Képek, csak úgy - egy nap itthon

Vega kencék - naprafogómagos pástétom és kölesvaj (gluténmentes)

Mivel ezek nagyon könnyen összedobható kencék, általában este fél óra alatt megvannak és tulajdonképpen semmi speciális dolog nem kell hozzá. Nem utolsó sorban kiváltják az uncsi felvágottakat és változatosságot jelentenek, ráadásul vegák és lúgosítanak. Szóval hajrá az egészséges életmódért.

Napraforgómagos pástétom
5 dkg sótlan napraforgómag, szárazon megpirítva
1 dl főtt köles (háromszoros sós vízben, nagyon lassan megfőzöm a kölest)
1 evk ajvár (paprikakrém az ALDI-ból)
bors, pirospaprika, borsikafű, majoranna
Mindezeket összeturmixolom, míg krémes állagú nem lesz. Nekem nagyon-nagyon ízlett.

Bazsalikomos kölesvaj
1 dl főtt köles
1 friss paradicsom (de lehet paradicsomszósz is)
5-6 levél friss bazsalikom
só, bors
Mindezeket krémesre turmixolom. A paradicsom miatt hígabb, mint a pástétom, de több kölessel lehet sűríteni.

Mindenféle ízesítést el tudok képzelni a semleges ízű köleshez. A bazsalikomos is hirtelen felindulás eredménye, mert maradt a pástétomból még köles, meg egy fél paradicsom, meg egy hervadozó cserepes bazsalikom. Hagymásan, vagy körözöttesen is el tudom képzelni.

A szeretet ajándékai - könyvajánló és egyéb

Most fejeztem be Cami Walker könyvét: A szeretet ajándékai-t, ami nagy hatással volt rám.

Röviden: őszinte hangú történet, Cami Walker életének egy olyan időszakáról, amikor a sclerosis multiplex-e kifejlődött és a tünetek súlyossága miatt nagyon szenvedett, majd rátalált a "gyógyulás " útjára, ami nem vezetett ki a betegségből, mégis lehetővé tette számára, hogy teljes és boldog életet éljen.

Ennél azonban sokkal több a könyv. Cami épp férjhezment, ahhoz a férfihoz (Mark), akire mindig is vágyott, amikor kiderült, hogy sclerosis multiplex-ben szenved, valószínűleg régóta. A korábbi bizonytalan tüneteit senki nem vette komolyan. A jelenlegi állapotában gyenge, fáradékony, állandóan erős fájdalmai vannak, nem tud járni, nem tudja magát ellátni, depressziós és semmi értelmét nem látja az életének. Hibáztat mindent és mindenkit, elveszíti a munkáját, ezzel együtt az önértékelését és belekerül abba a tipikus ördögi körbe, amibe a krónikus betegséggel küzdő emberek a betegségük kialakulása után általában belekerülnek.
Mi a kiút? Egy spirituális gyógyító, aki már régi barátja (kiderül, hogy a betegsége kialakulása előtt Cami meditált, jógázott, különféle önsegítő csoportokkal tartott kapcsolatot) azt tanácsolja neki, hogy kezdjen el egyfajta gyógyító kúrát, ami abból áll, hogy 29 napon keresztül, minden nap egy -egy ajándékot kell adnia valakinek. Hiszen a "gyógyulása nem légüres térben zajlik", hanem emberek között. Forduljon el saját magától és forduljon oda másokhoz. Lássa meg, mennyi mindent adhat. Vezessen naplót az ajándékokról és ha egy nap elmúlasztja az ajádékozást, kezdje újra az egész kört, az első nappal.
Egy ideig fontolgatja a kúra elkezdését Cami, aztán belevág.
Egy-két nap múltán már érzékeli a fizikai és lelki változásokat. Megkeresik munkával, egyre több ereje van, megtanul bottal, majd anélkül járni, vidámabb lesz, csökkennek a fájdalmai, anyagilag is kezdenek rendbe jönni, a férjével való kapcsolata sokat javul, megértőbb lesz és könnyebben fogad el segítséget ő is másoktól. Ezek a pozitív változások szerinte összefüggésben vannak azzal, hogy minden nap kigondolja, milyen apró ajándékkal kedveskedhetne és kinek. Ne gondoljunk nagy dolgokra: hajléktalannak pénz, barátnőnek segíteni elmosolgatni, ruhát hajtogatni, egy jó könyvet ajándékozni idegennek, megvakargatni a macskája hasát, elmosogatni vagy főzni valamit a férje helyett, felhívni az anyukáját.
A pozitív változásokat nem cserébe kapja, hanem attól, hogy nyit egy új világ felé, megváltozik az energia, ami az életét már nem rombolja, hanem építi. Ezt főleg a gyógyítója mondja, és Cami elhiszi, mert látja a változásokat. Számomra a könyv vallási, vagy ha úgy vesszük spirituális háttere elég zavaros. Cami nem tudja, igazából miben - kiben hisz, reménykedik egy "energiában", ami az életetét befolyásolja, de nem válik számára személyessé.

Nekem sokkal határozottabb képem van Istenről, nem energiának tartom, hanem személynek, aki gondot visel rólunk és az a célja, hogy az életünk bővölködjék, akármilyen helyzetben vagyunk is.
Úgy gondolom, hogy az, hogy másoknak ajándékot tudunk és akarunk adni minden nap, tényleg megváltoztat, legyünk teljesen egészségesek, vagy küzdjünk betegséggel. Ha magunktól elfordulunk, a saját nyomorúságunk nem köti le a gondolatainkat, hanem helyette azon tudunk morfondírozni, hogy mit tunánk adni, mindenképp pozitívabb személyiséggé formál minket. Ha arra gondolunk mindig, hogy mi az, amit én adni tudok a másiknak, akkor gazdagnak fogjuk érezni magunkat, megtanulunk hálát adni azokért a dolgokért amink van, és elfelejtünk rágódni azon, amink nincs. Én azonban ezt Istennel járva tudom csak elképzelni. Ő az, aki késszé és képessé tud tenni minket az ajándékozásra. Az ő hangját követve tudunk azoknak adni, akiket Ő akar általunk megajádékozni. Nekem valahogy többet jelent az ajándékozás, mint csak a magam alakítása, formálása. Hiszem, hogy azért vagyok a földön, mert Isten eszköze vagyok.

A napokban esti olvasmányként, egyfajta lelki hangolódásként olvasgatom Adrian Plass: Gumivár című könyvét. Jellemző a történetekre a mély lelki tartalom, nem túl pátoszosan megfogalmazva, hogy úgy mondjam ütős kis sztorik.
Nála olvastam egyik este, és nagyon megdöbbentett:
"Úgy vélem, az ókori farizeizmushoz hasonlóan a modern farizeizmus is azt akarja elhitetni az emberrel, hogy a keresztény életszemlélet határozottan negatív, tagadó jellegű, amely tele van tilalomfákkal. Jézus persze valóban nagyon egyértelműen leszögezte, hogy Isten gyűlöli a bűnt, és annak minden formáját abszolút elfogadhatatlannak tartja, de Ő a Kegyelmet hozta el a világba, és eljövetele óta a bűn problematikája is más megítélés alá esik.
Máté evangéliuma huszonkettedik részében azt láthatjuk, hogy Jézus nem említi a tízparancsolatból a tiltó jellegűeket, és csak kettőt hagy meg közülük - azokat, amelyek felszólítanak valamire.
""Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből!"" Aztuán pedig: ""Szeresd felebarátodat, mint magadat!""
Más szóval a felszólítások elnyelték a tilalmakat. Ugyancsak Máté evangéliumában, egy későbbi fejezetben olvassuk a kecskék és a bárányok példázatát. A bárányok azért kerülnek a mennybe, mert meglátogatták a betegeket és a börtönben ülőket, felöltöztették a mezíteleneket, és enni adtak az éhezőknek, nem pedig azért, mert nem rúgtak be, nem paráználkodtak, vagy nem kívánták meg a másét. Jézus Krisztus pozitív evangéliuma azt mondja, hogy a belé vetett hitünk miatt fogunk megigazulni, és hogy e hit következétben nemes dolgokat teszünk majd Isten nevében másokért. .... A keskeny út, amelyet máshol említ Jézus, a szeretet és a törődés - azaz a cselekvés útja. A bűnök hívogató leágazások erről az ösvényről, amelyek a szeretetlenség, a nemtörődömség - a semmittevés - széles és könnyű útjába torkollnak."

Nem találjátok ti is úgy, hogy ez összecseng Cami Walker tapasztalatával?
Más az indíték, de a cselekvés ugyanaz. Én mégis inkább Adrian Plass-al értek egyet, hogy mindazt a jót, amit teszünk- hívják bármilyen mozgalomnak (29 ajándék mozgalmamá nőtte ki magát, azzal, hogy Cami létrehozott egy internetes oldalt: 29gifts.org néven. Sokan regisztráltak és követték az útmutatásait, csatlakozva ezzel a 29 ajándék mozgalmához) - ne önmagunkért, a saját érdekeinkért, előbbrejutásunkért, örömünkért tegyük, hanem mert szót akrunk fogadni Jézusnak.

Úgy látszik, mostanában minden könyv, amelyet olvasok valahogy erről a témáról beszél. Nemrég kezdtem el Paulo Coelo: Zahír című könyvét. Nehéz olvasmány, nem mondom, hogy megértettem volna minden szavát, de az kristályosodott ki mostanra belőle számomra, hogy a világban sokan keresik azt az utat, ami értelmessé változtatná az életüket. Van, aki kompromisszumot köt és azt mondja, értelmes az életem, jó célokat követek, mert: féjhez mentem - megnősültem, gyerekeim vannak, gondoskodom róluk és közben belefásulnak az életbe és nem boldogok igazán. A könyv valahogy az örök boldogságot, a szerelem értelmét és határait, a szeretet energiáit boncolgatja, írja körbe különféle párbeszédek és történetek segítségével. Átsüt a könyvön, hogy Esther, aki a legintenzívebben keresi az örök boldogság titkát, vágyik valami többre, mint amiről az élet szól. Én úgy gondolom, Istent keresi, de nem jó helyen.

Számomra az élet értelme a szeretet cselekvése. Úgy gondolom, hogy most nem erről szól az életem, de tudom, hogy mi a helyes. Igen, vannak gyerekeim és őket nevelem, helytállok sok területen, ami nagy erőfeszítést kíván sokszor tőlem. Mégis úgy gondolom, hogy a "semmittevés" széles útját járom. Nincs igazán értelme az életemnek. Elfordultam az emberektől, csak magammal foglalkozom és azon dolgozom, hogy nekem (és a családomnak) jó legyen, és ez nem helyes. Talán nem csinálom ezt feltűnően, talán egy külső szemlélő észre sem veszi, de én tudom különbséget: milyen volt, mikor az embertásaimra úgy néztem, mint Isten eszközeire, vártam a helyzeteket és nyitott voltam rá, hogy segítsek bármikor és milyen vagyok most, amikor ha nagyon muszáj segítek, de nem keresem tudatosan a lehetőségeket, sőt, sokszor becsukom a szemem, mondván, nem az én dolgom. Voltak régen olyan pillanatok az életemben, amikor egy hajléktalan láttán összefacsarodott a szívem és sírtam és egészen bizonyosan tudtam, hogy nem én sírok, hanem Isten sír bennem, mert fáj látnia a teremtményének a kínjait, tudtam kedves lenni érdek nélkül, vagy annak ellenére, hogy bántottak, nem féltem a jövőtől, mert bíztam Istenben, aki a gondviselőm és pásztorom.Mindezek Isten munkájának gyümölcse volt az életemben, de megvolt bennem a vágy arra, hogy formáljon, és átadtam magam neki, hogy alakítson. Mostanra a régi nyitottság kiveszett belőlem, bezárultam, "elég nekem a magam baja" börtönében sínylődöm.
Ez nem panasz, hiszen magam zártam be magamat. De ki akarok szabadulni. Vajon mi a szabadulás útja?
Alkalmazzam a 29 ajándék rítusát, vagy imádkozzak, hogy Isten tegyen nyitottabbá, vagy kezdjek el görcsösen keresgélni, hogy hogyan tudnék jót tenni? Nem tudom, nincs jó válaszom rá.

Isten kegyelmére van szükségem, hogy a változást indítsa el. Talán az se véletlen, hogy ilyen témájú könyveket  olvasok, talán ő vezette az utamba ezeket az írókat. Várom, hogy megtaláljam magamban Isten munkájaként a szeretetet, amit ő ad, hogy visszataláljak hozzá, életem pásztorához.

Programajánló Vasárnapra - diétás termékek lelőhelytippek

Nagyon jó kis programnak ígérkezik:

Doktor Natúrsziget Egészségnap 2011. június 26., Klauzál Ház

Bővebb infót itt találtok.

Diétás (fehérjével dúsított, csökkentett szénhidráttartalmú) lisztek és egyéb szuper kis diétás ill. gluténmentes termékek itt.

Magvas keksz - gluténmentes (paleo is)

Ezt a fantasztikus receptet itt találtam, és tudtam, hogy azonnal ki kell próbálnom. Alapból nem tervezem megismerni és követni a paleo étrendet, de mivel sok receptje gluténmentes, Ábel diétájában szívesen alkalmazok néhány alapanyagot. Mandulalisztem nem volt itthon, ezért darált mogyoróval készítettem el. Ezzel is finom, de szerintem jobb lett volna mégis a mandula, legközelebb biztosan kipróbálom azzal, ha kapok. 

Nagyon egészséges finomság, tele van vitaminnak, kálciummal, vassal a máknak és a szezámmagnak köszönhetően. Bátran próbáljátok ki!

Hozzávalók:

150 g darált mogyoró

5 dkg szezámmag

5 dkg mák

pici só, de akár el is maradhat

1 tojás

A hozzávalókat összegyúrjuk. Elég nehezen áll össze, sokáig nem is vacakoltam vele, csak jól elkevertem a tojással a hozzávalókat. Sütőpapírra tettem és egy másikat téve a tetejére elkezdtem kinyújtani. Vigyázni kell, hogy a papír alatt egyenletesre nyújtsuk. Óvatosan felvágtam (kicsit ragadt a késhez) és picit széthúzkodtam a sütőpapíron, majd tepsibe tettem. Vigyázni kell, mert gyorsan sül, nálam kicsit túl gyorsan is, legközelebb 160 fokon fogom sütögetni, most 180-on sütöttem.

Low Carb Master Mix-el készült zsömlék

Már egy ideje fogyasztom a Norbi-féle kenyeret. Őszintén szólva nem finom, ez tény, vagy legalább is szokni kell a normál fehér kenyér után, főleg nekem, aki a puha, foszlós bélű péksüteményekért oda vagyok. Még nem vagyok elég szigorú. A Provitamin.hu jóvoltából, akik elláttak a Steviával és a Norbi-féle kenyeret fogyasztva lement két kg, amibe azt is bele kell számolnom, hogy hébe-hóba elmegyek kettlebel órára, de sajnos az sem elég rendszeres. Nem mintha nem tartanám fontosnak a mozgást, nagyon is annak tartom, de talán nem kell részleteznem, milyen egy két gyerekes anyuka élete. Ha valakinek fel kell adni az aktuális terveit a családból, akkor természetesen én leszek az, akár tetszik, akár nem. Hol épp cseresznyét kell szedni délután, mikor a torna lenne, hol Farkasapa utazik Németországba, így a délutáni gyerekfelügyelet nem megoldott, hol szülői értekezlet van az oviban, vagy köhögök, mert a gyerek megint hazahozott valamit, hol hétfőre esik a Húsvét és Pünkösd, nem részletezem. Szóval átlagosan egyszer tudok elmenni egy héten, vagy egyszer se. A futást most valahogy nem kívánom és tényleg nem tudok olyan időt kiszakítani a napból, amikor nyugodtan el tudok menni futni.

Most magam próbáltam a Norbi - féle Low Carb Master Mix lisztből zsemléket sütni. Az eredmény a képen látszik. Szépek lettek, az ízük az, amit meg kell szokni, de nem vészes. Ha azzal a tudattal eszi az ember lánya, hogy ettől a dereka viszont karcsúbb lesz, akkor kifejezetten finommá válik. 

Hozzávalók:

100 g Low Carb Norbi - liszt

100 g teljes kiőrlésű tönköly liszt

100 g fehér liszt (muszáj, különben nem ehető számomra)

300 ml langyos víz

fél csomag száraz élesztő (Haas gluténmentes, 1 kg kenyérhez)

só és kicsi olaj

Robotgép spiráljával összedolgozom a tésztát. A folyadékot lassan adagoljuk, nem biztos, hogy kell ennyi. Egy óra kelesztés után átgyúrtam, hagytam még egy fél órát, majd zsömléket formáztam és még 20 percet kelesztettem. A tetejét nem kentem le semmivel, csak bevagdostam egy éles késsel. 200 fokon kb 30 perc, nem légkeverésesen, a sütő aljába tettem egy kis edényt vízzel. 8 kis zsemle lett belőle, ebből hármat gyorsan lefagyasztottam.

Tömör kis zsemlék lettek, tele vannak rosstal, ami nagyon jó, mert egytől is egészen jól lakom.

Répás sült kukorica salátával

Nagy felfedezéseim a múlt hétről, Szoó Judit könyvei. Egyszer már kikölcsönöztem a könyvtárból, de akkor úgy ítéltem meg, hogy számomra nem járható ez az út.

Az akkoriban megjelenő Kilófaló sütemények című könyvében leírta fogyásának a történetét, ill. sok-sok sütemény receptet közölt, amit édesítővel és Norbi lisztjével készített, ezért tulajdonképpen bármikor fogyasztható sütik voltak (természetesen mértékkel).

Ábel diétája döbbentett rá, hogy ha akarjuk, vagy muszáj, akkor igen is lehet alkalmazkodni ahhoz, hogy valaki csak egy féle lisztből készített kenyeret és péksüteményeket egyen. Valahogy eddig úgy gondoltam, ezt én nem tudnám tartani, megvalósítani, folyton gondoskodni az utánpótlásról. Az, hogy Ábelnek tudjuk tartani a diétáját, azt bizonyította be számomra, hogy ha kell, akkor igenis tudok rá figyelni. Ha pedig Ábel étkezésére tudok figyelni, akkor a magaméra miért nem. 

Ezért született meg bennem az elhatározás, hogy Szoó Judit könyveit azon nyomban kikölcsönzöm és újra átnézem. Nagyon jól döntöttem. Sok új recepttel lettem gazdagabb, amit majd aprádonként megmutatok a blogon is, sok praktikával és trükkel, amiket a diétázás során remélem haszonnal alkalmazok majd. 

A vasárnapi ebéd már egyik receptjét felhasználva készült, sőt, még az övénél is diétásabbra sikerült.

Répás sült 

50 dkg sárgarépa

5 dkg füstölt sajt

3 kanál teljes kiőrlésű tönköly liszt

1 tojás

só, bors

1 kanál tejföl

1 gerezd fokhagyma

fél tasak sütőpor

a tetejére egy kicsi parmezán sajt

A répa, füstöltsajt, fokhagyma, kencében már tesztelt összetevők, jó együtt az ízük, ezért bátran változtattam a recepten. Juditnak ezt a receptjét a neten nem találtam meg. Ő semleges sajtot használ és 2 dcl tejszínt és 6 dkg zablisztet, vagy kilófaló lisztet (ez az ő fejlesztése, a könyvben megtalálható az általa kitalált és tetsztelt kilófaló liszt receptje is), ill. tesz bele kaliforniai paprikát, de nem tesz fokhagymát. Nekem maga az öttlet tetszett, hogy répából készítsek sültet, ezért a receptet variáltam.

A répát robotgéppel "ledaráltam" a fokhagymával és a füstölt sajttal együtt. Összekevertem a tojással és lisztettel, megfűszereztem és egy 20X35 sütőpapírral bélelt tepsibe lapítgattam, ráreszeltem a parmezánt és 160 fokon légkeveréssel sütöttem. Belül picit puhább, kívűl kérges. Farkasapa - aki egyébként az új recepteimet némi gyanakvással fogadja - véleménye: "Finom, ez a répás cucc, nem mondom, hogy minden nap enném, de nem rossz." Szerintem finom volt. 

Természetesen Ábelnek elkészítettem az ő lisztjével, előre látva, hogy nem fogja megenni (azért mégse maradjon ki a jóból), az övé lett a szezámmagos, amit természetesen nem evett meg. Ő még addig se jutott, hogy legalább egyszer megegye.

A saláta egyszerű majonézes kukorica saláta, amibe szintén reszeltem egy kis füstölt sajtot. (Farkasapa bevásárolt két hete a füstölt sajtból, így most mindenbe azt teszek ízesítőnek, mert marha drága volt és nagyon fájna neki, (nekem is) ha tönkremenne).

Zsírban sült máj

Nagyon kívánom a májat és a spenótot. A máj elérhetőbb volt most, mert spenótot nem lehet kapni Martonvásáron, legalább is én még nem láttam. Nem vagyok nagy híve a belsőségek fogyasztásának, ill. egyszerűen nem szeretem, de valószínűleg kiürültek a vasraktáraim, mással nem tudom magyarázni ezt a hirtelen támadt vágyat. Most is fintorogtam, miközben készítettem az ételt, és azt gondoltam magamban, hogy ezt egyszerűen nem lehet megenni. Mégis, mikor elkészült nagy mennyiségeket fogyasztottam belőle, úgy látszik, a főzés közben érzett undor elmúlik.

Sok receptet megnéztem a neten, de egyik sem volt az én szempontomból tökéletes. A férjem csak úgy eszi meg az ilyesmit, hogy ha nem akad a foga közé egy kósza hagymadarab, és a májak egyben maradnak. Volt olyan recept, amibe vaj kellett, volt amiben össze kellett törni a májat. Én zsírt akartam használni, méghozzá libazsírt, így a saját, alábbi receptemet követtem.
Hozzávalók: 
50 dkg csirkemáj, tisztítva, mosva (számomra ez volt az elkészítés legtöbb szenvedést okozó része)
1 doboz jóféle libazsír
1 fej közepes hagyma
2 cikk fokhagyma
pár szem kapribogyó
só, bors
A hagymát félfőre, a fokhagymát szeletekre vágtam. A zsírt felolvasztottam és beletettem a hagymaféléket. Lassú tüzön sütögettem, majd mikor úgy ítéltem, hogy a hagymák már elég puhák, beltettem a feldarabolt májat. Beleszórtam pár szem kapribogyót is és lassú tüzön sütöttem. Néha kivettem egy-egy májdarabot és ellenőriztem a puhaságát. Mikor azt láttam, hogy omlósan puha, lezártam a tüzet alatta, kiszedegettem egy cserépedénybe a májdarabokat, és rászűrtem a zsírt. Kicsit paszíroztam, hogy a hagymás maszóból is jusson bele, majd a hűtőbe tettem megdermedni.
Nekem nagyon ízlett másnap, reggelire, de a férjemnek nem volt eléggé dermedt, úgyhogy óvatoskodva, nehogy valami folyékony zsír a szervezetébe jusson, csak a májakat szedegette ki belőle. Valószínűleg friss kenyérrel az igazi, én Norbi kenyérrel fogyasztottam, hát..., azért így sem volt rossz.
Kár, hogy a fiuk meg se akarták kóstolni, nem tűnt eléggé csábítónak számukra, sajnos.

Könyvek női sorsokról

Először két magyar zsidó lány, nő sorsa. Különböző, mégis nagyon hasonló. 
Pataki Éva: Ami elveszett című könyve egy családregény.

Én főleg emiatt vettem ki a könyvtárból, nagyon kedvelem a családregényeket. Tetszettek az írónő őszinte szavai a regény elején, amikor is beszámol arról, hogy ő maga hogyan viszonyult ahhoz, hogy megírja az édesanyja családjának a történetét. Amíg az édesanyja élt, nem kérdezte, nem faggatta, ezért látszik, hogy nem első kézből kapott emlékeket idéz fel. Mégis színesen ír, élvezetesen, bennem nem volt hiányérzet. Kibontakozik előttünk egy mezőtúri zsidó nagycsalád élete a 20 században, annak minden nehézségével. A családot Auguszta (micsoda régimódi név!) a határozott elveket valló, hat gyerekét egyedül nevelő, saját lábán megálló, örökké zsörtölődő és a szinte mindenkit túlélő édesanya fogja össze. A hat gyerek életét követhetjük nyomon nagy vonalakban a regény során. A család egy része, akik Mezőtúrról Pestre költöztek, nagyrészt megmenekül a deportálástól, a mezőtúri ág viszon durván fogalmazva, ahogy maga az írónő teszi, "kiszáll Auschwicz kéményén". Megrendítő volt olvasni ezekről a sorsokról. Mennyi érdekes, értékes ember, mennyi tehetség veszett oda a lágerekben és a kremetóriumokban!  

A zsidóság Isten kiválasztott népe.Engem személy szerint érdekel a sorsuk, talán ezért olvasok mostanában olyan sok, a soával kacspolatos történetet.

Ausch Klára: Ajándékba kaptam az életem

Egy 16 éves lány a legdurvább lágerbe kerül 16 évesen. Korábban elkényeztették, szerették, védték, most odavetették a farkasok elé. A családja mind egy szálig elveszett, egy nagynénje marad vele a legnehezebb körülmények között is. Egymást támogatva élik túl a legnehezebbeket. A lágerbeli körülményekről és megpróbáltatásokról már sokan írtak. De az utána következő időkről, arról, hogy mit kezdtek magukkal, az életükkel azok akik túlélték, kevesen. Klára túlélte. Sokszor volt a határán annak, hogy feladja, talán fel is adta volna, ha a nagynénje nem áll mellette, de nekem úgy tűnik, soha nem volt többé igazán boldog. Azoknak az árnyai, akik nem élték túl, akiknek látta a halálát, már örökké vele maradtak. Nehezen bírta ki, hogy mikor már mindennek vége volt, ne dugdosson a zsebébe élelmiszert, nehezen szokta meg, hogy már nem kell kézzel minél gyorsabban magába tömni az ételt és hasonlók. A sok borzalmat elviselni, túlélni nehéz volt, de az se okozott kevesebb nehézséget, hogy utána újra megtalálja az életét, hogy berendezkedjen egy új világban, hogy újra bízzon az emberekben. Tanulságos kis könyv volt, sok gondolatot plántált el bennem.

Picit vidámabb vizekre evezve, de maradva a női sorsok témánál, Rebeca Miller: Pippa Lee négy élete a következő beszámoló témája.

Pippa egy sikeres kiadótulajdonos felesége, aki 30 évvel idősebb nála. A történet akkor kezdődik, mikor közösen beköltöznek egy időseknek fenntartott lakóparkba és Pippáról kiderül, hogy alvajáró. Az alvajárás alatt mindenféle furcsa dolgot művel, olyanokat, amit valaha része volt a múltjának, de amit már közel harminc éve lezárt. Az anyjával való kapcsolata rémisztő, még olvasni is, nem csoda, hogy abból a személyiségből, amivé a gyerekkora tette, igyekszik elmenekülni egy teljesen másba, a drogosok világába. Onnan menti meg a jelenlegi férje. A kapcsolatuk nem indul jól, egy olyan tragédia árnyékolja be a szerelmüket, ami örökös bűntudatot okoz Pippának. A lakóparki szomszéd flúgos fia is belekeverdik a képbe és erősen fűszerezi a történetet. Szerintem szórakoztató, szines sztori volt, egy olyan nő nehézségekkel bőven terhelt életréről, aki nem tartja lehetetlennek 50 évesen, mindenen túl, az újrakezdést egy teljesen más életben.

Végül igazán vidáman befejezve Jill Mansell: Miranda nagy tévedése, igazi felüdülés a mindennapokban. Nagyon vicces, szórakoztató és kikapcsolódást nyújtó olvasmány volt. Olyan színes karakterket vonultat fel az írónő, hogy folyamatos csodálkozásra késztet, nem sablonos, eredeti szövegeket ad a szájukba és a helyzetkomikum leírásai tökéletesek. Nagyon élveztem. Sztori nincs, csak egy rövidke idézet, hogy kedvet kapjatok:
"Micsoda hálátlanság! Az ember óriási erőfeszítéssel rendbe teszi a barátai reménytelenül sivár életét, megkeresi nekik a tökéletes társat... aztán egyszer csak arra eszmél, hogy elhajóznak az örök boldogság földjére, és azt se mondják, fapapucs. Huh, az ember még örülhet, ha megszánják egy képeslappal."

Hajdinás -kakaós palacsinta édes túróval

Az én gyerekeim se vetik meg a palacsintát, de az nálunk mindig elég sok macerát jelent az elkészítése. Ábelnek ugye külön kell keverni és sütni, és néha rosszul sikerül. Most épp finom lett, de ha nem írom fel, melyik liszttel milyen, legközelebbre elfelejtem. A magunkéba hajdinaliszttel gazdagítottam a tésztát, ill Magdi nyomán kakaóval. Finom, puha palacsinták lettek. A képen sajnosn nem látszik (késő este volt, lámpa alatt fényképezgettem), hogy milyen szép, csokiszínűek a palacsinták.Itt már tepsibe rétegezve várják a sütést. Édes mazsolás túróval töltöttem meg őket, amihez nem használtam tojást, csak vaníliát, mazsolát, barna cukort és túrót..A tepsiben megkentem tejföllel vékonyan és megöntöztem csokiöntettel. 

Nagyon finom volt.