Nagyon kívánom a májat és a spenótot. A máj elérhetőbb volt most, mert spenótot nem lehet kapni Martonvásáron, legalább is én még nem láttam. Nem vagyok nagy híve a belsőségek fogyasztásának, ill. egyszerűen nem szeretem, de valószínűleg kiürültek a vasraktáraim, mással nem tudom magyarázni ezt a hirtelen támadt vágyat. Most is fintorogtam, miközben készítettem az ételt, és azt gondoltam magamban, hogy ezt egyszerűen nem lehet megenni. Mégis, mikor elkészült nagy mennyiségeket fogyasztottam belőle, úgy látszik, a főzés közben érzett undor elmúlik.
Sok receptet megnéztem a neten, de egyik sem volt az én szempontomból tökéletes. A férjem csak úgy eszi meg az ilyesmit, hogy ha nem akad a foga közé egy kósza hagymadarab, és a májak egyben maradnak. Volt olyan recept, amibe vaj kellett, volt amiben össze kellett törni a májat. Én zsírt akartam használni, méghozzá libazsírt, így a saját, alábbi receptemet követtem.
Hozzávalók:
50 dkg csirkemáj, tisztítva, mosva (számomra ez volt az elkészítés legtöbb szenvedést okozó része)
1 doboz jóféle libazsír
1 fej közepes hagyma
2 cikk fokhagyma
pár szem kapribogyó
só, bors
A hagymát félfőre, a fokhagymát szeletekre vágtam. A zsírt felolvasztottam és beletettem a hagymaféléket. Lassú tüzön sütögettem, majd mikor úgy ítéltem, hogy a hagymák már elég puhák, beltettem a feldarabolt májat. Beleszórtam pár szem kapribogyót is és lassú tüzön sütöttem. Néha kivettem egy-egy májdarabot és ellenőriztem a puhaságát. Mikor azt láttam, hogy omlósan puha, lezártam a tüzet alatta, kiszedegettem egy cserépedénybe a májdarabokat, és rászűrtem a zsírt. Kicsit paszíroztam, hogy a hagymás maszóból is jusson bele, majd a hűtőbe tettem megdermedni.
Nekem nagyon ízlett másnap, reggelire, de a férjemnek nem volt eléggé dermedt, úgyhogy óvatoskodva, nehogy valami folyékony zsír a szervezetébe jusson, csak a májakat szedegette ki belőle. Valószínűleg friss kenyérrel az igazi, én Norbi kenyérrel fogyasztottam, hát..., azért így sem volt rossz.
Kár, hogy a fiuk meg se akarták kóstolni, nem tűnt eléggé csábítónak számukra, sajnos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése