Advent és Karácsony nálunk

Ez egy nagyon szomorú bejegyzés lesz, mert az adventi időszakon már túl vagyunk, és tudom, hogy nagyon rosszul csináltam.A Karácsonynak még előtte, de a helyzet jelenlegi állása szerint, ennek az ünnepnek a széppé tételében se leszek valami ügyes.

Advent első vasárnapjára még volt erőm, bár nagyon későn, fél 9-kor értünk haza, koszorúnk nem volt, de négy egyforma gyertyánk igen, ezeket meggyújtottuk, énekeltünk és pár szóban vázoltam a gyerekeknek a várakozás lényegét. Nagyon persze nem köti le őket, ezért rövidre kell fogni. A rákövetkező vasárnapokat teljesen elblicceltük, a másodikon egyszerűen elfelejtettük, a harmadikon vásárolni voltunk, nagyon későn, fáradtan (nem tudom, mindenki tisztában van-e vele, mit jelent a "fáradt gyerek" kifejezés, nem ugyanaz, mint ha egy felnőtt fáradt), ezért elmaradt a gyertyagyújtás, harmadik vasárnap meg idegesek voltunk, ezért szintén eszünkbe sem jutott. Tudom én, hogy az én felelősségem lenne, hogy ezek a dolgok működjenek a családban, de nem megy, egyszerűen elfelejtem. Mit tegyek, hogy ne így legyen?
Biztosan benne van ebben vastagon az is, hogy nálunk semmiféle hagyománya nem volt az ünneplésnek. Sem a szülinapok, névnapok, sem a sátoros ünnepek megülésének. Nem hozok otthonról semmit, így nekem kell kitalálni, kialakítani stb. Amihez, eddig úgy látszik, nem sok tehetségem volt. Bár a gyerekek még kicsit, de tudom, hogy nagyon is bennük marad az érzés, a hangulat, hogy milyen a karácsony, vagy az advent.
Valahogy úgy érzem, az idő kifolyik a kezeim közül és semmire sem jutok, nem tudom összeszedni a gondolataimat, hogy valamit végigvigyek, megvalósítsak. Sokszor a gyerekekre fogom, hogy miattuk nem tudom megcsinálni a terveimet, de lehet, hogy ez csak kifogás. Amíg csak ketten voltunk, volt időnk és alkalmunk nagy feneket keríteni a dolgoknak, sok ajándékot vettünk és megadtuk a módját.

Nagyon-nagyon sajánálom, hogy így alakult, remélem jövőre ügyesebb leszek.
Szeretnék legalább gyülekezetbe elmenni vasárnap, hogy ha másként nem, ott érezzem a karácsonyi hangulatot. Nekem is szükségem van nagyon a feltöltődésre.

Nem sikerült megvenni az ajándékot Krisztiánnak. Próbálkoztam én, két napot is rászántam, de sok helyre gyalog nem jutottam el, ahol megnéztem, ott nem volt. Évek óta küzdünk ilyen nehézségekkel, hol a pénzhiány, hol az időhiány az ok. Tavaly egészen jól ment, nem úgy, mint idén, több energiát is fordítottam rá, azt hiszem.

Hogy holnap, hogyan lesz a Karácsonyi ünnepség nálunk, még nem tudom, még nincs kialakult hagyomány, még nincs meg a vacsora terve, nincs szaloncukrunk (az nem is lesz), még nincs kész a gyerekek ajándéka, ami idén egy-egy sínpálya lesz, amire új vonatokat is kapnak. Terveim vannak, szeretném, ha délelőtt sétálnánk, sütögetnénk (ez is rémes, hogy még mindig nem tudom, mit is), közösen feldíszítenénk a karácsonyfát, a gyerekek nagyot aludnának délután, addig én csomagolnék, Farkasapa főzne. Aztán ha felkeltek, szépen felöltöztetnénk őket, énekelnénk a karácsonyfa alatt és megmutatnánk az ajándékokat (nem lesz becsomagolva, de azért meglepetés lesz). Majd beszámolok, hogyan alakult.

Nem tudom, hogy más is küzd -e ilyesmivel, vagy minden kisgyermekes anyának flottul megy a karácsonyi készülődés.

Hát így állunk!

Lisztérzékenység - derült égből...

Ez sajnos nem igaz, mármint a "derül égből...". Mert igenis én gyanakodtam, már régóta, csak mindig elhessegettem magamtól, végül is nem voltak tünetei. Csak a nagy pocak, de az ilyen korú gyerekeknél előfordul, nem kóros. Aztán kierőszakoltam egy vérvételt, ami bebizonyította, hogy nincs jól a gyerek. A vasa a béka feneke alatt, minden más értékével együtt, ami a vashoz kapcsolódik. A háziorvosunk viszont nagyon-nagyon segítőkész volt, rögtön kért időpontot az I. gyerekklinika híres professzorához. Következő héten már ott is voltunk, ami egy csoda, tekintve a magyar kórházviszonyokat. Újabb vérvétel, két hét várakozás és már meg is tudhattuk, hogy igen, jó orrom volt, Ábel lisztérzékeny. A professzor bácsi szerint kezdhetjük is a gluténmentes diétát, ami nem egyenlő a liszt nemevésével, ennél sokkal összetettem a dolog.
Meg vagyok rémülve.
Nekem különösen nehezen megy, hogy megtervezzem a család étkezését. Sokszor nagyon terhes, mert rövid az idő, állandóan rohanok, nincs otthon semmi, jaj, nincs nyitva itt bolt, vagy nem lehet kapni hozzávalókat, ahhoz, amit szeretnék megfőzni, stb. Gondolom más nem így csinálja, de én egyszerűen tehetségtelen vagyok ebben. Bevallom, de ez most nem segít rajtam. Innentől nagyon jólszervezettnek kell lennem, mert nincs olyan, hogy oké, kicsim, egyél egy kiflit.

Bár az orvostól nem sokat tudtam meg a betegség jellegéről, itt nagyon sok infót találtunk. Mivel van már a családunkban ilyen beteg, bár ő már nagyfiu, sok infót gyűjtögettünk tőlük is. Nem vagyok tudatlan a témában, csak még nem tudom, hogy fog ez működni nálunk, a gyakorlatban.
Nem panaszkodhatunk a választékra sem, mert sokmindent lehet kapni, ami gluténmentes, de ki tudja, megeszi -e a gyerek. Ja és horribilis az áruk ezeknek a termékeknek, ami lehet, hogy a kukában végzi az én gyakorlatlanságom vagy a gyerek elutasítása miatt.
Nincs választás, muszáj felnőnöm a feladathoz és a családnak is.

Ábelnek nem tudtam, hogyan adagoljam be. Hogy lehet, egy hároméves alig múlt kisgyerekkel közölni egy ilyen dolgot. Nem is érti, a bélbolyhairól azt hiszem hiába mesélek neki, a gliadinról szintén. Nem akarom a fejébe ültetni a betegségtudatot sem, de azért szeretném, ha komolyan venné. Eléggé hipochonder az én kisfiam, ha egy kis sérülés van a kezén, azt a kezét már nem használja, a széltől is óvja és napi százszor elmondja, hogy az neki mennyire fáj. Vagy csak férfiból van? :)

Arra gondoltam, nyitok egy új blogot, ahol csak a lisztérzékenységgel kapcsolatos bejegyzéseket írnám, ahol azokat a blogokat tenném be a kedvencekbe, amik ezzel a témával kapcsolatosak.

Mogyorós csirke

Stáhl "Gyors szárnyas ételek" könyvéből való a recept. Újhagymát nem kaptam a martonvásári zöldségesnél szombat délelőtt, így az nem került bele, a helyi Coop-ba rizsecet se volt, így azt is almaecettel helyettesítettem, mindezek ellenére finom lett, és tényleg olyan kínaias íze volt.
Szerencsére a recept alapból lisztmentes, így nem kellett változtatnom máson.

Hozzávalók:
50 dkg csirkemell filé 3X1 cm darabokra vágva
1,5 evk keményítő
1 tojás fehérje, kicsit habosra verve
só, bors
3 evk olaj
1 újhagyma
2 evk szójaszósz
1 evk rizsecet (nálam almaecet)
1 kk gyömbérpor
1 csili paprika
1 csokor újhagyma
10 dkg mogyoró
1 evk barna cukor

A könyvbeli recept szerint a mogyorót (pörkölt és sós) meg kell futtatni egy evőkanál olajon, én ezt kihagytam, mert szerintem a pörkölt mogyorónak nem kell több pörkölés, és sótlant használtam.
A csirkét feldaraboltam, sóztam, borsoztam, megforgattam a keményítőben, majd beledobáltam a tojásfehérjébe, amit enyhén felhabosítottam egy villával.
Úgy 10 perc alatt megsütöttem őket egy nagy teflon edényben, a végén rászórtam az egy kanál barna cukrot,  az eredeti recept wokot ajánl, és bár van nekem, nem volt kedvem előszedni. Utána a mártáshoz összekevertem habverővel a szójaszószt, gyömbért, ecetet, és 1, 5 dcl vizet. Amikor a csirke megsűlt, ráöntöttem, hamar besűrűsödött. Hozzáadtam a durvára őrölt mogyorót, és mikor már teljesen sűrű volt, sőt, alig volt leve, akkor rávágtam a csilit (ekkor kell az újhagyma is). Lezártam és kész is volt.
Sima rizst tálaltam hozzá, de jó lenne pirított tésztával, vagy tojásos sült rizzsel is.

Gluténmentes mézes

Ilyen volt, vagyis sokkal szebb, az a mézes, amit a LÉOE találkozón Ábel két pofára tömött, ezért már akkor elhatároztam, hogy megsütöm otthon neki. Néhány dolgot sajnos be kellett hozzá előtte szerezni, pl. új gyúródeszka, nyújtófa, szaggató formák, de végül sikerült mindent beszerezni és szombat esete összedobtam a tésztát.
Valójában nagyon izgultam, mert először dolgoztam ilyen lisztmentes lisztel. Nem mondom, hogy könnyű. Az lehet hogy "Barbarával könnyebb", ez a szlogen, és tényleg jól sikerült, de a búzaliszthez képest, nagyon más.
A megadott mennyiségnél többet kellett hozzá tennem, mert nem hogy nyújtható nem volt a tészta, de annyira ragadta, hogy még gombócokat se tudtam volna belőle formázni. Egy kicsit féltem, hogy ez már így marad, de ahogy egyre több lisztet adtam hozzá, és nagyon lisztezett deszkán nyújtottam, egyre jobb lett. Szakadékony a tészta, és az alján ott maradtak a lisztes foltok, de ha lekentem volna felvert tojásfehérjével, ahogy a receptben volt, nem látszana, nekem ehhez már nem volt türelmem, ráadásul elég kevés ez a mennyiség. Egy gyereknek keksznek elég, de igazán egy családnak nem. Alig is mertünk enni belőle a kuriózum miatt.
Hozzávalók
14 dkg Barbara sütiliszt
14 dkg Barbara kenyérliszt
7 dkg darált dió
2 tojás
2 evk méz
10 dkg porcukor
1 kk szódabikarbóna
1 kk fahéj
1 késhegynyi őrölt szegfűszeg

A tojást, mézet, porcukrot összekavarjuk géppel. A liszteket, diót, szódabikarbónát, fűszereket összekeverjük és hozzáadjuk a tojásos keverékhez. A tészta egyébként nagyon finom, nem túl édes, épp eléggé fűszeres. Nekem ennél több lisztet vett föl, de lehet azért, mert jó nagyok voltak a tojások.

LÉOE karácsonyán

Nagyon megörültünk neki, hogy pont most van ez az országos rendezvény, nem sokra rá, hogy kiderült, Ábel lisztérzékeny. Ketten vonatoztunk be Pestre és buszoztunk fel Csillebércre. A hegyen hihetetlen idő volt, derékig érő hó, köd, hogy az orrunkig se láttunk. Sokat gyalogoltunk, féltem, hogy Ábel kiakad, de nagyon jól bírta.
Pont Arató professzor előadása előtt értünk oda, aminek nagyon örültem, remek összefoglalót hallottam a lisztérzékenység történetéről, kialakulásáról és a gyógyítás lehetőségeiről.
Ábellel épp körülnéztünk, vettünk két fél lángost és már kezdődött is az előadás. Sajnos közben folyamatosan zajlott az adás-vétel, mert a tornacsarnokban körben foglaltak helyet az árusok, de végül is oda lehetett figyelni.
Utána mi is rendesen körülnéztünk, infókat gyűjtöttünk. Ábelnek nagyon ízlett a Barbara lisztből készült mézes, ezért abból is vettünk, mármint a lisztekből, vettünk a Mester család termékeiből, ahol nagyon szép kiflit és elég jó lángost is kaptunk. Sajnos hiába minden, ezek a kenyerek nem olyanok, mint a búzalisztesek. Persze próbálkozik az ember, de nem. Szivacsosak, szárazak, ízük se olyan. A sógornőmnél egész finom kenyeret ettünk, amit ő süt otthon. Annak az íze se volt rossz, kicsit morzsálódóbb volt, mint a miénk, de nem vészes. Nekem még nem sikerült ilyet készítenem, de ő is többféle lisztből készíti. Majd remélem én is ráérzek.
Mindenki kedves volt, ez egy elég kis közösség, az árusokat mindenki ismeri, mert nincsenek sokan. Lassan nekem is ismerősen csengenek a nevek. Még jó, hogy már informálódtunk három hetet a sógornőmnél, és sok mindent megmutatott, mit hogyan tart, hogyan szervezzem át a konyhámat. Igyekszem is, de kicsit nehéz, mert a konyha falai nem rugalmasak, rengeteg ötletre van szükség, hogy minden új holmit elhelyezzünk.
Minden ötletet szívesen fogadunk.
Ábelnek van külön polca, azon tartom a száraz élelmet, üvegekben, vagy lezárt zacskókban. Van külön margarinja, felvágottból mi is csak gluténmenteset veszünk, többnyire azt is főzök, ha magunknak főzök is. Vettem neki gyúródeszkát, új nyújtófát, és egy fém tálat használok az ő sütijeinek.
Amit eddig kipróbáltunk: Mesterék vaníliás pudingja - finom krémes, nincs mellékíze, bejött Ábelnek. Egy előre csomagolt tökmagos kenyér - borzalmas, zsömle, ami olajos buci inkább, frissen vette a férjem a TAC-ban, de már akkor főbe lehetett ütni vele valakit, mindegy, Ábel megette. Szereti a rizspuffancsot, a Coop márkájú kukoricás abonettet, úgy néz ki, ezek jobban bejönnek, mint a gluténmentes kenyér. Finom a rizspehely (Cerbi), és valami noname, amit a TAC-ból hozott Farkasapa. Egyébként ő vásárolt be nagyon ügyesen. Sütöttünk már neki saját paníros csirkemellett, hát, elég rossz volt. A gyerek megszerette mindeközben a trapista sajtot (soha nem akarta megkóstolni), a natúr Aktívia joghurtot, a szezámmagot, a tökmagot. Lehet, hogy igazuk lesz azoknak, akik azt mondják, ahogy jobban lesz, jobb lesz az étvágy is.
Bárcsak..!

Mogyorós - kókuszos habcsók (lisztmentes)

Még soha nem készítettem habcsókot, de kapóra jött az Oetker Sütemények Kezdőknek vett recept, mert három tojás sárgája kellett a vaníliás kiflibe, ezért a fehérjét jól fel tudtam használni a habcsókba.

3 tojás fehérje
100 g mogyoró
150 g cukor
50 g kókuszreszelék
pici só

A tojásfehérjéket vágható keménységűre verem a cukkorral és a sóval, majd fakanállal belekeverem a többi hozzávalót, amik természetesen variálhatók (dió, csokidarabok, mandula, stb), csak a mennyiségre kell figyelni.
Szépek nem lettek, de nagyon finomak voltak. Sokáig kellett sütnöm 120C-on kb . 60-70 perc volt, légkeveréses sütéssel.
Persze a lisztérzékeny gyerekemnek nem ízlett, de nekünk igen. Mindegy, ezt is kipróbáltuk.

Ovis vásárra ajándékok

Nagyon készültem az ovis vásárra, amit Farkasapa tájékoztatása szerint, mert ő volt a szülőin, december 4.-én tartanak. Ahhoz, hogy ott megjelenjünk december 3.-áig be kell vinni a holmikat az oviba. Bár Ábel beteg volt, így nem ment oviba, én elzarándokoltam a fentebbi csomagocskával az oviba. Ott elképedt arcot vágott az ovó néni, miszerint jövő héten lesz a vásár, három napig.
Pedig sütöttem, varrtam, nem kis fáradtságot öltem a dologba. Szépen összeraktam, beáraztam a "termékeimet". A süti: Flapjac volt.  Mindegy, hazahoztam szégyenszemre a csomagot és eléggé elkenődtem. Elveszett a lelkesedésem valahol útközben.
A sütit hazavittük és végül a nagyszülőlátogatás kísérője lett, a következő héten pedig a gyerekek betegsége és az én feledékenységem miatt az egész csomag itthon maradt, így a vásárra tulajdonképpen semmit nem csináltam.

Tarte tatin

Kicsit fellengzősnek érzem ezt a címet, de igazából tényleg ezt a süteményt készítettem el, először, de nem utoljára.
Több receptet megnéztem, végül a Majmonié mellett döntöttem.
Én nem főztem olyan sokáig, hogy elfőjön a leve az almának, mert akkor csak almapürét tudtam volna a tepsibe kanalazni, ezért inkább a fölösleget 10 perc párolás után leönttem róla. Így is eléggé szaftos lett és nagyon finom. A receptekben általában van citrom, én ennek a levét nem tettem bele, héját sem, de az almákat meglocsoltam. A karamell finoman bevonja és átjárja az almát, a tészta ropogós. Sajnos egy délután alatt elfogyott, pik-pak, nekem is csak két szeletke jutott. Nem volt kerek tortaformám, ami nem kapcsos, ezért szögletesben sütöttem, az ízélményből nem vont le.

Hozzávalók a tésztához:

15 dkg liszt

1,5 ek cukor

1 kk só

7,5 dkg hideg vaj

2 ek olaj

3-5 ek hideg víz

A töltelékhez:

1,5 kg alma

7,5 dkg vaj

18 dkg cukor

Az almát megpucoltam (ill. anyukámmal megpucoltattam). Közben meggyúrtam a tésztát és hűtőbe tettem. Ráérősen készülődtem. Cukor és vaj ment egy nagy teflon lábasba, összeolvadtak és mikor már nem láttam a cukorszemcséket, beletettem az almákat, amiket nyolcadoltam. Kevertem - kavartam úgy 10 percig, a levét leöntöttem és tepsibe kanalaztam, egyenletesen elterítettem. A tésztát akkorára nyújtottam, hogy a széleit be tudjam dugdosni és rátettem. Előmelegített sütőben 200C sütöttem, míg a teteje megpirult.

Bátran próbálja ki bárki.

Az első lisztmentes kenyerem

Ennek a kenyérnek csak annyi a különlegessége, hogy az első. Ennél több jó tulajdonsággal aztán nem is rendelkezik. Rögös az út a profizmus felé, főleg ha lisztérzékenyeknek való kenyérsütésről van szó. De legalább már elkezdtem.
Átböngésztem a nem túl sok, ilyen témájú blogot és honlapot. Infó van sok, rengeteg a kenyér recept is, de még olyan idegenül hangzanak a lisztek nevei. A biztonság kedvéért megvettem egy Spar-os free terméket, amit a dobozon lévő recept alapján (szerencsére csak a felét) meg is csináltam. Hát, ez a nem túl szép eredmény látszik a képen. Én irreálisnak találtam a receptet, mert a fél kg porhoz 3, 5 dcl vizet és 3 dcl olajat írt. Oké, hogy ez nem a szokványos búzalisztes kenyér, de három deci olaj...! A felébe nem a fele mennyiséget raktam, de így is iszonyú olajíze lett. Azért a gyerek, nagy nehezen elfogyasztott belőle vagy két szeletet, a mamának bejött (pont itt volt és megkóstolta), Farkasapa is megízlelte, de nem akart letörni.
El se tudom képzelni, hogy fogok boldogulni, kicsit letört a kudarc.
Tegnap Farkasapa volt bevásárolni a már ismerősen hangzó TAC -ban (táplálék allergia centrum) és hozott mindenféle idegen kinézetű morzsát, zsemlét (ez szintén marha olajos volt), rizslisztet, és még sajtos tallért is, aranyárban. Mindegy, ehhez már hozzá kell szokni.

A kukorica és rizspehely lap jobban bejön a gyereknek, egyenlőre. Sőt, a tesó önkéntesen vállalja a lisztmentes diétát, mindig azt akarja enni, amit Ábel.
A nagyszülőktől kapott Ábel Mikulásra egy csomag Francia drazsét. Hát, az nagy sikert aratott. A dobozkáját úgy féltette, mintha valami kincs lenne benne, és egyszemenként adott csak Áronnak, akit viszont a kapott csokoládéhalmok mit se érdekeltek, egyedül a Francia drazsét kívánta meg a kis beste. Járt Ábel után és mondogatta: "Adsz belőle?". Ezt aztán annyiszor elmondta, hogy Ábel már nem bírta cérnával és adott belőle, aztán mikor megunta az evést, ráhagyományozta a dobozt, a kicsi meg mindet befalta nagy boldogan.

VAlószínűleg két lisztmentesen étkező gyerekünk lesz, ha nem akarunk testvérharcokat.

Derült égből gluténintolerancia

Ez sajnos nem igaz, mármint a "derül égből...". Mert igenis én gyanakodtam, már régóta, csak mindig elhessegettem magamtól, végül is nem voltak tünetei. Csak a nagy pocak, de az ilyen korú gyerekeknél előfordul, nem kóros. Aztán kierőszakoltam egy vérvételt, ami bebizonyította, hogy nincs jól a gyerek. A vasa a béka feneke alatt, minden más értékével együtt, ami a vashoz kapcsolódik. A háziorvosunk viszont nagyon-nagyon segítőkész volt, rögtön kért időpontot az I. gyerekklinika híres professzorához. Következő héten már ott is voltunk, ami egy csoda, tekintve a magyar kórházviszonyokat. Újabb vérvétel, két hét várakozás és már meg is tudhattuk, hogy igen, jó orrom volt, Ábel lisztérzékeny. A professzor bácsi szerint kezdhetjük is a gluténmentes diétát, ami nem egyenlő a liszt nemevésével, ennél sokkal összetettem a dolog.

Meg vagyok rémülve.

Nekem különösen nehezen megy, hogy megtervezzem a család étkezését. Sokszor nagyon terhes, mert rövid az idő, állandóan rohanok, nincs otthon semmi, jaj, nincs nyitva itt bolt, vagy nem lehet kapni hozzávalókat, ahhoz, amit szeretnék megfőzni, stb. Gondolom más nem így csinálja, de én egyszerűen tehetségtelen vagyok ebben. Bevallom, de ez most nem segít rajtam. Innentől nagyon jólszervezettnek kell lennem, mert nincs olyan, hogy oké, kicsim, egyél egy kiflit.

Bár az orvostól nem sokat tudtam meg a betegség jellegéről, itt nagyon sok infót találtunk. Mivel van már a családunkban ilyen beteg, bár ő már nagyfiu, sok infót gyűjtögettünk tőlük is. Nem vagyok tudatlan a témában, csak még nem tudom, hogy fog ez működni nálunk, a gyakorlatban.

Nem panaszkodhatunk a választékra sem, mert sokmindent lehet kapni, ami gluténmentes, de ki tudja, megeszi -e a gyerek. Ja és horribilis az áruk ezeknek a termékeknek, ami lehet, hogy a kukában végzi az én gyakorlatlanságom vagy a gyerek elutasítása miatt.

Nincs választás, muszáj felnőnöm a feladathoz és a családnak is.

Ábelnek nem tudtam, hogyan adagoljam be. Hogy lehet, egy hároméves alig múlt kisgyerekkel közölni egy ilyen dolgot. Nem is érti, a bélbolyhairól azt hiszem hiába mesélek neki, a gliadinról szintén. Nem akarom a fejébe ültetni a betegségtudatot sem, de azért szeretném, ha komolyan venné. Eléggé hipochonder az én kisfiam, ha egy kis sérülés van a kezén, azt a kezét már nem használja, a széltől is óvja és napi százszor elmondja, hogy az neki mennyire fáj. Vagy csak férfiból van? :)

Arra gondoltam, nyitok egy új blogot, ahol csak a lisztérzékenységgel kapcsolatos bejegyzéseket írnám, ahol azokat a blogokat tenném be a kedvencekbe, amik ezzel a témával kapcsolatosak.