartam folpackal és felmelegítettem a palacsinta sütőt szárazon. Ahogy egy gombócot kerek, vékony lappá nyújtottam, leráztam róla a lisztet és beletettem a forró palacsintasütőbe. Kb. 1-1 perc mindkét oldala, de lehet, hogy kevesebb. Mikor szépen pirul, átfordítom. Utána egy tálra raktam és letakartam egy tiszta konyhakendővel, mert mikor megsül elég kemény, de ahhoz, hogy feltekerjem, puhának kell lennie.
A kence:
egy babkonzerv
egy kukorica konzerv
2 evk csípős ajvár (Aldiis Lommé - szerintem nagyon finom)
2 evk paradicsompüré
1 kk mexikói fűszer by Max
egy fej hagyma
ízlés szerint só
Minden mehet a turmixba. Krémnek is finom, el tudom képzelni kenyérre kenve is.
Előkészítettem mindent.
Tejföl - krém - saláta levelek - tortilla
Mehetett a tekercselés. Nem volt könnyű, mert kicsit tört a tortilla. Legközelebb biztos, hogy kipróbálok más receptet rá.
A gyerekeknek persze nem kellett, pedig Ábel kedvéért (bár előre tudtam, hogy nem számíthatok rá) készítettem gluténmentes változatot, ami 4 tortillára volt elég. Ennek is leírom a receptjét. Csodák - csodája, ezt valahogy jobban sikerült, nem volt olyan rossz dolgozni a tésztával.
48 dkg Shar mix B átszitálva
33 dkg kukorica liszt átszitálva
100 ml meleg víz, ill, annyi, amennyivel gyúrható a tészta
Ábel csokikrémmel meglocsolva ette, de nem bántam. Végül is semleges ízű, bármivel lehet tölteni.

Cukormentes bazsalikomos limonádé

Farkasapa is át szokta olvasni a főzős magazinjaimat, bár mostanában csak egyet veszek meg általában, a Nők lapja konyhát. Elégedett vagyok vele, színvonalas szép és követhető. Vannak benne különleges és vannak benne egyszerűen elkészíthető receptek.
A férjem megkívánta Vrábel Krisztina által közzétett bazsalikomos limonádét és ma, mikor vásárolni voltunk, célzottan haladt, vett lime-ot, bazsalikomot és jó sok citromot.
A recept egyszerű:
A cukorral (150 g) és a vízzel (250 ml) szirupot főzünk. Belefacsarjuk a citromok és lime-ok levét (4 citrom és 2 lime), majd beletesszük a bazsalikomot és beleturmixolunk kicsit. Felöntjük ízlés szerint vízzel és behűtjük.
Eszméletlen finom volt, meg kellett ismét állapítanom, hogy Farkasapának nagyon jó az ízlése.

Mivel most abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy van Steviám, ezért azzal is készítettem egy adagot.  200 ml víz, 2 kiskanál Stevia por, 2 citrom és egy lime ment bele, ill. 4 bazsalikom levél. A turmixolásnál szinte tejszerű lett a víz, de csak hab volt, ahogy állt, letisztult.

Nem olyan íze volt, mint a cukorral készültnek, de nagyon finom volt. Kevésbé markánsan édes, mintha  a nyelvemen szétáradt volna az édes íz, mikor lenyeltem a limonádét.
Láthatóan a gyerekeknek is ízlett, pedig nem gondoltam volna, hogy a bazsalikom így bejön nekik.

Sült eper Steviaval

Már nagyon régóta vágytam rá, hogy kipróbáljam a Steviát. Most lehetőséget kaptam rá a Provitamin.hu jóvoltából. Nagyon örültem neki.

Ráadásul ölembe pottyant (na jó, térítés ellenében, de nagyon-nagyon olcsón) öt kg eper. Adta magát a feladat, hogy eperlekvárt készítsek cukor nélkül. Annál is inkább, mert a szomszédasszonyom által áthozott egy üveg lekvár, amit frissen főzött, még azon melegében el is fogyott. Ez azt mutatta, hogy a család ki van éhezve a házi főzésű eperlekvárra. 

Infrastruktuálisan nem vagyok berendezkedve lekvárfőzésre, értsd. nincs 10 literes fazekam, üvegeim, befőzőporaim stb. Ezért tettem lépéseket. Mivel a szomszédasszony dzsemfix-et használt és mivel más tapasztalatot nem szereztem, én is azt vettem. Az öt kg epernek elég volt az 5 literes lábasom is és sikerült nagy nehezen felkergetnem a padlásra Farkasapát, aki oda nem nagyon szereti betenni a lábát, ki tudja miért, és lehozattam vele 5 db üveget, amik már tavaly nyár óta ott porosodtak  Gondolom anyukám gyűjtötte nekem őket, mert ő szeret gyűjtögetni, mi mindig elvisszük az üvegeinket a szelektív gyűjtőbe. Most viszont nagyon örültem, hogy ez az 5 db literes borkán valahogy megőrződött. 

Szóval, a dzsemfix hátoldalán talált recept alapján, normál cukorral megfőztem 3 kg epret, amit a családnak szántam. Bevallom egy ekkora adagba nem mertem használni a Steviát, amit még nem ismerek, ezért úgy döntöttem, majd magamnak főzök alternatív módszerekkel. 

A képen a magamnak készített sült eper látszik, aminek az öttletét innen vettem, a Steviát pedig a már említett Provitamin.hu-tól kaptam. Most a folyékony Steviát használtam. Ez egy üvegcse sötétzöld folyadék, ami  gyorsan feloldódik. Érdemes kipróbálni limonádéba is.

Egy zománcos tepsibe öntöttem kb. egy kg epret, a nagyobbakat feleztem és rácsepegtettem 10 csepp Fluid Steviát. 108 fokon sütöttem kb. 45 percet. Mikor már úgy láttam, kész, leöntöttem a levét az epret egy üvegbe kanalaztam. A levét besűrítettem egy evk tortazselével és ráöntöttem az eperre. Jól összeráztam, lezártam és hagytam kihűlni. Reggel már ezzel ettem a kalácsot. 

Tudok élni, mi?

Tejfölös meggyes süti gluténmentesen

Sok meggyet kaptunk és elég savanyka volt. Épp sütibe való. Ezt a receptet találtam hozzá és gluténmentesen készítettem el.
Hozzávalók a tészta alaphoz:
10 dkg kukorica liszt
10 dkg Shar mix C vagy B
10 dkg túró
1 dcl tej (nekem a receptnél megadott 6 evk nem volt elég)
6 evk olaj
4 evk barna cukor
1 kk sütőpor
egy -két csipet citromos só és kevés szárított citromhéj
Összedolgozzuk és tepsibe simítjuk.
1 kg meggy és valamennyi cukor. A meggyet előre lecukroccuk, majd kifacsarva a tésztaalapra szórjuk.
A teljfölös réteghez.
3 dcl tejföl
3 evk vaníliás pudingpor
4 evk barna cukor
Ezeket is elkeverjük és a tészta-megy tetejére öntjük.
160 fokon sütöttem 1 órát.
Nekem kicsit savanyú lett és a kukoricát is nagyon kiéreztem a tészából, de azért finom volt.

Olaszos hétvége

Nem én főztem, hanem Farkasapa. Látta, hogy mikor megemlítette, hogy akkor hétvégére főz húslevest és pörköltet, akkor nagyon fancsali képet vágtam, ezért lázasan törte a fejét, mit készítsen, hogy én is és a gyerekek  is megegyék.
Már hét közben emlegette, hogy pénteken, mivel ő vigyázott a gyerekekre, meleg vacsorával fog várni, friss zöldségekből készít fritattát. Ezt a tojásételt mindketten szeretjük, most tavasszal fel lehet dobni sok-sok zöldséggel. Valamiért péntekre mégsem készült el (túl sok más dolga akadt), ezért szombat délután könyörgő szemeket meresztettem rá és többször elmondtam, milyen éhes vagyok. Ez hatott, nekiállt a fritattát elkészíteni.

Hozzávalók:
10 dkg szalonna zsírjára sütve
5 dkg borsó
1 kis cukkini
2-3 újhagyma
1 paradicsoma
5 tojás (ebből egy kisebb tepsinyi lett)
1 dcl tejeszín
5 dkg füstölt vagy más jellegű sajt lereszelve
só, bors, szerecsendió
és minden más zöldség, amihez kedvünk van
A szalonnát felkockázzuk és zsírjára pirítjuk, a pörcöket kiszedjük és félretesszük. A maradék zsiradékon a zöldségeket a puhaságuktól függően megpároljuk, de csak kicsit, hogy roppanósak maradjanak és ráöntjük a tejszínnel, fűszerekkel elkevert tojást. Majd betoljuk a sütőbe 200 fokra 20 percre, vagy amíg megpirul a teteje.
A gyerekek egy falatot se ettek belőle, de nekünk felnőtteknek nagyon ízlett, ők még nem értek meg a kulináris élvezetekre.

A húsleves helyett pedig minesztrone levest főzött, ami annyira jól sikerült neki, hogy nem győztem dicsérni. Kellett is neki a dicséret, mert a piszok kölykök ebből se voltak hajlandóak enni. Már látom rossz sorsomat, hogy ezen a hétvégén ismét felmerül a húsleves - pörkölt kombináció, hogy a gyerekek ne csak hideget egyenek egész hétvégén.
Ha valakinek volna jó tanácsa, hogy mit tegyek, hogy elfogadják az új ételeket, szívesen veszem.

Én is sokszor igyekszem Farkasapa kedvében járni. Ő nagyon szereti a salátát, ezért mikor Németországból jön haza, estére mindig a kedven salátáját készítem. Mozarella - paradicsom, bazsalikom, olívaolaj és valami friss péksüti. Azért lett ilyen szép színes, mert sikerült sárga színű koktél paradicsomokat is vennem. Kis fogpiszkálókra tűztem a fél paradicsomokat a kis golyó mozarellákkal, de később kiderült, ez a lépés teljesen felesleges volt, arra volt jó, hogy kicsit tovább piszmogjon vele Farkasapa, mielőtt megeszi.